Kanadában 92. életévében elhunyt Eördögh András SJ

„Ahogy befejeztem a feltámadási vigíliamisét, kaptam a hírt, hogy P. Eördögh András ma este békésen elhunyt. Pickeringi öregotthonunkban az a szokás, hogy a vigíliamisét két részben tartják. P. Eördögh részt vett az ószövetségi hétolvasmányos részen, majd visszatért a szobájába. Napok óta gyenge volt, nem tudott étkezni. Most sem volt képes enni, hanem a nővér kezét fogva, békésen elhunyt. Isten nyugosztalja. Az érte mondott ima erejével írom: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!” – adta hírül rendtársa elhunytát a torontói Szent Erzsébet plébánia vezetője, Forrai Tamás SJ.

Eördögh András 1929-ben született Szegeden, az állami Felsőépítő Ipari Iskolában szerzett kőműves, kőfaragó és ácsmesteri végzettséget. 1948-ban lépett be a Jézus Társaságába, majd 1950-ben, a szerzetesrendek feloszlatása után a szegedi papnevelő intézetbe került. Két évre rá Makkosmáriára küldték, hogy segédkezzen Tamás János SJ atyának a kegytemplom körüli felújításai munkálatokban, majd az Agrártudományi Egyetem műszaki osztályán lett mérnöki munkát végző technikus, műszaki ellenőr.

A forradalom után, 1956 decemberében több rendtársához hasonlóan külföldre menekült. Először Írországba ment tanulni, itt szentelték pappá 1959-ben, majd az Egyesült Államokba került harmadik rendi próbaidejére. 1961 és 1965 között a torontói Szent Erzsébet magyar plébánián, utána az ugyancsak kanadai Courtlandon volt káplán. Ezután, 1967-től alaszkai misszióba jelentkezett, és öt évet töltött lelkipásztori munkával az észak-amerikai tagállamban.

1972-től ismét Torontóban, a Szent Erzsébet templomban volt káplán, 1974-től Hamiltonban a Szent László magyar jezsuita egyházközségben plébános. 1983 és 1985 között a Courtland-i Szent István magyar plébániát vezette, utána Vancouverben és Montrealban kisegítő lelkipásztori tevékenységet végzett, 1987 és 1991 között pedig Chicagóban a Szent István magyar plébániát vezette.

Közel három évtized után, 1991-ben tért vissza Magyarországra. Az újraéledő hazai rendtartományban először Szegeden és Hódmezővásárhelyen végzett kisegítést, majd Budapesten a Sodrás utcai jezsuita közösség otthonául szolgáló épület megvásárlása és rendházzá történő átépítése fűződött a nevéhez. 1994-ben a pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthon lelkésze lett, aztán 2008-tól ismét a kanadai Hamiltonban élt, az ottani Szent Erzsébet Otthonban végzett lelkipásztori szolgálatot. Aktív évei elmúltával a pickeringi idősotthon lakója lett, itt érte a halál 2020 nagyszombat estéjén. Gyászmiséjét a fényes héten a karantén miatt zárt körben tartották, temetéséről később gondoskodnak.

Frissítve: 2020. április 14.