Köztes reflexió 2011-2016-2020

35. általános rendgyűlés és az ott megválasztott P. Adolfo Nicolás újra és újra felhívott bennünket arra, hogy a helyi szinteken tudatosabb tervezési és reflexiós gyakorlatot vezessünk be, s ezáltal szabadabbak legyünk szolgálataink megválasztásában. Azért fogtunk bele az apostoli tervezésbe, hogy az ignáci megkülönböztetést a hétköznapokban is gyakoroljuk, és az ebből származó belső szabadságot elmélyítsük rendtartományunkban.

Digitálisan PDF-ben ide kattintva
olvasható el a dokumentum

A Provincia Apostoli Terve (PAT) 2011–2012 folyamán készült el, többlépcsős, sokakat megmozgató folyamat során. Külső szakmai vezetés bevonásával jezsuiták és világi munkatársaink dolgoztak a programon. A közös munka tapasztalata és a megszületett anyag befogadása olyan folyamatot indított el, amelyre később sorjában rá tudtak épülni az egyes művek (Fényi, SZIK, JRSZ) apostoli tervei.

A folyamatot segítette az ezután következő reflexiók sorozata. 2012-től évente különböző módszerekkel és résztvevőkkel ment végbe az első három reflexió. Mindezt még jobban erősítette, hogy foglalkoztunk a páter generális 2015. évi kérdéseire adandó válaszokkal, ami még szélesebb körben és még több témában mélyítette el az ignáci megkülönböztető reflexió kultúráját.

Az immár öt éve tartó folyamat és az általa megerősített szisztematikus megközelítés nagymértékben segítette a rendtartomány kormányzását, a vizitáció-kat, a konzultusokat. A hosszabb távú folyamatok előnyben részesítése és a részletek átláthatóbb követése terén egyszerre adott lehetőséget a tartományi vezetésnek. Mindez alapvetően egy reflexiós és tervezési kultúra megteremtését, elmélyítését tette lehetővé.

A mostani, negyedik ciklust lezáró reflexió keretét egy vezetői reflexió adja. Ezt a provinciális, illetve a négy „pillért” meghatározó jezsuiták és munkatársak tapasztalata alapozta meg. Reflexiónk keretét a küldetésünkből kiinduló tíz apostoli terület jelöli ki. A PAT kiadványban („Krisztussal a határokig”) szereplő száznégy akciót egyenként értékeltük. Az alábbi szöveg a 2011-ben elfogadott Apostoli Terv reflexiója, mely magában foglalja a kitűzött célok vizsgálatát és az azóta megfogalmazott újabb célokat.

Sokak tapasztalata, hogy „jó stratégiát csak utólag lehet írni”. Az elmúlt öt évet vizsgálva azt látjuk, hogy a megfogalmazott célok abszolút többségében konkrét, pozitív lépesek születtek, amint ezt az események rögzítése világosan megmutatja.

Társadalmunk és egyházunk lényeges változásaira figyelve 2011 és 2016 között a súlypontok és a lényegi folyamatok megmaradtak, megerősödtek. Munkáink többsége „tervezetten” fejlődött, például a közösségi élet és formációnk mélyítése, a már szépen működő lelkigyakorlatos programok, miskolci gimnáziumunk vagy az akkor éppen induló Párbeszéd Háza. Mások – bár volt előzményük – inkább „berobbantak”, mint például szakkollégiumaink hálózata vagy a roma programok. Megint mások a „semmiből” nőttek ki, korábban nem tervezhető konkrét igényekre válaszolva, mint például a menekültszolgálat. És voltak olyan tervek, amelyeket el kellett engedni, például egy budapesti gimnázium indítását vagy éppen a közvetlen szomszédokkal való provinciaintegráció gondolatát. Ez utóbbi a tágabb közép-európai együttműködés (PEC) felé változott.

A folyamatokat nézve látható, hogy döntéseink sok elemét meghatározza az ignáci megkülönböztetés. Ilyen rendezőelv például az egyházi-társadalmi folyamatokra és szükségletekre vonatkozó reflexió komolyan vétele; annak elfogadása, hogy a sok szükség között a megfontolt döntés egyben lemondást jelent valami másról. Tudatosan kerestük döntéseinkben a belső szabadságot, hogy valóban kreatív hűséggel tudjunk a gyökereinkbe kapaszkodni, és közben mégis merni, vállalni az újat. Realitásainkat elfogadva kerestük a határokig szólító meghívásunk életre váltását; a célok megfogalmazásában próbáltunk nagyot álmodni, és vágyni arra, hogy valódi hatással (magis) legyünk ott, ahol a meghívást elfogadjuk. Az anyagi és erkölcsi fenntarthatóság elvárása miatt a reális, professzionális és átlátható működtetés valódi feltétellé vált. Egyre komplexebb világunkban a másokkal való együttműködés kezdett magától értetődővé válni.

A Köztes reflexió 2011–2016–2020 egy olyan munkaanyag, mely segíti a provinciálisváltás folyamatát és a hétköznapi életet. Hála azért, ami megszülethetett, és elkötelezett remény az előttünk álló időszakra! Legyen rajtunk továbbra is az Úr áldása!

P. Forrai Tamás Gergely SJ

 

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2017. február 01.