Milyen örökséget hagyott XVI. Benedek a jezsuitákra? Federico Lombardi SJ írása

Federico Lombardi jezsuita, volt vatikáni szóvivő közel állt XVI. Benedekhez mind a pápasága alatt, mind a lemondása után. A Joseph Ratzinger-XVI. Benedek vatikáni alapítvány vezetőjeként alábbi írásában arról szól, hogy a jezsuiták miért emlékezhetnek és miért lehetnek hálásak a december 31-én elhunyt emeritus pápa életéért és munkásságáért. A Magyar Kurírból Thullner Zsuzsanna fordítása.

Federico Lombardi SJ (jobbra) XVI. Benedekkel 2010-ben

Négy gondolat mentén fogalmazom meg, milyen örökséget hagy a jezsuitákra XVI. Benedek.

1. Primo Deum. A Jézus Társaságának alkotmánya megfogalmazza, hogy minden jezsuita „elsősorban Istent (primo Deum) tartja szem előtt, amíg él”. Kolvenbach atya folyamatosan emlékeztetett minket erre. XVI. Benedek mindig azt mondogatta, hogy „az embereket Istenhez vezetni, ez az Egyház és Péter utódjának elsődleges feladata ebben a korban…

Megnyitni az emberek számára az Istenhez vezető utat, nem egy akármilyen Istenhez, hanem ahhoz az Istenhez, akinek arcát felismerjük a végsőkig megélt szeretetben, a megfeszített és feltámadt Jézus Krisztusban”.

Éppen ez az első a Társaság által 2019-ben újra megerősített apostoli preferenciák közül. Az egész pápaságot, jobban mondva Joseph Ratzinger, XVI. Benedek egész életét ez az elv és a nagyon őszinte személyes hit vezérelte.

2. A hitnek ahhoz, hogy ezt a szolgálatot teljesíteni tudja egy olyan világban, amelyet átjár és átformál tudomány racionális szemlélete, bátornak és türelmesnek kell lennie abban, hogy folyamatosan törekszik az értelemmel való párbeszédre és szembenézésre.

Nem szabad félni a vitától, még azokkal sem, akik „távol vannak”, abban a meggyőződésben, hogy az értelemnek és a hitnek kölcsönösen szüksége van egymásra az igazság felé, az igazság szolgálatában megtett úton,

az emberek és a teremtett világ javára, hogy kialakuljon az a humanizmus, amelyre ma olyannyira szükségünk van. Joseph Ratzinger a papi szolgálat példaképe volt, meg volt győződve a tanulás és a reflexió fontosságáról és szükségességéről annak érdekében, hogy megőrizzük azt a „mélységet”, amelyről korábbi rendfőnökünk, Nicolás atya beszélt mindig.

3. Benedek pápát érték támadások és kritikák, de soha senkitől nem hallottam, hogy azt mondta volna: olyan ember volt, aki kereste és szerette a hatalmat. Még azok is csodálkozva és ámulattal fogadták a pápaságról való lemondásában rejlő alázatot, akik még nem értették meg őt. Szolgálni,

mindenben szeretni és szolgálni”

– így állt mindenhez még akkor is, amikor egyértelmű vagy népszerűtlen álláspontokat foglalt el, amelyekért tudta, hogy szenvednie kell. És soha nem helyezte a magáról alkotott képet az elé az igazság elé, hogy korlátozottak vagyunk, és az Egyházban és a világban jelen van a gonosz. Ebben emlékeztetett a Társaság egy másik rendfőnökére, Arrupe atyára, aki a nagylelkű és alázatos szolgálat szellemiségének kiváló mestere volt.

4. Ferenc pápa egy nemrég elhangzott beszédében megemlítette Benedek szemét, „a rá jellemző, szemlélődő szemeket”. Pontosan megragadott ezzel egy olyan jellemzőt, amely mindig szíven ütötte azokat, akik közelről ismerték Benedeket:

a tekintetét, amelyből az látszott, hogy „messzebbre, a túlvilágra lát”, nem csak a különleges helyzetekben, hanem a hétköznapi, mindennapi életben is.

Mi, jezsuiták szeretnénk „szemlélődőek lenni a cselekvésben”, Szent Ignác tanítása nyomán. Benedek minden bizonnyal az volt, akkor is, amikor a legnagyobb felelősséget viselte.

Ezen és sok egyéb okok miatt úgy gondolom, hogy mi, jezsuiták, hálát adhatunk Istennek azért az ajándékért és példáért, amelyet Benedek pápa által adott nekünk, hogy válaszoljunk elhívásunkra a Jézus Társaságában.

Frissítve: 2023. január 20.