„Jézussal a sivatagban”: online lelkigyakorlat az ausztrál jezsuitáktól (5. nap)

Ötödik nap: Menekülés Jézussal Egyiptomba

  1. Felkészülés az imára

Ülj kényelmesen, tudatosíts bármilyen feszültséget a vállaidban, vagy szorítást a mellkasodban. Engedd meg magadnak, hogy ellazulj. Nézz körbe a szobában, ami ez alatt a lelkigyakorlat alatt a te sivatagod. Nézz ki az ablakon a világra, ami most el van zárva előled. Engedd meg Istennek, hogy belépjen a szobába – és az életedbe.

 

  1. Kérd Istentől, amit szeretnél

Néhány szóban vagy egy képben ki tudod fejezni, hogy érzed magad most? Mit szeretnél, hogyan legyen Isten jelen a számodra? Kérd meg Istent, hogy nyissa meg a szívedet és az elmédet az előtt, amit adni akar ma neked.

 

  1. Napi témaindító ima

Istenem, kérlek, segíts hogy nyitott legyek feléd most és egész nap. Hiszem, hogy mindenütt ott vagy, kérlek, hadd érezzem itt és most a jelenlétedet! Hadd ismerjem fel újra, hogy szeretsz velem lenni. Ámen.

 

  1. Olvasmányok a napi imádsághoz

Miután ők elvonultak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt: »Kelj föl, vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked!

Heródes ugyanis keresni fogja a kisgyermeket, hogy megölje őt.« Erre ő fölkelt, éjjel maga mellé vette a gyermeket és anyját, és eltávozott Egyiptomba. Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: »Egyiptomból hívtam ki fiamat« Amikor Heródes bevégezte életét, íme, az Úr angyala megjelent álmában Józsefnek Egyiptomban és így szólt: »Kelj föl, vedd magad mellé a kisgyermeket és anyját, és menj Izrael földjére. Meghaltak ugyanis, akik a gyermek életére törtek.« Ő fölkelt, maga mellé vette a kisgyermeket és annak anyját, és bement Izrael földjére. (Máté 2: 13-15 és 19-21, KNB)

 

  1. Zsoltár (KNB, részlet)

Amint a szarvas kívánkozik a forrás vizéhez,

úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem!

Szomjazza lelkem az erős, élő Istent:

mikor jutok oda, hogy Isten színe előtt megjelenjek?

Éjjel-nappal könnyem a kenyerem,

hiszen napról-napra azt mondják nekem: »Hol van a te Istened?«

 

Miért vagy szomorú, lelkem,

miért háborogsz bennem?

Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt,

arcom üdvösségét, az én Istenemet!

 

  1. Reflexió

Máté történetében Máriát és Józsefet a kisfiuk, Jézus iránt érzett szeretet vitte a pusztába. Sokunk számára az elszigetelődés “pusztai” idejét az teszi különösen nehézzé, hogy el vagyunk zárva a szeretteinktől – rokonainktól, barátainktól. Lehet, hogy attól félünk, hogy valamelyik családtagunk kerül anyagilag nehéz helyzetbe, és nem tudunk segíteni rajta. Jézus számára az egyiptomi sivatagon át-, majd visszautazás viszonylag békés lehetett.

Az utazás fájdalmát és aggodalmát Mária és József viselték. Persze tudták az okát, de nem valószínű, hogy fel se merült bennük a kérdés, hogy ha Jézus ennyire különleges, akkor Isten miért kockáztatja az életét – és persze az övéket is. Ez a kérdésük nem vált semmissé Jézus nyilvános működésének kezdetével. Az evangélium az olvasói számára világossá teszi a választ erre a kérdésre: Jézus az egész zsidó népet képviselte.

Ahogy a zsidó népet Isten az egyiptomi szolgaságból szabadságra hívta, ugyanúgy Jézust is Heródes halála után szabad életre hívta az egyiptomi száműzetésből. Isten minket is hasonlóan hív a szolgaság különböző formáiból szabad életre. A történet arra hív minket, hogy elgondolkozzunk az elszigeteltségünket okozó vírus és a gazdasági válság kapcsán előtörő érzéseinken. Természetes, ha haragszunk Istenre, amiért ilyen keményen bánik velünk. Józsefhez és Máriához hasonlóan mi is kétségek között őrlődhetünk, remélve, hogy Isten velünk tart az utunkon.

 

  1. Hogyan imádkozzunk?

Sokféleképpen lehet imádkozni. Tedd azt, ami a legjobban segít téged abban, hogy Istennel legyél.

Ha az segít neked, hogy a mai evangéliumi résszel imádkozol, akkor olvasd el lassan néhányszor, és engedd, hogy beléd ivódjon. Aztán képzeld el az utazást Mária és József szemszögéből, ahogy próbálják Jézust biztonságban tudni. Hasonlítsd össze azt, amit ő tapasztalhatott azzal, amit te élsz meg az elszigetelődés ideje alatt. Beszélgess vele erről úgy, ahogyan egy barátoddal tennéd.

A 42. zsoltár a száműzetés alapján ahhoz ad szavakat, hogy kifejezzük Isten hiányának tapasztalatát.

Ha gondolod, esetleg bekapcsolhatsz valamilyen halk hangszeres zenét az imádságodhoz.

 

  1. Záróima

Szerető Isten, maradj velem a pusztában töltött időmben, ahogy Máriával, Józseffel és Jézussal is ott voltál. Segíts, hogy bízzak a szeretetedben és az életemben a te vezetésedre várjak. Vigasztald meg a barátaimat és mindazokat, akik magányosak a járvány alatt, akik elveszítették a munkájukat és a biztonságérzetüket, és akik aggódnak a családjukért. Légy a menekültekkel, és mindazokkal, akik védelemre szorulnak, és akik olyan sokszor csak a heródesi kegyetlenséggel találkoznak. Köszönöm mindazokat az embereket, akik törődnek velem és szeretnek engem, ahogy Mária és József is szeretettel gondoskodott Jézusról. Mindezeket Krisztus, a mi Urunk nevében kérem.

 

  1. Visszatekintés az imára

Néhány percet fordíts arra, hogy visszatekintesz az imádságodra. Ne ítéld meg, csak idézd fel azokat a helyeket, ahol a szíved felkavarodott – szeretettől, haragtól, aggodalomtól, és más érzésektől. Tárd ezeket a pillanatokat Isten elé. Ha segít neked, le is írhatod őket.

 

Esti ima – ötödik nap

  1. Tudatosítsd Isten jelenlétét

Nézd végig a mai elszigeteltségben töltött napod eseményeit a Szentlélek társaságában. Kérd Istent, hogy az Ő szemével nézhess rájuk.

 

  1. Összpontosíts az érzelmeidre

Isten Lelke a szívünk rezdülésein keresztül munkálkodik. Pörgesd végig magad előtt a napodat, mint egy videofelvételt. Reflektálj az érzésekre, amiket megéltél a nap folyamán. Unalom? Eufória? Neheztelés? Együttérzés? Harag? Magabiztosság? Öröm? Honnan jönnek ezek az érzések? Mit mondhat ezeken keresztül Isten neked? Szólnak ezek az érzések arról, hogy mi számít neked a legtöbbet?

 

  1. Válassz ki egy alkalmat, amikor nagyon erőteljes érzéseid voltak, és éld újra

Kérd a Szentlelket, hogy irányítsa a figyelmedet valamire, ami a nap folyamán szíven talált: a szeretet érzése, unalom, ingerlékenység, nyugalom, gyűlölet, stb. Lehet, hogy egy jelentőségteljes találkozás egy másik személlyel, vagy az örömnek és a békességnek egy élénk pillanata. Az is lehet, hogy valami látszólag jelentéktelen dolog az, ami a szívedet megmozgatta, mint például egy nap felé szálló madárraj. Engedd, hogy a szíved spontán módon reagáljon az érzésre, bármit is érzel – akár hálát, akár sajnálatot, örömöt vagy haragot.

 

  1. Nézz a holnap felé

Kérd Istent, hogy adjon neked világosságot a holnap kihívásaira, ami egy újabb elszigeteltségben töltött nap lesz. Figyelj az érzésekre, amik felszínre jönnek, ahogy előre elképzeled, hogy mi vár rád holnap. Kétség? Vidámság? Nyugtalanság? Engedd, hogy ezek az érzések imává alakuljanak. Keresd Isten vezetését. Kérd a segítségét és bölcsességét. Imádkozz reményért és a jókedvért.

 

  1. Zárásként beszélgess Jézussal

Imádkozz gyógyulásért, kérd a védelmét és a segítségét. Kérd a bölcsességét a kérdéseiddel és problémáiddal kapcsolatban. Köszönd meg az életed ajándékát, azokat az embereket, akik szeretnek téged, és azokat, akiket szeretsz.

Vissza az első naphoz és a tartalomhoz.

Frissítve: 2020. november 05.