Milyen lelki gyümölcsöket termett a pápa zarándokútja?

A következő napokban sorra vesszük Ferenc pápa romániai, azon belül erdélyi látogatásának főbb tanulságait. Bemutatjuk, kiknek tett gesztusokat, mit gondol a vallási, nemzeti kisebbségekről, és latolgatni fogjuk, hogy az út mennyiben segítheti a népek kiengesztelődését. Szóba kerülnek a román hatóságok túlkapásai, a görögkatolikusok és az ortodoxok, de megpróbáljuk tetten érni a jezsuita lelkületet a látogatásban, és számba vesszük, milyen lelki gyümölcsöket köszönhetünk a zarándokútnak. Negyedikként azt mutatjuk be, hogy milyen lelki gyümölcsöket termett a pápa történelmi látogatása.

A gyümölcsök már csak olyanok, hogy amíg a szüretelés elérkezik, addig sok kertészkedésre, időre és még több türelemre van szükség. Ami a pápalátogatást illeti, maradva a botanikai hasonlatnál, most a magvetés történt, és a címbe foglalt kérdésre csak hosszú távon lehet érdemi választ adni. Az út ajándékait csak a csíráiban érzékeljük, s valószínűleg még sokáig munkát ad, hogy jobban kibontsuk és a gyakorlatba átültessük őket.

Ezzel együtt a történelmi vizitnek már most számos lelki hozadéka mutatkozik. A csíksomlyói nyeregben mostoha időjárási körülmények között várakozó hívősereg megannyi tagja életre szóló élményként számolt be arról a nevezetes szombatról, de még azok is sokat épülhettek, akik a televízión keresztül követték a liturgiát.

Ki így, ki úgy ráébredhetett, hogy az élet forgatókönyvét Isten írja, s a látogatás programja minden emberi számítást és biztonsági óvintézkedést felülírva az ő keze nyomát is magán viseli.

Így esett, hogy a csíksomlyói szentmise körülményei tele voltak sokatmondó szimbólumokkal. A felhő, mely a Szentírásban az Úr jelenlétét jelképezi, itt is megjelent, beborítva a nyerget, a zarándokokat; az esőre mint a bőség jelére tekinthettünk, és az égi áldásra most sem lehetett panasz, majd váratlan ajándékként kisütött a nap. Mindezen átmenetek azt mutatták meg, Isten milyen módon munkálkodik az életünkben, és az időjárás okozta programváltozással még azt is kieszközölte, hogy a pápának keresztül kelljen autóznia a Székelyföldön, s megcsodálhassa annak megannyi szépségét.

A kegyelmek sorában tarthatjuk számon, hogy a történelemben először – még ha diplomáciai okokból is – együtt vett részt a csíksomlyói szentmisén a román miniszterelnök, a magyar államfő és kormányfő-helyettes. Az internet jóvoltából hamar világgá röpültek azok a felvételek is, amelyek azt mutatják, a pápa hány településen autózott végig, sok olyan embernek okozva kellemes meglepetést, aki soha nem gondolta volna, hogy Róma püspöke egyszer az ő utcáján fog áthaladni.

Bízvást remélhetjük, hogy a vatikáni vendégnek mostantól nem csupán térkép e táj – ahogy utólag ő is fogalmazott, romániai útjáról leginkább a személyes találkozásokat, arcokat, tekinteteket őrizte meg emlékként.

Remélhetőleg még hosszú ideig ott fog állni Csíksomlyón a Ferenc pápa szentmiséjének emléket állító székelykapu is, hirdetve, hogy az egyházfő feltette a világtérképre a magyarok ősi kegyhelyét, ezzel Péter-utódi súlyt adva az évszázadok óta zajló zarándoklatoknak. A sajnálatos előzmények után a jezsuita America magazin és más, köztük román hírforrások is tárgyilagosan mutatták be a székelyföldi település nagy eseményét, illetve a soknemzetiségű Erdély történelmét. De azzal, hogy mi, magyarok is jobban megismerhettük más romániai keresztény közösségek kultikus helyeit, sajátosságait, talán mi is érzékenyebbé válunk az ő problémáik iránt.

Az Úz völgyében található, többségében magyar temető minapi feldúlása és az abból kirobbanó diplomáciai feszültség azonban megmutatta, hogy a megbékélésnek ellenségei is vannak, ezért nagy gonddal kell ápolni a kiengesztelődés új hajtásait. Persze aki vett már részt lelkigyakorlaton, tudhatja, hogy ez szinte menetrendszerű, hiszen a kezdeti szép élmények után az embernek gyakorta ott is „alá kell szállnia a poklokra”, és megtapasztalni a saját életében jelentkező gyötrelmeket, hogy aztán önmagával tisztába kerülve léphessen rá a megújulás felé vezető útra.

Nem tudhatjuk biztosan, de elképzelhető, hogy Ferenc pápa megbékélést szorgalmazó látogatásának eredményei már az incidens egyes fejleményeiben is tetten érhetők.

Miközben ugyanis román szélsőségesek erőszakkal törtek be a sírkertbe, a halottaik emlékét óvó magyarok imádkozva, békésen próbáltak ellenállni, akár csak öntudatlanul valóra váltva az egyházfő figyelmeztetését: „Ne hagyjuk, hogy azok a hangok és azok a sebek, amelyek az elkülönülést és a megosztottságot táplálják, megfosszanak minket a testvériség érzésétől.” Mai tudásunk szerint pedig az utolsó szó nem az agresszióé, hanem a kiengesztelődés gesztusáé. Erről tanúskodott az a felemelő kezdeményezés, amellyel Kolozsváron románok és magyarok közös felvonulással tettek hitet egymás értékeinek elismerése és amellett, hogy békében szeretnének „együtt haladni az úton”. Örömteli jeleként annak, hogy Ferenc pápa romániai látogatásának egyes, mégoly szerény gyümölcsei talán már most kezdenek beérni.

A sorozat első része: Kiknek és milyen gesztust tett a pápa?

A sorozat második része: Hogyan tekintsünk a román hatóságok túlkapásaira?

A sorozat harmadik része: A látogatás hogyan segítheti a népek, felekezetek kiengesztelődését?

A sorozat ötödik része: Mit gondol a pápa a nemzeti kisebbségekről?

A sorozat hatodik része: Hogyan mutatkozott meg a jezsuita lelkület a látogatásban?

A sorozat hetedik része: Miért nagy szó, hogy a pápa felkereste a görögkatolikusokat?

A sorozat nyolcadik része: Milyen Európa- és világkép bontakozik ki a pápa beszédeiből?

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2019. június 14.