„Jézussal a sivatagban”: online lelkigyakorlat az ausztrál jezsuitáktól (8. nap)

Nyolcadik nap: Jézussal a kirekesztetteket gyógyítva

  1. Felkészülés az imára

Ülj kényelmesen, tudatosíts bármilyen feszültséget a vállaidban, vagy szorítást a mellkasodban. Engedd meg magadnak, hogy ellazulj. Nézz körbe a szobában, ami ez alatt a lelkigyakorlat alatt a te sivatagod. Nézz ki az ablakon a világra, ami most el van zárva előled. Engedd meg Istennek, hogy belépjen a szobába – és az életedbe.

 

  1. Kérd Istentől, amit szeretnél

Néhány szóban vagy egy képben ki tudod fejezni, hogy érzed magad most? Mit szeretnél, hogyan legyen Isten jelen a számodra? Kérd meg Istent, hogy nyissa meg a szívedet és az elmédet az előtt, amit adni akar ma neked.

 

  1. Napi témaindító ima

Istenem, kérlek, segíts, hogy nyitott legyek feléd most és egész nap. Hiszem, hogy mindenütt ott vagy, kérlek, hadd érezzem itt és most a jelenlétedet! Hadd ismerjem fel újra, hogy szeretsz velem lenni. Ámen.

 

  1. Olvasmányok a napi imádsághoz

Nagy tömeg követte és szorongatta. Egy asszony, aki tizenkét esztendő óta vérfolyásos volt, és sokat szenvedett a számtalan orvostól, elköltötte mindenét, de semmi hasznát nem látta, hanem még rosszabbul lett, amint Jézusról hallott, hátulról odament a tömegben és megérintette a ruháját. Azt gondolta: »Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.« Valóban mindjárt megszűnt a vérfolyása, és érezte testében, hogy meggyógyult betegségétől. De Jézus, aki azonnal észrevette, hogy erő ment ki belőle, a tömeghez fordult és megkérdezte: »Ki érintette meg a ruhámat?« Tanítványai azt felelték neki: »Látod, hogy mennyire szorongat téged a tömeg, és mégis kérdezed, ki érintett engem?« Erre körültekintett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és őszintén elmondott neki mindent. Ő pedig ezt mondta neki: »Leányom! A hited meggyógyított téged. Menj békével, és légy mentes a bajodtól.« (Márk 5:24-34, KNB)

 

  1. Zsoltár (KNB)

Ekkor, Uram, hozzád kiáltottam,

és Istenemhez könyörögtem.

Mi hasznod lenne véremből,

ha leszállnék a sírgödörbe?

Vajon a por magasztalhat-e téged,

és hirdetheti-e hűségedet?

Meghallgatott az Úr és megkönyörült rajtam,

az Úr lett az én segítségem.

Sírásomat öröménekké változtattad,

szőrruhámat szétszaggattad,

vidámsággal öveztél körül,

hogy énekeljen neked dicsőségem,

és sohase hallgasson.

Áldalak érte örökké, Uram, én Istenem!

 

  1. Reflexió

Most, hogy el vagyunk szigetelve, eszünkbe juthatnak olyan emberek, akiket a betegségük zár ki a társadalomból. Hajdanán a leprásoknak a városokon kívül kellett élniük. Ma az elmebetegségben szenvedők gyakran szenvednek a társadalmi előítéletektől – sokan félnek tőlük. Jézus idejében élesen megkülönböztették, hogy valaki tiszta vagy tisztátalan, és ugyanígy azt is, hogy mit lehet megenni vagy megérinteni. Az emberi testnedvek, és különösképpen a menstruációs vér tisztátalanná tette az embereket. Azok a nők, akik vérzékenységben szenvedtek, tisztátalanok voltak, és a társadalom kivetettjei lettek.

Az evangéliumi történetben szereplő nő évekig szenvedett a vérzés és a megvetettség miatt, és azt gondolta, hogy Jézus meggyógyíthatja őt. De túlzottan szégyellte magát ahhoz, hogy felhívja magára a tömeg figyelmét. Ezért elhatározta, hogy megérinti Jézus köpenyét, még úgy is, hogy ezzel őt is beszennyezi. Meggyógyult, de Jézus észrevette, és színt kellett vallania. Természetes, hogy rettegett a következményektől, de Jézus szívesen fogadta őt, megerősítette a gyógyulást, és azt mondta neki, hogy menjen békében. Újra a közösség tagjává tette őt.

Mint Jézus gyógyításainak többségében, a nő gyógyulása nem csak fizikai gyógyulás volt. Jézus az embereket az előítéletek és a gúnyolódás alól is felszabadította, hogy teljes életet élhessenek a közösségben. Ők egy olyan időben szólnak hozzánk, amikor a megfertőződéstől való félelem sokunkat arra vezetett, hogy karanténba vonuljunk. Emlékeztetnek, hogy Jézus azért jött, hogy szabaddá tegyen minket is, és hogy a betegség nem büntetés vagy szégyen. A történet arra hív minket, hogy imádkozzunk szabadságért saját magunk számára, és mindazok számára, akik kiszorultak a társadalomból.

 

  1. Hogyan imádkozzunk?

Ha az evangéliumi résszel imádkozol, képzeld el a nő szemszögéből: éld bele magad az állapotába, a szégyenébe és félelmébe, az elragadtatásába, amikor felfedezi, hogy meggyógyult és szabaddá lett.

Képzeld el a történetet Jézus szemszögéből is, és a tömeg szemszögéből is, akik szemtanúi voltak. Beszélj Jézussal az elszigeteltséggel kapcsolatos érzéseidről, és imádkozz másokért, akik hasonlóképpen meg vannak hurcolva, például mert menekültek, és védelemre lenne szükségük. Gondold végig Jézussal, hogyan fogsz élni, amikor ismét szabad leszel.

Ha elgyötörtnek érzed magad az elszigeteltség miatt, segítségedre lehet, ha a zsoltár szavaival imádkozol.

Ha gondolod, feltehetsz valami halk hangszeres zenét az imádságodhoz.

 

  1. Záróima

Szerető Isten, maradj velem ebben a nehéz időben, a pusztában. Kérlek, légy közel mindenkihez, aki a járvány miatt elszigetelődött és mindazokhoz, akiket kivetett magából a társadalom. Köszönöm mindazokat az embereket, akik szeretnek engem, és akiket szeretek, különösen azokat akiktől most el vagyok választva. Ezekben a napokban mutasd meg, kérlek, hogy milyen nagyon szeretsz engem, és szabadíts fel engem, hogy jobban tudjalak szeretni. Ámen.

 

  1. Visszatekintés az imára

Néhány percet fordíts arra, hogy visszatekintesz az imádságodra. Ne ítéld meg, csak idézd fel azokat a helyeket, ahol a szíved felkavarodott – szeretettől, haragtól, aggodalomtól, és más érzésektől. Tárd ezeket a pillanatokat Isten elé. Ha segít neked, le is írhatod őket.

 

Esti ima – nyolcadik nap

  1. Tudatosítsd Isten jelenlétét

Nézd végig a mai elszigeteltségben töltött napod eseményeit a Szentlélek társaságában. Kérd Istent, hogy az Ő szemével nézhess.

 

  1. Összpontosíts az érzelmeidre

Isten Lelke a szívünk rezdülésein keresztül munkálkodik. Pörgesd végig magad előtt a napodat, mint egy videofelvételt. Reflektálj az érzésekre, amiket megéltél a nap folyamán. Unalom? Eufória? Neheztelés? Együttérzés? Harag? Magabiztosság? Öröm? Honnan jönnek ezek az érzések? Mit mondhat ezeken keresztül Isten neked? Szólnak ezek az érzések arról, hogy mi számít neked a legtöbbet?

 

  1. Válassz ki egy alkalmat, amikor nagyon erőteljes érzéseid voltak, és éld újra

Kérd a Szentlelket, hogy irányítsa a figyelmedet valamire, ami a nap folyamán szíven talált: a szeretet érzése, unalom, ingerlékenység, nyugalom, gyűlölet, stb. Lehet, hogy egy jelentőségteljes találkozás egy másik személlyel, vagy az örömnek és a békességnek egy élénk pillanata. Az is lehet, hogy valami látszólag jelentéktelen dolog az, ami a szívedet megmozgatta, mint például egy nap felé szálló madárraj. Engedd, hogy a szíved spontán módon reagáljon az érzésre, bármit is érzel – akár hálát, akár sajnálatot, örömöt vagy haragot.

 

  1. Nézz a holnap felé

Kérd Istent, hogy adjon neked világosságot a holnap kihívásaira, ami egy újabb elszigeteltségben töltött nap lesz. Figyelj az érzésekre, amik felszínre jönnek, ahogy előre elképzeled, hogy mi vár rád holnap. Kétség? Vidámság? Nyugtalanság? Engedd, hogy ezek az érzések imává alakuljanak. Keresd Isten vezetését. Kérd a segítségét és bölcsességét. Imádkozz reményért és a jókedvért.

 

  1. Zárásként beszélgess Jézussal

Imádkozz gyógyulásért, kérd a védelmét és a segítségét. Kérd a bölcsességét a kérdéseiddel és problémáiddal kapcsolatban. Köszönd meg az életed ajándékát, azokat az embereket, akik szeretnek téged, és azokat, akiket szeretsz.

Vissza az első naphoz és a tartalomhoz.

Frissítve: 2020. november 05.