Második férfinap. Ócsa. Favágás.

Január 9-én, szombaton 10-en ismét nekiindultunk Ócsára, hogy fát vágjunk rászoruló családok számára a téli időben.

A reggel ónos esővel indult. Olyannyira, hogy a kisbuszunk ki sem tudott kiállni a Sodrás utcai rendházunkból, mert nem nyílt a kapu. Úgyhogy ahogy itt álltunk várakozva egymásra a Jézus Szíve templom előtt az esőben, nem kicsit mozgott bennünk a kérdés, hogy vajon ennek így lesz-e értelme, eljutunk-e biztonságosan Ócsára így, ill. lesz-e egyátalán végezhető munka az esőben?

Végül úgy döntöttünk, hogy elmegyünk, és majd meglátjuk. Elindultunk két személyautóval és nemcsak hogy épségben megérkeztünk, de nagyon jól sikerült a nap. Egyetlen eseményt szeretnék most kiemelni, amikor ott álltunk annak a nagymamának a háza előtt, akinél múltkor kerítést építettünk, és csak beköszöntünk neki, hogy vajon áll-e még a kerítés… És mintha a mennyből érkeztünk volna, mesélni kezdett és csak mondta, hogy miben tudnánk neki segíteni. Vagy két órát ott voltunk nála nagyobb fákat hasogatni, ill. gyújtóst előkészíteni. A munka végén megkérdezte, hogy imádkozhat-e értünk. Bátor és megható volt. Azt fejezte ki az imájában, hogy az Isten tényleg meghallgatja őt, és most biztosan tudja, hogy Ő gondoskodik róla. Mi pedig csak ott álltunk, és éreztük, hogy több történt itt, mint favágás.

Egyrésztvevő bezsáolója:
“Jég, sár, balta és egy nagy halom fa. Nagyon jó volt úgy vadulni, hogy értelme is van.”

Frissítve: 2016. november 04.