Kassai vértanúk és kínai misszió: jezsuita ünnep

A kassai vértanúk emléknapján, szeptember 7-én szerzetesek és világi munkatársak együtt ünnepelték Budapesten az önálló magyar jezsuita rendtartományt, amely 1909 óta működik. Ez alkalomból átadták az idei Szent Ignác-díjakat, valamint bemutatták a rend száz évvel ezelőtt indult kínai magyar missziójáról szóló jezsuita kiadványt is. A Magyar Kurírból Kőrössy László beszámolója, Merényi Zita fényképeivel.

1909. szeptember 7-én alakult meg az önálló magyar jezsuita provincia, kiválva a korábbi osztrák, majd osztrák–magyar rendtartományból. A magyar jezsuita provincia védőszentjei, az 1619-ben kivégzett és 1995-ben II. János Pál pápa által szentté avatott kassai vértanúk idei ünnepén egyrészt a hazai alapítást ünnepelték a szerzetesek és a rend világi munkatársai, másrészt azt, hogy szeptember 22-én lesz épp száz esztendeje, hogy az első magyar jezsuita, Szarvas Miklós megérkezett Kínába, hogy ott harminckilenc társával együtt működtessék missziójukat.

A Párbeszéd Házában ez alkalomból kerekasztal-beszélgetést szerveztek a magyar jezsuiták kínai missziójáról, és bemutatták az ezt a témát feldolgozó százoldalas M.I.N.D. lapszámot.

Mindent Isten Nagyobb Dicsőségére (M.I.N.D.) című, elnevezésében a jezsuiták jelmondatát megidéző lap ezúttal elejétől a végéig a kínai misszióról szól, interjúkkal, cikkekkel, korabeli fényképekkel. Az ingyenes lapszám online már most elérhető, és PDF-formátumban, valamint az issuu.com-on lapozva olvasható.

A lapbemutató kerekasztal-beszélgetésen Siptár Dániel, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának Levéltára igazgatója elmondta: „Gazdag dokumentumgyűjtemény áll rendelkezésünkre a kínai misszióról, a Kínából Rómába küldött levelek is részei ennek, valamint számos beszámoló a jezsuita szerzetesek – köztük az első misszionárius, Szarvas Miklós – hagyatékából, hírlevelek sorozata, valamint sok fotó.”

Siptár Dániel a rendezvényen bemutatta Szarvas Miklós SJ eredeti „úti okmányát”, valamint a Jaschkó István SJ halála után a misszionáriusról Tajvanban kiadott könyvet.

Utóbbi arról tanúskodik, hogy nagy megbecsülésnek örvendett a 98 évesen elhunyt Jaschkó atya, aki hetvenhárom évet hazájától távol, misszióban élt, s Tajvanon elsőként alapított árvaházat és nevelőotthont testi és szellemi fogyatékos gyermekek számára.

A Párbeszéd Házában megtartott lapbemutatón András Attila SJ beszélt tajvani és kínai élményeiről, valamint arról is, hogy a magyar jezsuita misszionáriusokról köztudott volt (a Vatikánban is), hogy „roppantul tisztelték a kínai embereket, vagy általában azon nép fiait, ahol szolgálatukat teljesítették”.

András atya külön megemlítette, hogy a külföldi diplomaták hiteles és remekül használható információs forrásként tekintettek még az 1970-es években is Ladányi László SJ hírleveleire, amelyek az akkoriban még nagyon zárt kínai világ történéseiről szóltak.

A budapesti rendezvényen Vámos Péter sinológus – aki interjúk alapján negyven támingi magyar jezsuita szerzetes történetét is megírta – személyes emlékeit elevenítette fel a misszionáriusokkal való találkozásairól.

A Párbeszéd Házában megtartott megemlékezésen jelen volt Wang Fanfan tanárnő is, a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium kínai programjának vezetője (fenti képünkön).

A jezsuiták kommunikációs felelőse, Szőnyi Szilárd által vezetett rövid kvíz keretében több érdekességet is megtudhattak a jelenlévők a kínai misszióról, többek között azt, hogy az ottani szerzetesek a kerékpárt a „misszionárius térdeplőjének” hívták, s hogy a távol-keleti küldetés Somogyi Jenő SJ akkori provinciálisnak köszönhető, aki kijelentette, „ha túléljük a Tanácsköztársaságot, elindulunk Kínába, misszióba”.

Vízi Elemér SJ tartományfőnök az ünnepen arról beszélt, hogy a jezsuiták a jelenkorban sem mondtak le a misszióról a Jézus Társasága által kidolgozott inkulturáció alapján, ezen a téren a rendi gyűlés határozott a fő irányokról, éppen Kína és Afrika felé.

A lapbemutatón a tartományfőnök hangsúlyozta, a M.I.N.D. mostani száma arra is inspirál, hogy „foglalkozzunk saját szívünk missziójával is napjaink rendkívül megosztott világában”.

A kerekasztal-beszélgetés után Vízi Elemér SJ főcelebrálásával ünnepi szentmisét mutattak be a Jézus Szíve-templomban az önálló magyar jezsuita provincia megalakulásának évfordulóján, megemlékezve a tartomány védőszentjeiről, a kassai vértanúkról, akik közül ketten a rend tagjai voltak.

A szertartáson a Loyola Capella ifjúsági vegyeskar látott el zenei szolgálatot.

A szentmise homíliáját Bartók Tibor SJ mondta. A szerzetes arról beszélt, hogy a kassai mártírok a helytállás, az állhatatosság példái számunkra: a kontinensnyi térségre kiterjedt harmincéves háború zavaros korszakában, kemény időkben éltek, s erre gondolva „homályos előérzetünk van, hogy a kitartásra, a helytállásra, a lemondani tudásra szükségünk lehet a jövőben is”.

„Ma, amikor lelkiismereti szabadságról beszélünk és a keresztény egyházak közötti közeledés és párbeszéd – az ökumenizmus – lehetőségeit keressük, nehezen értjük a vérre menő vallási intoleranciát, amely protestánsokat és katolikusokat egyaránt jellemzett a XVI-XVII. században. Ma inkább a kiengesztelődést keressük. Ennek számtalan jele közül az egyik, hogy ugyanaz a II. János Pál pápa, aki 1995-ben szentté avatta a kassai vértanúkat, már korábban, 1991-es magyarországi látogatása során megkoszorúzta Debrecenben azoknak a protestáns lelkészeknek-prédikátoroknak az emlékoszlopát, akiket 1674-ben, egy erőszakos rekatolizációs hullámban hamis vádakkal Pozsonyban gályarabságra ítéltek és Nápolyba hurcolva eladtak.”

A keresztény türelem ajándék, imádkoznunk kell érte a Szentlélekhez – tette hozzá Bartók Tibor. A vértanúk példaképek és közbenjárók életünk elkerülhetetlen nehézségeiben, Jézus pedig hű és igaz tanú, aki velünk van kisebb-nagyobb gondjainkban, szenvedéseinkben is – mutatott rá a szerzetes. (A szentbeszéd teljes terjedelmében ezen a linken olvasható.)

A szeptember 7-i jezsuita ünnep a szentmise után a templomkertben folytatódott, ahol Vízi Elemér tartományfőnök jezsuita intézményekben dolgozó világiaknak adott át Szent Ignác-díjat a következő mondás szellemében: „Az élet megközelítésének isteni módja: a hála.”

A Szent Ignác-díjat Demjén Péterné Rivasz-Tóth Kinga, a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium, Kollégium és Óvoda igazgatóhelyettese, az Ignáci Pedagógiai Műhely szakmai vezetője; Herpainé Velkey Klára, a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium, Kollégium és Óvoda ének-, magyarnyelv- és irodalomtanára, kórusvezető; Lázárné Boldizsár Ágnes, a jezsuita tartományfőnökség gazdasági irodájának munkatársa; Kárpáti Sándor, a budapesti jezsuita sziget portása, valamint Szakács Mátyás, a magyar jezsuiták erdélyi szolgálatainak segítője, menedzsere kapta.


A Szent Ignác-díjazottak laudációja ezen a linken,
Bartók Tibor SJ szentbeszéde pedig ezen a linken olvasható.

Jezsuiták az ünnepi szentmise után a templom kertjében
Frissítve: 2022. szeptember 09.