Jezsuita elmélkedés advent négy hetére 1.: ima a fiatalság jegyében

Az alábbi segédlet a jezsuiták Egyetemes Apostoli Preferenciái alapján született. Összeállítói a Jézus Társaságának római központjában arra hívnak, hogy a következő négy hétben egy-egy témán elmélkedve közeledjünk karácsony ünnepéhez. Az egyes adventi vasárnapokon a rend 2029-ig szóló irányelvei állnak majd a középpontban. Az első alkalom az ifjúságra irányítja a figyelmünket. Az itt következő vázlat személyes imához vagy közösségi megosztáshoz egyaránt felhasználható.

Olvasmányok: Iz 2,1-5; Zs 121; Róm 13,11-14; Mt 24,37-44

Helyszín kialakítása:

Lássam magamat, ahogyan alázatosan állok az engem szerető Úr előtt.

A kegyelem, amit kérek:

Azt kérem, hogy zarándokként tapasztalhassam meg saját magamat.

A harmadik apostoli preferencia:

Kísérni a fiatalokat egy reményteljes jövő megteremtésének útján.

  • Az olvasmányok az Úr eljövetelét hirdetik. Azt kérik, hogy legyünk éberek, hogy minden érzékszervünkkel, különösen a belső érzékelésben legyünk jelen, azért, hogy láthassuk az Úr tetteit és azt, hogyan teljesíti be ígéreteit. (Mt 24,37-44)
  • Arra hívnak bennünket, hogy töprengjünk el Isten valós természetén, aki aktív a történelemben, aki az Úr. Ki az Isten, akire várunk? Kicsoda Isten, aki hűséges hozzánk és az összes teremtményéhez? A próféták gazdag és vibráló képekben tárják elénk azt a szépséget és dicsőséget, amiben Isten eljön, hogy újrateremtsen mindent, amit megteremtett. Különösen bennünket, akiket a saját képmására alkotott.
  • A jövő nem pusztán idő, hanem egy esemény, amelyben Isten közeledik felénk. A történelemnek létezik egy végső célja, egy „télosz”, melyben minden teremtett kapcsolat kiteljesedik Krisztusban. Bízunk ebben a megőrzött tudásban, és ez arra hív minket, hogy a jelen időnket és a jövőt is a „fényben” éljük. Ez azt jelenti, hogy a valótlanságok, a hamis narratívák, a torzulások és a kizsákmányolások mind Isten igazságosságának fényében fognak feltárulni (Róm 13,11-14). Mindazok az ártatlanok, akik szenvedtek, akiknek életét felhasználták, majd következmények nélkül eldobták, most hallatják a hangjukat; nem a múlthoz, hanem a jövőhöz tartoznak, mert Isten szemében életük végtelen értékkel bír, és ismeri a nevüket. Isten megőrzi emléküket, és Krisztus barátai lesznek. (2-4. preferencia)
  • A jövő, amelyet Isten ad, és a próféták látnak, nemcsak az összes háború végét jelenti, hanem a félelem eltörlését is.
  • Számunkra ez a meghívás: „Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, hagyjuk el mindazt, ami akadályoz bennünket, és váljunk zarándokokká, akik „az ő ösvényein járnak…. az Úr fényében.”

Adventkor Isten időt ad nekünk a test és a lélek megújításához; hogy visszaszerezzük a távlatokat és újból rátaláljunk azokra a valós és tartós értékekre, amelyek életünket alakítják és irányítják. (Mt 24,37-44; advent első vasárnapi miséjének záróimája; 1. preferencia).

A megújulás és a beteljesülés benne van az olvasmányokban, különösen a zsoltárban. Bár az ima Izraelért szól, az egyház számára is jelentőségteljes, „az Úr, a mi Istenünk házának kedvéért….”

Isten egyik ígérete a békesség kegyelme: az Úr békéje, „shalomja”, közénk jön, hogy a béke munkásai legyünk mások számára is .(121. Zsoltár)

Reflexió:

Mit akar mutatni nekem az Úr? Mi az a tudás és vágy, amit szeretne a szívembe helyezni?

Imabeszélgetés:

Isten elé hozom félelmeimet, kétségeimet, de kívánságaimat, vágyaimat is, miközben advent első hetében elvégzem ezt az imát.

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2019. november 27.