Kié lesz a jövő? Ilyen volt a Management by Jesus idei szimpóziuma

Miénk a jövő! De ki lesz a mi? Erre a kérdésre kereste a választ a Kiss Ulrich SJ által életre hívott Management by Jesus idei, immár VII. szimpóziuma október 28-án a Párbeszéd Házában. Az előadók szakterületeiknek megfelelően mutatták be a XXI. század fiatal generációját, a korosztály kihívásait és esélyeit, majd az előadássorozat kerekasztal-beszélgetéssel zárult. Tóth Villő Judit tudósítása.

Fotók: Pásztor Péter

A szimpóziumot Vízi Elemér SJ, jezsuita tartományfőnök nyitotta meg, és többek között ezekkel a gondolatokkal üdvözölte a résztvevőket: „A jövőt a fiatalokkal kell alakítanunk, fontos, hogy tudjunk melléjük állni, és így megőrizzük érzékenységünket az igazság és igazságosság szeretete iránt. Ezt követően Kiss Ulrich SJ, a szimpózium házigazdája köszöntötte a résztvevőket és vezette fel az előadássorozatot témába vágó kérdésekkel: „A fiatalok szocializálódásának két legfontosabb műhelye a család és az iskola. Meddig terjed a befolyása? S holnap? Hisz a mai „Z” generációs egyetemisták a holnap tanárai. Vállalják az elmúlt generációk hagyatékát, vagy az új ember mérnökei, ahogy nem is olyan régen tekintettek rájuk?

Az első előadó Hofher József SJ volt, akinek egész pályafutása az egyes korosztályok közötti hídépítés jegyében telt. „Hofi” atya ebből a tapasztalatából merítve beszélt a generációk összekötésének fontosságáról, mindezt a korosztályok csenddel való kapcsolatán keresztül. Mint mondta, az egyes nemzedékeket a csenddel és hanggal való viszony szerint is lehet szemlélni, mivel emberként a csendből jövünk és a csendbe megyünk. A csendben találkozhatunk Teremtőnkkel és önmagunkkal. Az atya figyelmeztetett a csend generációkon átívelő fontosságára, annak megtartására, hiszen „a csendben születik az élet.”

Ezután Bereczki Enikő  generációs és ifjúsági szakértő, mentálhigiénés szakember mutatta be a Z generáció sajátosságait. A szakember 2006 óta foglalkozik a fiatal korosztályok kutatásával, és mediátorként szakterülete a nemzedéki feszültségek miatt kialakuló munkahelyi konfliktusok témaköre. Előadását Mannheim Károly történelmi generáció fogalommeghatározásával kezdte. Eszerint egy nemzedék tagjait összeköti valami jellemző dolog, például egyazon születési évjárathoz tartoznak; vagy éppen hasonló társadalmi, történelmi, gazdasági, technológiai, kulturális folyamatban helyezkednek el. Ezen hatások összességét korszellemnek nevezzük, melyre fontos odafigyelni, hogy jobban megérthessük a Z generációt. Az előadó saját és mások kutatásai alapján mutatta be ennek a korosztálynak a sajátosságait: 

  • Az internet és a közösségi média széleskörű elterjedése miatt a fiatalok 70%-a követ valamilyen influenszert, vagyis véleményvezért. 
  • Az internetet sokan használják jelentéktelen tartalmak fogyasztására, sokan viszont a tudás demokratizálódása által elérhető ingyenes tudásanyagot kihasználják saját maguk fejlesztésére. 
  • A szóban forgó generációt nagyban fenyegeti a szorongás, a depresszió, az internetes játék- és pornófüggőség. 

Az előadó végül felhívja a figyelmet a digitális szülői felelősségre. A korosztályból megkérdezettek szerint pedig szükség van a többgenerációs párbeszédre, őszinte beszélgetésekre, több együtt töltött minőségi időre mind a hétköznapokban, mind az ünnepek alatt. A család kohéziós ereje választ és védelmet tud adni a XXI. század kihívásaira ennek a korosztálynak is. 

Az iskoláknak is sarkalatos szerepük van abban, hogy milyen lesz a jövő. A folytatásban a korosztállyal kapcsolatban Holczinger Ferenc SJ, a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium, Kollégium és Óvoda igazgatója osztotta meg tapasztalatait, melyek sok ponton egybevágtak Bereczki Enikő meglátásaival. Az igazgató beszélt a lelkiségalapú oktatásról-nevelésről, és megosztott biztató tapasztalatokat is. Előadása végén hangsúlyozta: sokkal többet kell foglalkozni azzal, hogy kik ezek a gyerekek, hiszen az, hogy valakit őszintén megismerjenek és szeressenek, mindenki legmélyebb szüksége a kiteljesedett élethez. 

A szimpózium második részét Dunavölgyi Mária nyitotta meg, aki előadásában a jövő munkatársát mutatta be. A Budapesti Értéktőzsde korábbi ügyvezető igazgatója, és számos nagyvállalat, köztük a magyarországi Mastercard és az OTP Lakáslízing Zrt. volt vezérigazgatója jelenlegi fókuszterülete a jövő szervezete és vezetése. Előadásából a résztvevők többet megtudhattak a Z generáció munkához való viszonyáról:

  • Ennek a nemzedéknek a tanulás, fejlődés fontosabb, mint az előrelépés.
  • Fontos számukra, hogy valamilyen nagyobb ügy szolgálatába állítsák az energiáikat.
  • Hajlamosak a „job hopping”-ra, vagyis a gyors munkahelyváltásra.
  • A tanulási, fejlődési lehetőség vált az egyes számú jellemzőjévé annak, hogy mit tartanak jó szervezetnek – ez 2019-ben még csak a kilencedik tényező volt. 

Az előadássorozatot Veress Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdaságetikai Központjának tanársegéde zárta. Az előadó a jelenlegi ökológiai krízis és a társadalmi igazságosság kérdésköreit boncolgatta, a jövő fényében. Olyan pozitív példákat hozott a cégek világából, ahol a társadalmi felelősségvállalás fontos része a vállalati víziónak. Ezen értékek pedig egyre fontosabbak a fiatal generációnak, melynek tagjai tudatosabb fogyasztásra törekszenek. 

A szimpózium egészét lezáró kerekasztal-beszélgetés résztvevői – Bereczki Enikő, Hofher József SJ, Kiss Ulrich SJ, Kovács Áron és Nevelős Gábor SJ arra keresték a választ, ez a nemzedék a kor kihívásai közepette hogyan élhet teljes életet. „Annyit érek, amennyit teljesítek, annyit élek, amennyit fogyasztok?” – tette fel a kérdést a beszélgetés elején Kiss Ulrich. Erre a kérdésre válaszul Hofi atya felszólalt: „Van egy nagy javaslatom, öleljük meg egymást! Az ölelésnek nagyon nagy gazdasági hajtóereje van!” A közösség és emberi kapcsolatok fontosságáról mindannyian egyetértettek. Bereczki Enikő szerint pedig az elszigetelődött és sok esetben függőségekbe menekülő generációnak nagyon fontos magasztosabb, távolra mutató célokat kitűzni.

Ehhez a gondolatsorhoz csatlakozott Vízi Elemér SJ a beszélgetés végén: „Mindannyiunkban ott van a vágy a magasabb rendű értékek iránt. Valamiért, ami meghalad bennünket, amiért érdemes élni. Ez pedig arra mutat, hogy mi többek vagyunk, mint valami szűken értelmezett érdekérvényesítés. Hiszen az életünk nemcsak rólunk szól, hanem arról, hogy odaadjuk másokért. És ha ezt tudom gyakorolni, erre tudok hívni másokat, akkor ott nincsenek vesztesek, hiszen ekkor a mi és mások élete is gazdagodik. Erre pedig van Valaki, aki követendő példát mutatott nekünk.” 

Frissítve: 2022. november 22.