Lehet egy katolikus iskola missziós terület? De még mennyire!

„Az ő ajtajukon menjetek be – hogy aztán a tiéteken jöjjetek ki.” Loyolai Szent Ignác szerint az előbbi módon érdemes közelíteni azokhoz, akiknek a krisztusi örömhírt szeretnénk elvinni. A jezsuiták Inigo-csoportja a budapesti Szent Margit Gimnázium után most a szobi Szent László Gimnázium kapuján kopogtatott sulimissziós programjával. Beszámoló az evangelizálás modellértékű kezdeményezéséről, az apostoli közösség hasonló húsvéti alkalma előtt.

„Osszátok négy részre az előttetek fekvő papírt, és mind a négy ablakba rajzoljatok egy-egy képet, ábrát vagy szimbólumot. A bal felsőbe és a jobb alsóba arról, mit jelent számotokra az emberekhez, illetve az Istenhez fűződő barátság. A jobb felsőbe és jobb alsóba a rajzzal a következő kérdésekre válaszoljatok: mit tudok adni barátként, illetve mire vágyom egy barátságban?” Az iménti feladatot március elején kapták a szobi Szent László katolikus gimnázium diákjai. Ahogy ilyenkor lenni szokott, több tanuló hosszasan eltöprengett, hogyan is öntse rajzba érzéseit, gondolatait, de aztán mindannyian belelendültek, és a megadott idő leteltével imádkozó kezek, nyitott ajtó, Krisztus arcképe, templom és más hasonló motívumok sorakoztak a papíron.

Nem hittanórán járunk a Pest megyei városban, hanem egy Sulimisszió nevű programra érkeztek fiatalok a lazaristák által fenntartott intézménybe. A Koronkai Zoltán jezsuita vezette Inigo-csoport nem először szervez ilyen alkalmat: tavaly ősszel a budapesti Szent Margit Gimnáziumban tartottak nagy sikerű lelki napot, központi témaként a döntéssel.

Aki próbált már közoktatási intézményben hitéleti programmal lekötni kamaszokat, csak az tudhatja igazán, a siker mennyire nem magától értetődő, és mennyire meg kell dolgozni érte.

Pontosabban nem is fáradságos munkáról van szó, hanem a résztvevőket érdeklő és érintő témaválasztásról, nyitott és értő füllel történő meghallgatásról, valamint a szó legszorosabb értelmében vett élménypedagógiáról.

A „Barátaimnak mondalak benneteket” mottóval rendezett szobi programban a fentiekhez minden adott volt. Bezák Tamás plébános és Barta Szabolcs lazarista tartományfőnök, valamint a helyi Mente Misszió tagjainak személyében rátermett vendéglátók és társszervezők fogadták a Loyolai Szent Ignác ifjúkori nevéről elkeresztelt Inigo tagjait. A barátság mint téma jelentőségét nem kell külön taglalni, az viszont megér némi magyarázatot, hogy miként is vált egy katolikus iskola missziós tereppé. „Szob és térsége kimondottan missziós terület. Nem azért, mert itt pogányok laknak, hanem a múlt rendszer és a mostani politikai, gazdasági és társadalmi helyzet következtében a családokban kiveszett a régi, hagyományos értelemben vett vallásosság. A mai fiataloknak szükségük van arra, hogy halljanak Krisztusról, az egyházról, a Szentírásról, az alapvető értékekről, és ebben a Sulimisszió ideális program” – mondja Barta Szabolcs.

És amint Bezák Tamás is hangsúlyozza, a hittől eltávolodottakat leginkább a közös emberi értékek felmutatásán keresztül lehet meghívni.

Vagy ahogy Szent Ignác ajánlotta barátai figyelmébe, miként is közelítsenek azokhoz, akiknek a krisztusi örömhírt szeretnék elvinni: a legjobb, ha az ő ajtajukon mentek be – hogy aztán a tiéteken jöjjetek ki.

Hasonló jelentősége van a kortárs közösségnek; hogy esetünkben a diákok tőlük mindössze néhány évvel idősebb fiatalok tanúságtételeit hallhatták, így jobban meg tudtak nyílni, és olyan gondolatokat is megosztottak egymással, amelyeket máskülönben magukban tartanának.

„A diákok elpanaszolták, hogy kevés alkalmuk kínálkozik a közösségi életre, néhányuk pedig nehéz családi körülmények közül jött, így velük külön kellett foglalkozni. A tanulókat ösztönöztük, hogy menjenek együtt kirándulni, merjenek kezdeményezni, hívják el szüleiket is. A hívőket biztattuk, hogy küldetésük van, vigyék el társaikat a templomba, hiszen nem tudhatjuk, melyik pillanatban segít ez nekik” – számol be élményeiről Liffa Olivér Richárd, az Inigo társai csoport tagja.

Az alkalom résztvevői az élet teljességét tapasztalták meg a négy nap alatt. Volt közös ima és éneklés, szentmise és csoportbeszélgetés, gyalogtúra és játékos feladatok diákoknak és tanároknak egyaránt. Felkeresték a Katolikus Szeretetszolgálat ipolytölgyesi Szent Erzsébet Otthonát, ahol sérültekkel töltöttek együtt sokak számára feledhetetlen órákat

Itt megtapasztalhatták, miként válhat akár egy rövid látogatás személyiséget formáló élménnyé, és az emberrel való barátság hogyan vezethet a meghitt istenkapcsolat kialakulásához, megerősítéséhez.

A jezsuita apostoli közösség missziós sorozata Húsvétkor folytatódik: a csapat Fehérvárcsurgón, valamint a felvidéki Fülekpüspökiben tölti együtt a Szent Három Napot a krisztusi üzenetre fogékony helyiekkel. Mely alkalmak nemcsak arra szolgálnak, hogy a küldetést végzők másokat rávezessenek az evangéliumi örömökben gazdag élet útjára, de közben maguk is gyarapodnak, nem is akármilyen élményekkel. Ahogy az Inigo-csoport tagjaként Heim Kata Sacre Coeur-nővér vallja: „Ha a missziót csak úgy értjük, hogy valahova elmegyünk, és magunkkal viszünk valamit, legyen az akár az Evangélium örömhíre, akkor az nagyon egyirányú megközelítés. A misszióban erős kölcsönhatás van jelen: nemcsak adunk, hanem magunk is kapunk; nem csupán mi visszük oda Jézust, hanem ő már ott vár minket azokban az emberekben, akiket felkeresünk.”

A szobi Sulimisszióról készült film alább megtekinthető.

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2019. április 08.