Új kapitány a szegedi jezsuita templomban

Kisgyermekes miséket, adventi lelki és közösségi programokat, kezdeményező közösségeket szeretne a szegedi jezsuita templom új igazgatója. Miben látja saját szerepét intézményvezetőként, milyen egyéb változások történtek a szegedi jezsuita művek háza táján, és hiányzik-e neki a balatoni vitorlázás? – erről is kérdezte Elek László SJ-t Hegedűs Rita.

– Új közösségbe kerülni mindig nagy kihívás. A helyzet számodra még különlegesebb, hiszen ez az első alkalom, hogy intézményvezetőként szolgálsz, ráadásul egy olyan városban, amelyben a jezsuita jelenlét nagy múltra tekint vissza. Milyen elképzelésekkel érkeztél?

– Igen, Szegeden korábban is fontos volt a jelenlétünk. Több nagy jezsuita is tanított itt, és körülöttük kialakult egy közösség, én most ebbe kerültem bele. Vannak terveim, amelyekkel szeretném segíteni, de nem olyan helyre kerültem, ahol a nulláról kell kezdeni, hanem egy már létező közösségbe. Az önkéntesek között vannak, akiknek már a nagyszülei is ide jártak – a város jezsuita gyökerei ebben is megmutatkoznak. Próbálok az emberek talentumaira építeni, de ez időigényes, mivel először meg kell ismernünk egymást. Fontosnak tartom, hogy a vezető adott esetben legyen képes háttérbe szorítani a saját elképzeléseit, és a létező adottságokra alapozni. A személyes kapcsolatok kialakítása ugyancsak fontos. Meg kell becsülni minden munkatársat, és segíteni, hogy mindenki megtalálja a helyét, vigyázva arra, hogy a hatalmi pozícióval rendelkező személyek ne nyomják el a többieket. Röviden összefoglalva: higgyük el, hogy Isten országa közöttünk van, merjünk bízni egymásban, és legyünk tudatában annak, hogy akik körülöttünk dolgoznak, Isten nagyobb dicsőségére teszik.

– Miben tervezel átalakítást?

– Szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni a családokra és az egyetemistákra; októbertől pedig kisgyermekes miséket tartunk majd, utánuk játékokkal, illetve kisebb gyerekek is fognak ministrálni. Rövid, egyszerű szövegekkel szeretnénk megszólítani a gyerekeket, amit könnyen meg tudnak érteni. Terveim között szerepel még forraltborozás, pingpongozás, szemétszedés, beteglátogatás, hosszabb szentségimádások az adventi vasárnapokon, de ahogy jobban megismerjük egymást, rá fogunk jönni, kinek mire van szüksége. Szeretném azt is, ha az egyetemisták tudnák, milyen lehetőségeik vannak, ha közösséget keresnek. Célunk, hogy Istenhez segítsük őket, de ehhez több eszközt kell megragadnunk.

– Elődöd, Hesz István atya markáns egyéniség volt, nagyon más karakter, mint te. Miben igyekszel követni őt, és mit csinálsz másképp?

– Valóban, érezhetően különbözőek vagyunk – már a megjelenésem is más. Azokat a csoportokat, amelyek már az ő idejében is léteztek, támogatom. Követendő mintának tartom, hogy István atya mindegyikük életében jelen volt, és közvetlenül vezette a csoportokat. Nagy erénynek tartom, hogy mindig elérhető volt, ezt próbálom én is követni. Hálás vagyok azért a rendért és transzparenciáért – még az anyagiakban is –, amit István atya rám hagyott, ezt is igyekszem továbbvinni. A csoportokat ugyanakkor kevésbé tudom ennyire közvetlenül irányítani. Támogatom a vezetőket, hogy a közösségek általuk is működhessenek – s ebben más vagyok, mint az elődöm. Úgy gondolom, a közösségek maguk is tudnak kezdeményezni programokat, erre biztatni is kell őket, de emellett szükség van a papi támogatásra is.

Hesz István SJ a püspökszentlászlói Életrendezés Háza lelkészeként folytatja szolgálatát

– Szegeden található a Kaszap István Jezsuita Szakkollégium is, ahol ugyancsak vezetőváltás történt. Milyen a kapcsolat a templom és az intézmény között, az ott tanuló fiatalok például miképpen kapcsolódnak a plébániához?

– Mostanáig Hesz István atya volt az igazgató ott is, s most a kollégiumot az eddigi titkár, egy világi munkatárs, Szmeskó Gábor fogja vezetni, a lelkészségi feladatokat pedig Szőcs László jezsuita atya, szegedi közösségünk elöljárója kapta. Szeretnénk megőrizni a közvetlen együttműködést, de ehhez is meg kell ismernünk egymást. A kollégisták számára minél több lehetőséget, programot igyekszünk kínálni – öröm látni, hogy többekben él a tettrekészség a közösségért, a hitük gyarapításáért. Például jobban be lehet vonni őket a templomi műhely közös használatába, a ministránsok vezetésébe vagy épp szabadegyetemek szervezésébe.

– Akik ismernek, tudják, hogy életed a vitorlázás, a Balaton. Mármost jelenleg épp az ország másik végébe szólított a feladat, igaz, itt is vízpart mellé.

– Szegeden vizsgáztam vitorlázásból, így a város már csak ezért is közel áll hozzám. Amióta itt vagyok, még nem szálltam vízre, de azon vagyok, hogy feltérképezzem a lehetőségeket. Úgy gondolom, a víz életet ad, és Szeged ehhez nagyszerű lehetőségeket kínál.

Frissítve: 2022. október 28.