Kit ábrázol a padovai Báthory-szobor?

A PH novemberi számában egy Padovában tanuló skolasztikus rendtársunk írt arról, hogy új helyükön a padovai egyetem szoborparkjában található egy magyar emlék, egy Báthory István-szobor. Én tovább pontosítanám az állítást, miszerint a szobor nem az erdélyi fejedelem és lengyel király, hanem hasonnevű unokaöccsének az emlékműve, mert ezt a padovai Báthory-szobrot sok útikönyvben és utazási beszámolóban tévesen, a jezsuiták történetében is nagyon jelentős szerepet betöltő, a nevét a jezsuita emlékezetbe arany betűkkel beíró uralkodó emlékművének tartják. De a vájt fülűek tudják, hogy Báthory István (1533–1586) sohasem tanult a padovai egyetemen, de azonos nevű unokaöccsét, Báthory Istvánt (1555–1605) – a későbbi kálvinista vallású országbírót, a Károli–féle bibliafordítás kiadásának támogatóját – itt taníttatta, ezért gondolják, hogy a szobor őt ábrázolja.

Az igazság azonban más, egyszerűbb és bonyolultabb is. A hatalmas, három ágra szakadt Báthory-családban, a történelem folyamán, mind a somlyói, mind az ecsedi ágban négy-négy István élt. Mégis a szobor nem egy Istváné, hanem egy Miklósé.

bathorymiklosBáthory Miklós (1435–1506) a várnai csatában (1444) elesett Báthory István országbíró fia, Itáliában: Firenzében, Padovában és Bolognában tanult. Galeotto Marzio tanítványa és olyan neves humanisták barátja volt, mint Marsilio Ficino, Sebastiano Salvini, Francesco Bandini. Bandinivel személyesen barátkozott, Ficinóval, Salvinival és Guarino Veronese fiával, Battistával levelezett, Magyarországra is meghívta őket.

A humanista műveltsége megszerzése után visszatért Magyarországra, először a szerémi, majd 1474-től haláláig a váci püspöki széket töltötte be. Mátyás király humanista köréhez tartozott, Vitéz János és Janus Pannonius – aki szintén megtalálható a padovai szoborparkban – mellett az egyik legjelentősebb magyar humanistának számított. Verses történeti művet írt, amely sajnos elveszett. Ficino neki ajánlotta egyik filozófiai munkáját, Salvini pedig Rabbi Samuel leveleinek fordítását és saját, a szentségekről szóló művét. Mátyás király halála után, Vácott humanista főiskolát alapított, ahol híres itáliai humanisták, mint Pescennio Francesco Negro és Bernardino d’Udine tanítottak. A XV. század második felében, Báthory püspöki udvara a művészetek fellegvára volt, szobrászokat, festőket, építészeket hívott Vácra.  A város központjában emelt impozáns palotája Mátyás király budai palotájának pompájával vetekedhetett, hiszen a püspök a munkákra a budai palotában dolgozó mestereket fogadta fel.

Természetesen felmerül a kérdés, hogy mégis milyen alapon emlegetik a Báthory István nevet olyan sűrűn Padovában? Erre nagyon könnyű a válasz, mivel köztudott, hogy Padova és Krakkó szellemi kapcsolatai igen szorosak voltak Báthory István uralkodása idején, a „padewczyk” fogalma nem csupán padovai embert, hanem padovai tanultságú kiváló lengyel férfit jelentett. A lengyelek ottani kollégiuma, a Contubernium Polonorum nem csupán tudományos, hanem diplomáciai központnak is számított ekkoriban. Báthory környezetének diplomatái, mind a lengyel, mind az erdélyi politika irányítói túlnyomórészt Padovában tanult fiatalokból kerültek ki.

Maga Báthory István ugyancsak rendelkezett humanista műveltséggel, latin beszédeiről elismeréssel szóltak a kortársak. Erdély fejedelmeként is, de még inkább lengyel királyként igyekezett a közép-európai (magyar, lengyel, szász és olasz) értelmiségi elit legjobbjait megnyerni és szolgálatába fogadni, mind Gyulafehérváron, mind Krakkóban. Mecenatúrájára jellemző, hogy több mint félszáz könyvet dedikáltak neki, és 58 róla szóló dicsőítő költeményt vett számba eddig az irodalomtörténet. Nagy tisztelettel övezték a kor legjelesebb költői, többek között Balassi Bálint és a lengyel Sebastian Grabowiecki is, bár ők verset nem írtak róla. A kor legnevesebb komponistája, Giovanni Pierluigi da Palestrina a Vatikánban előadott ötszólamú kórusművének dedikációjában magasztalta Báthory István király érdemeit. Az eltelt évszázadok során azonban sajnos elhomályosultak a tények és az adatok, és külföldön gyakran összecserélik vagy nem ismerek az egyes Báthory családtagokat.

Báthory AndrásBáthory István kapcsán azonban érdemes megismerni egy másik unokaöccsének, Báthory Andrásnak a történetét.

Az erdélyi fejedelmi szék után a lengyel trónra emelkedett Báthory István maga és elsősorban felesége idősebb kora miatt nem gondolhatott saját dinasztia alapítására, de semmi akadályát nem látta, hogy unokaöccsei közül valakit kiválasszon utódának a lengyel trónra. A választása először Báthory András legidősebb, árván maradt fiára, Báthory Istvánra esett, akit már 1571 májusában elküldött Padovába – Kovasóczy Farkas felügyelete mellett – tanulni, hogy felkészüljön a jövendő uralkodásra. A svéd király leányát, Anna Wasa hercegnőt szemelte ki a dinasztikus házasságra. A fiatalember azonban áthúzta az uralkodó terveit, amikor 1579-ben eljegyezte, majd a következő évben feleségül vette Bebek Zsuzsannát, és ezzel magára vonta nagybátyja haragját. A házasság a korabeli leírások szerint igazi szerelmi kapcsolat eredményeként köttetett, bár bizonyos, hogy a férfiágon kihalt Bebek-családi vagyon is közrejátszott a döntésben. Természetesen az sem elhanyagolható tény, hogy az ifjabb Báthory István, nagybátyja trónra lépésekor már kialakult tervekkel rendelkezett a jövőt illetőleg és inkább a család felső-magyarországi és erdélyi kapcsolatait akarta megerősíteni házasságával, és nem szándékozott a bizonytalan lengyelországi királyi kalandban részt venni.

Ezután a lengyel király, egy másik unokaöccsét, szintén Báthory András fiai közül, a legifjabbat, az ifjabb Báthory Andrást választotta. Báthory András pontos születési évét nem ismerjük, valószínűleg 1562-ben vagy 1563-ban született, 1579 őszén érkezett Krakkóba, ahol néhány hónapot az udvarban töltött, majd gondos mérlegelés után a jezsuiták pultuszki kollégiumába küldték tanulni. A döntésben fontos szerepet játszott Francisco Sunyer (1532–1580), lengyel jezsuita provinciális és Piotr Dunin Wolski, plocki püspök, Báthory korábbi kancellárja és római követe. A véleményük szerint, a fiatal Báthory számára a legjobb megoldás nem a krakkói kollégium vagy az egyetem, hanem egy vidéki jezsuita kollégium lehetett.

Pultuszk választásához több ok is vezetett: a fővároshoz való viszonylagos közelsége, a jó megközelíthetősége, és a jezsuita iskola jó híre. A jezsuiták kollégiumát 1565-ben Andrzej Noskowski, a mecénás hajlamú püspök építette, olyan kiváló jezsuiták kezdtek itt tanítani, mint Piotr Skarga (1536–1612) – a lengyel Pázmány – vagy a bibliafordító Jakub Wujek (1541–1597), későbbi kolozsvári egyetemi rektor.

Báthory András 1579 karácsonyán érkezett a kollégiumba, a jezsuita provinciális és a plocki püspök társaságában. A királyi rezidencián helyezkedett el magyar tanulótársaival, akiket Báthory István választott ki, hogy a lengyel környezetben ne szakadjon el hazájától teljesen. A tanuló társai elsősorban erdélyi nemes ifjak voltak, akik részben távolabbi rokonságban is álltak vele, mint Forgách Ferenc és Dóczy Gábor. Ez utóbbi fia, Dóczy András később Felső-Magyarország kapitánya lett és a kassai jezsuita vértanúkkal együtt szenvedett mártíromságot.

A további tanulótársak között volt található még: Kornis Boldizsár, későbbi székely generális, Bodoni István, későbbi erdélyi fejedelmi titkár, Jósika István, későbbi erdélyi kancellista és Bekecs Gáspár fia, László. A kiválasztásnál fontos szempont volt, hogy a tanulótársak kálvinista és unitárius családból származzanak, mert a jezsuita nevelés hatására katolizáltak és később a katolikus egyház hű támaszai lettek.  A királyi rokon és magyar tanulótársainak udvartartását Bartosz Zawadski, a plocki püspök kanonokja vezette, akinek rendkívül sokat köszönhettek. A magyar tanulótársak mellett más anyanyelvű diákok is csatlakoztak Báthory Andráshoz, mint Georg Ieschlaw, a Fuggerek ágensének a fia, Thomas Loriche, a lengyelországi svéd követ gyermeke és a dalmát származású Georgius Fabiusnak, Báthory udvari papjának két unokaöccse. Báthory tudatosan törekedett, hogy unokaöccse minél több nyelvet sajátítson el, aki szép eredményeket ért el a nyelvek területén: a kollégiumban elsajátította a latin, olasz, lengyel és a német nyelvet. A tanárok az ifjú királyi rokonról, minden részre hajlás nélkül megállapították, hogy egy nagyon kiváló képességű, szorgalmas, tanulni vágyó tanítvány, aki gyors és látványos sikereket ért el az iskolai előre menetelben.

A király unokaöccsének megérkezése után a pultuszki jezsuita kollégium tantestületét megerősítették. A rektori tisztséget P. Jan Brandt SJ, a neves teológus és zeneszerző töltötte be, aki a zene szeretetét mélyítette el a magyar fiatalok lelkében. A másik vezető tanár egyéniség pedig P. Stanislaw Grodziecki SJ (1541–1613), az egységes jezsuita tanterv, a Ratio Studiorum egyik kidolgozója volt. Rajtuk kívül a lengyel katolikus megújulás legkiválóbb teológusai tanítottak a kollégiumban: P. Benedykt Herbest SJ (1531–1598), P. Justus Rabe SJ, P. Marcin Laszcz SJ.

A tanítás már a Ratio Studiorum szelleméhez igazodott, három részre tagolódott: a reggeli és a délutáni tanórákra és az ismétlésre. Az órák reggel hat órakor kezdődtek és kilencig, délután pedig egytől háromnegyed négyig tartottak, majd fél öt és fél hat között az ismétlő-gyakorló óra zárta a napot.

Báthory András az első évben bepótolta a latin nyelvben az elmaradásait, és utána gyorsított ütemben elvégezte a szintaxis, a poétikai és retorikai osztályokat. Megismerkedett a görög és a latin klasszikusokkal, sűrűn látogatta a kollégium ötezer kötetes – ez akkoriban egyszerű kollégium lévén, gazdag gyűjteménynek számított – könyvtárát. Rendszeresen szerepelt a kollégiumban előadott iskoladrámákban.

A tanulás mellett rendszeresen, szinte napra készen informálták az ország és a világ eseményeiről, folyamatosan levelezett családjával, elsősorban édesanyjával. Időről-időre kirándulásokon, utazásokon vett részt, Krakkóba, Varsóba vagy Grodnóba látogatott el, ezek kellemes változatosságot hoztak a kollégiumi élet viszonylagos egyhangúsága után.

Az iskola elvégzése után azonban – elsősorban Báthory István halála után – megváltozott a politikai helyzet. Családja kívánságára egyházi pályára lépett, már fiatalon, 1584-ben warmiai segédpüspök lett. Viharos gyorsaságú egyházi előmenetelét természetesen elsősorban nagybátyja befolyásának köszönhette. 1583-ban és 1586-ban Rómában járt. 1583-ban apostoli protonorátius, 1584-ben bíboros lett.

1599.március 30-án Báthory Zsigmond (1572–1613) fejedelem hazahívta Lengyelországból unokabátyját, lemondott erdélyi fejedelmi címéről a javára, melyet az csak nagy vonakodások után fogadott el. A medgyesi országgyűlés 1599. március 29-én fejedelemmé választotta. Báthory András személye azonban nem tetszett sem a törököknek, sem a császárnak, Erdélyben az evangélikus szászok és a székelyek is ellene voltak, Székely Mózes (1533–1603) udvarhelyi kapitány és a mellette harcolók kivételével. Mihály havasalföldi vajda, kihasználva a fejedelemség éles belső ellentéteit, sereggel támadt Báthory Andrásra, a hozzá csatlakozott székelyek segítségével, akiket Habsburg Rudolf 100 000 aranyért megvett, 1599. október 28-án a Szeben melletti Sellenberknél legyőzte. A Lengyelországba Moldva felé menekülő Báthory Andrást Csíkszentdomokos határában egy székely, Balázs „Ördög” Mihály október 31-én kegyetlen módon meggyilkolta, baltával agyonverte. A gyilkosságot később Székely Mózes székely katonái megbosszulták.

Bikfalvi Géza

Frissítve: 2016. augusztus 09.