Lorétói Allelúja Rómában a Feltámadás boldogságának éjszakáján

A húsvéti vigília minden virrasztás anyja, a Feltámadás hajnalának elővételezése. A sötétség beálltával kell énekelni az Exultet ősi himnuszát, hogy az „éjszaka” valóban éljen és fényt támasszon a szívünk mélyén. Titka van ennek az éjszakának: nem úgy sötét, mint a többi éjjel, hanem mint aki a méhében Életet hordoz.

Ez üt meg a lorétói templomban, a tízszer felcsendülő „notte benedetta”, „áldott éjszaka” szóra. Ez az éjszaka a Feltámadás lelke, hiszen méltósággal „tudja” azt a napot és azt az órát, melyet induláskor sem az Anya, sem a Fia nem ismert: „Ó, valóban áldott éj, csak te voltál méltó, hogy tudjad a napot és órát, amelyben Krisztus a halálból feltámadt. Ez az az éjszaka, melyről az Írás mondja: Az éjszaka úgy ragyog, mint a nappal fénye, és világosság támad boldogságomnak éjén”.

Ez az éjszaka ismer, tud, világosságot gyújt. Ez az éjszaka ismeri a Titkot, Isten Misztériumát, ezért kell megmerülni benne, egészen, feltétlen, odaadóan, ahogy az örökre vak a vezetőre bízza magát.

Az éjszaka úgy ragyog, mint a nappal fénye, és világosság támad boldogságomnak éjén – énekli a diakónus a sárga méhviaszból készült hatalmas Húsvéti Gyertya előtt. A hosszú olvasmányok után a Glóriára gyertyák gyulladnak a templomban, lassan és ünnepélyesen terjed a fény, és amikor a templom közössége – a plébános külön kérésére is – hangosan énekli az Alleluját, már az Új Élet szólal meg bennünk, kétszer, háromszor, sokszor és önfeledten zengjük a hatalmas Isten dicséretét. Ha van öröm itt a földön, akkor a legmélyebb és a legmagasabb az, amit maga a Magasságbeli fakaszt föl bennünk. Még jó, hogy a maszkos arcunk eltakarja érzelmeinket!

Az áldás előtt a lorétói gyülekezet pásztora név szerint megemlíti azokat, akik „elmentek” ebben a nehéz időszakban. A sűrű levegőben nevek gördülnek lassan: Rita…, Clara…, Beppe…, és a kezével jelzi, hogy Beppe mindig ott ült, aztán jön a többi név, tizenketten! Arra gondolok, hogy valóban Család az Egyházunk, és otthon vagyunk benne! Ezt kaptam az Úrtól Feltámadása boldogságos éjszakáján. Hazafelé menet a hídon minden Angyalnak Alleluját éneklek, végül szétnézek rajtuk, s látom, miket is tartogatnak: szögeket, töviskoszorút, keresztet… De jó lenne eltenni, eltenni ezeket mindörökre! – igaz, Tiberis?

Vértesaljai László SJ

Frissítve: 2021. április 09.