„Jézussal a sivatagban”: online lelkigyakorlat az ausztrál jezsuitáktól (10. nap)

Tizedik nap: Jézussal, aki lecsendesíti a vihart

  1. Felkészülés az imára

Ülj kényelmesen, tudatosíts bármilyen feszültséget a vállaidban, vagy szorítást a mellkasodban.  Engedd meg magadnak, hogy ellazulj. Nézz körbe a szobában, ami ez alatt a lelkigyakorlat alatt a te sivatagod. Nézz ki az ablakon a világra, ami most el van zárva előled. Engedd meg Istennek, hogy belépjen a szobába – és az életedbe.

 

  1. Kérd Istentől, amit szeretnél

Néhány szóban vagy egy képben ki tudod fejezni, hogy érzed magad most? Mit szeretnél, hogyan legyen Isten jelen a számodra? Kérd meg Istent, hogy nyissa meg a szívedet és az elmédet az előtt, amit adni akar ma neked.

 

  1. Napi témaindító ima

Istenem, segíts bíznom a jelenlétedben most és egész nap. Hiszem, hogy törődsz velem, kérlek, hadd tapasztaljam meg megmentő segítségedet a baj és félelem idején. Hadd fedezzem fel újra, hogy szeretsz velem lenni, függetlenül attól, hogy vagyok. Ámen.

 

  1. Olvasmányok

Történt pedig egy napon, hogy beszállt egy bárkába tanítványaival együtt, és azt mondta nekik: »Keljünk át a tó túlsó partjára!« Elindultak. Amíg hajóztak, ő elaludt. Közben heves szélvész támadt a tavon, úgyhogy már-már elmerültek és veszélyben voltak. Ekkor odamentek hozzá és felébresztették: »Mester, Mester! Elveszünk!« Ő pedig felkelt, parancsolt a szélnek és a víz hullámainak, mire azok megszűntek és elcsendesedtek. Aztán így szólt hozzájuk: »Hol van a ti hitetek?« Azok pedig félelemmel eltelve csodálkoztak, és ezt mondogatták egymásnak: »Ki ez, hogy még a szélnek és tengernek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?« (Lukács 8:22-25)

 

  1. zsoltár (KNB)

Áldjátok az Urat, mert jó,

mert irgalma örökkévaló.

Így szóljanak azok, akiket megváltott az Úr,

akiket megszabadított az ellenség kezéből,

s egybegyűjtött az országokból,

napkeletről és nyugatról,

északról és délről.

 

Amikor hajókon tengerre szálltak,

s a nagy vizeken kereskedtek,

látták az Úr cselekedeteit,

csodatetteit a tenger mélységeivel.

Szavára szélvész keletkezett,

s az magasra verte a hullámokat.

Ők az égig emelkedtek és a mélységbe süllyedtek;

Kétségbeestek a veszedelemben.

Szédelegtek, tántorogtak, mint a részeg,

és minden bölcsességük odalett.

De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak,

s ő gyötrelmükből kiragadta őket.

A szélvészt szellővé változtatta,

és lecsendesedtek a habok.

És amíg ők örültek, hogy nyugtuk lett,

elvezette őket abba a kikötőbe, amelybe törekedtek.

Áldják tehát az Urat irgalmasságáért,

az emberek fiaival művelt csodáiért.

 

  1. Reflexió

A tavon való átkelés nem volt szokatlan esemény a halászok számára (annyira nem, hogy Jézus nyugodtan elaludt), de egy hirtelen támadt vihar váratlanul érte őket. Annak ellenére, hogy a mindennaposan a tavon dolgoztak, a zsidó halászok mindig elővigyázatosak voltak a vízzel. A víz az a főelem, ami az őskáoszt uralta, és ami a vízözönre emlékeztetett (kétséges, hogy a halászok tudtak volna úszni). De hogy lehet, hogy Jézus tovább aludt, amíg fel nem zavarták a tanítványok? Milyen belső békének volt a birtokában?

Nemde minket is váratlanul ért ez a világjárvány! Egyes napokon úgy tűnhet, mintha a hullámok átcsapnának felettünk, és az érzelmi biztonságunk meginog, süllyed a hajónk. Az erre adott reakcióink a rezignáltságtól és depressziótól a nyugodt optimizmuson át a félelemig és haragig terjedhetnek. Voltak már az életedben olyan időszakok, amikor sebezhetőnek érezted magad, és egy kicsit (vagy nagyon) féltél? Mit tettél akkor? Megtaláltad azokat a forrásokat, és azt a támogatást, amire szükséged volt? Imádkoztál segítségért?

Az apostolok valószínűleg megpróbálták nem felébreszteni Jézust (tudva, hogy mindig mennyi dolga van) de végül be kellett látniuk, hogy a víz kimeregetésével és evezéssel nem fognak kijutni a bajból. És akkor nem fogták vissza: “Mester, elveszünk!” Nem tudom, mit vártak Jézustól – de biztos, hogy nem azt, amit tett! Jézus – egy olyan csodával, amit egyedül Isten tudhat véghezvinni – parancsolt a szélnek és a hullámoknak, és azok ereje alábbhagyott, és megszűntek.

Ma sokan nem igazán hiszik, hogy Isten közbeavatkozik, hogy a természet erőit megváltoztassa a kedvünkért, de ez nem tart vissza minket az imádságtól, amikor az életünket és megélhetésünket árvizek, szárazság, tűz vagy ciklonok fenyegetik. Nem szabhatjuk meg Istennek, hogy mit tegyen, de elmondhatjuk neki a javaslatainkat: tegyen minket képessé arra, hogy megküzdjünk a helyzettel, segítse a tudósokat, hogy gyorsan találjanak védőoltást, erősítse annak a szerettünknek az immunrendszerét, aki elkapta a betegséget, adja meg a kormányoknak a krízishelyzet kezeléséhez szükséges bölcsességet és együttérzést, adja meg nekünk a gondoskodás lelkét a felebarátaink felé, és segítsen értékelni mindazt, amink még így is van.

Úgy érzed, most vihar dúl körülötted? Hogyan hat ez a testedre, elmédre, szívedre? Tudod arra használni a képzelőerődet, hogy érezd, hogy Jézus veled van, az otthonodban, ebben a pillanatban? Mit szeretnél neki mondani? Ha most figyelsz rá, mit tesz vagy mond válaszképpen?

 

  1. Záró köszönőima és könyörgés másokért, akik viharban vannak

Mennyei Atyánk, azt ígérted, hogy mellettünk állsz a lángokban és a mély vízben is (Iz 43:1-5), és nem kell félnünk. Az ilyen időszakok akaratunk ellenére is megterhelnek minket, de szeretnénk bízni a gondviselésedben. Amikor beléd kapaszkodunk, kérünk, tarts meg minket. Amikor a szükségben lévőkért imádkozunk, kérünk, segíts rajtuk. Köszönjük neked az ígéretedet. Köszönjük, hogy kimutatod, milyen nagyon törődsz velünk. Ámen.

 

  1. Visszatekintés az imára

Néhány percet fordíts arra, hogy visszatekintesz az imádságodra. Ne ítéld meg, csak idézd fel azokat a helyeket, ahol a szíved felkavarodott – szeretettől, haragtól, aggodalomtól, és más érzésektől. Tárd ezeket a pillanatokat Isten elé. Ha segít neked, le is írhatod őket.

 

Esti ima – tizedik nap

  1. Tudatosítsd Isten jelenlétét

Nézd végig a mai elszigeteltségben töltött napod eseményeit a Szentlélek társaságában. Kérd Istent, hogy az Ő szemével nézhess.

 

  1. Összpontosíts az érzelmeidre

Isten Lelke a szívünk rezdülésein keresztül munkálkodik. Pörgesd végig magad előtt a napodat, mint egy videofelvételt. Reflektálj az érzésekre, amiket megéltél a nap folyamán. Unalom? Eufória? Neheztelés? Együttérzés? Harag? Magabiztosság? Öröm? Honnan jönnek ezek az érzések? Mit mondhat ezeken keresztül Isten neked? Szólnak ezek az érzések arról, hogy mi számít neked a legtöbbet?

 

  1. Válassz ki egy alkalmat, amikor nagyon erőteljes érzéseid voltak, és éld újra

Kérd a Szentlelket, hogy irányítsa a figyelmedet valamire, ami a nap folyamán szíven talált: a szeretet érzése, unalom, ingerlékenység, nyugalom, gyűlölet, stb. Lehet, hogy egy jelentőségteljes találkozás egy másik személlyel, vagy az örömnek és a békességnek egy élénk pillanata. Az is lehet, hogy valami látszólag jelentéktelen dolog az, ami a szívedet megmozgatta, mint például egy nap felé szálló madárraj. Engedd, hogy a szíved spontán módon reagáljon az érzésre, bármit is érzel – akár hálát, akár sajnálatot, örömöt vagy haragot.

 

  1. Nézz a holnap felé

Kérd Istent, hogy adjon neked világosságot a holnap kihívásaira, ami egy újabb elszigeteltségben töltött nap lesz. Figyelj az érzésekre, amik felszínre jönnek, ahogy előre elképzeled, hogy mi vár rád holnap. Kétség? Vidámság? Nyugtalanság? Engedd, hogy ezek az érzések imává alakuljanak. Keresd Isten vezetését. Kérd a segítségét és bölcsességét. Imádkozz reményért és a jókedvért.

 

  1. Zárásként beszélgess Jézussal

Imádkozz gyógyulásért, kérd a védelmét és a segítségét. Kérd a bölcsességét a kérdéseiddel és problémáiddal kapcsolatban. Köszönd meg az életed ajándékát, azokat az embereket, akik szeretnek téged, és azokat, akiket szeretsz.

Vissza az első naphoz és a tartalomhoz.

Frissítve: 2020. november 05.