Több magyar jezsuita hivatásának ihletője: Kaszap István

Megjelent 2021-ben a Jezsuiták Magyarországon – A kezdetektől napjainkig című kötetben

Kaszap István 1916. március 25-én született Székesfehérváron, az ottani ciszterci gimnáziumban érettségizett, 1934 nyarán belépett a Jézus Társaságába. Noviciátusát azonban nem tudta befejezni, mert 1935. december 17-én többhónapos betegség után meghalt. 

Vallásos családban nőtt fel, hitének gyakorlása mindig fontos volt számára. Életvidám fiú volt, akit sok minden érdekelt. Gimnáziumi tanulmányainak közepén szétszórtsága miatt csak közepes eredményt ért el. Ekkor tudatosodott benne, hogy régi álma, a papság megvalósításához ez kevés lesz. Komolyan elkezdett tanulni, és nagy hangsúlyt fektetett jellemének fejlesztésére is. Hamarosan jeles rendű tanulóvá vált. Szabadidejében sportolt, szertornában bajnokságokat nyert. Cserkészvezető is volt, nagy odaadással foglalkozott a fiatalokkal. Tagja volt a Mária-kongregációnak, ami még jobban elmélyítette vallásosságát.

A jezsuita szerzetesi hivatás Prohászka Ottokár egy írása nyomán ébredt fel benne, amiről így írt naplójában:

„Mintha egyenesen nekem írta volna le a jezsuita életet jó Ottokár atyánk. A szegénység, egyszerűség tökéletes; a kiképzés alapos (nem szeretem a középiskolai hevenyészett ismeretszerzést). Beállok Loyolai Szent Ignác katonásan küzdő seregébe. Életemet teljes erőmből az ifjúság nevelésére fordítom, Istenemnek és hazámnak szentelem. Küzdeni, harcolni fogok utolsó leheletemig, jelszóm: Dum spiro, certo! (Amíg lélegzem, küzdök!).”

Jezsuita novíciusként nagy elhivatottsággal élt, de hamarosan egészségügyi problémái lettek – mandulagyulladás, gennyes mellhártyagyulladás, fekélyek, daganatok –, melyeket akkor még antibiotikum hiányában nem tudtak hatékonyan kezelni. Nagy türelmemmel viselt szenvedéseit másokért ajánlotta fel. Édesanyjának írt levele jól tükrözi lelkületét:

„Ne felejtsd el szenvedéseidet fölajánlani valami jó szándékra. A fájdalmakban gondolj az Úr Jézus fájdalmaira, aki a legkegyetlenebb szenvedéseket vállalta azért, mert szeretett bennünket. Földi életünk legnagyobb értéke a néma, panasznélküli szenvedés, melyre féltékenyen kell őrködnünk, nehogy annak folytonos hangoztatása örök értékét elvegye.”

Mindamellett keményen megküzdött keresztjével; lelkületében nem volt alakoskodás vagy jámborodás. Éppen a tiszta, valódi, megtört emberség, ugyanakkor mély hit érintett meg sokakat a környezetében. Többhónapos betegeskedés után aztán az akkori rendi szabályok szerint szüneteltetni kellett a noviciátusát, majd szülővárosában, a székesfehérvári kórházban halt meg. Elöljárói, novíciustársai és mindazok, akik közelről ismerték, nagy tisztelettel beszéltek róla. Személyének egyszerűsége, mély tisztasága, őszinte és hősies szeretete sok emberre gyakorolt hatást. Sírja hamarosan zarándokhellyé vált, ezért a temetőből a székesfehérvári Prohászka-emléktemplom mellé helyezték át.

Kaszap István tisztelete gyorsan terjedt hazánkban és más országokban is. Boldoggá avatási eljárása már a negyvenes években elindult, megtörténtek a tanúkihallgatások, és 1947-ben az első szakasz lezárult. A kommunista hatalomátvétel viszont megakasztotta a folyamatot. A szegedi jezsuita rendházban működő Kaszap István Titkárságot 1948-ban feldúlták, az összegyűjtött iratokat az udvaron elégették.

Bármennyire igyekezett a kommunista rendszer, Kaszap István tisztelete tovább él ma is. A boldoggá avatási eljárás szintén folytatódott, s 2006-ban XVI. Benedek pápa megállapította, hogy „Isten szolgája, Kaszap István, a Jézus Társaságának jelöltje, a hit, remény és Isten és felebarát iránti szeretet isteni erényeit, valamint az okosság, igazságosság, mértékletesség és bátorság sarkalatos erényeit, továbbá a velük összefüggő erényeket hősies fokon gyakorolta.” Ez a megállapítás a boldoggá avatás előszobája.


Endrődy László: Életet Krisztusért – Kaszap István élete

„Közvetve a szenttéavatási pör megindításához ez az életrajz is hozzájárult; ezért hálával gondolunk a jó Istenre, aki különben Gondviselése útjain rendszerint úgy jár el, hogy igen szerény eszközöket használ fel nagy szándékainak véghezvitelére. Kérjük az életrajz minden olvasóját és különösen Kaszap István barátait és tisztelőit, fogadják e könyvet ugyanolyan szívesen, mint előző kiadásait, hogy e háborús évek nehéz időiben Kaszap István ifjú élete példájából a közölt többszáz imameghallgatás szép megnyilatkozásaiból is minél többen erőt és vigaszt merítsenek” – olvassuk Endrődy László Életet Krisztusért című könyve 14. kiadásának előszavában. A jezsuita novícius alakjának megismertetésében nagy szerepe volt a kötetnek, melynek olvastán több mai rendtagban támadt fel a szerzetesi hivatás.

Thurzó Gábor: A szent 

A kommunisták Kaszap István lejáratásához felhasználták Thurzó Gábor 1966-os A szent című regényét, melyből színdarabot is készítettek. A mű „Gregor István” szerzetesjelöltet vérbajos fiatalemberként mutatja be, akiből a szerzetesek manipulatív módon igyekeznek szentet faragni. Bár a szerző tagadta, hogy főhősének köze lett volna Kaszaphoz, a sok áthallás miatt a legtöbben a jezsuita novíciust látták benne, amit csak megerősített, hogy a színdarab plakátján is az ő képe szerepelt. (Thurzó kritikájából annyi megalapozott volt, hogy a Kaszap-kultusznak voltak túlzásai. A rendi vezetés is kritizálta például, hogy Endrődy könyvének újabb kiadásaiban az imameghallgatásokról szóló beszámolók egyre nagyobb terjedelműek lettek és némelyik történet már a babona határát súrolta.)


Forrás: