Kognitív disszonancia, avagy stratégia a kulturális különbségek kezelésére – mókás jelenetekkel

Pacsy ezúttal a kulturális különbségekkel szemben tanúsított olykor sokkoló, olykor mulatságos emberi reakciókat idéz fel az évszakhoz illően derűs történeteiben a jezsuita blogon.

Jön a nyár, és talán megadatik, hogy kizökkenjünk a megszokott kerékvágásból. Talán adódik majd alkalom ismeretlen dolgok felderítésére is. Sokan esetleg külföldre is elutaznak, ahol hosszabb-rövidebb időre megmerítkeznek egy idegen kultúrában. Ha egy, a miénktől nagyban különböző világba csöppenünk, eleinte legtöbbször élcelődni kezdünk a különbségeken. Megesik, hogy kicsúfoljuk azokat, akik másként élnek, másként gondolkoznak, mint mi magunk.

kognitiv-disszonancia.jpg

A kulturális különbségekkel szemben tanúsított ezen reakció persze nélkülözhetetlen pszichológiai szerepet tölt be: stabilizálja a személyiségünket. Ahhoz segít, hogy megküzdjünk a kulturális sokkal, amely a miénktől eltérő (esetenként attól gyökeresen különböző) gondolkodásformával és viselkedésmóddal való találkozás szükségszerű következménye. A pszichológusok szakmai tolvajnyelvén ez a jelenséget a „kognitív disszonancia”: az a szorongással és belső feszültséggel együtt járó helyzet, amely az ellentétes tudattartalmak hatására keletkezik bennünk. Ahelyett azonban, hogy további terminusz technikuszokkal dobálóznánk, vagy belevesznénk az elméleti fejtegetésekbe, az érthetőség kedvéért hadd meséljek inkább néhány konkrét példát. Köztük derűs jeleneteket is! 🙂

A folytatás – a mulatságos történetek és a jellegzetesen jezsuita tanulság – ide kattintva olvasható el a jezsuita.blog.hu-n.

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2018. június 05.