A magyar jezsuita rendtartomány már 2011-ben elkészítette gyermekvédelmi szabályzatát. Ahhoz viszont, hogy a rendelkezések ne maradjanak holt betűk, időről-időre felül kell vizsgálni őket. Ez legutóbb 2014-ben történt, s most ismét esedékessé vált a frissítés. A hónapok óta tartó folyamat novemberben, a szöveg véglegesítésével érte el tetőpontját, A dokumentumot a rendtartomány összes tagjának és munkatársának alá kell írnia és életre kell váltania. A fő cél a bántalmazásoknak már a megelőzése, minden szereplő felelősségének tudatosítása, és az odafigyelés kultúrájának elmélyítése.
Jelzésértékű, hogy a Párbeszéd Házának dísztermében egy háromgyermekes családanya, az Ignáci Pedagógiai Műhely (IPM) szakértője, Rudan Mária ismertette november közepén a magyar jezsuita rendtartomány összes egysége képviselőinek a rend megújult gyermekvédelmi szabályzatát. A 2011-ben elfogadott, majd 2014-ben felülvizsgált dokumentum aktualizálása amúgy is indokolt volt, az utóbbi hónapok fejleményei pedig különösen időszerűvé tették a kérdést. A világegyházban minden korábbinál hangsúlyosabban került terítékre a bántalmazások ügye, s ennek jegyében az IPM májusban – hazánkban először – a Katolikus Pedagógiai Intézettel karöltve nagyszabású konferenciára hívta a terület egyházi szakembereit.
„Ahogy minden kornak megvannak a maga kihívásai, napjaink kiemelt feladata, hogy megóvjuk a ránk bízottakat” – nyitotta meg a rendtartomány munkatársai számára szervezett tájékoztatót a napokban Vízi Elemér SJ, majd átadta a szót Rudan Máriának. Az IPM szakértője mindenekelőtt imára hívta a jelenlévőket, hogy együtt fohászkodjanak a bántalmazottakért, köztük azokért, akikről környezetük nem is tudja, milyen terhet kell cipelniük. A nap további részét is ez az imádságos légkör határozta meg, jelezve, hogy a provincia nem pusztán gyakorlati megoldásokat keres, hanem mindezt krisztusi szellemben, a keresztény emberkép jegyében kívánja tenni.
„A gyermekvédelem három kulcstényezője az emberi méltóság tiszteletben tartása, a határok betartása és az átláthatóság megteremtése”
– szögezte le Rudan Mária, hozzátéve: érthető, ha sokakban a téma hallatán kérdések fogalmazódnak meg. Miért érint ez engem? Mit tehetnék én? Ez nem csupán a média támadása? Miért az egyházat érik a vádak, amikor az esetek 90 százaléka a családban, intézményekben vagy például sportegyesületekben történik?
Az előadó a továbbiakban végigvette a válaszokat az iménti kérdésekre, sorvezetőként használva Hans Zollner SJ-nek, a Pápai Gergely Egyetem Gyermekvédelmi Központja vezetőjének szavait. „Egy olyan társadalomban, amelyben az egyik legnagyobb értéknek számít a hitelesség, a visszaélésekkel kapcsolatos válság ezzel a döntő kérdéssel szembesít: hajlandók vagyunk-e átgondolni, milyen módon alkotjuk az egyházat? – fogalmaz a jezsuita szerzetes. – Mindaddig, amíg védekezünk ez ellen, mindaddig, amíg elfojtjuk az elkövetett igazságtalanságot és szerencsétlenséget, mindaddig, amíg úgy gondoljuk, hogy a botrányok után minél hamarabb visszatérhetünk a »tulajdonképpeni« lelkipásztori munkához, addig tekintetünk csak önmagunkra szegeződik, és apostoli energiánkat és kreativitásunkat blokkolja.”
A kérdéssel annál inkább foglalkozni kell, hogy éppen harminc éve a Vatikán is aláírta az ENSZ gyermekjogi egyezményét, és az egyházra sokan különben is mintaadóként tekintenek. És miközben a köreinkben történt bántalmazási esetek keserűségre adnak okot, egyúttal lehetőséget kínálnak, hogy szembenézzünk eddigi gyakorlatunkkal, és a megelőzést, illetve az áldozatvédelmet szolgáló intézkedésekkel kialakítsuk a figyelmesség kultúráját. „Egyházunk az utóbbi években elindult egy úton, hogy valóban a világ világossága legyen ebben a kérdésben, és ha következetesek vagyunk, mások számára is példát mutathatunk” – mondta Rudan Mária.
A közhiedelemmel ellentétben a visszaélések tíz százaléka szexuális természetű. A nagy többséget a családon belüli erőszak, a kortárs, érzelmi vagy éppen a méhen belüli – például mértéktelen alkoholfogyasztás vagy dohányzás a várandósság alatt – bántalmazás teszi ki. A másik nagy veszélyforrás az elhanyagolás, melynek jeleit a pedagógusok gyakorta észlelik az oktatási intézményekben. Ami a rendtartomány tagjait, munkatársait illeti: bár sokan nem iskolában dolgoznak, a mindennapokban találkoznak gyerekekkel, fiatalokkal, sérülékeny felnőttekkel, illetve olyan munkakört töltenek be, amelyben hatalmi helyzetből viszonyulnak másokhoz.
Utóbbi meghatározó tényező, hiszen a visszaélések gyakran kiszolgáltatott helyzetben történnek, így ügyelni kell arra, hogy az alá-fölérendeltségi viszony ne legyen táptalaja semmilyen visszaélésnek.
Ebben az összefüggésben tudni kell, hogy mindig a gyengébb fél érzései a meghatározók: hiába ültetünk például a legtisztább szándékkal egy kisgyereket az ölünkbe, ha jelzi, hogy ezzel átléptük a személyes határait, akkor ezt tiszteletben kell tartani. Kérdés ugyanakkor, kellő hatékonysággal tud-e szólni, ha valami kényelmetlen neki, ne adj’ Isten, bántalmazás áldozata lett: a tapasztalatok szerint egy gyereknek átlagban hét felnőtthöz kell fordulnia, mire érdemi segítséget kap.
És hogy jezsuita közegben ne így legyen, a tájékoztató azzal folytatódott, hogy a jelenlévők kisebb csoportokban beszélték meg a témával kapcsolatos tapasztalataikat. A rend megújult szabályzata pedig részletesen rögzíti a megelőzésnek, a panaszkezelésnek, az áldozatvédelemnek az eljárásrendjét, a mindenkire kiterjedő jelentési kötelezettségtől az állami törvények tiszteletben tartásáig. A provinciában továbbra is gyermekvédelmi felelős tevékenykedik András Attila SJ személyében, és a rendtartomány vezetőjét etikai bizottság segíti a helyzetek kezelésében. Emellett minden jezsuita, világi munkatárs, szerződéses partner és önkéntes aláírásával hitelesíti, hogy ismeri és magára nézve kötelezőnek tartja a dokumentumot, az egyes intézmények vezetői pedig a maguk hatáskörében gondoskodnak a szabályzat betartatásáról.
A Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának gyermekvédelmi szabályzata innen letölthető.
