Stumpf István anno a rendszerváltó értelmiség egyik bölcsőjét, a Bibó István Szakkollégiumot igazgatta. Az alkotmánybíró ma a Szent Ignác tanulmányi tanácsának tagja. Szőnyi Szilárd interjúja.
– A több tucat szakkollégium közül miért épp a jezsuiták mellett kötelezte el magát?
– A származásom, indíttatásom miatt. A jezsuita szakkollégium célkitűzései, a valláserkölcsi alapokon nyugvó tehetséggondozás és Kiss Ulrich atya személyisége vonzóvá tették számomra az intézményt, így örömmel mondtam igent a felkérésre.
– Szakmai, közösségi téren hol helyezné el a Szent Ignácot a hasonló hazai intézmények között?
– Bár sokféle mutató létezhet, az első ötben mindenképpen benne van. Korábban meghatározóak voltak a – például a jogra vagy a közgazdaságtanra – szakosodott kollégiumok, ma viszont egyre elterjedtebbek a több területet felölelő intézmények. Ilyen a Szent Ignác is, és nagy előnye, hogy így a különféle irányokból érkező hallgatók első kézből oszthatják meg egymással a tapasztalataikat. Emellett a mieink a TDK-versenyeken is kiválóan teljesítenek, erősek a közösségteremtésben, de a tehetséggondozás terén is az élbolyban vannak.
– Miben kellene még fejlődni?
– Bár a Szent Ignác tett lépéseket a szakkollégiumok együttműködése felé, itt még vannak lehetőségek, főként a vidéki, valamint a külföldi, köztük a határon túli társintézményekkel.
– Mit jósolna, ki fog kerülni miniszterelnök vagy alkotmánybíró a Szent Ignácból?
– Biztosan, hiszen a jezsuita szakkollégiumban a világra nyitott, tehetséges, tetterős fiatalok egész sora végez, és egy részüknek a tarsolyában talán már most ott van az a bizonyos marsallbot.
Az interjú a magyar jezsuita rendtartomány ingyenes negyedéves újságja, a M.I.N.D. [Mindent Isten nagyobb dicsőségére] őszi számában jelent meg. A lapban olvasható összeállítás része a szakkollégisták ösztöndíjkiegészítését célzó adománygyűjtésnek.