Magyar állampolgárságot kapott a hazánkban élő két vietnámi jezsuita

Kedves rendtársaink és barátaink! Ma megkaptuk az állampolgárságot, tehát hivatalosan is magyarok vagyunk. Először is nagy hálát adunk a jó Istennek ezért a kedves ajándékért. Megköszönjük a provinciálisnak, András Attilának és Koronkai Zolinak, akik ügyesen segítettek nekünk ebben a munkában” – így kezdődik az a levél, amellyel a Sodrás utcai rendházban élő két vietnámi jezsuita, Tran Van Ngu József és Phamdinh Ngoc József adja hírül a magyar állampolgárság elnyerését.

A himnusz meghallgatása után boldogan olvastuk fel az eskü szövegét. Számunkra nagy öröm, hogy ezzel a mondattal zártuk: Isten engem úgy segéljen! Ezzel az alkalommal megerősödött az a vágyunk, hogy egyre erősebben megismerjük az itthoni missziónkat, Istent egyre jobban szolgálhassuk, és veletek lehessünk ebben a gyönyörű országunkban.

„Édes szülőföldem, a drága szép alföld hűséges lakója.” (Petőfi Sándor). Nemcsak hűségesen szeretnénk itt élni, hanem boldogan és nagylelkűen is a jezsuita hivatásunkban. Ezért továbbra is azt kérjük, hogy imádkozzátok értünk, és kísérjetek is minket, hogy mindent Isten nagyobb dicsőségére tegyünk.

József Ngoc és Józsi Ngu

Budapest, 2021. március 9.”

 

Március 15-én a Sodrás utcai közösségi esten Ngu József tartotta a próbaprédikációt János evangéliumából (Jn 4,43-54), melyet az alábbiakban idézünk:

Kedves Társaim! Ma a nemzet szabadságharcát ünnepeljük. Ez az első olyan ünnep, amit már magyarként – magyar állampolgárként – ünnepelek. Ma arra a nagy eseményre emlékezünk, ami olyan fontos volt nekünk. Ma is az. Őseink vérükkel harcoltak ezért a szabadságért. A szabadság nagyon fontos számunkra. Mert ha szabadság nélkül élünk, akkor nem tudunk teljesen élni. A mai világban azt láthatjuk, hogy ahol az embernek nincs szabadsága, ott félelemben él.

Ma nem nyomnak el minket fizikailag, de néha mégsem vagyunk igazán szabadok. Meghatároznak bennünket különböző függőségeink, a költekezés, vásárlás, szórakozás… stb. Ha ezek hiányoznak, akkor sokszor nem tudunk örömmel élni. Ez az ünnep meghív minket arra, hogy újítsuk meg magunkban az igazi szabadság utáni vágyat. Hogyan?

Szép katolikus hagyomány az éves 40 böjti nap. A böjti időben az Egyház meghív minket imádkozni, az erények gyakorlására, az irgalmasság cselekedeteire, például segíteni szegényeknek… Azt mondhatnám, hogy ezeknek a gyakorlatoknak a fő célja: belső szabadságra vezetni minket.

A Nagyhéten majd a passiót olvassuk. Ebben a drámában láthatjuk Jézust, a szabadság emberét. Jézus valóban szabad emberként áll Pilátus előtt. Az első kérdésre Jézus nem válaszol. Pilátus ekkor megpróbálja megfélemlíteni: „Nem tudod, hogy hatalmam van feletted: megölhetlek vagy szabadon engedhetlek?”

Ronald Rolheiser teológus lelki írása azt magyarázza, ahogy a külsőleg tehetetlen Jézus olyan szavakkal válaszol, amelyeket találóan így lehet átfogalmazni: „Nincs hatalmad felettem. Nem ítélkezel a halál és a szabadság felett. Ez az erő túl van rajtad. Nincs hatalmad megölni vagy szabadon engedni, mert először is én már halott vagyok… és emiatt szabad vagyok tőled! A Getszemáni-kertben odaadtam az életemet, saját akaratomból adtam oda. Senki nem veszi el tőlem az életemet. Leteszem és visszaveszem. Isten egyedül az élet és a szabadság ura, és ha valaki aláveti magát neki, akkor egyetlen ember sem, sem zsarnok, sem despota, sem Hitler (vagy osztrák) nem veheti el az életét és a szabadságát. Megölhetsz… de már halott vagyok!”

Amikor Jézust ebben a helyzetben szemléljük, akkor jobban látjuk, hogy miért tudott Jézus szabad maradni ezen az úton. Pilátusnak csak arra volt hatalma, hogy fizikailag vegye el tőle az életét, amit ő már Atyjának adott. Az engedelmesség révén szabaddá vált minden földi hatalomtól.

A nagyböjti időszak erre a teljes szabadságra hív minket, arra, hogy Isten gyermekeiként éljünk.  Mi csak akkor leszünk teljesen szabadok, ha Istennel kapcsolatban vagyunk.

A mai evangélium erre ad nekünk jó példát. A királyi tisztviselő arra kéri Jézust, hogy gyógyítsa meg a fiát… és hisz Jézus szavának. Ebben a bizalomban indul vissza a fiához. És ebben már ott van a szabadság.

Kérjük ezt a bizalmat a magunk számára is ezen a mai ünnepen. Amen.

Frissítve: 2021. március 17.