Kivételes üzleti lehetőség magyaroknak, és még a migrációt is mérsékelheti, mi az?
Irak újjáépítése – esély a magyar vállalkozóknak címmel villásreggelire várnak üzletembereket január 16-án 8.00. órakor a budapesti Loyola Caféba a Kiss Ulrich SJ fémjelezte Management by Jesus szeminárium égisze alatt. Az első alkalom előadóját, Heves Istvánt, az Orient River Kft. ügyfélkapcsolati menedzserét, az egykori Magyar Nemzeti Kereskedőház Bagdadi Relációs Irodájának vezetőjét kérdeztük a lehetőségekről.
Irak újjáépítése – esély a magyar vállalkozóknak címmel villásreggelire várnak üzletembereket január 16-án a Kiss Ulrich SJ fémjelezte Management by Jesus szeminárium égisze alatt. Az első alkalom előadóját, Heves Istvánt, az Orient River Kft. ügyfélkapcsolati menedzserét, az egykori Magyar Nemzeti Kereskedőház Bagdadi Relációs Irodájának vezetőjét kérdeztük.
Fotó: BonumTV
– Irakból a klímaváltozás és más tényezők miatt évek óta vízhiányról érkeznek hírek. Mennyire vészes a helyzet?
– Irak két szomszédos államból kapja az élővizet: Törökországból és Iránból. De mivel utóbbiak politikai okokból olykor lezárják a gátakat, zsilipeket, az innen érkező ellátás erősen akadozik. Ezért nem szerencsés kizárólag erre alapozni Irak vízgazdálkodását. Mezopotámiában szerencsére magas a talajvíz, és a tengervíz sótalanítása is megoldható – ez a világszerte elismert, Ázsiában vagy Afrikában már bizonyított magyar vízügyi szakemberek, vállalkozók számára jó lehetőségeket kínál.
– Fokozza a nehézséget, hogy Irakban nemcsak a víz mennyiségével, hanem a minőségével is komoly gondok vannak. Ezen a téren milyen üzleti lehetőségek várják a magyarokat?
– Valóban, a helyzet annyira súlyos, hogy a vízszennyezés például tavaly nyáron Bászrában bőr-, illetve emésztőrendszeri betegségekkel járó – halálos áldozatokat is követelő – járványt okozott. A feladat többrétű: a fogyasztásra, tisztálkodásra szolgáló édesvíz, a szennyvíz tisztítása, illetve a mezőgazdasághoz nélkülözhetetlen öntözés megoldása hatalmas feladat, melyből a magyar szakemberek bőven kivehetik a részüket.
– Irak az utóbbi évtizedekben szinte folyamatosan harci terep volt, stabil államiság nélkül, mindennapos korrupcióval. Ezek a körülmények mennyire nehezítik az üzleti kapcsolatokat?
– A mostoha körülmények ellenére Irak nem szegény ország: napi 3,7 millió hordó nyersolajat exportál, és a belső felhasználás is eléri a napi egymillió hordót. A tétel legnagyobb része azonban csak nyersanyag, az országnak nincs olajfeldolgozó-ipara; ez megint csak sok lehetőséggel kecsegteti a külföldi befektetőket.
– Mondják, az iraki vízgazdálkodás helyzetének javítása akár még a migrációra is jó hatással lehet. Biztos ez? A legnagyobb segítség is nem csupán csepp a tengerben?
– Nem. Ha ugyanis a helyiek egy területen azt látják, hogy javul a helyzet, akkor jobban el fogják hinni, hogy más téren is jobb kilátásaik lehetnek. Ezért a sokat emlegetett szülőföldön való segítés politikája az üzleti kapcsolatokon keresztül is megvalósulhat, s ez a migrációs hullámot is mérsékelheti. Évek óta dolgozom Irakban, és látom: a legtöbben nem akarnak elmenekülni a hazájukból, és ha a körülmények normalizálódnának, akkor örömmel maradnának otthon. Egy szempontot ugyanakkor hozzá kell tennem: nem szerencsés, ha kizárólag keresztényeket segítünk. Ez azon túl, hogy diszkriminálja a Közel-Keleten élőket, praktikus szempontból sem megoldás. Míg ugyanis Irakban ők csak szűk egymillióan vannak, az országban közel 40 millió muszlim él, és nagyon nem mindegy, hogy velük mi lesz.
– Irakból a klímaváltozás és más tényezők miatt évek óta vízhiányról érkeznek hírek. Mennyire vészes a helyzet?
– Irak két szomszédos államból kapja az élővizet: Törökországból és Iránból. De mivel utóbbiak politikai okokból olykor lezárják a gátakat, zsilipeket, az innen érkező ellátás erősen akadozik. Ezért nem szerencsés kizárólag erre alapozni Irak vízgazdálkodását. Mezopotámiában szerencsére magas a talajvíz, és a tengervíz sótalanítása is megoldható – ez a világszerte elismert, Ázsiában vagy Afrikában már bizonyított magyar vízügyi szakemberek, vállalkozók számára jó lehetőségeket kínál.
– Fokozza a nehézséget, hogy Irakban nemcsak a víz mennyiségével, hanem a minőségével is komoly gondok vannak. Ezen a téren milyen üzleti lehetőségek várják a magyarokat?
– Valóban, a helyzet annyira súlyos, hogy a vízszennyezés például tavaly nyáron Bászrában bőr-, illetve emésztőrendszeri betegségekkel járó – halálos áldozatokat is követelő – járványt okozott. A feladat többrétű: a fogyasztásra, tisztálkodásra szolgáló édesvíz, a szennyvíz tisztítása, illetve a mezőgazdasághoz nélkülözhetetlen öntözés megoldása hatalmas feladat, melyből a magyar szakemberek bőven kivehetik a részüket.
– Irak az utóbbi évtizedekben szinte folyamatosan harci terep volt, stabil államiság nélkül, mindennapos korrupcióval. Ezek a körülmények mennyire nehezítik az üzleti kapcsolatokat?
– A mostoha körülmények ellenére Irak nem szegény ország: napi 3,7 millió hordó nyersolajat exportál, és a belső felhasználás is eléri a napi egymillió hordót. A tétel legnagyobb része azonban csak nyersanyag, az országnak nincs olajfeldolgozó-ipara; ez megint csak sok lehetőséggel kecsegteti a külföldi befektetőket.
– Mondják, az iraki vízgazdálkodás helyzetének javítása akár még a migrációra is jó hatással lehet. Biztos ez? A legnagyobb segítség is nem csupán csepp a tengerben?
– Nem. Ha ugyanis a helyiek egy területen azt látják, hogy javul a helyzet, akkor jobban el fogják hinni, hogy más téren is jobb kilátásaik lehetnek. Ezért a sokat emlegetett szülőföldön való segítés politikája az üzleti kapcsolatokon keresztül is megvalósulhat, s ez a migrációs hullámot is mérsékelheti. Évek óta dolgozom Irakban, és látom: a legtöbben nem akarnak elmenekülni a hazájukból, és ha a körülmények normalizálódnának, akkor örömmel maradnának otthon. Egy szempontot ugyanakkor hozzá kell tennem: nem szerencsés, ha kizárólag keresztényeket segítünk. Ez azon túl, hogy diszkriminálja a Közel-Keleten élőket, praktikus szempontból sem megoldás. Míg ugyanis Irakban ők csak szűk egymillióan vannak, az országban közel 40 millió muszlim él, és nagyon nem mindegy, hogy velük mi lesz.
Heves István a bagdadi Green Zone-ban működő brit nagykövetség bejáratánál, amit a Ghurka-katonák védenek.
