Az Ukrajnában február végén kitört háború váratlan módon helyezte az eddiginél is fokozottabb készenlétbe a Jezsuita Menekültszolgálatot. Összefoglalónkban bemutatjuk, hogy a szervezet és a rendtartomány többi egysége milyen módon vette ki részét a humanitárius válság enyhítéséből annak első három hónapjában. Szőnyi Szilárd cikke a magyar jezsuiták negyedéves lapja, a M.I.N.D. 2022. nyári számában jelent meg.
A tervek szerint a Párbeszéd Háza igazgatója és a Jezsuita Menekültszolgálat jezsuita vezetője, Sajgó Szabolcs januártól héthónapos szabbatikumát, munkáiból való átmeneti visszavonulását töltötte volna Lengyelországban, majd Afrikában. Február végén érkezett haza Varsóból, és a következő útra készülődött, mikor az orosz csapatok lerohanták Ukrajnát. A jezsuita generális kérte az Ukrajnával határos provinciák vezetőit, hogy egy rendkívüli megbízottat nevezzenek ki azonnali hatállyal a humanitárius katasztrófával összefüggésben jelentkező tennivalók koordinálására. Kézenfekvő volt, hogy Vízi Elemér provinciális választása a menekültszolgálat jezsuita vezetőjére essen. Emellett a rendtartomány vezetőiből, a JMSZ tagjaiból, valamint a provincia illetékes munkatársaiból a menekülthelyzetet nyomon kísérő válságstáb jött létre és ülésezett eleinte naponta, később hetente.
Jól segíteni
A feladatok felmérésében sokat segített Sajgó Szabolcs kapcsolatrendszere és mobilitása. Az első időkben volt, hogy napi 4-500 kilométert tett az autóba, a magyar-ukrán határon tájékozódva a fejleményekről, vagy éppen Kárpátaljára utazott, feltérképezendő, hol mire van szükség. Megbeszéléseket folytatott illetékes paptársaival, az érintett római és görögkatolikus egyházmegyék püspökeivel, a segélyszervezetekkel, állami szereplőkkel, de később ő kalauzolta a Ferenc pápa menekültügyi követeként Magyarországra érkező Michael Czerny bíborost is, akivel – együttműködésben a Magyar Kurírral – interjút készíthettünk.
Volt, hogy azonnali szükséghelyzet megoldására kötötte össze a szálakat, máskor pedig munkatársaival a hosszabb távú segítségnyújtás feltételeinek előteremtésén dolgoztak. Egy márciusi hétvégén például bérelt autóbusszal szállítottuk a határra a hozzánk érkezett adományokat, majd onnan Budapestre a menekülteket, hogy itt a JMSZ munkatársai az érkezők ügyeinek intézésében segítsenek. Március 31-én pedig közel három tonnányi segélyt vittünk a kárpátaljai Aknaszlatinára. A rakomány egy németországi magánember 10 ezer eurós adományának köszönhetően, a Mikszáth Gyógyszertár, a Loyola Café, vietnámi kereskedők és Kozma József, Domján Gábor, valamint a Párbeszéd Házában dolgozó jezsuiták és munkatársaik révén jutott célba. Ezen kívül a Jezsuita Menekültszolgálaton keresztül a magyar provincia együttműködik a Hungary Helps programmal az ukrajnai helyi közösségek és az ország belső menekültjeinek támogatásában. Ide tartozik például a beregszászi főiskola kollégiumában elszállásolt családok étkezési támogatása, a munkácsi egyházmegye karitászszervezeteinek, valamint a határ túloldalán lévő települések önkormányzatainak segítése, a legkülönfélébb szükségletek enyhítése.
KAPCSOLÓDÓ CIKKÜNK: INTERJÚ SAJGÓ SZABOLCS SJ-VEL
„A háború kitörésekor az fogalmazódott meg bennem, hogy miért mennék Afrikába, amikor itt van szükség segítségre.” Hogyan segítenek Ukrajnának és Ukrajnában a jezsuiták? Milyen helyzetekkel találkozott az elmúlt hónapban a határon és a pályaudvarokon? Mit kezdjünk a háború okozta lelki traumákkal?
A JMSZ magyar irodájának elsődleges profilja a társadalmi befogadás támogatása. A napi egyeztetéseken ezért azon gondolkodtunk, miképp érdemes bekapcsolódni a segélyezésbe, és melyek azok a területek, amelyeken a jezsuiták és barátaik a legjobban hozzájárulhatnak a válság kezeléséhez. Arra jutottunk, hogy a legjobb, ha a pályaudvaron, illetve a menekülteket később fogadó budapesti BOK-csarnokban nem állítunk fel önálló standot. Ehelyett ezeken a helyeken a Magyar Karitász munkáját önkéntesek toborzásával segítjük és más szerzetesrendekkel együttműködésben vagyunk jelen, az aktuális igényeknek megfelelően támogatva a segélyszervezetek munkáját, vagy éppen Csókay András és Fodor Réka bevonásával orvosi ügyeletet állítottunk fel. „A cél az volt, hogy okosan azt tegyük, amire szükség van, és amihez a leginkább értünk, amit más nem tud megtenni helyettünk” – fogalmazott korábbi interjújában Sajgó Szabolcs.
Ezek közé tartozik a menekültek lelki támogatása is. Ennek jegyében márciusban a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium öregdiákjai imaestet hirdettek a békéért a pesti Jézus Szíve Jezsuita Templomba, Szabolcs atya kilenc napon át tartó imádságot és böjtöt kezdeményezett Oroszország és Ukrajna megtéréséért, áprilisban imasarkot állítottunk fel a BOK-csarnokban, a karitász budafoki szálláshelyén, a Szent Bernát Házban lakó menekülteknek pedig – ugyancsak más rendekkel együttműködésben – lelki programokat kínáltunk.
NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉSBEN
A nemzetközi Jezsuita Menekültszolgálatot (Jesuit Refugee Service) a hazájukból százezrével távozó vietnámi menekültek kétségbeejtő helyzete hívta létre 1980-ban. A vietnámi háború következtében tömegek kényszerültek elhagyni otthonukat és vágtak neki gyakran veszélyesen túlzsúfolt csónakokon a Dél-kínai tengernek. A Jézus Társasága akkori generálisa, Pedro Arrupe ezért felvette a kapcsolatot több mint 50 provinciával, és arra kérte rendtársait, minden tőlük telhetőt tegyenek meg a vietnámi menekültek tragikus helyzetének javításáért.
Több mint negyven évvel alapítása után a JRS a világ 56 országában tevékenykedik. Humanitárius segítséget nyújt, jelen van befogadóközpontokban és menekülttáborokban; lakhatási és oktatási programjaival segíti a menekültek társadalmi befogadását és beilleszkedését. A Jézus Társasága közben a 2008-as 35. Általános Rendgyűlésen öt prioritást állapított meg, köztük a menekültek szolgálatát (mellette az intellektuális apostolságot, az afrikai és a kínai missziót, illetve római intézményeit az egyetemes egyház szolgálatában).
A magyar jezsuiták 2015-ben hozták létre a szolgálat hazai irodáját, válaszként a bennünket is érintő menekültválságra. Lakhatási és oktatási programjainkon keresztül azóta is támogatjuk a hazánkba érkező menekülteket; az ukrajnai háború kitörése ellenére a JMSZ munkatársai természetesen folytatják korábban megkezdett munkáikat is. Teszik mindezt nemzetközi együttműködésben – idén április elején például az európai JRS megbízásából felkereste Magyarországot az Entreculturas jezsuita szervezet, illetve az ír jezsuita menekültszolgálat két munkatársa, hogy tájékozódjanak az itteni helyzetről. A JRS egy, az ukrajnai háborúban érintett térség egészét megcélzó segítési stratégián dolgozik, a mieink ennek tervezéséhez nyújtottak segítséget, a későbbiekben pedig a megvalósításában is részt vesznek.
Nagylelkű adományok
Felemelő volt megtapasztalni, és nem lehet eléggé megköszönni, hogy a háború kitörése után megfogalmazott felhívásunkra milyen sokan, mennyire gyorsan és nagylelkűen reagáltak. Március első napjaiban azzal szólítottuk meg barátainkat, hogy legyenek partnereink a menekültek segítésében. Több százan jelentkeztek, ki pénzbeli támogatással, ki természetbeni adománnyal, más szállás felajánlásával vagy önkéntes munkával. Emellett a jezsuita rendalapító Loyolai Ignác szentté avatásának 400. évfordulójára, a március 12-13-iki hétvégére a templomainkban gyűjtést hirdettünk – az itt befolyó adományokkal együtt a barátainktól kapott összeg meghaladta a 15 millió forintot.
Több tucat felajánló jóvoltából közel száz főnek nyújtottunk rövidebb hosszabb időre szállást, melynek keretében Budán, a Sodrás utcai rendházban, valamint a Mária utcai rendi központhoz tartozó lakásokban is megfordultak menekültek. Eleinte egyik munkatársunk a shelterukr.org honlapra kitett felhívásunkra jelentkező igényeket kötötte össze a szállásadókkal, majd ezt a „diszpécserszolgálatot” a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium diákjai vállalták magukra. Felhívásunkra több tucatnyian jelentkeztek önkéntesnek – számukra először képzést tartottunk, majd mindenkit igyekeztünk bevonni a teendőkbe, legyen szó egy lakás felkészítéséről menekültek fogadására, fordításról-tolmácsolásról, fuvarozásról, a menekülők számára információt nyújtó weboldal naprakészen tartásáról vagy a BOK-csarnokba érkezők segítéséről.
Amint egyre több menekült érkezett Magyarországra, és megjelent a gyerekek beiskolázásának igénye, úgy vált mind aktuálisabbá az az oktatási tapasztalat, amelyet a JMSZ az elmúlt években felhalmozott. Ezért első lépésként minden érintett intézménynek, pedagógusnak térítésmentesen felkínáltuk a jmsz.hu oldalon most is elérhető Menekült gyerekek a mi iskolánkban? című kiadványunkat, valamint a Zia és Zahra az Eperfa Iskolában című magyar mint idegen nyelv könyvet. Emellett folytatjuk Change projektünket, mely a menekültek témájának feldolgozásán keresztül fejleszti a kritikus gondolkodást, saját felelősségünk felismerését, az empátiát, s az Ignáci Pedagógiai Műhellyel együttműködésben képzéssorozatot hirdettünk az idegen ajkú gyerekek oktatásával kapcsolatos kérdésekről. Továbbá heti rendszerességgel jelen vagyunk a fóti Károlyi István Gyermekközpontban is, ahol foglalkozásokat tartunk a kísérő nélküli kiskorúaknak.
KAPCSOLÓDÓ CIKKÜNK: „NEM MENEKÜLTEK: EMBEREK”
Egy menekült gyerek is legfőképp gyerek, akinek a biztonságos, szerető környezet a legfontosabb – mondja Székely Orsolya, a Jezsuita Menekültszolgálat oktatási koordinátora. A magyar mint idegen nyelv tanárral a háborús menekültek iskolai integrációjáról, a JMSZ ezt segítő oktatási segédanyagairól és a komfortzónából való kilépés előnyeiről beszélgettünk.
Fenntartható támogatás
A központi kezdeményezések mellett a rendtartomány egyes művei is kivették részüket a segítésből. A miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium például szárazélelmiszer-gyűjtést indított és több kárpátaljai diákot beiskolázott, a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium szállást kínált fel, valamint élelemmel, higiéniai és babaápolási felszereléssel, adománygyűjtéssel és tolmácsolással segített. A Jezsuita Roma Szakkollégium szintén befogadott menekülteket, emellett ruhaneműt, tartós élelmiszert, tisztálkodószereket, babaholmikat ajánlott fel, és hallgatói közreműködtek a pályaudvaron raktárban lévő adományok szortírozásában. A jezsuita vezetésű Avas-Dél Miskolci, valamint a torontói Szent Erzsébet plébánia adományt gyűjtött, és még az olyan gesztusok is elnyerték értelmüket, mint a dobogókői Manréza jezsuita lelkigyakorlatos központ által egy beregszászi kápolna kialakításához felajánlott tíz darab imasámli.
„Hihetetlen, min mennek át a menekülni kényszerülő emberek, ezzel kezdeni kell valamit. Olyan lelkülettel, érzékenységgel kell végezni a dolgunkat, ami önmagában gyógyító légkört teremt” – mondta márciusi interjújában Sajgó Szabolcs SJ. A JMSZ jezsuita felelősét aztán áprilisban a kötelesség három hétre Afrikába szólította – egy magyar jezsuita misszionáriusokról készülő dokumentumfilm forgatásán kellett segédkeznie –, a szervezet világi vezetője, Kővágó Emese és munkatársai azonban a távollétében is folytatták a munkát.
KAPCSOLÓDÓ CIKKÜNK: MAGYAR SEGÍTŐK ÉS BEFOGADÓK ÉLMÉNYEI
Az ukrajnai háború kirobbanása óta számos család jelezte a magyar jezsuitáknál, hogy rövidebb vagy hosszabb időre befogadna menekülteket. Emellett barátaink, illetve a rendtartomány munkatársai közül több mint százan önkéntes munkára jelentkeztek.
És bár lapzártánkkor a háború még mindig zajlott, a hetek múlásával egyre inkább felértékelődött a hosszú távú segítség. Ennek jegyében a magyar jezsuiták több kezdeményezésen is dolgoznak. Elek László SJ vezetésével például programozók gyűltek össze önkéntes szolgálatra, hogy a valós szükségekre reagálva, kapcsolatba lépve valamennyi létező vagy éppen induló digitális megoldással, új és a háborún is túlmutató digitális eszközöket fejlesszenek. Emellett a JMSZ dolgozik a hosszabb távra szóló lakhatási lehetőségek bővítésén (így az címen továbbra is várja olyan magánemberek, egyházi közösségek jelentkezését, akik és amelyek szállás felajánlásával segítenék a menekülteket), illetve a közösségi alapú befogadás támogatásán. Ezek mellett szeretnénk anyanyelvi és szabadidős foglalkozásokat tartani a menekült gyerekeknek, és magyar mint idegen nyelv órákat szervezni azoknak a középiskolásoknak, akik szeptembertől Magyarországon kezdenék el a tanulmányaikat.
A nyár közepén lesz elérhető az a kiadvány, amely eddigi, menekülteket befogadó közösségekkel közösen végzett munkájuk tapasztalatait foglalja össze. A tervek között szerepel a mentális segítségnyújtás biztosítása is a menekültek számára, az LDS Charities jóvoltából pedig lehetőség nyílt arra, hogy a szolgálat kerékpárokat újíttasson fel és bocsásson ügyfelei rendelkezésére. A háború elhúzódásával arra számítunk, hogy hosszú távon kell vállalnunk a menekültek integrációját, oktatását, a társadalmi érzékenyítést, a mentálhigiénés segítségnyújtást, így a következő időkben a fenntartható segítés módozatainak kidolgozása és megvalósítása lesz a feladat.
A cikk megjelent a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya negyedéves lapja, a M.I.N.D. nyári számában:
