Kaszap István kilenced

Régi keresztény szokás, hogy valamilyen imaszándékért több egymás utáni napon keresztül imádkozunk. A kilenced – vagy novéna – az egyik formája ennek az állhatatos kérő imádságnak, amely kilenc napon át való imádkozást jelent. Ebben segíthetnek az alábbi elmélkedések és imádságok, amelyeket még Bóday Jenő SJ, Kaszap István egykori novíciustársa írt. Először a tengerentúlon jelent meg 1964-ben, majd módosításokkal a Szent Gellért Kiadónál 1993-ban. Utóbbi némileg módosított szövegét találjuk itt:

Ima Kaszap István közbenjárásáért és boldoggá avatásáért:

Úr Jézus Krisztus, Te azt mondtad, „ha valaki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét, és kövessen engem”, tekints hű szolgádra, Kaszap Istvánra, és az ő közbenjárására add meg nekünk a kegyelmet, amit most kérünk Tőled: (kegyelem megnevezése)

Add, hogy az ő példájára mi is mindig hűségesen szolgáljuk a Szeretet Székhelyét, Szentséges Szívedet.

Végül kérünk add, hogy Kaszap Istvánt, a magyar fiatalok példaképét mielőbb boldogjaink között tisztelhessük.

Amen.

 

1.  NAP: „Szeretek Istenre gondolni.”

Kaszap István Istenszeretetéről tanúskodik ártatlansága. Soha életében halálos bűnt nem követett el. Akik ismerték, utolsó éveiben egyetlen szándékos bocsánatos bűnt sem tapasztaltak nála, és igen valószínű, hogy teljesen szándékos és egészen tudatos bocsánatos bűnöket azelőtt sem követett el. Istenszeretetéről tanúskodnak imái is. Az imádságot mindig nagyra becsülte, szorgalmasan végezte, és a nehézségek közt is hűségesen kitartott benne. „Szeretek Istenre gondolni” – írja feljegyzéseiben. „Szomjúhozol? Ne elégedj meg földi üdítő étellel, itallal, vigasztalással, hanem menj Istenhez. Ő majd kielégít kegyelmének üdítő vizével, mely az élő vizek forrása.” – „Elmélkedjél gyakran Isten fölségéről, hogy tökéletesen szerethesd, imádhasd.” „Ha tökéletes akarsz lenni, járj mindig Isten jelenlétében, mindenben és mindenkiben őt lásd, Benne gondolkodjál, beszélj és cselekedj.” – „Imádkozzál röviden, egyszerűen, bizalommal és önzetlenül.” „A vigasztalanságban imádkozz a Szentlélek hét ajándékáért.” „Végre megtaláltam, amit már oly régen akartam tudni, amit már oly régóta fürkésztem, de rájönni eddig még nem tudtam. Mi is az, amiért egyedül érdemes imádkozni, amit szüntelenül kérni, amiért könyörögni kell, mert minden más lelki szükséglet benne foglaltatik?! A kegyelem: ti. annak a kegyelme, hogy Isten kegyelmét mindig felismerjük, ellene ne álljunk, hanem kövessük és bízzuk rá magunkat, hogy így az kedvére alakíthassa lelkünket (a természetre építve) szentté és Isten előtt legkedvesebbé. Ezt mondja Kempis Tamás is: „Kívánd és kérd szüntelen, hogy benned Isten akarata teljesedjék.” „Világosíts meg engem Isten, hogy soha többé el ne álljam kegyelmeid útját!” – „Nyisd meg szememet, önts erőt imáimba, akaratomba… Ó Jézus, segíts!”

Ima Kaszap István közbenjárásáért és boldoggá avatásáért…. Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség.

 

2.  NAP: „Mily fölséges az Oltáriszentség!”

Kaszap István egész lelkét áthatotta az Oltáriszentségbe vetett élő hit és áhítat. Már mint diák is szívesen végzett hosszabb szentséglátogatásokat. Az Oltáriszentség iránt érzett áhítat mindjobban növekedett benne, s végül az egész lelkét átható, mélységes és lángoló szeretetté vált. A kórházban egy teljes órát töltött a szentáldozás után a hálaadásban, s ezalatt oly elmerült volt az imában, hogy nem zavarta őt semmi, ami körülötte történt. Amint pedig jobban lett s megtehette, eljárt a kórház kápolnájába szentmisére. Amikor közel érezte halálát, bevallotta, hogy egész életéből azt fájlalja legjobban, hogy azelőtt nem volt napi áldozó. „Ha elmész Isten háza előtt, ha sietős is utad, nézz be és üdvözöld a te Uradat, Istenedet.” – „Valaki imádkozik értem és helyettem és velem, valaki él, szeret és vár engem a Tabernákulumban.” – „Mily fölséges az Oltáriszentség! Onnan árad ki minden erő, buzgóság, önfeláldozás, vértanúság. Szeresd, imádd és tanulmányozd, hogy mint a szenteknek, neked is mindened legyen!” Tervet készít az áldozás után való hálaadásra: „1. Imádás, csöndben és imákkal. 2. Hálaadás az emberiségnek adott összes jótéteményekért, részletesen. 3. Engesztelés az Őt érő sérelmekért, életünk felajánlásával. 4. Könyörgés. Mint Királytól, a Szentatya, püspöki kar, egyházi és világi elöljárók, hazánk ügyének támogatását kérem. Mint Prófétával megbeszélem a hitoktatást, a külföldi és belföldi missziókat. Mint Főpaphoz a lelkekért könyörgök. Anyáknak termékenységet, magzatoknak keresztséget, gyermekeknek ártatlanságot kérek. Az ifjúság állja ki a kísértés tűzpróbáját! Jézus Szent Szívének ajánlom a keresztény családokat, a gyermeknevelés ügyét, a betegeket és haldoklókat. Könyörgök a megholtakért, bűnösökért, pogányokért, eretnekekért, szakadárokért, egyletekért, kongregációkért, Jézus Társaságért. Hivatásokért kell kérni az Aratás Urát. A tapasztalás igazolja az elvet: Kérd naponként és megkapod.”

Ima Kaszap István közbenjárásáért és boldoggá avatásáért…. Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség.

 

3. NAP: „Nem nyughatol, míg mindenkit igazán nem szeretsz.”

Kaszap István soha nem mulasztotta el a felebaráti szeretet gyakorlását, amikor arra alkalma nyílt. Már diákkorában feltűnt kedves szolgálatkészsége, mellyel otthon és társai közt mindig rendelkezésére állt annak, aki segítségét kérte. Szolgálataiban egyszerű, szerény és igen szeretetre méltó volt. Ha valakit szomorúság ért, igen tapintatosan és jóságosan tudta vigasztalni és bátorítani. A szegényeket igen szerette. Szívesen adott nekik alamizsnát. Mások jó hírnevére igen ügyelt. Soha nem fordult elő, hogy másokról rosszat mondott volna vagy ilyen beszéd hallgatásában kedvét lelte volna. Szüleit és rokonait gyöngéden szerette. Szerzetestestvéreiben igyekezett mindent jóra magyarázni. Az újoncházban a testvéri szeretetre vonatkozólag ezt határozta el: „Testvéri szeretetet gyakorolni: béketűrés, türelem, szelídség; inkább mások akaratát tenni, mindenki másban Krisztust nézni; előzékenység, másokról csak jót mondani; vidámság mindig.” „Ne riadj vissza az áldozatoktól sem testvéreidért, s ezek az áldozatok legyenek állandók, ne csak hangulatok eredményei. Krisztus életét adta barátaiért.” „Nem nyughatol, míg mindenkit igazán nem szeretsz.” – „El ne feledkezzél imádkozni ellenségeidért, gyűlölőidért, rágalmazóidért, üldözőidért, mert hogy mutathatnád meg másképp szeretetedet?”

Tőlem mit kíván Isten? Hogyan követhetem Kaszap Istvánt a felebaráti szeretet gyakorlásában?

Ima Kaszap István közbenjárásáért és boldoggá avatásáért… Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség.

 

4.  NAP: „Az én tanulásomat Isten szava irányítja”

Kaszap István közepes diák volt jó eredménnyel. Mindig széles körű érdeklődésű volt. „Könyv nélkül szinte sohasem lehetett látni.” Szeretett segíteni szüleinek. Szívesen felaprította a tűzifát, felhozta a pincéből a tűzre valót. Mint cserkész is mindig segítőkész és készséges volt. Megtanulta a könyvkötészetet, és erre másokat is megtanított. Őrsvezetője szerint, amire megkérte, mindig ellenkezés nélkül teljesítette. Megbízható volt a végletekig. Őrá mindig lehetett számítani. És mégis a tanulásában a felsőbb osztályban mulasztás csúszott be, annyira kezdte érdekelni minden: művészet, zene, irodalom, történelem és főképp a nyelvek, hogy mélypontra jutott iskolai tanulmányaiban. Ez egyben fordulópont is lett életében. Teljes erővel a szigorúan vett kötelesség teljesítésére összpontosította erejét. Rádöbbent, hogy e nélkül nem érheti el élete célját. A jól végzett munka derűvel és békével töltötte el lelkét. Kitartó munkával színjelessel érettségizett. Tanárai, osztálytársai csodálták szorgalmát és gratuláltak neki. Ő maga szerényen vallotta: ezzel csak Isten akaratát teljesítette. Ahogy fejlődött a lelki életben, mindig jobban ez vezette cselekedeteiben: Isten akaratának teljesítése. Ez volt a titka annak a belső békének és derűnek, ami a jól végzett munka gyümölcseként sugárzott egész egyéniségéből. A novíciátusban aztán megtalálta beállítottságának visszhangját: „Minden Isten nagyobb dicsőségére.” Mi irányítja az én életemet? Mennyire iparkodom a körülményekből felismerni, mi az én feladatom, mi az, amit Isten tőlem vár? Mi az Ő szándéka, akarata velem? Mennyire tudom elfogadni, amit ad és megtenni, amit kér? Kaszap István lelkében lassan, lépésről lépésre bontakozott ki Jézus hívása, az Atya akarata, és minél jobban megértette azt, annál teljesebb volt odaadása. „Ha a Jó Isten így akarja – írja szüleinek betegsége idején –, az bizonyára a leghelyesebb számunkra, legyen tehát az Ő szent akarata.”

És én? Keresem, figyelem, mit kér tőlem az Úr? Kész vagyok vállalni a napi feladatot, szembenézni a napi nehézségekkel? Valóban Isten szava irányítja életemet? Legyen tudatos bennem az Úr imádságának szava: „Legyen meg a Te akaratod.”

Ima Kaszap István közbenjárásáért és boldoggá avatásáért…. Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség.

 

5. NAP: „Míg élek, küzdök!”

Kaszap István a külső s belső önmegtagadás állandó gyakorlata révén a fegyelmezett önuralomnak oly magas fokára jutott, hogy az önakarata vagy a szenvedélyek semmiféle rendezetlen megnyilvánulása sem volt észlelhető nála. Az önmegtagadást már gyermekkora óta gyakorolta. Természetes hevességét már kiskorában legyőzte. Már szerzetbe lépése előtt megfontolt, fegyelmezett, mindenben kellő és helyes mértéket tartó, megbízható, szilárd jellemű ifjúnak ismerték. „Nem abban áll a szentség, hogy nincs hibám,hanem hogy nem alkuszom meg gyarlóságaimmal.” – „A gabonaszemnek el kell rothadnia, hogy termést hozzon, nekem, mint Krisztusnak, meg kell a világ számára halnom, az önmegtagadásban föl kell emésztődnöm, hogy bő termést hozzak az aratás Urának.” „Légy következetesen hű Krisztus Királyodhoz önmegtagadásaidban, mértékletességedben főleg dolgaid lelkiismeretes végzésében. Ha nagyon fáradt vagy, gondold meg, ilyenkor nagy az érdeme a lélek test fölé emelkedésének. Ez lehetséges, csak lelkierő kell hozzá.” „Önmegtagadás nélkül nem mész semmire.” – „Folyton keresd az önmegtagadást, hadd gazdagodjék a lelked.” – „Első a belső önmegtagadás: ezt mindig. Másodszor a külső: ezt amint hely és idő engedi.” – „Étkezésben állandó mérték meghatározása és föltétlen betartása, s naponként legalább egyszeri önmegtagadás.” „Az élet harc, fáradalmak, szenvedések ideje, pihenést, nyugalmat hát itt ne várj, hanem kemény munkát.” – „Bármely pillanatban itt érhet a halál! Gondold meg minden dolgod előtt, hogy dolgod végeztével meghalsz. Így Isten segítségével gondosan fogsz munkálkodni.” – „Küzdeni, harcolni fogok utolsó lehelletemig, jelszóm lesz: Dum spiro, certo.” (Míg élek, küzdök!)

Miben követhetem őt az önmegtagadásban?

Ima Kaszap István közbenjárásáért és boldoggá avatásáért…. Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség.

 

6. NAP: „Örömmel viselem a szenvedést Krisztusért”

Kaszap István sokat és hősiesen szenvedett. Betegsége alatt még gyorsabban haladt előre az életszentségben. Már szerzetesi élete kezdetétől készült a szenvedésre: „Sokat kell foglalkoznom a szenvedéssel és elmélkednem róla, hogy teljesen átértsem, magamévá tegyem, örömmel fogadhassam és viselhessem.” – „Szeress elmélkedni az Üdvözítő szenvedéséről és haláláról, valamit a magad szenvedéseire és vigasztalanságaira is előre gondolj.” Lelkét égő vágy töltötte el, hogy minél többet szenvedhessen Krisztusért és felajánlotta magát erre. „Örömmel viselem a szenvedést Krisztusért, és nem futok el a fájdalom elől.” A szenvedésre vonatkozó gondolatait tükrözi vissza beteg édesanyjának írt levele: „Isten végtelen jósága, igazságossága mindig csak a mi javunkat akarja. Fogadd anyukám, Isten akaratában megnyugodva ezt a szenvedést, mely jól felhasználva, részben a jövendő tisztítóhelyi szenvedések megrövidülését jelenti, másrészt pedig bőséges alkalmat nyújt az Isten iránti szeretet kimutatására (türelemmel, zúgolódás nélkül, örömmel viselni) és érdemek szerzésére, melyek a mennyei boldogságot és dicsőséget növelik.” „Egyúttal arra kérlek Anyukám, hogy ne felejtsd el szenvedéseidet fölajánlani valami jó szándékra (pl. bűnösökért, a családért, Jézus Szentséges Szíve engesztelésére, a tisztítótűzben szenvedő lelkek kiszabadulására, stb.)” – „A fájdalmakban gondolj az Úr Jézus fájdalmaira, aki a legkegyetlenebb szenvedéseket vállalta azért, mert szeretett bennünket. Földi életünk legnagyobb értéke a néma, panasz nélküli szenvedés, melyre féltékenyen kell őrködnünk, nehogy annak folytonos hangoztatása örök értékét elvegye. Ebből lesz az a kincs, melyet el nem vehet senki tőlünk, és amely örökké a mi birtokunkban marad.”

Én hogy gondolkozom a szenvedésről?

Ima Kaszap István közbenjárásáért és boldoggá avatásáért…. Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség.

 

7. NAP: „Jól esett vele lenni.”

Kaszap István hősies lelkiereje különösen szenvedése idején nyilatkozott meg. Manrézai betegápolója szerint: „ Ember nem szenvedett még ennyit ebben a házban”, mint ő. A kórházban is hónapokon keresztül „Óriási szenvedései voltak” – mondta a főápolónővér. Mindezt hősies lelkierővel, szent türelemmel viselte el, úgy, hogy aki csak látta, csodálkozott és épült rajta. Nagy fájdalmai ellenére, arckifejezése mindig változatlanul kedves, derűs, sőt örvendező volt. „Tekintetében csodálatos szelídség és valami földöntúli szépség tükröződött” – mondta róla egyik látogatója. Látogatói, sőt orvosai és ápolói is mind épültek viselkedésén. „E látogatásokról mindig lelkileg meggazdagodva tértem vissza” – írja egyik testvére. Egy rokona szerint: „Igen szelíd volt; ha nem is tudott beszélni, mosolygott. Jólesett vele lenni. Végtelenül kedves tudott lenni.” Följegyezték róla: „Betegségéről és fájdalmairól sohasem beszélt.” Elhatározása volt: „Csak akkor beszélj keresztedről, ha okvetlenül kell, egyébkor soha szóba ne hozd vagy ha már nem térhetsz ki a tudakozódás elől, légy szűkszavú.” Mindenért igen hálás volt. Betegségében kívánságai nemigen voltak, de minden szolgálatot kedvesen megköszönt. A kápolnában egész viselkedése összeszedett, póz nélküli áhítata, lezárt szeme, szépen összekulcsolt keze, mind élő hitéről és áhítatáról tanúskodott, és felkeltette azok áhítatát is, akik mögötte térdeltek: Az utolsó időben szívesen beszélt a halálról és a mennyországról. Haláláig kedves és szeretetteljes volt.

Épülésükre vagyok-e én a körülöttem lévőknek, engem ápolóknak, amikor szenvedek? Hálás vagyok-e szolgálataikért? Nem beszélek-e szívesen fájdalmaimról? Imádság közben külsőmön is megnyilatkozik-e belső összeszedettségem, áhítatom?

Ima Kaszap István közbenjárásáért és boldoggá avatásáért…. Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség.

 

8. NAP: „Nagyon jó volt hozzám!”

Kaszap István már betegsége előtt sokat foglalkozott Krisztus országa terjesztésének gondolatával. „Ennél magasztosabb dolgot hirdetni nem lehet, csak erről érdemes beszélni.” – „Minden beszédnek lesz eredménye, ha ima termékenyíti meg.” – „Az embereket oktatjuk szóval, megmentjük áldozattal.” – „Ne félj a jövőtől, ha hiszel erős hittel és bízol a Szentlélek segítségében és erejében, amire szükséged van az apostolkodásnál, megkapod” – olvassuk lelki jegyzeteiben. A kórházban bő alkalma nyílt az apostolkodásra. Betegtársait jól ismerte, szerette őket, törődött velük és sokat imádkozott értük. Apostolkodott „A Szív” újsággal, melyet kapott. A lap körülment az egész termen, örült neki, hogy érdeklődve olvasták. Kérte, hogy helyezzék egyik betegtársa mellé. Tudta, hogy annak már legföljebb csak pár hónapja van hátra. Sokat beszélt vele, igazi jó barátja lett, és szépen, szeretettel előkészítette az örök éltre. „Nagyon jó volt hozzám és minden beteghez” – írja egy másik betegtársa. Amikor már tehette, szívesen kiszolgált mindenkit, és amiben csak tudott, minden betegnek segített. „Az emberekben megvan a jóakarat, csak kis nógatásra várnak” – mondotta. Szólt többeknek, hogy menjenek el az esti litániára, gyógyuljanak, áldozzanak, és szépen megtették. Egyszer a kórterem mind a tíz katolikus betege szentáldozáshoz járult az ő buzdítására. Az egyetlen más vallásút a jelenet szépsége könnyekre indította, s bevallotta, nem is tudja kifejezni, mit érez, mert sohase hitte volna, hogy a katolikus vallásban ilyen hit, egyetértés és szeretet van.

Én hogyan használom fel az életkörülményeim, munkám, szórakozásom és betegségem nyújtotta alkalmat az apostolkodásra? Él-e szívemben a vagy Krisztus Országának terjesztésére? Apostolkodom-e szóval, példával, imával és az áldozatok felajánlásával?

Ima Kaszap István közbenjárásáért és boldoggá avatásáért…. Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség.

 

9. NAP: „Szeretettel, szenvedéssel szolgálni Szentséges Szívedet!”

Kaszap István gyermeki szeretettel vonzódott a Szűzanyához. „Szeresd a te mennyei Anyukád! Te nagyon szereted édesanyádat, vágyódol is utána. Nézd, a Szűzanyában sokkal, sokkal jóságosabb Édesanyát találsz! Csak szeresd és légy hozzá föltétlen bizalommal – írta. Asztalán a Boldogságos Szűz képe állott, a rózsafüzér szinte állandóan a kezében volt. A májusi litániákra még két mankóval is elvánszorgott. A kórházban még az idegen látogatóknak is feltűnt, hogy mennyire szereti a Boldogságos Szüzet. Jézus Szívének való teljes odaadásáról pedig „lelki végrendelete” tanúskodik, amelyet halála előtt két hónappal írt. „Jézus Szentséges Szíve, add, hogy magamat minél jobban kiüríthessem! Nem akarom fönntartani magamnak az én szándékaimra sem imáimat, sem szenvedéseimet, semmimet sem. A Tieid azok, Te adtad azokat nekem, hogy használjam őket. Én visszaadom Neked, Szentséges Szív!” „Mindennek elégtételi részét, a remélt jövendő purgatóriumi szenvedést is, a tisztítóhelyi lelkek kiszabadulására ajánlom, azon imákéit is, melyeket halálom után végeznek érettem. A kieszközlő részeket pedig Szentséges Szíved szándékaira ajánlom föl. Hisz Te tudod, hová szükségesek leginkább, hol kapnak kincseim legalkalmasabb letétet.” „És az én bűneimért mivel és mikor teszek eleget”. Azért van a tisztítótűz! Ott engedd törleszteni őket Jézusom Szentséges Szíve, ott… de ne itt a földön… itt a szenvedéseknek és imáknak sokkal fontosabb célja van: a bűnösök megértése, erre kell mindent összpontosítani…” „Teljes szívvel-lélekkel – magamat elfelejtve, kiüresítve – szolgálni a Szeretet Székhelyét, Szentséges Szívedet, szeretettel, szenvedéssel: (e kettő kell nekem, utána már csak a halál: a Szeretet utolsó akadályának ledöntése) ez az én életcélon! Életprogramom foglalatja!”

Ima Kaszap István közbenjárásáért és boldoggá avatásáért…. Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség.