Kettős jubileum, oltárszentelés a jezsuitáknál

A Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya szeptember 7-én szentmisével ünnepelte alapításának 110. évfordulóját, egyben megemlékezett a provincia védőszentjei, a kassai vértanúk halálának 400. évfordulójáról a pesti Jézus Szíve jezsuita templomban. Kőrössy László írása a Magyar Kurírban, Hegedüs Márton fényképeivel.

Cserháti Ferenc, a külföldön élő magyarok lelkipásztori ellátásáért felelős esztergom-budapesti segédpüspök felszentelte a templom új oltárát, és az ünnepi mise keretében Bartók Tibor SJ örökfogadalmat tett.

Az elmúlt hónapokban jelentős külső-belső felújítás zajlott a pesti Jézus Szíve-templomban, ennek részeként a hetvenes években idehelyezett, mozdítható oltár az altemplomba került, és helyét a környezetbe jobban illeszkedő ­oltár vette át, amely tölgyfából készült, tetején egy 130 kilogrammos gránitlappal, előoldalán a Jézus nevét idéző – a jezsuiták címerében is megjelenő – IHS-monogrammal. Az új bútorzat Dragonits Márta belsőépítész tervei alapján készült.

A szeptember 7-i ünnepi mise kezdetén Cserháti Ferenc püspök szenteltvízzel meghintette az új oltárt, és felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy „amikor az oltárhoz gyülekezünk, az élő szegletkőhöz, Krisztushoz járulunk, akiben szent templommá épülünk.”

Vízi Elemér SJ tartományfőnök beszédében elmondta, „a mai ünnep több eseményt is magába foglal. 400 évvel ezelőtt, 1619. szeptember 7-én halt mártírhalált a három kassai vértanú, a magyar jezsuita provincia védőszentjei. 110 évvel ezelőtt, 1909. szeptember 7-én alakult meg a jezsuiták önálló magyar rendtartománya, miután kivált az osztrák-magyar provinciából. Bartók Tibor SJ a szentmise keretében ünnepélyes örökfogadalmat tesz, és nem utolsósorban a templom felújítása után elhelyezett új oltár felszentelése is megtörténik. Ez utóbbi olyannyira jelentős esemény, hogy felülírja a liturgikus színt is: a mártírokra emlékezünk, a ruha mégsem piros, hanem fehér.”

A továbbiakban a tartományfőnök kifejtette, a kassai vértanúk harmincas éveikben járó fiatalemberek voltak: a jezsuita Pongrácz István és Grodecz Menyhért, valamint a 31 éves jezsuita öregdiák, Kőrösi Márk esztergomi kanonok. A Kassára bevonuló Rákóczi György hajdúi gyilkolták meg őket, mert nem voltak hajlandóak megtagadni katolikus hitüket. Meggyőződésük volt az a hit, amelyre igent mondtak. Amikor a város katolikusainak nagy része elmenekült, a három fiatal pap ottmaradt, hogy megerősítse a még megmaradt híveket a helytállásban. 1619. szeptember 5-én elfogták őket a hajdúk, hitük elhagyására kényszerítették, majd kétnapi éheztetés és kínzás után éjféltájban kegyetlenül kivégezték őket, mert mindhárman kitartottak katolikus hitük mellett. A vértanúk szenvedéseik elviselésében egymást erősítették, a feljegyzések szerint a szenteket, Jézust és Máriát hívták segítségül a kínzások közepette.

A szeptember 7-i jubileum alkalmából a kassai vértanúk csontereklyéit a szentélyben helyezték el, virágokkal és a győzelmet jelentő pálmaágakkal övezve. Vízi Elemér hangsúlyozta: a mártírok hite odaadássá alakította az életüket.

A magyar jezsuiták jubileumán örökfogadalmat tevő Bartók Tiborhoz szólva a tartományfőnök kiemelte: „A vértanúkhoz hasonlóan a hitben az életed odaadására kaptál meghívást, erényeid, tudásod, megfontolt, mély látásmódod ismert számunkra, tudjuk, hogy Istenbe kapaszkodsz, és örökfogadalmaddal, végső elköteleződéseddel bátorítasz minket.” Vízi Elemér utalt arra is, hogy a pápának való engedelmességet, a Szentatya rendelkezésére állást, készséget is magába foglalja a jezsuiták örökfogadalma.

A tartományfőnök az odaadás, a felajánlás gondolatával fűzte egybe az előbbiekkel a sokrétű ünnep harmadik mozzanatát, az oltárszentelést. „A felajánlás helyén az ember sajátos módon lép kapcsolatba Istennel: mi, katolikus keresztények azért, hogy Krisztussal mélyebben eggyé váljon az életünk, s mi magunk is oltárrá legyünk.” Elmondta, hogy a Jézus Szíve-templom új oltárába Loyolai Szent Ignác ereklyéje kerül, s így „a szent példáját, az odaadását, Istenbe kapaszkodását még közelebb érezhetjük a magunkéhoz, s követhetjük az Úr dicsőségére és embertársaink javára.”

A tartományfőnök beszéde után Cserháti Ferenc püspök az új oltárba helyezte a jezsuiták rendalapítójának ereklyéjét, majd megkente krizmával az oltár gránitlapját. Ezután egy tál parazsat helyeztek az oltárra, amelyre a püspök tömjént szórt, s a parázs fellángolt.

A tűzszertartást követően feszülettel, gyertyákkal, terítővel ékesítették fel az új oltárt, majd folytatódott a szentmise.

Az áldozási szertartás előtt Bartók Tibor SJ letette örökfogadalmát.

A jubileumi ünnepi mise végén Horváth Árpád SJ templomigazgató hálát adott a kassai vértanúkért, a 110 évvel ezelőtti provinciaalapításért, rendtársa örökfogadalom-tételéért, Cserháti Ferenc püspöki szolgálatáért, valamint a templomfelújítás állami és civil támogatóiért, a munkálatokban részt vevő vállalkozókért, önkéntesekért, segítőkért.

A templomigazgató emlékeztette a jelenlévőket, hogy 110 évvel ezelőtt, 1909-ben történt a templom és az orgona felszentelése is. A Jézus Szíve jezsuita templom megújulásának még hátralévő, fontos mozzanata lesz a közeljövőben az orgona – eredeti fotó alapján rekonstruált – játszóasztalának elhelyezése.

Az ünnepi szentmise zenei szolgálatát a templom Musica Sacra kórusa látta el Rónaszéki Tamás vezényletével, közreműködött Szili Gabriella, Vámosi Katalin, Yanis Benabdallah. A magyar jezsuiták ünnepe szeretetvendégséggel zárult a Jézus Szíve-templom altemplomában.

Bartók Tibor SJ jezsuita szerzetes, teológus, egyetemi tanár korábban lelkigyakorlatokat tartott a dobogókői Manrézában, tevékenykedett a Távlatok, majd A Szív című folyóiratok munkatársaként, részt vett a rendi könyvkiadásban. Tanított teológiát a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumban és a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. Doktori munkáját Párizsban írta rendtörténeti és lelkiségi témakörben, 2017 óta pedig a római Gergely Egyetem oktatója.

Rendi hitvallását a következőképpen fogalmazta meg: „Mit jelent jezsuitának lenni? Egyre inkább Jézus barátjává és társává válni, nem azért, mert megérdemlem, hanem mert Ő hív erre. Másokat is segíteni abban, hogy Jézus barátságát és ennek örömét megismerjék és befogadják – talán épp azok, akik erre nem is nagyon gondoltak eddig. Egy apostoli közösség tagjává válni, amely saját örömein, fájdalmain és kihívásain túl észreveszi mások örömeit, fájdalmait, kihívásait, és igyekszik megosztani őket. Az Egyház nagy közösségével együtt keresni az Evangélium megélésének és hirdetésének mai lehetőségeit.”

Körössy László/Magyar Kurír

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2019. szeptember 09.