„Leszek neki apja, testvére, papja” – Vértesaljai László írása Jancsó Árpád SJ diakónusszenteléséről

Húsvét keddjén a jezsuiták római főtemplomába, a Gesù-ba úgy iparkodtam, hogy magammal vittem a szívemben Jancsó Árpád szüleit, testvérét, Snell György püspököt és Alberti Árpád atyát a Regnumból. Élők és holtak együtt, minthogy az Árpinak oly kedves Gyuri atya, Snell püspök a közelmúltban váratlanul hazasietett az Atyai Házba! Tágas az emberszív, időben és térben nyitott, külön világ minden emberszív, rengetegen megférnek benne.

Árpit, a rendtársamat ismerem és szeretem, így arra gondoltam, hogy most aztán igazán az Atya akaratát teljesítem és leszek neki apja, anyja, testvére, papja, barátja és rendtársa, még akkor is, ha az igazi családját személyesen nem ismerem.

Minden úgy ment, mint a karikacsapás! A kollégium portáján bemondtam a kódszámomat, és megnyílt minden, az egyik beszélgetőszobában beöltözve hamar megleltem a helyem az oltár mellett. Előttem Patsch Feri rendtársam, a Gregoriana Egyetem tanára ült, így már ketten is megérkeztünk Árpi „családjából”.

Délután négy órakor kezdődött a szentmise. A bejárat fölötti nagy ablakon erővel tűzött be az áprilisi nap, pásztája úgy járta meg a templombelsőt a kétórás szertartás alatt, hogy a kereszthajóban Szent Ignác oltárától éppen Xavéri Szent Ferencéig ért. Ahogy a 13 diakónus a szentélyben lapos „U” alakban ült egymás mellett, aranyba vonta őket a föntről rájuk zuhogó napsugár: a természet valósága és annál is több, a mozgósított természetfölötti is megmozdult.

Ezt akkor éreztem a legerősebben, amikor vékony fehér albájukban földre borultak a Mindenszentek litániája alatt. Hideg a kő, szinte csupaszon feküdni rajta, jó tíz percig! Természetesen ez felelőtlenség! – vélem, majd Nagypéntek délutánjára gondolok, a frissen metszett sírra, a hideg kőlapra és az Úr testére. Pontosan ezt jelenti ez az itteni földig leborultság, és ők mind a tizenhárman tudják: „sicut cadaverem” fekszünk a koporsóban, mint egy holttest. Átvonulás is ez, az Egyház szentjeinek átvonulása a tizenhárom fölött, míg fölkelnek, föltámadnak onnan.

Megmártózva az esendőségben, lépnek aztán a szentelő püspök, José Tolentino Calaça de Mendonça bíboros, a római szentegyház könyvtárosa és levéltárosa elé, aki kézföltétellel beemeli őket Jézus szolgáló társai közé. Az Egyház legnagyobb kincsei, szentségei végtelen szerények: pár szó, kenyér-bor, olaj… Itt most kézföltétel, a püspök imája, az egész egyház imája és életre szól a bevégzett döntés: Isten tegye teljessé a jót, amit megkezdett benned!

Eszembe jut: nem messze innét, gyalog félórányira, a német-magyar kollégium kápolnájában éppen 40 éve, 1981. március 27-én tette meleg kezét a fejemre Helmut Krätzl bécsi segédpüspök és lettem-maradtam diakónus.

Ajándék és sors! Most már igazán testvérek vagyunk Árpival, az Úr szolgálatában. Valóban az egyház csodája ez a testvériség, mert a tizenhárom közt még további kettőt találok, a horvát Lukát és a vietnámi Vincenzót, akik nem is oly régen a házunkban végezték kétéves vatikáni rádiós magisztérium-gyakorlatukat.

A szentmise után tizenhárom kis emberkupac jelzi a frissen felszenteltek szorosabban vett alkalmi családját. A helybéli Nevelős Gáborral és két másik római magyar teológussal együtt már öten vagyunk a „Jancsó család”, öleljük is egymást, becsületesen.

S ki is Árpi? Mosolygó szemű fiatalember, akinek tele a szíve örömmel és hálával. Ez látszódik, de mondja is, én pedig hiszem. Érettebb fajta hivatás, idő érlelte ember: 35 éves. Budapesti, annak közepéből, a szorosan vett Belvárosból, aki a Szent István-bazilika plébániáján nőtt fel. Érettségi után a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán történelem és esztétika szakon szerzett diplomát. Tíz éve, 2011-ben lépett be a Jézus Társaságába. Kétéves noviciátusa után Rómában, a Pápai Gergely Egyetemen további filozófiai tanulmányokat folytatott, majd három évet a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban tanítással töltött. 2018-tól ismét Rómában a Gesù kollégium tagja, és most teológiai tanulmányait végzi.

Itt vagyok! Küldj engem! – szól a készség Isten Szavának hirdetésére és Isten Szeretetének szétosztására. Árpi, Veled együtt örülünk, s köszönünk Téged az Úrnak és igazi Családodnak!

Vértesaljai László SJ

Frissítve: 2021. április 08.