Jézus Szíve-napi búcsú és bérmálkozás a pesti jezsuitáknál

Dr. Cserháti Ferenc segédpüspök csaknem ötven fiatalt részesített a bérmálás szentségében a Jézus Szíve jezsuita templomban 2018. június 8-án.

Az ünnepi szentmise kezdetén Horváth Árpád SJ templomigazgató köszöntötte külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspököt, illetve a csaknem ötven bérmálkozót, hozzátartozóikat és kísérőiket, akik a templom közösségével együtt a hétköznap esti időpont ellenére zsúfolásig megtöltötték a templomot. P. Horváth emlékeztette az egybegyűlteket, hogy Jézus Szíve napja nemcsak a Mária utcai búcsú miatt fontos a jezsuitáknak, hiszen egyúttal A SZÍV című folyóiratának is névünnepe. Dr. Cserháti Ferenc segédpüspök úr köszöntő szavaiban felidézte, hogy a szatmári egyházmegyében, ahonnan származik, különösen nagy tiszteletnek örvendett gyermekkorában a Jézus Szent Szíve tiszteletet, s a saját hivatását is ennek köszönheti. Mint elmondta, ez az ünnep „Isten lényegére, a szeretetre, Jézus Krisztusra, az Isten képmására irányítja a figyelmet, akiben teljessége lakozik az isteni jóságnak. Jézus Szíve számunkra annak a szeretetnek a jele, amellyel Krisztus szüntelenül szereti az örök atyát, és minden embert kivétel nélkül.”

A képekre kattintva galéria nyílik Orbán Gellért fotóiból. Még több kép a Jézus Szíve templom Facebook-oldalán!

Dr. Cserháti Ferenc szentbeszédében Karl Rahner jezsuita teológusra hivatkozva leszögezte, az isteni szeretet megvallása a Jézus Szíve-tiszteletben az Egyház legbelső lényegéhez tartozik. A Szent Szív annak a jele, hogy Isten nem elvont, élettelen könyörtelen eszme, hanem eleven személyes létező, folytatta a segédpüspök, majd a keresztről levételt megelőző jeleneteket elbeszélő evangéliumi részletre visszautalva rámutatott, a Jézus oldalából kifolyó vér és víz azt jelképezi, hogy Jézus maradéktalanul kiüresítette magát, a templom széthasadó függönye pedig arra utal, hogy láthatóvá vált a szentek szentje, a titkok titka, Isten szeretetének foglalata. Krisztus oldalának megnyitásával Isten szeretetének kiapadhatatlan forrása nyílik meg. A vér az eucharisztiára, a víz a keresztségre utal, s e két szentség az, amelyek a Lélek erejével Krisztus egyházát megalapítják. A kifolyó vér és víz valójában a Lélek kiáradását jelenítik meg. A Lélek az, amely az emberi kőszívek helyére eleven hússzívet teremt belénk, s amely viszontszeretet forrásává válik képessé.

A szentség vételére készülőkhöz fordulva hozzátette, a Szent Szívből kiáradó Lelket a bérmálásban veszik magukhoz a keresztények. A Lélek megerősítő ajándékaival felkent ember lesz valóban Krisztus-követő, azaz a szó szoros értelmében keresztény, Krisztus hordozója, Krisztus valóságos képmása. A püspök atya végül arra emlékeztette a bérmálkozókat, hogy a Lélek adományai akkor bontakoznak ki a maguk teljességében, ha a bérmálás után is figyelmesek maradnak a Lélek sugallataira, rendszeresen élnek a szentségekkel, és igyekeznek krisztusi módon szeretni.

A szentbeszédet követően Horváth Árpád SJ röviden bemutatta a bérmálkozókat. Felidézte kéthetente megtartott találkozóikat, amelyeken az Ó- és Újszövetség kulcsmozzanataitól a szentségek teológiájáig igen széles ívet átfogó témákat jártak körül, és más módokon is igyekeztek megélni a hitet. A szentség vételére készülők, azaz a katekumenek legfiatalabbja, a még középiskolás Zsófi így emlékezett vissza a felkészülésre: „Elsőre nem gondoltam, hogy izgalmas lesz az ezerszer olvasott történetekről, a jól ismert ünnepekről elmélkedni, de nagyon sok téma teljesen új oldaláról kapott megvilágítást. Mit is takarnak ezek valójában, mit mondanak nekünk ma? A csoport elsőre túl nagy létszámúnak tűnt, de hamar kiderült, hogy ennek csak előnyei vannak, hiszen a közös gondolkodás sokkal több szempontból enged rátekinteni az adott kérdésre, bibliai történetre. Élmény volt, hogy mindenki máshogy éli meg az imát, és erőt adott hallani a másik nehézségeit vagy épp örömét, ahogy halad előre a saját útján. A bizalmasabb légkör, ahol aztán elengedhetjük magunkat, a véletlenszerűen beosztott kiscsoportos beszélgetésekben alakult ki. A legmeghatározóbb élményeim közül az imamódok kipróbálását említeném, amikor egy-egy bibliai történetben helyezkedtünk el, vagy amikor olyan kérdésekről beszélgettünk, amik számomra a legégetőbbek ebben a nagyon kereső időszakban. Hogyan van Isten velem, hogyan lehetek én vele, hogyan élhetem az életem egyensúlyban és boldogságban?”

A szentmisén Bellovics Gábor SJ koncelebrált, a zenei szolgálatot a templom Musica Sacra kórusa látta el Rónaszéki Tamás vezényletével. A szertartást követően az ünneplés kötetlen formában folytatódott a templomkertben.

 

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2018. június 11.