Mérlegen a mesterséges intelligencia

Elveszik-e az ember munkáját a robotok, vagy a gépek segítenek humanizálni a munkaerőpiacot? Jó-e, ha a McDonald’sban robotok szolgálnak ki, vagy, ha az arcfelismerő programok a mimikánk alapján diagnosztizálnak egyes pszichiátriai betegségeket? És mit kezdjünk az emberi agy beszkennelése által létrehozott „lénnyel”? Szőnyi Szilárd beszámolója a Management by Jesus, az ÉrMe Üzleti Hálózat és a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium konferenciájáról.

Robotokból álló McDonald’s-személyzet, melynek tagjai minden vendégnek a maga anyanyelvén, sőt akcentusával veszik fel a rendelést. A biológiai törzsfejlődés helyébe lépő kulturális evolúció, s a nyomában sarjadó Élet 3.0, mely képes lesz újratervezni nem csupán a saját szoftverét, hanem a hardverét is. Egy világ, amelyben a mesterséges intelligencia annyira elveszi az emberek munkáját, hogy dologtalan százmilliókkal kell számolnunk, akik nem termelik ki eltartásuk árát. Ilyen felvetésekkel nyitotta meg Kiss Ulrich SJ pénteken a Mesterséges intelligencia: veszély vagy esély című konferenciát a budapesti Városházán. (Előtte Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes, Vízi Elemér jezsuita provinciális és Tóth József, az ÉrMe Üzleti Hálózat vezetője köszöntötte a résztvevőket.)

A Management by Jesus, az ÉrMe és a Szent Ignác szakkollégium szimpóziuma Freund Tamás agykutató védnökségével a téma szakmai és etikai dilemmáira kereste a választ – de mivel szélsebesen fejlődő, és kevés biztos fogódzót nyújtó területről van szó, több vonatkozásban csak a kérdések azonosításáig juthatott el. Igaz, a mesterséges intelligencia már nem csupán a „spájzban”, hanem sokkal beljebb van, méghozzá a szó legszorosabb értelmében. Ahogy ugyanis Kiss Ulrich fogalmazott:

„A mai robotok jóval többet tudnak, mint az okos ház – például az LG HomeChat nevű háznagya, aki megkérdezi a hűtőt, friss-e még a tej. Nemleges válasz esetében be is szerzi, mint ahogy minden készülékünket és a teljes hálózatot »nyaralás« üzemelési módba helyezi, miután elbúcsúzott tőlünk, ha megmondjuk neki, hogy egy hétre elutazunk.”

A jövőben emellett feltehetőleg együtt kell élnünk az agyemulációkkal, azaz -utánzatokkal; ezek a robotok nem programozás, hanem emberi agyak beszkennelése, majd sokszorosítása révén jönnek létre. Kiss Ulrich szerint itt már súlyos erkölcsi kérdések merülnek fel, hiszen ezek a „lények” soha nem éhesek, nem éreznek hideget, meleget, fájdalmat, nem lesznek betegek, nem kell tisztálkodniuk vagy étkezniük. „A vállalatok nyilván felfigyelnek, hiszen ezek mind előnyös tulajdonságok, ha dolgozókról van szó” – magyarázta az előadó, hozzátéve: ez kecsegtető lehetőség az emberi tömegek pótlására, azzal viszont, hogy optimalizáljuk a termelést, a tömeges munkanélküliség révén világméretű társadalmi válságnak ágyazunk meg.

„Bármennyire idegennek tűnik mindez, arra hívom a vállalkozókat, hogy merjenek álmodni, és játsszanak el a gondolattal: milyen lesz az életünk, ha munkatársaink felét vagy éppenséggel többségét robotok teszik ki?”

– összegezte előadását Kiss Ulrich.

Az utána következő előadók a maguk szakterületének nézőpontjából taglalták a kérdést, s az egyes felszólalók mondandójához opponensként a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium hallgatói fűztek kiegészítést vagy kérdéseket. Dunder Krisztián (Growww Digital) online üzletfejlesztéssel foglalkozó szakember arról beszélt, hogy a számítógépes, okostelefonos világ mennyire átszövi napjainkat. Szemléletes előadásában példákat mutatott arra, hogy az eddigi szöveges internetes kommunikációt mennyire kezdi felváltani a hangalapú vezérlés. A kivetítőn a közönség is láthatta és hallhatta, amint a Google Duplex mesterséges intelligenciája különösebb fennakadások nélkül fodrászhoz foglal időpontot, illetve étterembe asztalt, vagy miként lehet egyetlen szóbeli utasítással elérni online alapú házimozi-rendszerünknél, hogy játsszon le egy zeneszámot a Youtube-ról.

És mivel ma már a technika alkalmas arra, hogy az emberi álomról – igaz, elmosódott – képet vetítsen ki, innen már csak kis ugrás, hogy egy-egy sporteseményt ne csupán a helyszínen tartózkodók nézhessenek élőben és 3D-ben. Dunder Krisztián szerint nincs messze az idő, amikor például a futball-világbajnokság döntőjét hologramjátékosok jóvoltából a világ akár összes stadionjában személyesen élvezhetjük. Az viszont már nagyon is a jelen, hogy a digitális marketing keretében bármely szolgáltató egy futóverseny vagy más tömegrendezvény résztvevőinek nagy részét – még kikapcsolt telefon mellett is – tartózkodásuk helyszíne alapján azonosítsa, és célzott reklámokkal találja meg őket.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karának tanára, Koller Miklós a robotika mai állásáról beszámolva eloszlatta azt a képzetet, hogy a mesterséges lények öntudatra ébredésétől és attól kellene tartani, hogy hamarosan alkotóik ellen fordulhatnak. Mint mondta, a filmekben gyakorta fenyegetésként megfogalmazott eshetőséggel még jó ideig nem kell számolni, sőt e tudományág még annyira gyerekcipőben jár, hogy a robotok elsősorban statikus, kiszámítható környezetben, célfeladatot végezve képesek működni. Amint dinamikus, változó környezetbe kerülnek, a beléjük táplálható véges számú válaszlehetőség, a valódi körülmények pontos szimulálásának nehézsége és sok más tényező határt szab a lehetőségeiknek.

Ezt példázza egy minapi szakmai versenyen megszabott feladat is: a résztvevőknek olyan humanoid szerkezetet kellett alkotniuk, amely képes egy haszongépjárművel megközelíteni egy helyszínt, kiszállni, törmeléken áthaladva kulccsal kinyitni egy ajtót, majd elzárni egy szivárgó szelepet, tűzoltótömlőt csatlakoztatni egy csaphoz, illetve felmenni a lépcsőn. A legtöbb versenyző alkotása valamilyen szinten végrehajtotta a feladatot, de sajátos módon a legnehezebbnek az olyan, viszonylag egyszerű mozdulatsor bizonyult, mint kiszállni a járműből.

A szintén a Pázmányról érkező Horváth András előadását azzal kezdte, hogyan is érdemes meghatározni, mi az intelligencia.

„A tankönyvi definíció szerint komplex tulajdonság, melynek birtokában valaki vagy valami új információra és képességre tesz szert. Jobban szeretem azonban a néhai Stephen Hawking meghatározását: eszerint az intelligencia a változáshoz való alkalmazkodás képessége”

– magyarázta. Egyúttal jelezte, hogy a mesterséges intelligenciáé rendkívül gyorsan változó terület: az öt évvel ezelőtti csúcsmodell okostelefon ma már elavultnak számít, sőt az is csupán bő tíz esztendeje történt, hogy egy számítógépes program, a Deep Blue a történelemben először versenykörülmények között legyőzött egy regnáló sakkvilágbajnokot, Garri Kaszparovot.

„Ezzel együtt a legintelligensebb gép is csak azt tudja, amit az ember beleprogramozott. Mert a Deep Blue hiába képes óránként akár több százezer korábbi parti eredményét elemezni, igazából az volna minőségi ugrás, ha olyan sakkállásokat is meg tudna oldani, amelyekre nem készítettük fel”

– hangsúlyozta Horváth András. A nagy számok törvénye egyébként más, robbanásszerűen fejlődő területeken is érvényesül: a kismilliónyi adat analizálása ma már ahhoz is hozzásegíti a számítógépet, hogy a stílusjegyek alapján megmondja, egy-egy festmény kinek az alkotása. A Google pedig 200 millió emberen tesztelte és tökéletesítette arcfelismerő programját – jóval több személyen, mint amennyivel egy ember az egész élete során találkozik. Mármost kérdés – vetette fel az opponens –, hogy a gépek az emberi mimika alapján képesek-e diagnosztizálni mondjuk egyes pszichiátriai betegségeket. Mint kiderült, a Pázmánynak épp most folyik egy ilyen programja, melyben Horváth András nem annyira veszélyeket, mint inkább a kórisme hatékony felállításának lehetőségét látja.

Az ok-okozati viszonyok felismerése azonban ma még nehéz feladat a gépnek.

1993-ban az Egyesült Államokban hirtelen megnőtt az ufóészlelések száma. Történetesen abban az évben mutatták be az X-akták című tévésorozatot. Nekünk lehet véleményünk arról, hogy ez áll-e a jelenség hátterében, avagy esetleg a földönkívüliek észlelték a róluk szóló filmeket, ezért felkerestek minket megnézni, kik is vagyunk. Nos, a számítógép magától nem fog tudni rangsort felállítani a két lehetséges opció között”

– mondta Horváth András.

A soron következő előadó, Uzsák Éva munkaerőpiaci szempontból taglalta a kérdést. A humánerőforrás-szakember hangsúlyozta: az alacsony munkanélküliség, az emelkedő fizetések és a tehetségekért folyó globális verseny miatt egyre nagyobb a nyomás a vállalatokon, hogy megtalálják a számukra legjobb dolgozókat. Különösen úgy, hogy csökken az elkötelezettség és a lojalitás. Sokan eleve csak néhány évre terveznek elszegődni egy munkahelyre, kevesen tűrik az unalmas, repetitív munkát – melyet ráadásul egyre inkább gépek látnak el –, egy idő után új és új élményekre vágynak, ezért mind nagyobb a fluktuáció.

„Ilyen körülmények között segíthet a mesterséges intelligencia, hogy egyrészt becsatornázza a legalkalmasabb jelölteket, másrészt a pályázóknak segítsen „minél gördülékenyebben eljutni abba a székbe, ahol aztán egy hús-vér ember fog beszélgetni velük az állásról”

– fejtegette Uzsák Éva, hogyan segíthet a gép a munkaerőpiac humanizálásában.

Kényelmesebb este vagy hétvégén érdeklődni a munka részletei iránt? Erre szolgál a chatbot nevű alkalmazás, mely a nap 24 órájában írásban válaszol bármilyen kérdésre. Kényelmesebb helyszín az állásinterjúra egy iroda helyett a közeli park? Erre kínál megoldást a videóinterjú, melynek segítségével a jelentkező a számára komfortos környezetben mutathatja be magát.

Arra viszont, hogy a legtökéletesebb gép is kijátszható, az előadás opponense hozott példát az Egyesült Államokból.

„Az ottani professzorunk árulta el: ha biztosra akarunk menni, apró fehér betűvel másoljuk be önéletrajzunkba az álláshirdetés szövegét – mondta. – A CV-ket feldolgozó algoritmus ugyanis azt figyeli, melyik jelentkező pályázatában mekkora részben vannak jelen a munkaadó által elvárt szempontok. És ha így kijátsszuk a gépet, akkor 100 százalékos találati arányt fog jelezni, így nagy esélyünk van arra, hogy behívnak interjúra.”

Uzsák Éva persze, bár az ötletet eredetinek találta, senkit nem bátorított erre a trükkre, mondván, a személyes találkozás alkalmával úgyis megmutatkozik, hogy valaki alkalmas-e a munkára.

A továbbiakban Faddi Gábor programtervező matematikus arról beszélt, hogy a gép szolgálja az embert, és ne fordítva, és a mesterséges intelligencia előnyeit, valamint veszélyeit taglalta. Kisebb hibaszázalék, növekvő minőség, biztonságosabb munkakörnyezet és hasonló tényezők állnak az egyik oldalon, a másik serpenyőben azonban többek között az szerepel, hogy a gép leginkább előre meghatározott feladatokra alkalmas, ad hoc tevékenységekre kevésbé.

Gájer László katolikus és Béres Tamás evangélikus teológus ezután Kiss Ulrich moderálásával kerekasztal-beszélgetésen vitatta meg a téma etikai vetületeit. A felek hangsúlyozták, hogy kultúránkban az embernek kitüntetett szerepe van a teremtésben, s önreflexiós képessége, erkölcsi tudata, felelőssége csak neki lehet, a gépnek nem.

„Tegyük fel, a tudomány valamikor eljut odáig, hogy 100 százalékban lemásoljon egy embert, a maga gondolataival, érzelmeivel, egészen addig, hogy ne tudjam eldönteni, élő személyről vagy gépről van-e szó. Nos, a másolatot ez esetben sem nevezhetnénk a szó igazi értelmében embernek”

– magyarázta Gájer László.

Béres Tamás ugyanakkor úgy vélte: elképzelhető, hogy a mesterséges intelligencia algoritmusa egyszer olyan fokú komplexitást ér el, amikor már nem leszünk képesek átlátni a működését, és hogy mit miért tesz – vagyis ha nem is emberként, de kvázi emberszerűen cselekszik. Ekkor pedig szerinte akár metaforikusan, szimbolikusan az így működő gépre rá lehet mondani, hogy humanoid módon cselekszik. Emellett szükség lehet olyan ipari sztenderdek felállítására, amelyek afféle erkölcsi kódexet adnak a géphez, annak megállapítására, hogy mit tehet és mit nem.

A záróelőadásban Tóth L. Viktor csillagász a világegyetem működésének összefüggéseibe helyezte a mesterséges intelligencia kérdését, azt taglalva, hogy kimutatható-e valamiféle értelem, illetve rendezőelv az univerzumban. Kiss Ulrich pedig búcsúzásként bejelentette: a téma égető voltára való tekintettel a Management by Jesus, az Érme Üzleti Hálózat és a Szent Ignác Szakkollégium műhelymunkában tervezi folytatni a terület vizsgálatát – hogy immár ne csak kérdések, hanem válaszok is megszülethessenek a legnagyobb dilemmákra.

A konferencia moderátorai: Olasz Orsolya és Fábics István
Opponensek: Pünkösty András, Mossóczy Katinka Zsófia, Fábián Armin Vincentius, Pálffy Patrik, Pólya Viktor, Csány Gergely, Deme Barnabás

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2018. október 30.