Meditáció, gyászmise, koncert: Jálics Ferenc SJ temetésének részletei

Fotó: Hendrik Schmalhorst

A magyar jezsuita rendtartomány a 2021. február 13-án elhunyt Jálics Ferenc SJ gyászszertartását és temetését június 12-én, szombaton 15 órakor tartja a budapesti Jézus Szíve Jezsuita Templomban (VIII. kerület, Mária utca 25., bejárat a Lőrinc pap térről). Aki a templomba nem fér be, a kertben követheti a szertartást. (Előbbi helyen kell védettségi igazolvány, utóbbi helyen nem.) A temetést emellett élőben közvetítjük magyar nyelven ezen, német tolmácsolással ezen, spanyol tolmácsolással pedig ezen a linken.

A szentmise és a temetés után minden résztvevőt szeretettel látunk agapéra.

Ugyanaznap délelőttre, 9 és 12 óra között – bárki előtt nyitott – közös meditációt szervezünk, melynek kereteit Hélisz Kati, az Ignáci Lelkiségi Központ munkatársa biztosítja. Helyszín a Párbeszéd Háza I. emeleti díszterme (1085 Budapest, Horánszky utca 20.), a 25 perces meditációkra a következő időpontokban nyílik lehetőség:

  • 9:00-9:25
  • 9:30-9:55
  • 10:00-10:25
  • 10:30-10:55
  • 11:00-11:25
  • 11:30-11:55

(A terembe belépni/onnan kijönni csak az ötperces szünetekben lehet.) Akik nem tudnak személyesen eljönni, lélekben vagy akár otthon, illetve közösségben meditálva csatlakozhatnak az alkalomhoz. A helyszínen jelen lévők számára sámliról és takaróról gondoskodunk. A részvétel regisztrációhoz kötött, kérjük, csatlakozási szándékát az alábbi űrlapon jelezze június 10-én, csütörtökön 12 óráig.

(A meditáción a járványügyi intézkedéseknek megfelelően csak védettségi igazolvánnyal, a hozzá tartozó személyi okmánnyal, valamint maszkban lehet részt venni.)

A gyászszertartás estéjén Mozart, Schubert és Brahms kompozícióival tisztelegnek Jálics Ferenc SJ előtt a Zeneakadémia hallgatói, lásd az alábbi plakátot.

DEUTSCH

Die Trauerfeier und Beisetzung des am 13. Februar 2021 verstorbenen Ferenc Jálics SJ findet am Samstag, dem 12. Juni, um 15 Uhr in der Jesuitenkirche „Herz Jesu” (1085 Budapest, Mária-utca 25, Eingang vom Lőrinc-Pap-tér) statt.

Der Gottesdienst wird live in ungarischer Sprache unter diesem Link übertragen, mit deutscher Übersetzung unter diesem Link.

Nach der Heiligen Messe und der Beerdigung sind alle Teilnehmer zu einer Agape eingeladen.

Am gleichen Morgen, zwischen 9 und 12 Uhr, werden wir eine gemeinsame, für alle offene Meditation mit Kati Hélisz vom Zentrum für Ignatianische Spiritualität  organisieren. Der Veranstaltungsort ist der Festsaal im 1. Stock des Hauses des Dialogs (1085 Budapest, Horánszky utca 20.), die 25-minütigen Meditationen finden zu folgenden Zeiten statt:

9:00-9:25
9:30-9:55
10:00-10:25
10:30-10:55
11:00-11:25
11:30-11:55

(Betreten/Verlassen des Raumes nur während der fünfminütigen Pausen.)

Wer nicht persönlich kommen kann, kann sich geistig oder durch Meditation zu Hause oder in der Gemeinschaft anschließen. Ein Hocker und eine Decke werden für die Anwesenden zur Verfügung gestellt. Die Teilnahme erfolgt durch Anmeldung.

Bitte geben Sie Ihre Teilnahmeabsicht mit dem untenstehenden Formular bis Donnerstag, 10. Juni, 12 Uhr an:


ESPANOL
El funeral de Ferenc (Franz) Jálics en vivo (12 de junio de 2021, a partir de las 15 h) Su misa fúnebre se celebrará en la iglesia jesuita del Sagrado Corazón de Budapest, el 12 de junio de 2021, a partir de las 15 horas. La ceremonia se transmitirá en vivo, el sermón y los discursos de homenaje serán interpretados al español. Youtube-link aquí.


Jálics Ferenc-emlékkönyv / Franz Jálics SJ Gedenkbuch

Halálának napján online emlékkönyvet nyitottunk, hogy rendtársai, tanítványai, tisztelői, barátai arról vallhassanak, milyen lelki, szellemi örökséget kaptak Jálics Ferenc SJ-től, mi volt az a gondolkodásában vagy magatartásában, ami kiben-kiben emlékként él tovább. A könyvbe az alábbi felületen lehet emlékeket bejegyezni, és alul az összes bejegyzés egyben olvasható.

Am Tag seines Todes haben wir ein Online-Gedenkbuch erstellt, damit seine Ordensbrüder, Schüler, Jünger, Bewunderer und Freunde von dem spirituellen und geistlichen Erbe erzählen können, das sie von Franz Jálics SJ erhalten haben. Sie können hier formulieren, welche Momente oder Ereignisse sie in Bezug auf seinem Denken oder Verhalten als Erinnerung mitnehmen, beziehungsweise was wird als Erinnerung in den einzelnen Menschen weiterleben. Diese Erinnerungen können in das Gedenkbuch durch die unten stehende Plattform eingetragen werden. Alle Einträge lassen sich unten zusammen lesen.

Bejegyzések az emlékkönyvből / Einträge aus dem Gedenkbuch

„An Franz Jalics denke ich, seit ich von seinem Heimgang erfahren habe,  noch häufiger. Auch sonst geht er in Erinnerungen immer wieder mit mir und meiner Frau Kirsten. Mir wird in diesen Tagen verstärkt bewusst, wie sehr er meinen Weg geprägt hat – während der Exerzitien bei ihm und seinen SchülerInnen. Ich bin ihm sehr dankbar, dass er diesen Weg der Kontemplation gezeigt, immer wieder begleitet und  weiter gegeben hat. Verbunden ist das ganz eng mit seiner Person, die mir Wegbereiter und –weiser bleibt. Seine bewegenden Erzählungen aus seiner Biografie – während meiner Zeit in der Hausgemeinschaft mit lieben Leuten 2004 in Gries – sind mir lebhaft im Gedächtnis.
Bei meinen ersten Exerzitien in Gries, die Franz noch alleine gegeben hatte, sagte er sinngemäß: „Das mit dem Jesusgebet ist nichts, was man jetzt mal macht und dann was anderes. Wenn man sich für diesen Weg entscheidet, muss man schon dreißig Jahre dabei bleiben.“ Ich war gerade innerlich sehr aufgeweicht und dachte: „Er hat ja mit allem recht. Na gut, dann bleibe ich halt die nächsten dreißig Jahre dabei.“ Nun habe ich noch ein wenig hin, so Gott will und wir leben. In allem jedoch: „Wir gehen weiter!“  So habe ich noch Franz´ Stimme im Ohr. Es ist uns ein geflügeltes Wort geworden. Nicht haften bleiben…
Gott dankbar bin ich für Franz, für einen Freund, der mich damals nach Gries gebracht hat, für Franz´ SchülerInnen, bei denen ich Exerzitien erleben durfte und für die Freunde,  die auch gegenwärtig mit mir verbunden sind und  den Weg des Jesusgebets und der Meditation gehen.
Die von Franz geprägte ökumenische Weite in Gries  und die Selbstverständlichkeit, mit denen immer auch evangelische Christen eingeladen waren mitzugehen, hat mich ebenfalls sehr geprägt.
Danke auch für diese Möglichkeit, die Anteilnahme auszudrücken!”

Claus Fiedler


„In der Gegenwart ist alles zu finden, die Vergangenheit möchte ich hinter mich lassen, die Zukunft Gott überlassen. Genau das hat Heilung in mein Leben gebracht. Für diesen Weg und für seine Güte bin ich Franz unendlich dankbar!”

Br. Johannes Küpper ofm


„Franz Jalics — 1986 sah ich ihn das erste Mal: mit einem Schubkarren in der Hand, mit einer Schirmmütze auf dem Kopf. Er grüßte leise. “Das ist er!” sagte mein Herz. “Bestimmt der Hausmeister.” wandte mein Verstand ein. Ich kam zu Exerzitien. “Wir machen hier nicht irgendwelche Übungen, wir beten mit unserem Sein, mit unserem Dasein.” sagte Franz. Und genau das habe ich gesucht.
Ich lernte von ihm Freiheit. Und das alles in der Welt relativ ist, auch alle Autoritäten und Organisationen. Ausser Gott. Ich lernte, dass die Frage “Wie geht es Gott?” mich mehr und tiefer heilt, als die Frage “Wie geht es mir gut und wie geht es mir besser?”
Ferit mintha mindig ismertem volna. Lényével segített elfogadni, hogy ilyen vagyok és hogy magyarnak számítok. Ha valami nem sikerült vagy nekem vagy másnak, vagy még nem volt fogható az életben: „Még nem megy” – szokta mondani egy gesztussal, amiben volt perspektíva, bátorítás, elfogadó megértés.
In herzlich dankbarer Verbundenheit über den Tod hinaus.”
Klara Koller


„Lieber Franz, dein Tod hat auch mich mit Traurigkeit getroffen und gleichzeitig erfüllte er mich mit Trost und einer freudigen Stimmung, dass du nun dort angekommen bist und das schauen kannst, wonach du dein ganzes Leben im Vertrauen ausgerichtet hast.
Durch dein Exerzitienbuch wurde etwas in mir aufgeweckt, was sich, ohne dich, mir nicht offenbart hätte. Danke.
Ich machte mich gespannt und freudig auf den Weg nach Gries zu meinen ersten Exerzitien. Sie sind mir gut in Erinnerung. Es war irgendwie alles anders, wie ich mir das so vorgestellt hatte. Es war ganz schwer für mich, ich wollte nicht mehr in der Kapelle bleiben, ich wollte alleine in meinem Zimmer beten.  Dann die Hausarbeit, die mir nicht schnell genug ging. Das Schweigen bei Tisch, was neu für mich war etc.
Und doch, dein Sein, lieber Franz, deine Worte, alles was sich mir von dir her zeigte, sagte mir leise: Hier bin ich richtig. Geh diesen Weg.
Die Unmittelbarkeit Gottes, die du mir in dir, deinen Worten und deinem Sein nahe gebracht hast, ließ mich vertrauen und so gehe ich weiter, verbunden mit dir und lasse mich überraschen, was dieser Weg mir noch zeigen wird.”
Annegret Müller


„Exerzitien mit Franz Jalics waren 1989 ein entscheidender Beitrag dazu, das Noviziat der Jesuiten in Nürnberg zu verlassen und erste Schritte zu gehen, mich meiner inneren Realität zu stellen. Ich war damals ziemlich aufgebracht, weil Pater Jalics mich kaum kannte und aus wenigen Andeutungen sofort weitreichende Schlüsse zog. Aber er hatte natürlich recht. Zwei Menschen sind unter meiner Beteiligung auf den Grieser Weg gekommen, was mich sehr freut. Mich selbst hat es in andere Richtungen verschlagen, obwohl ich immer wieder an Gries gedacht habe. Die Anleitung von Pater Jalics ist ein Bezugs- und Orientierungspunkt für mich geblieben. Ich möchte mit diesem Text meine Dankbarkeit ausdrücken.”
Martin Kluge


„Franz, Du lebst in meinem Herzen… Das Gleichnis vom Weinstock und den Rebzweigen… Welche Tiefe… Welche Befreiung, dass ein Rebzweiglein nicht an sich “rumbasteln” braucht! DANKE, DANKE, DANKE!”
Karin Lühr


„Einmal durfte ich Franz noch in Haus Gries erleben. Seine liebevolle Ausstrahlung, sein unaufdringliches selbstverständliches Dazwischen sein hat mich tief berührt. Ich bin sehr dankbar, dass ich ihn, und mehr noch den Weg den er erschlossen hat, kennenlernen durfte. Dieser Mann ist ein Geschenk Gottes an die Welt gewesen, ein Geschenk Gottes auch an seine Kirche, und auch ein Geschenk Gottes an mich ganz persönlich. Mögen viele Menschen dieses Geschenk in dem von ihm gelehrten Weg erkennen und annehmen. Ruhe in Frieden!”
Sr. Marie Bernharde
 


„Vielen lieben Dank Dir, Franz – que le vaya bien, angelito – brillando la luz de la vida en mi corazon – con mucho carino”
Christoph


„Durch Franz habe ich einen schlichten Weg kennen gelernt, der mich mein ganzes Leben begleitet hat! Dafür bin ich Franz sehr dankbar! Seine Predigten waren klar, weise und immer mit einer Prise Humor gewürzt! Eine seiner Aussagen war: Gott ist da und das genügt, das wirkte so wohltuend und beruhigend auf mich! Er strahlte immer so einen tiefen Frieden aus! Als ich einmal in großen Nöten war, zeigte   Franz sein tiefes Mitgefühl und weinte mit mir! Das hat mich sehr berührt! Und jetzt wünsche ich Franz eine wunderschöne Wohnung im Hause des Herrn voller Licht und Liebe, Frieden und Freude.”
Marianne Burger


„Mit Worten tue ich mich schwer, auszudrücken, in welcher Dankbarkeit ich Franz immer verbunden bleiben werde. Aber eine Erinnerung möchte ich doch hier mit euch teilen. Im letzten Osterkurs in dem Franz in Gries anwesend war, nahm er mich in die Arme und wünschte mir frohe Ostern und schaute mich tief mit seinen liebenden Augen an und lächelte sein verschmitztes Lächeln. Ich schwieg, musste weinen, ich hatte irgendwie die Ahnung, dass es unsere letzte Begegnung sein wird. Daraufhin sagte er: „Wenn ich gestorben bin, werde ich dir noch viel näher sein!” … Ja und so wird es sein!”
N. N.


„Den Menschen die Unmittelbarkeit Gottes zeigen” an diese Berufungserfahrung erinnerte sich Franz noch, als er schon vieles andere vergessen hatte. Ich verdanke ihm unzählige Stunden des Gespräches, seinen liebevollen Blick, in dem ich mich immer zutiefst angenommen fühlte und seine Ermutigung, mich ganz der Unmittelbarkeit Gottes und dem Wirken Gottes zu überlassen. Das Vertrauen in Jesus Christus ist das Fundament meines Lebens und das Kontemplative Gebet ein Weg, der mich, so hoffe ich, immer mehr zu einer Liebenden werden lässt.”
Rosi Kotter


„Heute erzählte mir jemand, dass ihm eine Ärztin gesagt hätte, Glaube an Gott sei völliger Unsinn. Wenn ich dieser Ärztin ein glaubwürdiges Gegenargument nennen sollte, würde ich auf die Person von Franz Jalics verweisen. Er sprach nicht nur von Gott. Seine Lebensgeschichte bezeugte sein Sprechen von IHM. Ich bin Franz sehr dankbar, dass er im Kontemplativen Beten einen ganz konkreten Weg aufgezeigt hat, wie wir uns der Gegenwart Gottes nähern können. Franz war Seelsorger und ein glänzender Pädagoge. Die Austauschrunden während der Exerzitien in Gries habe ich bei keinem so intensiv erlebt wie bei ihm.
Ich bin ihm ganz persönlich zu großem Dank verpflichtet, weil er mich in einer Lebens- und Sinnkrise aufgefangen, ausgehalten und weitergeführt hat.”
Matthias Karwath


„Zunächst durch sein Buch ‘Kontemplative Exerzitien’, dann durch sein Haus Gries, dann durch seine kurze persönliche Zuwendung hat Franz mir das Gebet gezeigt, seine tiefe, wilde und ewige Kraft und Wirklichkeit. Mein Leben hat dadurch einen Anker und eine Ausrichtung bekommen, ohne die ich mich nicht mehr denken kann. Er hat mir eine Ahnung einer Heiligkeit gegeben, die geheimnisvoll und doch erreichbar scheint. Auch nach einer langen Therapeutenausbildung denke ich wenn ich mit meinen Patienten bin: Ich bete hier, und das Dasein, das mir und meinen Patienten Heilung bringt hat mir nicht Freud beigebracht, sondern Franz und seine Begleiterinnen und Begleiter.”
Max Noak


„Seit über 30 Jahren gehen ich den kontemplativen Weg, den mir Franz gewiesen hat. Ich bin unendlich dankbar dafür. Die tägliche Kontemplation mit dem Namen Jesus Christus ist die Quelle meines Lebens. Ich bin unendlich dankbar, dass Gott mich zu Franz nach Gries geführt hat. Dass mich Franz in etlichen Exerzitien immer neu ermutigt hat, diesen Weg treu zu gehen. Danke Franz.”
Benno N.


„Franz, ich durfte Dich nie persönlich kennenlernen. Und doch lebst Du in mir….Da ist etwas, unsichtbar, nicht greifbar, und doch da, was mich Dir so intensiv nahe sein lässt. In Dir strahlt das Licht und die Liebe Jesu auf. Danke für das, was Du mir alleine durch Dein “Sein”, Deine Ausstrahlung schenkst. Es ist so wunderschön, Dir das, was ich Dir im Leben nie gesagt hätte, heute auf diesem Wege zu sagen.”
Barbara Marklseder


„Meine erste Begegnung mit Franz fand 1989 statt. Damals war ich Novize und Franz gab uns die kontemplativen Exerzitien im Noviziat in Nürnberg. Was mich am meisten berührte und sich sehr meiner Erinnerung einprägte, war die Fähigkeit von Franz in der Begleitung ganz Ohr zu sein, so dass meine Seele sich tief öffnen konnte. Durch sein ungeteiltes und liebevoll zugewandtes Zuhören, lernte ich auch selbst tiefer in mich hinein zu hören. Franz war und ist für mich immer ein ganz großer Meister des Zuhörens gewesen und dafür schien er immer alle Zeit der Welt – oder besser: Zeitlosigkeit! – zu haben. Auch war er für mich ein begnadeter Lehrer des Gebetes, wobei oft eine Prise seines Humors weiter half. Wie beten geht, habe ich ich bei ihm auf sehr konkrete und überzeugende Weise sehen und lernen können. Von Herzen „Danke!”, Franz!”
Joachim Hartmann SJ


„Sein Reden, Handeln und seine Person waren eine Einheit und erfüllt vom Geist Jesu Christi. Er war mein Lehrer. Sein Lebensbeispiel und seine geistige und geistliche Arbeit verdienen es, gewürdigt zu werden und der Nachwelt gerade in der für die Kirche momentan äußerst schwierigen Zeit als lebendiges Denkmal erhalten zu bleiben. Wir haben so wenige davon.”
Dr. Elisabeth Mader


„Ich habe Franz Jalics 1984 kennengelernt – und ab da war meine spirituelle Odyssee zu Ende. Danke Franz für deine Führung zu einer unmittelbaren Erkenntnis Gottes – und meiner selbst. Danke für die Erfahrung, dass die schlimmsten „Dinge” im Licht der Gegenwart zum Aushalten sind – und sogar verwandelt werden. Danke für die Stille!”
Annemarie Maurer


„Kontemplatives Gebet ist Hingabe, Gottesdienst und Gotteslob mit dem Sein. Für Gott da sein (Ausspruch Franz Jalics). Franz nimmt mir hier das Formulieren meiner eigenen Innerlichkeit ab, weil ich es nicht vermag, in Worte zu fassen, was in mir ist.”
Barbara Marklseder


„Mit Franz verbinde ich viele Erfahrungen und lebendige Erinnerungen! Als Co-Werksleiterin in dem von ihm gegründeten Haus, in dem wir über ein Jahr zusammen gelebt und gewirkt haben, begegnet er mir sozusagen auf Schritt und Tritt. Wie viele Wege sind wir gemeinsam gegangen… Eine besonders tiefe Erfahrung möchte ich herausgreifen. Am 8.9.2016 setzten wir uns nach einem längeren Spaziergang auf eine Bank, die einen herrlichen Blick auf Haus Gries ermöglicht. Wir erzählten uns von unseren Familien, von Erlebnissen, die uns geprägt haben. Bei einer Geschichte aus meinem Leben ergriff er meine Hand, sah mich mit seinen liebenden Augen an und begann zu weinen. Ich hatte niemals zuvor in ein solch liebendes Gesicht geschaut – sein Gesicht zeigte “wehrlose Liebe”. Dieses Zeugnis hat mich im Innersten erschüttert und ist mir lebendiger Ansporn, mich tiefer und tiefer von Gott in diese Liebe hineinverwandeln zu lassen.”
Dr. Annette Clara Unkelhäußer


„In seinen Augen schien die Gegenwart Gottes durch – diese oft langen Augenblicke trage ich im Herzen.”
Stefan Grandy


„Halte inne und lausche IHM, IHM, der in allem und vor allem ist.
Ich werde nie vergessen, als im letzen Grieser Osterkurs, bei dem Franz aktiv mitwirkte, am Gründonnerstag vormittags plötzlich die Plätze so getauscht wurden, dass Franz derjenige sein sollte, der mir abends die Füsse wäscht. Es war mir so peinlich. Ich weiss nicht, wie oft ich bis zum Abend meine Füsse gewaschen habe… und dann hat er sie einfach, achtsam und liebevoll in die Hände genommen und gewaschen, was für eine Hingabe.”
N. N.


„Wie so viele, habe auch ich von P. Jálics in einem ganz neuen Sinn beten gelernt. Das hat mein Leben verändert. Dafür werde ich ihm immer danken. Möge er nun den schauen, dem er geglaubt hat!”
Diakon Tom


„Franz hat meinem Glauben einen tragenden Boden gegeben, der mich trägt und für den ich tief dankbar in meinem Leben bin! Seit 1979 war er mein geistlicher Begleiter, und seine bodenständige menschliche Art mit diesem Augenzwinkern in seinem liebevollen Blick – egal wie verdreht ich zu ihm kam – werden mich mein weiteres Leben begleiten. Diese Erfahrungen mit ihm sind eine Quelle von Kraft und Liebe geworden!”
Maria Meesmann


„Életének mélypontja, egyúttal felemelkedésének a kezdete. Minden abból a gödörből nőtt ki, a magánzárka csöndjéből, az elhagyatottságból, Jézus segítségül hívott nevéből. Ott kapott egy missziót és teremtett hozzá iskolát, amiről nem is tudta, hogy misszió, sem azt, hogy iskola! Csinálta. Egészen ezt és csak ezt csinálta. Az egész Jálics Ferenc benne volt. Ahogy a gyerekek a játékban. S ahogy ők bemennek szabadon az Isten házába, úgy ment be a kapun éjjel háromkor, nagy figyelő szemeivel. Ott bent megismerték egymást, majd Feri elveszett az Atya ölelésében. Úgy ölelték egymást, ahogy ő a Fiától tanulta. Ettől elmosolyodott, immár egy örökkévalóságra…”
Vértesaljai László SJ


„Feri atyával csak kétszer lelkigyakorlatoztam, 2004-ben először, Tahiban, de mondhatom, hogy Ő indított el a Jézus-ima útján, amin azóta több-kevesebb hűséggel próbálok járni. Köszönöm neki azt az áttetszőséget, egyértelműséget, amivel imádkozott, beszélt. Azt a magától értetődő természetességet, amivel a mi legszélsőségesebb lelkigyakorlatos és élettapasztalatainkat tudta fogadni, és belehelyezni azokat Isten jelenlétébe. Tőle is kaptam azt a meggyőződést is, hogy az imát nem én csinálom, hanem Valaki bennem, így igazából elrontani sem tudom, ahogyan az életemet sem. Azt az általa egyáltalán nem szemrehányóan, hanem finom humorral képviselt igazságot sem bírom felejteni – bár néha jó volna:) –, hogy a felebarátom szeretete és Isten szeretete közt szinte matematikai megfelelés van.
Szüleim ugyanabban a Szeretetotthonban élnek, ahol Feri atya töltötte utolsó éveit. Őket látogatva vele is többször összefutottam a folyosón, és nagyon szépek voltak azok a széles mosollyal kísért meleg kézfogások, amiket ilyenkor kaptam tőle: bár fogalma sem volt róla, hogy ki vagyok, mégis valami nagy, személyes szeretetteli, magammal vihető figyelmet tapasztaltam részéről ezekben a kézfogásokban: gyümölcse, gondolom, egy Isten közelében leélt életnek.”
Fehérváry Jákó OSB


„Lecsendesedni, figyelni a belső csendre, nyitottá válni a gondolataim elengedésére és hagyni, hogy történjen vagy ne történjen bennem valami Jézus nevével, nevében. Új inspirációk és istenkapcsolat, önismeret és a valamikor menthetetlenül bekövetkező haláltusára készülés – sok botladozással és sok gyümölccsel. Ráakadtam az útra, és rajta evickélek, jobbat, igazabbat, személyre szabottabbat nem találtam. Évente más-más vezetett a lelkigyakorlatokon, így sokszínű, mindig friss a megerősítés, éves újraindulás. Egy felejthetetlen nyári hetet kaptam Tőle is úgy 5-6 éve Tahiban. Szigorú volt, tapasztalt tanító, az »alapító« hitelességét és tekintélyét hordozta, de közvetlen, emberi, kedves és közösséget formáló is. Nem volt rutinszerű, felejthetetlen, ma is élő bennem a sugárzása.”
Velkey György


„Történelmi és egyéni igazságtalanságok sorozatát szenvedte el. A Kegyelem hívő, érző, gondolkodó, hálás, kitartó részese volt és továbbadója lett. A megbocsátás kihívását következetesen elfogadta és élete végéig gyakorolta. Életműve – él.”
Kruppa Edit


„Az egész életem fókuszát az Ő vezetése által, a példája nyomán láttam meg. A szemlélődő ima az életem megtartó oszlopává vált, az Út mindennapi megengedésében, az eszközség vágyában, a megkülönböztetés keresésében ma is ez vezet. Sok beszélgetésünk, a bíztatása, a tekintetében tetten érhető isteni jelenlét felejthetetlen. Hálát adok az életéért!
Hiszem, hogy nagy segítőnk lesz odafentről!”
Vető Anna


„A szemlélődő lelkigyakorlatok első gyakorlata olyan folyamatot indított el bennem, amivel 2 éve dolgozom magam egyre beljebb önmagamba és egyre közelebb Istenhez.”
Kotán Niki


„Néhány jezsuitának nagyon sokat köszönhetek a szerzetesi életemben, Jálics Ferencnek talán a legtöbbet. Pedig nem volt valami túlzottan ragaszkodó, guru-tanítvány kapcsolat közöttünk. Egyszerűen megtanított imádkozni. Pontosabban ő tanított meg az imádságban a leglényegesebbre, hogy végső soron a jelenlét számít, hogy a jelenlétemben Istennel legyek. Minden más előbb-utóbb el fog fárasztani, kiéget vagy szórakozottá tesz, tehát elidegenít. Csak ha képes vagyok visszatérni az őszinte jelenlétbe, csak akkor fog az imádság felüdülés lenni számomra.
A jelenlét öröme nélkül az imádság nem lehet valódi forrás se magam se mások számára. Azt hiszem, Jálics Feri ezt így sohasem mondta ki, de amire imamódszerével végső soron tanított bennünket, az maga a szerzetesi élet, illetve hogy mit jelent az Istennek szentelt élet maradéktalanul, őszintén, megbékélt örömben. Jezsuita szerzetesekként a hivatásunk nem lehet más, mint hogy Isten jelenlétét keressük mindig és mindenben, mindig hűségesen visszatérve ahhoz, ami adott. Illetve ahhoz, aki van.”
Horváth Árpád SJ


„Jálics Ferenc atya közelebb hozta hozzám az örökkévalóságot, olyan közel, hogy nem magamon kívül kezdtem keresni, hanem magamban.”
Kunos Zsuzsanna


„Csendben jelen lenni és szemlélni, benne lenni a pillanatban. Egy nappal földi eltávozása előtt voltak félévindító óraim orvostanhallgatóknak. Magyar és angol hallgatókkal találkoztam, a pandémia miatt online. Egyszerű bevezető órák, alapvetően csak a szabályokat kell ismertetnem, mégis mindkét csoportnak el tudtam részletesen magyarázni a Jálics Ferenc-féle, vagy ahogy az angol programban mondtam, Franz Jalics-féle öt prioritást.
Minden évben elmondom diákjaimnak ezeket, mert az orvossá válás embert próbáló kihívás. Lelki út is lehet, és a kiégés és cinikussá sorvadás útja is. Aludni, mozogni, imádkozni, barátokkal lenni és dolgozni, ebben a sorrendben minden diák számára fontos figyelmeztetés pályája elején. Akkor nem tudtam, hogy Feri atya épp kifelé lépni készül, de ott is és azóta is érzem tekintetét, békés, nyugodt jelenlétét. Jelen lenni-Istennel lenni. Talán ez, ami soha nem változik, mert nem az időben van, de az időn kívül, az örökkévalóságban.”
dr. Bálint Bálint László


„Lelki táplálékról már előttem sokan, sokkal szebben beszámoltak. Én a gyakorlati életből szeretnék néhány élményt kiragadni.
Jálics Ferenc és Deák Ferenc még szeminarista korukban érkeztek hajón Buenos Airesbe. Akkor a még legény férjem, Fóthy István, lelki vezetője kérésére, bátyjával, Gyuszival együtt kiment fogadni őket a kikötőbe… még nem tudtak spanyolul. A Fóthy családban természetes gyakori vendégek voltak a magyar papok és apácák, így a két fiatal szeminarista is egyből otthon érezte magát. Nagyon a szívünkbe zártuk őket. Aztán Chilébe kerültek, hogy befejezzék tanulmányaikat, majd Jálics Ferenc SJ – számunkra Feri – már mint felszentelt jezsuita pap tért ide vissza.
Egyből bejelentette, hogy ő nem a magyarokkal fog foglalkozni, hiszen nem  vagyunk árvák ilyen szempontból. A jezsuita rend egyetemén, a „Colegio Máximo”-n tanított teológiát, majd a szeminárium vezetését bízták rá, Orlando Yorio SJ rendtársával együtt. Sógorom, Gyuszi beiratkozott a teológiára, így gyakran volt szerencsénk Ferit vendégül látni, megbarátkozni vele. Amikor sógoroméknál a harmadik kislányt, Terézt keresztelte, annyira meghatott a tanítása, hogy megkértem, máskor is hadd halljuk. A buenos airesi magyar kolónia fiataljai akkor szültünk szinte versenyszerűen, és igencsak rászorultunk a neveléshez szükséges tanításra. Elfogadta, hogy ha összehozunk egy csoportot, havonta egyszer elfogad egy meghívást. Így született a „Szentvacsora csoport”. Húsz évig volt szerencsénk nyolc házaspárnak Ferivel tanulni, növekedni a hitben, szeretetben.
Annyira hozzánk tartozott ő, hogy gyakran váratlanul is betoppant, és gondviselésszerűen éppen akkor, amikor szükségünk volt tanácsra, tanításra.
Egyik ilyen alkalommal egy szakmai tanácstalanságom gyötört. Az egyetemi kórház gyermekpszichiátriai osztályán éppen aznap támogatta be anyukája a 12 éves összetört kislányát, aki pár nappal előtte leesett a buszról, beverte a fejét, és azóta furcsán viselkedik. Vitatkozik a levegővel, otthon is, az iskolában is. Kiáll a sorból és kiabál. Nem akar enni, sem fürödni, sem rendesen öltözködni, mintha az ördög szállt volna belé. Azelőtt kedves, szelíd, engedelmes és jó tanuló lány volt. Már voltak a neurológián, és nem találtak fizikai okot, így került hozzám. Szokásom volt a szülői beszámoló után a pácienssel egyedül is beszélni. Akkor elmesélte, hogy a nagyanyja zaklatja, akit ő nem is ismert, más tartományban lakott, és meghalt, amikor ő négyéves volt. De állandóan megjelenik, elállja az útját, és olyasmit követel, amit én nem tudok megtenni. Például hogy apukámat szoktassam le az alkoholról, meg hogy mondjak érte misét… Kétségbe volt esve. Amennyire tudtam, szeretettel megnyugtattam, hogy majd a jövő héten tovább beszélgetünk.
Szerdai nap volt. Este megjelent Feri, és miután ő a jártas a pszichológiában is, egyből kikértem a szaktanácsát, mert igazán nem tudtam még diagnózist sem kitalálni, nemhogy megfelelő kezelést. Nem kis meglepetésemre Feri azt mondta: „Ez valószínűleg igaz. Sőt talán most is itt van az a nagymama. Végre talált valakit, aki meghallja kétségbeesett segélykiáltásait, esetleg a fia alkoholizmusához is volt köze… Én elmondom érte azt a misét.” Két napra rá, pénteken este telefonál Feri, hogy misét mondott azért a nagymamáért. Megköszöntem.
Aztán a rákövetkező szerdán megjelenik egy teljesen kicserélt kislány: derűs, tiszta, magabiztos, és boldogan újságolja hogy csoda történt az életében. Pénteken este 8-kor, harangszóval, angyalokkal körülvéve megjelent a nagymama mondván: „Köszönöm”, és soha többé nem zaklatott…”
Judith Balogh Kovács de Fóthy


„Osztatlan hallgatása, szeretete és humora meghozza gyümölcsét. Köszönöm, Franz!”
Joachim Hartmann SJ


„Sajnos, személyesen nem találkozhattam már Jálics atyával, ugyanakkor majdnem mindegyik könyvét olvastam, és szemlélete – Mustó atyával együtt – alapjaiban változtatta meg az imáról és istenkapcsolatról vallott elképzeléseimet, és most már bátran mondhatom, a mindennapi életemet is. Amit kiemelnék, az a lelkigyakorlatos könyvében írt fontossági sorrend: először adjuk meg a testünknek a megfelelő mennyiségű alvást és mozgást, e nélkül nincs összeszedett imádság, majd csak ezután következnek az emberi kapcsolatok és csak végül a munkára fordított idő.
Nagy hatással volt rám a meghallgatásról írt, Testvéreink hite c. könyve is. Szeretnék egyszer annyira hinni Istenben és bízni embertársaimban, hogy olyan figyelemmel fordulhassak feléjük, ahogyan azt ő tette, teljesen átélve, hogy a megoldást nem ő hozza el, viszont teremthet egy olyan megértő és bizalmas légkört, amiben a másik ember a Gondviselés által rátalálhat. Hálás vagyok Istennek Jálics atyáért, hogy megismerhetem az ő munkásságát, és öröksége által, másokon keresztül is gazdagodhatok.”

N. Zsuzsa


„Mindent köszönök, Jálics atya 🖤! Azt is, aki vagyok, és azt is, aki egyszer még lehetnék.”
Fekete-Szabó Viola


„A Jézus-ima megtanulása, amivel szétválasztottam a bangladesi sziámi ikreket.”
Csókay András


„Végtelenül hálás vagyok az Istennek, hogy Feri atyát ismerhettem! 28 éve kezdődött, többször Gries-ben és itthon is. Addig ismeretlen perspektívát kapott az életem, megnyitva az Örökkévalóság felé. Könyvei is nagyon meghatározóak, de személye, jelen-léte, tekintete, mosolya máig meghatározó. Azóta is igyekszem az Úton maradni, újra és újra kezdve s hiszem, hogy Jézusnál együtt folytatjuk. Örülök, hogy számosan a szemlélődés ezen útján keresztül találták, találják meg a személyes és egyházi megújulás szűk ösvényét! Köszönöm Feri atya hiteles életét és példáját, tanítását! Tartsunk össze!”
Medgyessy László


„Általa tanultam meg és sajátítottam el a szemlélődő lelkigyakorlatot, melyet azóta is rendszeresen használok. Életem egyik meghatározó időszakában találkoztam vele, és két alkalommal is részt vettem az általa vezetett 10 napos lelkigyakorlaton. Nagy boldogság, hogy ismerhettem őt személyesen.”
Dr. Stelli-Kis Sándor


„Többször voltam nála lelkigyakorlaton. Teljesen megváltoztatta az életemet, gyakorlatilag akkor, kb. 40 évesen váltam igazán felnőtté.”
Gonda István


„Egy tahi lelkigyakorlaton többen voltunk evangélikusok. A mi kedvünkért úgy ünnepelte Jálics atya a misét, hogy közben magyarázta is, mi történik. Valahogy sikerült mindent úgy átadnia, hogy nem éreztünk feszültséget a katolikus mise mögötti teológia és a saját hitünk között.”
Dávid Adél


„Jálics atyát kb. 14 évvel ezelőtt a könyvén keresztül ismertem meg, amelyre Nemesszeghy Ervin atya püspökszántlászói lelkigyakorlata végén egy résztvevő hívta fel a figyelmemet: »Ebben van a tuti«. Elolvastam, egyetértettem, és ahogy sokan, teljesen a hatása alá kerültem.  Magával ragadott, szerettem volna otthon rögtön elvégezni a lelkigyakorlatot. Aztán erre hamarosan lehetőségem lett a Mária utcában egy, a hétköznapokba épített lelkigyakorlaton. Onnantól kerestem a lehetőségét, hogy eljussak Dobogókőn egy személyesen Jálics atya által kísért lelkigyakorlatra. Ez is megadatott. Máig emlékszem a rövid kiigazításaira.
A szemlélődő imamód azóta is kísérője életemnek. Ahogy ezt másoktól is hallottam, szelíd és egyben radikális fordulópontot jelentett az életemben. Aztán 2015 augusztusától fél évet Griesben töltöttem. Ennek az évnek októberében adta Feri atya Dobogókőn az utolsó lelkigyakorlatát. Anton Altnöder jezsuita megkért, hogy utazzak Griesből Magyarországra és együtt térjünk vissza. Ez az egy napos közös autóút is a mai napig legszebb élményeim közé tartozik, ahogy humorral, figyelemmel, teljes oldottságban utaztunk Budapestről Griesig.  Magyarországra visszatérése után abban a kitüntetésben részesültem, hogy egyik segítője lehettem a Farkas Edith otthonban. Bár emlékezetét már megtámadta a betegség, a lényéből áradó gyógyító erő nem hagyta el. Humora is megmaradt az utolsó pillanatig, Február elsején voltam vele utoljára az otthonban, onnan még ugyanolyan feltöltődve mentem haza, mint máskor. Nagyon erős égi segítőt állított mellém a Jó Isten, ezt már most is érzem. Hálát adok, hogy megismerhettem.”

Lázár Ágota


„Én is hiszem, az Istennel folytatott meditáció a legtöbb nehézségen átsegít. Hiszem a szellem test feletti hatalmát, a misztikus csend teremtő erejét.”
Marton Gyula


„Mások meghallgatása a tanácsadás helyett. Édesanyja visszaemlékezését is olvastam, ami adott egy plusz személyességet a könyveihez, melyek hatalmas tapasztalatról tesznek tanúságot és bátorítanak ennek a mélyről fakadó tiszta forrásnak a megízlelésére.”
Ivanics Éva


„Az 1970-es évek közepén került kezembe Változik a hitünk? című könyve, mely örökre emlékezetessé tette számomra Jálics Ferenc nevét. Mindig hálával gondoltam és gondolok Rá!”
Zsíros Tibor


„Kedves Ferenc Atya!  Nekem ma van a 70. születésnapom, és életem ezen ünnepnapján most tudtam meg, hogy Te is velem ünnepelsz már Teremtő Istenünk Színe látásában! Mi, még itt lent árván hallgatunk, de Mennyei Születésnapod hallatán azonnal hálát adunk Életedért! Mivel ma éppen szombat van – Szűzanyánk szombatja –, mindenért Neki is hálát adunk! Te az Égi Édesanya és természetesen Földi Édesanyád szeretett Gyermeke voltál, köszönjük, hogy ismerhettünk.  Nekem ezt a gondolatot ajándékoztad, amikor egyszer személyesen is találkozhattunk: Hinni és szeretni – minden csak KEGYELEM – de ez a KINCS a mienk, és megtartható az Élet legnehezebb szakaszaiban is.  Hála legyen minden tanításodért.”
Monspart Judit


„Feri atya könyvét olvastam, Péter atya lelkigyakorlatain keresztül ismertem meg a szemlélődő életformát. Élete és szolgálata nagy kegyelem – nekünk. Azt tanultam meg általuk Istenről, hogy az élet szép, akkor is, amikor csúnya. Hát, még amikor szép… 🙂 És hogy Browning mondása egzisztenciális igazság: »God’s in His heaven – All’s right with the World.« A Békesség forrásához vezetnek lelkigyakorlataikon és életükkel – köszönjük szépen Mindörökké! Boldog feltámadást, Feri atya!”
Fürjes Balázs


„Egyszer elmesélte nekem, hogy amikor gyermekként belecsöppent egy, a szülei közötti veszekedésbe, azt úgy élte meg, mintha egy villám kettészakította volna. Soha, soha, soha ne a gyerekek előtt, ezt tanácsolta.”
Simon Zoltán


„Majdnem 30 éve ismerhettem meg Ferit szegedi diáklánykent, és rendszeres lelkigyakorlatozó voltam Griesben a legendás márciusi magyar kurzuson. Ferinek nagyon fontos volt a magyar novíciusokat évente meghívni, mindent beleadott ezekbe a lelkigyakorlatokba, és ő maga is nagyon szerette (általában fél méter hóban) fehér asztalterítővel, vörösborral és himnusszal velünk ünnepelni március 15-ét. Tőle tanultam meg, hogy az otthon, illetve a haza nem helyhez kötött, hanem belül van, és ő vezetett el egy erőlködésmentes, de a nehézségekben is kitartó istenkereséshez. Barátságos, erőt és vigaszt sugárzó tekintetét, mosolyát soha nem fogom elfelejteni.
Köszönök minden lelkigyakorlaton született barátságot, illetve minden barátságot, ami ott mélyült el. Időközben a német »Netzwerkhez« is tartozom, és lenyűgöző, hogy hányan járnak a Feri által mutatott úton és dolgoznak az egyház spirituális megújulásán.
Drága Feri, nyugodj békében! Próbálom életre váltani a Tőled tanultakat. A.M.D.G.”
Schelle (Németh) Rita


„Ha volt sorsfordító ember és könyv az életemben, akkor az Feri atya és az ő lelkigyakorlatos könyve volt. Nagyon sokat tanultam Tőle:
– hűségesen Csendben, Isten jelenlétében lenni,
– Istent keresni mindig mindenben,
– párbeszédben lenni a valósággal,
– …végső soron élni.
Hálás vagyok, hogy ismerhettem. Vegye Őt körül Isten örök ölelése!”
Tanos Cecília


„Tőle kaptam azt a vigasztaló gondolatot, hogy a fiúgyermek életében nagyon meghatározó jelentőségű az Édesanya szeretete és személyes figyelme. És megmutatta azt, hogyan lehet egy másik emberre valóságosan figyelni. Azzal a figyelemmel, amelyben szeretet van, legyen akár egy első találkozás, különösebb ismeretség nélkül. Jó volt a szemébe nézni. Jó volt vele beszélgetni.”
Varga Krisztina


„Húsz évvel ezelőtt Jálics atya lelkigyakorlatán, a szemlélődő imában találkoztam először az élő Istennel. Az Ő szemével látni magamat elviselhetetlenül fájt, zokogtam a szembesüléstől. Amikor ezt elmondtam Feri atyának, olyan természetességgel ölelt át, mintha évtizedek óta ismernénk egymást. Nem magához, az Istenhez ölelt. Azóta is benne vagyok az ölelésében… Köszönöm, Uram, Feri atya életét!”
Mihályi Anikó


„Baráti ajánlásra ismertem meg a Tanuljunk imádkozni, a Fejlődik a hitünk és a Szemlélődő lelkigyakorlat c. könyveit: egész életemre kiható, katartikus élmény volt mindhárom. Életem első szemlélődő lelkigyakorlatán igyekeztem elérni a gondolatoktól való mentességet, ahogy ajánlotta, ami természetesen nemigen sikerült. Három fűzfa állt ott, azokat néztem, már csak azokról is mindenféle gondolataim támadtak, hát még egyébként! Jó idő elteltével, mikor a gyakorlatomat befejezettnek nyilvánítottam, hirtelen feltűnt, hogy az egyik fűzfa mögött, közvetlenül mögötte van még egy. Épp hogy csak kilátszódott az egyik törzs mögül a másik – nem három fűzfa volt ott, hanem négy! És én ezeket szemlélgettem hosszasan, és nem vettem észre…. katartikus élmény volt számomra, hogy ilyen megtörténhet; elég hamar levontam a következtetést, hogy lesz itt hová fejlődni még… Egy út kezdete volt ez; Jálics Ferencnek, bár csak a könyveit ismerem, nagyon sokat köszönhetek. Egy nagy ember ment el!”
Nagy Cili


„Csak kinyitni az antennákat és figyelni. Figyelni a csöndre, Istenre, a testvérre, a természetre…  mi sem természetesebb.”
Berényi Szilvia


„Keresztény misztikát tanítok az Integrál Akadémián 2011 óta. Ezt az utat Jálics Ferenc atyától tanultam, és több belföldi és külföldi szemlélődő imamód-táborában, lelkigyakorlatán vettem részt.
Életében a benne élő Krisztus követe volt. Apró, madárka termetével, halk, megfontolt beszédével, egész lényével már itt is »odaát« élt…
Szubjektív élményem az volt, hogy a föld fölött lebeg angyali lényével.
Olyan biztosan tudott rávilágítani hibáinkra, nagy szeretettel, mindig megadva a lehetőségét annak, hogy mi mondjuk-találjuk meg a mi utunkat – úgy, ahogy Testvéreink hite c. könyvében ezt a szókratészi maieutikai módszert kidolgozta és tanította.
Könyvei, tanításai, halk, szelíd hangja életem minden napján elkísér, mert bár »Krisztus katonája« volt rendje és hívatása szerint, ezt a szolgálatot végtelen szelídséggel és Istenben való elrejtettségben, békét terjesztve, agapészerű szeretettel tudta megélni.
Földi mintaképeim között az első helyen áll!
Amit tanított, azt megélte, amit mondott, azt belülről, isten-realizáltan tette.
Ismét elment egy Igaz ember.
Hiányát, értékét még Egyháza sem ismerte fel – talán.
Nekünk meg fénylő csillagként mutat utat, nélküle szomorúbb világunkban…”
Kis Dániel


„Elsőként a könyvével találkoztam, majd kisközösségben rendszeresen gyakoroltuk a Tőle tanult szemlélődést és csendmeditációt. Egyik hétvégi elvonulásunkon Jálics Atya személyesen is részt vett. Életem egyik legnagyobb élménye volt ebben a kisközösségben tartott szentmiséje, ahol a prédikáció egy közös beszélgetésből bontakozott ki. Csodálatos élmény volt, ahogy átsugárzott személyiségén az élő Krisztus, a rendíthetetlen hit és a mélységes szeretet. Hálás vagyok, hogy találkozhattam Vele személyesen, és meditációs lelkületével inspirálta, és inspirálja életemet a mai napig! Soli Deo Gloria.”
Gömböcz Elvira


„Ha a szíved békéjében vagy, Istennél vagy.”
Hojdák Gergely


„Csak egy tíznapos szemlélődő lelkigyakorlaton vettem részt Griesben több mint 25 évvel ezelőtt, amelyet ő vezetett, és mindössze két könyvét olvastam, talán ha háromszor láttam ezen kívül. Ennek ellenére fontos kristályosodási ponttá vált számomra mind az istenkapcsolat, mind a közösségi emberkapcsolat szempontjából. Azokat a dolgokat, amelyeket vélhetően sokan említenek, meghagynám nekik. Amit én kiemelnék: hogyan tudta Jálics Ferenc újra meg újra megvédeni és újraépíteni a határait a fogantatása előtti időtől kezdve a féléves tkp. siralomházi kiszolgáltatottságán és az ezután még jó néhány évig tartó »el nem fogadás« során anélkül, hogy be- és elzárkózó különccé vált volna. »Szabad hogy legyen, engedd meg!« Mind a meditációban, mind a gondolkodásban vagy cselekedetekben – a valahova tartozás nem jelenti a feloldódást, szokatlannak tűnő utaknak nem kell folyamatos ellenkezésből eredniük. Mindehhez viszont a jelen(lét) kiapadhatatlan isteni forrásából kell meríteni, oda újra meg újra visszatérni, akkor megadatnak a társak és minden más, ami szükséges. Ajándék volt, az is marad.”
Bitter Ákos


„Er hat mir ein Weg gezeigt durch den ich Vertrauen und immer wieder ein Hauch Gegenwart spüre kann Seine Liebe, Klarheit war ein Refugium in der Dunkelheit.”
Maria Nagy Pal


„Köszönöm Létét, hogy puszta jelenlétével megmutatta, hogyan lehetek Krisztusban, Jézusban, ami egy kontemplatív meditációban megmutatkozott ténylegesen számomra. Alázatra tanított, jelenlétre, önreflexióra, és ezeket gyakorlom most is. Áldás volt jelenléte, mosolya… volt benne valami felfoghatatlan derű, hát ezt bizony nagyon őrzöm szívemben. Hála, hogy ismerhettem.”
N. Ildikó


„Egyik legnagyobb példaképem vagy, Jálics Atya. Köszönöm a Jóistennek, hogy személyesen ismertelek. Nagy hatással voltál lelki életem fejlődésére. A hatalmas szeretet, elfogadás, megértés, együttérzés, amit kaptam Tőled, mély nyomot hagyott bennem.
A Jóisten jelenlétéhez való odafordulásomban, a Vele való minden percem megélésében segítettél a legtöbbet. Nagyon hálás vagyok ezért Neked.
Te már teljesen Isten felé fordultál, megszabadulva az énközpontúságtól, hiszem, hogy ezután is segíteni fogsz nekem ebben.”
Kiss Bernadette


„Sohasem láthattam, mégis a legnagyobb lelki mestereim között van. Botladozva követem az útmutatását a szemlélődő imához. Meggyőződéssel tanít, »mindent tud«, de semmit nem erőltet, tiszteli a tanítvány szabadságát. Az írásán átragyog a vonzó személyiség, de nem magához, hanem Istenhez hív közelebb. Megköszönöm Istennek az életét, a tanítását.”
N. N.


„Az általa tanított szemlélődő ima által eszközt kaptam arra, hogy még inkább Istennel lehessek.”
N. N.


„Igazi egyszerű és kőkemény katona benyomását keltette. Semmi el nem tudta téríteni attól, ami mellé egyszer odaszegődött. Szent Ignác lehetett ilyen…
Ahhoz persze, hogy ebben egy gyenge ember ki tudjon tartani, rengeteg szenvedést kell vállalni. Valami vasakarat vagy érzéketlenség, vagy nem tudom, mi kell ehhez…
Csak a könyveit olvastam, másoktól tanultam a gyakorlatait, egyszer találkoztam vele.
Lehet, hogy egyszer majd a legnagyobbakkal fogják együtt emlegetni a nevét. Isten nyugosztalja!”
N. N.


„Szemlélődő lelkigyakorlatot, szemléletet, hitet, emberi méltóságot, tartást.”
Berey Zita


„Ma reggeli történet, hogy Jálics atya 94 éves korában hazaköltözött! Ez nem egy szomorú hír, hiszen ő már ezen a földön az Isten jelenlétében élt. Most nem történt más, mint hogy azt folytatja, ami az ő életében már ezen a Földön elkezdődött.
Gondolkodtam azon, hogy most miért kellene érte imádkozni? Mert egy halottért azért szoktuk ezt tenni, ha mondjuk a tisztítótűzbe került, akkor rövidítsük meg az ottani szenvedését. De ő már látja Istent. Ha ő nem, akkor ki? Nagyon szomorú lenne, ha még ő sem jutott volna el Oda – egészen elemi kérdéseket vetne fel. De meggyőződésem, hogy ez nem így van.
Ő élő szent volt ezen a földön, ezért nem érte, hanem inkább hozzá kell imádkozni azért, hogy járjon közbe értünk. Ez nem önzés, hanem az isteni irgalomba vetett hitünk kifejezése.
Feri atya nagy szolgálatot tett az egyetemes Egyháznak. Emberek ezreinek adott példát, hogyan kell az Úr Jézus jelenlétébe kerülni, engedni, hogy Ő megszólaljon bennünk, mutassa meg mi azt, ami Tőle elválaszt, hogy a belé vetett bizalommal elszenvedhessük bűneink következményeit, azért, hogy azokat Ő megválthassa, azaz elvegye tőlünk. Egész életünkben erre várunk. Aki ezt az utat végigjárja, már itt a Földön is láthatja Istent, vagyis boldog ember lesz. Mert csak egy boldogság létezik, látni Őt. Nincs más!”
Cinkotai János


„Feri atya példája szívembe markolt. Sokat térdeltem a sámlin kizökkenve, azzal a gondolattal, ha zsák lenne a fejemen és a kezem meg lenne kötve, segítene-e az elmélyedésben? Az ő mosolya és tekintete elég volt nekem. Elég most is, hogy ne adjam fel.
Életműved bennünk Részedről teljes.
Amit kaptunk tőled, Tanulnivaló örökre.
Veled közös művünk nem fejeződött be.
Csendes patakként Vályod medred szíveinkbe.”

Kisdiné Kállay Márta


„Két éve ismerkedtem meg a szemlélődő imádsággal. Azóta mindennapos gyakorlatommá vált, hitemet elmélyítette. Személyesén nem ismertem Jálics Ferencet, mégis úgy érzem, hogy lelki utamon meghatározó (volt…).”
Fehér Norbert


„A Tahi lelki napok keretében olvashattam a Hitünk fejlődik című könyvet Jálics atyától, Svájcban élő ’56-os magyar barátnőm sokat mesélt róla és testvéréről, Izáról is. Nagyszerű ember volt, a szemlélődő imádkozást tanultam tőle, illetve Tegzes Kató nővértől. Egész életemre meghatározó az ő tanítása. Hálát adok érte.”
Horváth Tiborné


„»Hány gondolat kell ahhoz, hogy lemenj a lépcsőn?« Máig elmosolyodok, ha a túl sok gondolat eszembe juttatja ezt a költői kérdést. Visszahoz a jelenbe.
Több évtizede ismertem meg ezt az imamódot Jálics atyától és mástól. Hogy mit jelent számomra? Egyszerűen, kicsit kisarkítva: ha nem meditálok, nem imádkozom. Ha nem meditálok, nem élek. Csak vegetálok. Összefonódik a múltammal: megbékélve ránézni arra, amit kaptam. A jelennel: ezáltal kapom a mindennapokhoz az erőt. A jövővel: ez segít, hogy fény vetüljön az út előttem lévő szakaszára: mit kíván, mire hív az Isten?
A felejthetetlen tekintete. Szelíd, szeretetteli szemei. Felsejlik az Arc, Akit keresek és megtalálok a tanítványaimban, az embertársaimban – talán még magamban is.
Szeretettel és hálával gondolok rá. Beteljesedett, amit már itt, a Földön elkezdett, és amire másokat is vezetett.”
Tóth Viktória


„Franz nagyon szerető ember volt. A sok emlék közül az egyik különösen megakadt a fejemben: 2017. szeptember 8-án leültünk egy padra, és megnéztük Haus Gries-t. Emlékeket cseréltünk, és beszéltem a családomról is. Aztán rám nézett, könnyes szemekkel, olyan mélyen megértett. Ránéztem, és az arcában láttam a legtisztább és teljesen védtelen szeretetet. Nem felejtem el ezt a pillanatot. Köszönöm, Franz!”
Annette Clara Unkelhäußer


„2004-ben rész vettem Dobogón a Manrézában egy általa vezetett, talán legutolsó 12 napos szemlélődő lelkigyakorlaton. Éreztem, hogy ez lesz az utolsó alkalom, hogy találkozhassak Vele, ezért szabadságot vettem ki erre a hosszú időre. És sikerült… találkoztunk, meghallgatott, ajánlást adott és megtanított egy újdonságra, ami a menyország felé vezető belső figyelem, az időbeni végtelenség, az Isten szeme előtt lenni tudatállapot ízlelgetése. Úgy érzem, akkor mind a 42 főnek sikerült ezt megtanulni Általa. Hálás vagyok, hogy ismerhettem, boldog voltam, hogy hazatért 2017-ben, és most, hogy már ő maga is sugározza azt a műsort, amire annyira nyitott antennákkal csatlakozott rá: Isten hullámhosszán. Lélegezzünk Vele együtt Krisztus szent tüdejével!”
Tuza Gábor


„Én is az egyetemi éveim alatt vettem részt először Feri lelkigyakorlatain Griesben, ahol egy addig ismeretlen minőségű béke és bizonyosság töltött el, hogy Isten jelen van, csak nekem is jelen kell lennem, belül, a csöndben, az éber figyelemben, ahova úgy igyekeztünk mi, lelkigyakorlatozók, hogy fél szemmel Feri sugárzó-vidám tekintetéből merítettünk sokszor bátorságot. Az ott kapott prédikációk, barátságok mai napig legnagyobb kincseim között vannak, és a Feritől tanult rövid belső imák tartanak-tartottak a nehézségekben is. Nagyon szerettem a humorát, nagyon örülök, hogy az esküvőmön ő esketett, és a kislányaimmal is találkozott. Olyan jó látni, hogy sokan járnak-járunk azon az úton, amit tőle tanultunk – hogy a munkája gyümölcsöt terem. Drága Feri, mindent köszönök!”
Gelencsér Katalin


„Hálás vagyok Istennek, hogy kétszer is volt lehetőségem Feri atyával lelkigyakorlatozni. Az egyik ilyen lelkigyakorlat után ezt írtam le magamnak: »Vannak itt távlatok. Ez Feri atya lényére vonatkozik. Süt belőle az önelfogadás, a bizalom és a szeretet. Ide törekszem én is.« Köszönök mindent szívből, Feri atya! Jó volt a tudat, hogy köztünk vagy, még jobb, hogy most már közbenjárhatsz!”
K. K.


„Isten embere volt, minden, amit kőkeményen megélt, amin átment, lett tanításainak alapja: ahogy Isten jelen van és cselekszik az életünkben! Igazi, Istenhez megérkezett emberként Őt sugározta magából: jelenlétét, belső erejét, ami a gyengeségben lesz látható, és minket hordozóan átélhető mélységeinek békességét! Krisztus követésének lelki mestere, mindez Jálics atya szánomra.”
Nagy Zsolt


„Jálics Ferenc nevével és munkásságával a Szent Ignác Szakkollégiumban találkoztam, az akkori kollégiumi lelkész, Lukács János SJ beszélt a mindannyiunkban levő »jó magról«. 2001-ben jártam először Griesben, még egyetemistaként. A szemlélődő imádságban azonnal otthon éreztem magam, és azóta is meghatározó része az életemnek, a mindennapjaimnak. Jálics Feritől tanultam meg, hogy az imádság a test dolga is, nem csak a léleké, és hogy nem is érdemes ilyen szétválasztásokba bonyolódni. Tízpercnyi lelkigyakorlatozói fecsegésemből sebészi pontossággal emelte ki azt az egyetlen szót vagy mondatot, amelybe el volt rejtve az egész nap üzenete.
Bármivel kapcsolatban türelmetlen voltam, az volt a válasza, hogy ezt vagy azt megérteni vagy megtanulni »van még hetven évem«, ő se tegnap kezdte. Őmiatta nem piszkálom a kamasz fiamat, ha pólóban és tornacsukában akar misére jönni. És az ő lelkigyakorlatán tanultam meg jógázni, ez mentette meg a bölcsészkaron tönkrement hátamat és tette lehetővé azt is, hogy a lelkigyakorlatokon napi 8-10 órát tudjak imádkozni, meg azt is, hogy visszatérhessek a balettbe táncolni, ami az én számomra szintén imádság. A szemlélődés olyan lett húsz év alatt, mint az életem napi kis lélegzetvétele. Azt is Jálics Feritől tanultam meg, hogy Isten mindennél nagyobb, a hitetlenségemnél is, és ezért olykor elég csak egyszerűen megtenni, amit kell, »akkor is működik, ha nem hiszel benne«. Elmondhatatlanul hálás vagyok, hogy ismerhettem és tanulhattam tőle.”
Pólik Andrea


„Olyan mélységes tiszteletet, figyelmet és szeretetet irányomban senkitől nem kaptam, mint Jálics Ferenc atyától. Segített megmutatni, mi igazán fontos az életben, jelenlétével tanított arról, hogyan kell élni Istennel és többi embertársammal összhangban. Tekintetével mutatott arra, hogyan is kell ránéznem embertársamra: gyengéden, szelíden, elfogadóan, Jézust látva meg benne. Örök hálával gondolok rá, s kitüntetésnek érzem, hogy az utolsó két évben tartott Tahi-i lelkigyakorlatán én is részt vehettem. Ajándék volt a számomra minden pillanata. Köszönöm, Feri atya!”
Szamos Krisztina


„A csend útja, a leegyszerűsödés, ami Jálics Ferenc atyából áradt, óriási ajándék. A vele végzett két lelkigyakorlat emléke, majd a nyomában járó Alois Berger atyával és Mustó Péter atyával végzett lelkigyakorlatok egyre mélyülő személyes belső utam szerves részeként épülnek be. Vágyom egy újabb ilyen hétre. Nem tartom idegennek a lassan sajátommá vált kármelita úttól sem, de e kapocs még titok előttem. Az ő fogságukban érlelődött kegyelem, majd életének gazdag gyümölcsei, Isten Országának valóságát jelenti számomra.”
Muraközy Nóra


„Protestánsként, rekatolizálásom előtt már-már szinte teljesen elveszett az Istennel való kapcsolatom. Éreztem, valami nagyon hiányzik. Korábban azt gondoltam (és a vallási környezetem is erre kondicionált), imádkozni csak szavakkal lehet. A közösségi imákban is ezt láttam: minél bővebben beszél valaki, annál jobb imádkozó. Bár már korábban is hallottam/olvastam keresztény/tyén meditációról és kontemplációról (például Gyökössy Endre műveiben), igazán akkor tapasztaltam meg ennek erejét és valóságát, mikor a gyakorlatban is megismertem Ferenc atya módszerét. A csendben lét és Istenre figyelés teljesen átalakította az imához, Istenhez, embertársaimhoz és az ÉLET-hez való viszonyomat. Személyesen csak néhányszor találkoztam Ferenc atyával, de a(z általa dedikált) Lelkivezetés az Evangéliumban című könyv hátralévő életem elválaszthatatlan részévé, vagy mondhatnám úgy is, iránytűjévé vált.”
Hamvai-Kovács Gábor


„Jálics atya mutatta meg számomra az utat, amely elvezetett a Jézussal való személyes találkozáshoz. Örökké hálás leszek ezért.”
Dr. Somos Zsuzsanna


„Jálics atya imádkozni tanított. A meditáció lehet szép, kellemes érzés, lehet fájdalmas mély sötétség, és lehet, hogy nem történik semmi egész idő alatt. A legfontosabb, hogy ott legyünk, és újra meg újra visszajöjjünk a jelenlétbe. Ne várjunk semmit, csak érdek nélkül legyünk ott. Azóta is tapasztalom, gyakorlom, hogy ezt az egyszerű feladatot mennyire nem egyszerű megélni. Hálás vagyok, hogy megismertem Feri atyát és a tanítását.”
Kálmán Krisztina


„A szemlélődésről szóló könyvei a szemlélődő ima felé fordítottak. Ezzel kapcsolatos gondolatait kisközösségem tagjaival előadások formájában ismertettem. Önéletrajzának ismerete által szent  embernek tartom.”
Dr. Bartal Gábor


„A tanításának nagy részét mások közvetítésével kaptam meg. Tőle magától azt a mondatot idézem föl, amikor egy lelkigyakorlatozó társam Tahiban a megosztásban elmesélte, hogy a Dunánál valaki elhívta kenuzni, és elment vele egy körre. Feri annyit válaszolt, hogy »Jól van, de most már maradjál itten!« Azóta is szeretnék itt maradni.”
Makrai Márton


„A lét örömét éltem meg nála.”
Pablo d’Ors


„Hat évvel ezelőtt abban a hatalmas ajándékban volt részem, hogy részt vehettem Jálics atya egyik utolsó – tíznapos – dobogókői szemlélődő-meditációs lelkigyakorlatán, amit Tariska Eszterrel tartott. Ami leginkább megfogott benne, az az erőteljes JELENLÉT. Pusztán a tény, hogy ott ül velünk a kápolnában, sokszorosan megsegítette, elmélyítette a szemlélődésemet – és azt hiszem, ezzel valamennyien így voltunk. Feri atya jelenlététől valamiképpen sűrűbb lett a kápolna levegője, átélhetőbbé vált a tény, hogy az Isten ott van köztünk, bennünk, körülöttünk. Személyes beszélgetéseink során mindig azt éreztem, hogy odaadó, értő, együttérző figyelemmel fordul felém, és belém lát: mindent tud rólam, ami lényeges. Gondolom, sokunk megélése volt ez, akik találkoztunk vele. Egy-két mondatát mélyen a szívembe zártam, élet fakad belőlük számomra. Drága Feri atya, a szerető Isten öleljen magához!”
Szigeti-Cseke Zsuzsa


„I will always be grateful to Franz for showing me a way of prayer that brings me into contact with divine reality and to myself. And I will remember his face that radiated love and kindness. Now he can see the one he has been looking for and longing for all his life.”
Johanna Schulenburg CJ


„A kis titokzatos köhintések jutnak eszembe. Annyira szerettem volna megfejteni ezt a titkot. Miért vannak és honnan jönnek? Először gyengeségként ítéltem meg ezt a kis vonást, és nem tudtam hozzáilleszteni a lelki mesternek a képéhez. Egy lelki mesternek nem szabad ily módon köhintenie, gondoltam. Akkor még nem tudtam, hogy Isten jelenlétének kis madárkái énekelték a dallamokat e vonásban.”
Báncsi Szilárd


„Köszönöm az útmutatást, köszönöm a szeretetet, és köszönöm a közösséget, melyhez tanítása révén tartozhatok. Szeretnék egy szikrányit méltó lenni figyelmére: igyekszem élni a tanítását, és igyekszem azt továbbadni, a tőle kapott nyitottsággal, elfogadással, szeretettel együtt.”
Varga Tímea


„ŐRIZEM A SZEMED.”
Hofher József SJ


„Az ember egyik legnagyobb ellensége a hitetlenség. A hit megőrzésében sokat segíthetnek a hiteles emberek példái. Jálics Ferenc átélte az élet legkegyetlenebb mélységeit, megtapasztalta a kilátástalanság érzését, de megpróbáltatásai közepette sem adta fel hitét és a reményt, hogy még tehet valamit embertársaiért. S nagyon sokat tett, szavaival, írásaival, de legfőképpen emberi példájával. A rossz – amit Argentínában a fogságban átélt – őt jobbá tette, s hitében megerősítette. Ő és Mustó Péter atya olyan megrendítő emberi sorsokat és élethelyzeteket ismertek meg Dél-Amerikában, melyekből mindnyájan sokat tanulhattunk. Írásaik orientációs pontot jelentenek és lelki-szellemi iránytűt adtak számunkra. Az a szellemi örökség, amit Jálics Ferenc könyveivel adott, nagyon sokat jelent ahhoz, hogy megérthessük a létezés értelmét, közelebb kerüljünk Istenhez, egymáshoz és önmagunkhoz…”
Kubassek János


„A lelkigyakorlatain megtanított imádkozni, az otthonban tett látogatásaimon pedig méltósággal élni a földi életet. Szeretettel nézni mindenkire és mindenre, csak azért, mert Isten teremtménye. Szerettem ülni Vele, fogni egymás kezét, nézni egymás szemébe, míg Isten szeretete összekötött minket. Felesleges volt ekkor minden szó. Soha nem lehetek elég hálás ezekért a percekért!”
Szabó Éva


„Sugárzik belőle Isten békéje, a hit ereje. Derűs és jókedvű, pedig mennyi nehézségen ment keresztül. Tartása, hite egyszerre csodálatos és követésre hívó. Nagy hatással közvetíti azt, hogy az életnek több az értelme, mint ami a halállal lezárul. Emberi kisugárzása Istenre mutat és Istenhez vezet.”
Vörösné S. Katalin


„Bármilyen távolság megszüntethető Isten szerető figyelme által a közös meditációban. Ezt a közelséget a csendes ima mellett kaptam lelkigyakorlatokon a legnagyobb ajándékul Feri atyától. Hálásan köszönöm.”
Dorota Pawerová


„Nem én vagyok jelen,
A bennem élő Te.
Itt állok védtelenül
Kivetkőzve magamból,
A belőlem álló anyagból.
Halkan lüktet vérem,
Most semmitől nem félek,
Így találok Rád.
Épp Benned élek, mozgok,
Vagyok, aki vagyok;
Legyek azzá, kivé szánsz!

Előbb a bennem lévő zaj halkul el,
Azután néhány eltaposott kérdés vetődik fel.
Majd az autók és madarak is távolodnak tőlem;
Te közeledsz; később egészen hozzám érsz, érdeklődsz felőlem.
Megtalálod bennem kényelmetlen helyed.
Mégis maradsz, amíg én képes vagyok maradni Veled.
Aztán közelednek a bennem élő, a madár- és autó-féle hangok.
Pedig Te maradnál még (nem a víz miatt ugranak el a varangyok).

Két kezem közt „gömb” melegszik,
Abban a jelenlét izzik.
Az előbb valami tárgyat vittem,
De már ott van benne a Jóisten.

Hát ilyen és ehhez hasonló bizonyosságok kerültek felszínre drága Jálics Ferenc atya lelkigyakorlatán. A csúcspont, a csoda az úrfelmutatáskor valósult meg, amikor minden résztvevő egyszerre kapta meg a ’könnyek adományát’. Egyszerre minden hitigazság elevenné vált.
Kimondhatatlan hálával.”
Hajósi Áron


„Ferenc atya szemlélődő lelkigyakorlatán életemben először 1993-ban Szombathelyen vettem részt. Akkor a fiatal, újonnan belépett nővérek novíciamesternője voltam. Ferenc atya lényét és tanítását úgy tudnám röviden összefoglalni, mint csodálatos csillag, amely új, tiszta, meleg és egészséges fénnyel világította be a szegényes és fájdalmas múltból ébredező magyar katolikusokat. Boldog vagyok, hogy ismerhettem és hálás vagyok a Jóistennek és Ferenc atyának. Isten éltesse őt az Örök Hazában!”
Constantin Benedikta CJ


„Köszönöm, hogy éltél, tanítottál és hazaértél Jálics atya! Valódi életem csak most kezdődik igazán! Hála legyen!”
Báncsi Bernadett


„Lassan harminc éve naponta kimondod bennem: »Ami van, annak szabad lenni! A gondolatokat, amik el akarják vonni a figyelmedet, úgy kezeld, mint a hívatlan vendéget: jó, hogy vagytok, de én most mással vagyok elfoglalva.« Neked köszönöm, Jálics Feri atya, hogy Jézus Krisztus nevét lélegzem be. Február 13-án mostantól a mennyei születésnapodat ünnepelem. A.M.D.G.!”
Botár István


„Da war so viel Wärme, Tiefe und Leichtigkeit in seiner Art und seinen Worten. Er hat mich berührt mit seiner Fähigkeit die Fülle seiner Erfahrungen mit Gott in schlichte, klare Worte zu fassen. Er hat mich Gott in dieser Realität spüren lassen. Gott ist da – und Franz hat ihn greifbar und nahbar gemacht. Ich bin sehr dankbar.”
Drews Jessica


„Ferenc atya számomra Jézus arca volt. Olyan tiszta szeretetet sugárzott, hogy az ő szemébe nézve azt éltem meg, Jézus néz vissza rám. Ő a szó legszebb értelmében volt keresztény, azaz krisztusi. Hálás vagyok, hogy ismerhettem és hogy imádkozni tanított. KÖSZÖNÖM NEKED, FERENC!”
Knáb Judit CJ


„A Ferivel való találkozás és a lelkigyakorlatok gyökeresen megváltoztatták a hitemet, óriási szabadságot és új irányt adtak. Végtelenül hálás vagyok ezért, nehéz is ezt szavakban kifejezni. Feri számomra egy köztünk élő Szent volt, aki a legnagyobb tanúságot tette életével Isten szeretetéről. Nagyon hálás vagyok hogy 1996 óta  részt vehettem a lelkigyakorlatain, és hogy a gyerekeim is megismerhették őt. Köszönök mindent, drága Feri!”
Gelencsér Katalin


„Az egyik alkalommal éppen akkor voltam lelkigyakorlaton Dobogókőn, miután Ferenc pápát megválasztották. Feri is éppen ott volt több hétre visszavonulva, nem tartott lelkigyakorlatot, könyvet írt. Én éppen egy nehéz személyes helyzetben voltam, nagyon szerettem volna beszélni vele, de láttam, hányan jönnek hozzá naponta, pedig igazából ide azért vonult most vissza, hogy a könyvét be tudja fejezni. Napokig hezitáltam, merjem-e én is zavarni. Végül bekopogtam. Mondtam neki, nem tudtam, merjelek-e zavarni. Csak ennyit mondott »Merjél!«, és úgy nézett a szemembe, hogy ez a szó és a tekintete azóta is rengeteg nehéz helyzetben megsegít, ahogyan az a szeretet és erő, amivel akkor fogadott. Mindez máig különösen él bennem és éltet, köszönet érte!”
N. N.


„Drága Feri atya, mikor gondolataim Griesbe szállnak, eszembe jut az üveg tabernákulum. A csendes meditációk, az esti 8-as Szentmisék, a Végtelen, ami ott megnyílt. Kedves őszinte lényed, sugárzó szemeid. Általad adatott egy új belső látás, egy új találkozás. Általad lett a Jézus-ima életem mestergerendája. Kedves éneked (Sei gegrüsst Herr Jesus, der Tag ohne Abend bist Du) az én kedvencem is lett, egy darabka Gries a szívembe költözött. Te hagytad, hogy a jó Isten egyre inkább Magába alakítson, valamiképpen az üveg tabernákulumhoz lettél hasonlóvá, átfénylett rajtad az Úr. Nagyon fog hiányozni bölcs tanácsod, megélt önátadásod, igaz ölelésed. Hazaértél, a Fénybe, a sosem esteledő Napba, Akinek már itt a földön visszfénye voltál.”
Imre Izméne


„Feri atya sokat segített szembenézni, és elfogadni a nehezen elfogadható dolgokat az életemben, elindított a megbocsátás útján. De máig sokszor eszembe jut kicsit katonás megjegyzése, mikor már túl sokat sírtam: »Ne sajnáld önmagad!«  Egyszer még »kezdő koromban«, a szemlélődő lelkigyakorlat végén megkérdeztük tőle, mi a perspektívája ennek az imamódnak, mi lesz belőlünk, ha sokat imádkozunk így. Kicsit elmosolyodott, mint mindig, ha valami zöldséget kérdeztünk, aztán azt válaszolta: »Hát, khm, ha nagyon hűségesen és rendszeresen meditáltok, akkor 15 év múlva egy egészen kicsivel jobban fogjátok szeretni Isten, magatokat és a világot.« Némileg túl a 15 éven lassan sejtem, mekkora gazdagság ez az »egészen kicsivel«.”
N. N.


„Életmentő a módszere, ami a tapasztaláshoz vezet. Ami több hitnél, tudásnál. Életre szóló fogódzó, mentőöv. Még gyakorlás nélkül töltött évek múlva is működik az újrakezdés. Hála Érte!”
Pápai Andrea


„Hosszan meredek a billentyűkre. Most írhatok ide, mert nem írtam neki időben. Időben? Ő van az idővel, így közvetíti az időtlent. Azzal, hogy van. Sok éves buddhista kalandtúra után Te mutattad meg az Utat, drága Jálics atya. Nem vissza. Vagy nem úgy vissza. Oda, ahol még nem jártam, vagy nem vettem észre, hogy járok. Mindezt úgy tetted, hogy nem is találkoztunk. Most már a Földön ez így marad, de egyvalami nem változik. Támogatod azokat, akik a jelenlétben találkozni akarnak Vele, és hiszem, hogy ezt egyre hatékonyabban teszed földi gátak nélkül. Én sem azok között találkozom Veled nap mint nap, hanem lapokon túl. Nap nap után köszönöm…”
V. Ábel


„Csak egyszer találkoztam Vele, osztozva másokkal az ő csendjében. Egy el nem fakuló, fényképszerű emlék: lehetséges Isten jelenlétében élni. Sőt: ez a tulajdonképpeni valóság. Útravalónak néhány reflexió, egy vékony könyvben összeszedve. Lehanyatló életére és az elmúlt évek veszteségeire hálával emlékezve:

F. Schubert: Sonata A major D.959, Mov. 2. Andantino.”
N. N.


„A szelíd atyamesterség atyja volt. A gazda, akinek elég a szeme, hogy hizlalja a „jószágot”. Elég a »Dasein«. A tehetetlen szenvedés és a mozdulatlan szeretet szorzata mindig gyógyító végtelen…
Az imádságban, amire tanított, megvárhatom Istent, aki belülről jön el – több mint immanensen – személyes éppen hozzám/nekem.
A remete, akitől kérik a tanítványok, hogy mondjon egy „igét”… és Ő a szemével válaszol.
Új értelmet nyertek a csendes imában a Szentírás szavai:
»Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok!«
»Aki azonban mindvégig kitart, az üdvözül.
«
»Abban az órában megadatik nektek, hogyan beszéljetek. Mert hisz nem ti fogtok beszélni, hanem majd Atyátok Lelke szól belőletek.
«
Persze nem végül az utolsó ítélet. Léteznek-e majd színe előtt juhok, akik pontosan tudták, mit is adtak a legkisebbeknek. Vagy kosok, akik majd visszakérdeznek, és nem borulnak térdre feltáruló tökéletes Szeretete előtt…
Őrízem a szemeit – ahogy Hofi atya írta.

Áprily Lajos: Mély, tompa hang

Tompul a hang,
fogynak a vallomások.
Titkom felé
mindig mélyebbre ások.
Az akna szűk,
sebesre zúzza vállam,
de ércemet
lenn meg kell, hogy találjam.
Rég hóba fúlt,
ordas erdélyi őszön
rejtette el
bennem egy ötvös-ősöm.
Tán vén leszek,
hajszálaim fehérek,
ha egy napon
arany-kútfőhöz érek.
Vér lesz pecsét
a zengő kőtörésen,
de kincsemet
körülragyogja mécsem.
S amint magam
mindig mélyebbre ásom,
tompul a hang,
de nő titok-tudásom.
A hangomon
sötét zenéjű lelkek:
gyökereim
kórusban énekelnek.
Nem hallik át
a földfeletti zajba,
rajtam kívül
talán más meg se hallja.
Én is csak úgy,
ha kripta-némaság van
s még egy tücsök
sem sír az éjszakában.”
Rajmon Viktor


„Lelkigyakorlata és tanácsai, amelyek személyes imaéletemnek kialakulását segítették.”
Czikó László


„Jálics Atya – olyan keresztény pap, tanító és mester volt számomra, akit buddhista gyakorlóként is szívesen olvastam és olvasok, illetve nézek videókról. Isten nála biztosan nem bálvány volt, nem is pusztán vallási kérdés, hanem az élő jelenlét teljessége. Nemcsak a hagyományt láttatta, hanem az abban való jelenlét teljességének egyetlen Istenét… a végső »csendet«, a mindent átölelő krisztusi szeretet megnyilvánulásban, a legnagyobb csodát.”
Molnár László


„A tíznapos griesi lelkigyakorlat hatodik napja lehetett: lefegyverző pátoszmentességgel vetette oda a sámlis körnek, melyben én is sajgó tagokkal küzdöttem a következő gongig való kitartásért: „Ti már mind meg vagytok váltva. Most arról van szó, hogy hatékony eszközökké váljatok mások megváltásában.”
N. N.


„»Jálics Ferenc SJ« alakját legjobban az rajzolja elém, ahogy azokat az embereket hallottam beszélni róla, akikhez én most lelkigyakorlatra járok. Legtöbbször a »Jálics Feri«-ként hallottam emlegetni. A szavakban melegség és szeretet. A Jálics Feri. Öröm és felszabadultság volt még hallgatni is. Megközelíthető, spontán, természetes és közvetlen.
Egyetlenegy ember hívta következetesen »Jálics atyának« az akkor 90 éves Jálics Ferencet: a 82 éves Mustó Péter. A hangjában olyan tisztelettel, amikor valaki valami számára nagyon fontosról beszél. Ez a tisztelet semmit nem távolította, hanem nagyon is közel hozta őt, csak másképp.
Ezek a hangsúlyok a mai napig a fülemben élnek. Akik beszéltek róla, kapcsolatba kerültek vele, és így ő is jelen lett a kapcsolaton keresztül. Nem emlékként, hanem valóságként, már akkor is.
Hozzám már Péter atyán keresztül jutott el az, amit ő Jálics atyától tanult.
Mindazok, akiket hallottam beszélni róla, ugyanúgy, mint én, valami végtelenül fontosat köszönhettek neki. Az életem lényegét kezdtem visszakapni azzal, amire a lelkigyakorlatokon találtam – magamban.”
Pogány Anikó


„Ferencnek

Őrizem a szemed
Érzem vezető kezed
Te, a lelkigyakorlatok mestere
Hazatért az Örök Mesterhez
Jézus egy veled
S ha csendben vagyok érzem
itt vagytok velem
Mestereddel határtalan vagy
Mint az örök Logos
Most már nem kell hozzád menni
Griesbe vagy Dobogóköre
Most már Te jössz hozzánk
A világon mindenhova
Érzem vezető kezed
lelkem érzi lelked
szavad hív csendesen
legyél figyelmesen
gyere a csendbe
érezd csendedet
mely tartja lelkedet
örökségemet a kincset
ne feledjétek
Isten csend
Legyetek
Figyelem
Szeretet
Öröm s Hála
Könnyek
Itt vagytok velem
Itt vagyok bennetek
Egy – Egyek
Lelkem érzi lelked
Szemem nézi szemed
Ferenc érzem kezed
Te szólsz:
Én szolgáltam NEKI s Nektek
Most ti keressétek a csendet
A csend a mi szolgálatunk
A Te csended az én csendem
Szereteted a SZERETET
Ferenc Örök”
Pável Andreas Bandi


„A Szentlélek 2009 májusában vezetett Jálics Feri atya dobogókői kontemplatív imát/utat megismertető lelkigyakorlatára életem mélypontján. A teljes csöndben eltöltött egy hét helyreállította az egyensúlyt bennem, és csodálatos tapasztalattal gazdagodtam: Isten és az emberek mély megismeréséhez nem szükségesek szavak, a Szeretet elég. Ezt élte ott hitelesen elénk.  2012. májusában ugyanitt adott pár sort: »Minden, ami történik, és épp úgy, ahogy történik, azért adatik nekünk, hogy a legrövidebb úton érjük el az Isten jelenlétét.« Ezzel életprogramot adott, teljességgel mostanában kezdem megérteni ennek a tanításnak a lényegét. Azóta is elevenen él bennem az osztatlan figyelme, nyílt tekintete, sugárzó szeretete, humora, mosolya.”
Kaló Judit


„Első lelkigyakorlatom alatt, még harmincas éveim elején, ahogy lépésről lépésre követtem Feri atya vezetését, el kellett ismernem, hogy van Isten, aki többet tud rólam, mint én magamról. Azt a csendben csalogató, de meg nem ragadható Életet közvetítette minden lelkigyakorlatán, ami azóta is vonz, tisztít és tettekre késztet. Feri atya mutatta az utat ahhoz a kapuhoz, amely  a jelenlétbe  vezet. Ahol a gondolatokon, érzéseken túl  megmutatkozik az, Akire irányul minden élő. S ezen az úton érdemes járni.
Egy dobogókői emlékem, ahogy a szentmisében úgy áll az oltárnál Feri atya, ahogy Jézus állhatott az utolsó vacsorán, s mi körülötte vagyunk.  A beszélgetésekben pedig úgy hallgatott, ahogy  a kedvenc leányát hallgatja az apa. Nagyon hálás vagyok érte, hisz életutamra  igen nagy hatással volt.”
Bayer Róbertné Mária

Frissítve: 2021. június 11.