Kikerül-e kormányfő a Szent Ignác jezsuita szakkollégiumból? – interjú Stumpf Istvánnal

Stumpf István anno a rendszerváltó értelmiség egyik bölcsőjét, a Bibó István Szakkollégiumot igazgatta. Az alkotmánybíró ma a Szent Ignác tanulmányi tanácsának tagja. Szőnyi Szilárd interjúja.

– A több tucat szakkollégium közül miért épp a jezsuiták mellett kötelezte el magát?

– A származásom, indíttatásom miatt. A jezsuita szakkollégium célkitűzései, a valláserkölcsi alapokon nyugvó tehetséggondozás és Kiss Ulrich atya személyisége vonzóvá tették számomra az intézményt, így örömmel mondtam igent a felkérésre.

– Szakmai, közösségi téren hol helyezné el a Szent Ignácot a hasonló hazai intézmények között?

– Bár sokféle mutató létezhet, az első ötben mindenképpen benne van. Korábban meghatározóak voltak a – például a jogra vagy a közgazdaságtanra – szakosodott kollégiumok, ma viszont egyre elterjedtebbek a több területet felölelő intézmények. Ilyen a Szent Ignác is, és nagy előnye, hogy így a különféle irányokból érkező hallgatók első kézből oszthatják meg egymással a tapasztalataikat. Emellett a mieink a TDK-versenyeken is kiválóan teljesítenek, erősek a közösségteremtésben, de a tehetséggondozás terén is az élbolyban vannak.

– Miben kellene még fejlődni?

– Bár a Szent Ignác tett lépéseket a szakkollégiumok együttműködése felé, itt még vannak lehetőségek, főként a vidéki, valamint a külföldi, köztük a határon túli társintézményekkel.

– Mit jósolna, ki fog kerülni miniszterelnök vagy alkotmánybíró a Szent Ignácból?

– Biztosan, hiszen a jezsuita szakkollégiumban a világra nyitott, tehetséges, tetterős fiatalok egész sora végez, és egy részüknek a tarsolyában talán már most ott van az a bizonyos marsallbot.

Az interjú a magyar jezsuita rendtartomány ingyenes negyedéves újságja, a M.I.N.D. [Mindent Isten nagyobb dicsőségére] őszi számában jelent meg. A lapban olvasható összeállítás része a szakkollégisták ösztöndíjkiegészítését célzó adománygyűjtésnek.

Frissítve: 2018. szeptember 15.