Jezsuita elmélkedés adventre 3.: ima a teremtésvédelem jegyében

Az alábbi segédlet a jezsuiták Egyetemes Apostoli Preferenciái alapján született. Összeállítói a Jézus Társaságának római központjában arra hívnak, hogy a következő négy hétben egy-egy témán elmélkedve közeledjünk karácsony ünnepéhez. Az egyes adventi vasárnapokon a rend 2029-ig szóló irányelvei állnak majd a középpontban. A harmadik alkalom Közös Otthonunk, a Föld megóvására, vagyis a teremtésvédelemre irányítja a figyelmünket. Az itt következő vázlat személyes imához vagy közösségi megosztáshoz egyaránt felhasználható.

Olvasmányok: Iz 35,1-6a.10; Zs 145; Jak 5,7-10; Mt 11,2-11

A helyszín kialakítása:

Lássam magam, ahogy alázatosan állok az engem szerető Úr előtt.

A kegyelem, amit kérek:

Kérem a kegyelmet, hogy becsüljük meg közös otthonunk, a Föld szépségét és törékenységét.

A negyedik apostoli preferencia:

Együttműködés Közös Otthonunk megóvásában.

  • Az Úr Igéje nemcsak egyszer teremt úgy, ahogy Mózes 1. könyvében le van írva, hanem újjáteremtő, „rekreatív” jellegű. Isten szava az élet szava, és amikor belép a világunkba, életet hoz. Ez az az újjáteremtő erő, amelyet Izajás látomásában látunk munkálkodni, amint megváltja és helyreállítja a Teremtést.

Ez az emberi alkotásról is szól, amelyet a társadalom a maga számára készít. Ez az emberiség virágzó helye, vagy olyan sivataggá válik, amelyben az emberi lélek lassan meghal a remény és az együttérzés hiánya miatt?

Izaiás azt látja meg, hogy Izrael helyreállítása és dicsősége nemcsak Izrael, hanem az egész emberiség számára szól. A próféta erőteljes képeket használ, amelynek nagyon sok aktuális, a mai helyzetet tükröző vonatkozása is van. Izajás arról beszél, milyen örömmel szabadulnak meg végül a kötöttségektől és a rabszolgaságból, hogy hazatérhessenek a száműzetésből. Mindannyian, akiket Krisztus lelke megérintett, ismerik ezt a tapasztalatot.

Ugyanakkor kifejezi Izrael küldetését, hogy kiváltsa és hazavigye a száműzötteket. Ez a megbékélés és az üdvösség nagy munkája, és ez minden keresztény küldetése is, függetlenül attól, hogy a családunk és barátaink körében fejezzük ki, vagy arra vállalunk kötelezettséget, hogy igazságot szolgáltassunk és tiltsuk az elnyomás minden formáját. Ez a mi szolgálatunk, amit a Királyságért végzünk.

  • Ezekben az adventi napokban a Szentlélek kiárad ránk és a világra. Megkérhetjük a Lelket, hogy még mélyebben lakjon a szívünkben; adjon bátorságot, erősítse gyönge szívünket, és újítsa meg erőnket, amikor elfáradunk a küzdelemben:Iz 35,1-6a.10.
  • A zsoltár arról a döntő különbségről tanúskodik, amit Isten tesz a világban. Ő az, aki segítségünkre jön, különösen azokhoz, akiknek támogatóra, szószólóra van szükségük: a kiszolgáltatottakhoz, a szükséget szenvedőkhöz, a kirekesztettekhez. A társadalom gyógyulása a teremtés gyógyulása is. Lukács visszhangozza a zsoltár szavait (7,22).

Mint az Emmausz felé tartó tanítványok, rájövünk, hogy nem vagyunk egyedül, hanem az Úr velünk jár: „Az Úr hűségét megtartja mindörökre….” (145. zsoltár).

  • Amint megújítjuk a megtestesülésbe hitünket, és azon gondolkodunk, hogy Isten mit tett értünk, szükségünk van a türelem kegyelmére is.
  • Az advent nem álcázza a sötétséget, amely megérinthet bennünket. Az evangéliumban János történetében börtönben találjuk magunkat.

A börtön a kétely helye. Óhatatlanul előkerülnek a kérdések, hogy milyen hibát követhettem el, hogyan fordulhattak a dolgok ilyen rosszra. János életének célja nyilvánult meg és teljesült be a börtönben. Megmutatja nekünk, hogy a reménykedés, a bizakodás is hozzátartozik egy próféta küldetéséhez. A türelem az Istenre váró hit.

János azt is megtanítja, hogyan legyünk merészek. Kérni a vigasztalást és a szükséges biztonságot, és megengedni Istennek, hogy ő válassza ki az alkalmas pillanatot, amikor válaszol a kérésünkre. Nem szabjuk meg a kairosz pillanatát, Isten akkor jön, amikor akar.

János csodálatos választ kap, mivel börtönben van, tudván, hogy mennyire bizonytalan az élete Heródes kezében, de meghallja az evangéliumot: az összes jóslat beteljesült. Reménye nem volt hiábavaló, de Isten válasza nem egy nagy földrengésszerű, világot átalakító esemény, hanem Jézus személye maga.

A válasz a lehető legmélyebb kérdéseinkre, amelyekre az életünket alapoztuk, egy ember, aki a világba jön: Jézus. Hiszünk benne?

  • Jézus a válasz, amelyet János keresett, s így börtönét a kétségek és veszteségek helyéből a felszabadulás, remény és hit helyévé alakították. Ami utunk során mások kísérésében, hallgatásunkban, jelenlétünk ajándékozásában, de mindenekelőtt a hitünkben, minden börtönünk az átalakulás helyévé válhat. Hiszen még a sötét, reménytelen helyzetekben is megpillanthatjuk az evangélium eljövetelét, adventjét, még ott is megtaláljuk Krisztust. (2-4. apostoli preferencia).
  • Talán ez a mi Gaudete-, vagyis örömvasárnapunk?

Reflexió:

Nyissam meg a szívemet, és engedjem meg a Szentléleknek, hogy elvigyen a fenti reflexió azon pontjaihoz, amelyek most a legjobban megérintenek. Ott elidőzöm.

Vagy

Megtaláltam a kegyelmet, amit kerestem? Hogyan tudok válaszolni rá?

Imabeszélgetés:

Kérjem a kegyelmet, hogy az igazság és a remény hordozója legyek Krisztus nevében.

Kiegészítő reflexió

A türelem az, ahogyan időben élünk, és időt adunk arra, hogy a dolgok felfedjék magukat. A türelem az idő ajándéka a dolgok megtörténésére és a dolgok megváltozására. A türelemre gyakran úgy gondolunk, mint szerzett bölcsességre vagy esetleg mint a tétlenség egyik módjára. Valójában fordítva van: a türelem a befogadó figyelem, a nyitottság, amely a valódi törődésből és hitből fakad; a türelem Istenbe vetett bizalmunk igazi útja. Arról szól, mikor és hogyan kell cselekedni, mintsem arról, hogy egyáltalán ne cselekedjünk. A türelem a megkülönböztetés ideje; ez a gondoskodás ajándéka – időt ad arra, hogy felfedezzük, hogyan és mikor kell gondoskodni. Nem lehetünk türelmesek, ha nem bízunk Istenben. Az Istenbe vetett hit növekszik, vagy megvan a lehetősége, hogy másokban is növekedjék (Jn 5,7-10). A türelem „várakozás Istenre”.

(Az első rész ezen a linken, a második pedig itt olvasható.)

Frissítve: 2019. december 14.