Mangin Szent Leó

Urunk Jézus Krisztus a szenvedése előtti estén maga köré gyűjtötte tanítványait, megosztotta velük az utolsó vacsorát, és atyjának ajánlotta őket, azért könyörögve, hogy ne vegye ki őket a világból, de óvja meg őket a gonosztól. A misszionáriusok az apostolok lépéseit követik, és hozzájuk hasonlóan szintén ki vannak téve az emberi élet veszélyeinek; szükségük van védelemre e világ gonoszságával szemben. Mangin Leó Ignác vértanúságának története erre tanít bennünket.

mangin1P. Mangin egy, a kínai történelemben egyébként gyakran előforduló, éhínség okozta népfelkelés áldozata lett. Az 1900-as boxerlázadás sem volt kivétel: a Sárga-folyó kiáradt, és elöntötte Santung tartományt, míg egész Észak-Kína éhínségben szenvedett. Az általános vélemény szerint mindez az ‘idegen ördögökkel’ kötött szerződés eredménye, ami megengedte a kereszténység bejutását Kínába. Az a felkelés, ami során P. Mangin is életét vesztette, magától értetődően idegen- és keresztényellenes volt.

Az első ilyen szerződést Nankingban kötötték 1842-ben, az első ópiumháború után, amit azért vívtak, mert a kínai kormány megtiltotta az ópium importját Brit-Indiából – ezt maguk a kínaiak is nehezményezték. A szerződésben Kína átadta Hongkongot Nagy-Britanniának, és húsz szabadkikötőt nyitott a brit kereskedelem számára. Kína emellett nagy összegű kártérítést fizetett az angoloknak. Eközben a kínai kormány nem oldotta fel az ópium-behozatal tilalmát, mégis az elkövetkezendő években a forgalom megkétszereződött.

Az 1842-es szerződés csak az első lépés volt, amit további három követett gyors egymásutánban Nagy-Britanniával (1843), az USA-val (1844) és Franciaországgal (1844). A Franciaországgal kötött szerződés tartalmazott egy kitételt templomok és iskolák építésének jogáról a szabadkikötőkben.

Ezeknek az egyezményeknek a kikényszerítése megszégyenítő volt a kínai nép számára, és gyakori összeütközésekhez vezetett Kína különböző részein a helyi lakosság és a hatóságok között. A külföldi misszionáriusok jelenléte és vitája a kínai állampolgárokkal tovább nehezítette a helyzetet. A feszültséget olyan események is növelték, mint amikor egy alacsonyabb rangú kínai hivatalnok levonta a brit zászlót egy Hongkongban bejegyzett hajón, vagy mint amikor egy francia misszionáriust brutálisan megöltek. Ezért a britek és a franciák újra háborút indítottak Kína ellen, így Kínának ismét alá kellett írnia néhány újabb egyezményt, amelyek közül az egyik a Kína területén működő katolikus missziókat francia oltalom alá helyezi. A megállapodás a német kormánynak nem tetszett. 1891-ben a német kormány az összes német katolikus misszionáriust német oltalom alatt állónak nyilvánította. A pekingi német miniszter kijelentette: ‘Mostantól mi vállalunk felelősséget misszióinkért. Baj esetén benyújtjuk a számlát, és a teljes árat erővel megfizettetjük.’

Hamarosan elérkezett a számla benyújtásának a napja. 1897-ben két német misszionáriust Santung tartományban megöltek. A kínai hatóságok azonnal cselekedtek – egy bíró a helyszínre sietett, és meghozta az ítéletet. Ennek ellenére a németek megszállták a tartományt, és a Kiaucsoui-öböl átengedését követelték, valamint vasútépítési és bányászati monopóliumot Santung tartományban. Ez az erőteljes válasz sokkolta a nyugati hatalmak kormányait, és politikai ellenreakciót okozott. Tárgyalások kezdődtek a nyugati hatalmak között arról, hogy Kína területét érdekszférákra osztva feldarabolják. A kínaiak felbőszültek. Elkezdődött a boxerlázadás.

A boxerek, akik felelősek voltak P. Mangin haláláért, egy, a buddhizmussal homályos kapcsolatban álló vallásos csoport tagja voltak. Az ökölvívás művészetét gyakoroltak, és azzal dicsekedtek, hogy természetfeletti lények védelmében állnak. Ismertek voltak az uralkodói házzal szembeni ellenállásukról, és fennállásuk óta keményen harcoltak ellenük az egész birodalom területén. A század végén, amikor az ismételt külföldi inváziók miatt a birodalom meggyengült, és a köznép nyomora tovább nőtt, a boxerek lázadásaival a hatalom nem tudott mit kezdeni. Néhány területen, mivel a hatóságok nem tudták a mozgalmat elfojtani, besorozták őket a hivatalos milíciába, ahol I Ho-Tuannak – a Béke és Igazság hadseregének – nevezték őket. A mozgalom így, az alábbi és hasonló szlogenektől buzdítva, új lendületet kapott:

‘A szellemek előjöttek barlangjaikból, a szentek előjönnek hegyeikből. Ökölvívásra tanítanak bennünket, és ennek segítségével nem lesz nehéz kiűzni a külföldi ördögöket. Ezért tanítanak bennünket ökölvívásra a szellemek, és ezért léptünk be a Béke és Igazság hadseregébe. A külföldi ördögök megszállták földünket, népünket át akarják téríteni az ő vallásukra, és rá akarnak minket venni arra, hogy megsértsük az isteneket, hagyjuk el Buddhát, és felejtsük el őseinket.’

mangin21890-re a felkelés átterjedt Pekingre is. Az év tavaszán boxerek csoportjai tűntek fel az utcákon, és keresztényellenes jelszavak kezdtek megjelenni a templomok falain. Májusban a lázadók megszerezték a tényleges hatalmat a birodalom fővárosa felett. A külföldi követségek megijedtek, kormányaikat erősítés küldésére kérték, és nyomást gyakoroltak a kínai kormányra, hogy hathatósabb lépéseket tegyen a lázadás ellen. A kormány azonban tehetetlennek bizonyult. Júniusban amerikai katonák egy protestáns templomot védelmezve harcba keveredtek boxerek egy csoportjával. A feldühödött boxerek ezt követően számos templomot felgyújtottak. Nyílt utcai harcok kezdődtek. Egy fontos udvari tisztségviselő írta: ‘Aligha látni az utcán hivatalos személyek kocsijait. A kormányrendeleteket nem hajtják végre. Az általános helyzet szomorú. A császárváros olyan lett, mint egy előretolt helyőrség a nagyon távoli határvidéken.’

Azonban még ugyanebben a hónapban, 1890 júniusában a kínai kormány szolidaritást vállalt a boxerekkel, és Pekingben összeütközésbe került a külföldi csapatokkal. Ezek a hírek felkavarták a kínai nemzetet.

Észak-Kínában, ahol a boxerek elsöprő túlerővel rendelkeztek, heves keresztényüldözés tört ki. P. Mangin egy megerősített keresztény faluba, Csoukia-Hóba menekült. A boxerek megérkeztek, és egyheti harc után a védelem összeomlott. P. Mangin és ezer híve a templomban keresett menedéket. Lemészárolták őket.

P. Mangin nehéz időkben volt misszionárius. Isten nem vette ki őt a világból, hanem megvédte a gonosztól. Mint az imperializmus és az idegengyűlölet áldozata, életét megtértjei üdvösségéért áldozta, akikkel és akikért meghalt.

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2016. augusztus 15.