Bemutatjuk a dobogókői Manréza új vezetőjét

Miután évekig Rómában szolgált, most átvette Lukács János SJ-től a dobogókői Manréza lelkigyakorlatos ház vezetését Tóth Árpád SJ. Nem könnyű időszakban történik a váltás, hiszen a gazdasági válság, az infláció elszabadulása és az energiahordozók drágulása közepette kell fenntartani az amúgy sem nyereséges intézményt. Hegedűs Rita interjúja lelkiekről és a hozzájuk tartozó anyagiakról.

Fotók: Pásztor Péter

– Délvidéken születettél, az utóbbi években pedig Rómában szolgáltál, s most Dobogókőre kerültél a Manréza új igazgatójaként. Van esetleg olyan tárgy, amit költözéskor mindig magaddal viszel?

– Igen, több is. Az egyik egy plakett, ami Szent Ignác La Storta-i látomását ábrázolja. La Storta egy kisváros Róma közelében a Via Cassia-n. A kápolnában Ignácnak, Róma felé zarándokolva, volt egy látomása, melyben ezt az üzenetet kapta: „Ego vobis Romae propitius ero”, azaz „Rómában kegyes leszek hozzátok”. Ha új helyre megyek, mindig viszem magammal ezt a plakettet. Ha ránézek, újra és újra tudatosodik bennem Isten kegyessége, gondoskodása, az irányomban is. A másik ilyen tárgy az a kereszt, amit belépésemkor, a noviciátus kezdetén kaptam. Ez a jezsuita identitásomra emlékeztet.

– Van olyan korábbi lelkigyakorlatos tapasztalatod, amelyet szívesen beépítenél a dobogókői munkádba?

– Konkrét dolgot ezzel kapcsolatban nehéz mondani. Rómában egyházmegyés kispapként tanultam, ott ismertem meg a jezsuitákat az általuk fenntartott Germanicum et Hungaricum kollégium diákjaként. Nagyon vonzott a Szent Ignác-i lelkiség, különösen a lelkigyakorlatok. Mindezeknek nagy szerepe volt abban, hogy végül beléptem a Jézus Társaságába. Bár a tanulmányaim egészen más területet érintettek – az egyházjogot –, személyes életemben, jezsuita szerzetesként, fontos szerepet játszik a lelkiség. Úgy gondolom, minden ember a saját lelkiségét hozza magával, ami önkéntelenül is beleépül a már kialakított struktúrába. Azáltal például, hogy Dobogókőn minden nap misézem, illetve prédikálok a lelkigyakorlatozóknak és a munkatársaknak, beleviszem az itteni mindennapokba a saját lelkiségemet.

– Munkád egy része a ház üzemeltetésével, az adminisztrációval vagy éppen a gazdasági ügyekkel kapcsolatos teendőket fogja jelenteni. Hogyan lehet mindebbe belevinni a lelkiséget?

– Hála Istennek, rendkívül jó munkatársaim vannak. Segítenek az étkeztetés vagy éppen a takarítás megszervezésében, de van, aki az üzemeltetésért felelős, más pedig a programokat szervezi. Igazgatóként persze rendszeresen döntéseket kell hoznom. Tekintettel arra, hogy egyházjoggal foglalkoztam, és voltam plébános is, ezek nem állnak távol tőlem. Úgy gondolom, mindebben a szolgálat lelkisége a lényeges: mindazok számára, akik eljönnek lelkigyakorlatot végezni, próbáljuk a legjobb körülményeket biztosítani ahhoz, hogy Istennel találkozhassanak. Ennek egy része háttérmunka, ami a lelkigyakorlatozók számára nem igazán érzékelhető, mégis elengedhetetlen a ház működése szempontjából. A másik része látványosabb: házigazdaként jelen lenni, misézni, prédikálni, gyóntatni, lelkigyakorlatozókat kísérni stb.

– Dobogókőn az érdeklődők a lelkigyakorlatok több fajtájával találkozhatnak: van személyesen kísért Szent Ignác-i, egyhetes vagy harmincnapos, akár szemlélődő vagy hivatástisztázó és ifjúsági lelkigyakorlat. A programkínálatban tervezel változást?

– Úgy vélem, hogy ami bevált, azon nem szükséges változtatni, ahol viszont szükséges, ott kell is. A programjainkra van igény, az emberek szeretik őket. Bár egyelőre nem tervezünk módosítani a kínálaton, nyitottak vagyunk az újdonságokra is: nemrég például egyik kanadai rendtársunk filmes lelkigyakorlatot szervezett, nagy sikerrel.

– Elődöd, a Manrézát évekig vezető Lukács János SJ miként fog részt venni a ház munkájában? Fog például lelkigyakorlatokat vezetni?

– Janó atya továbbra is Dobogókőn marad, a helyi jezsuita közösség elöljárójaként. Ezenkívül ő a rend európai formációs delegátusa is, és az utóbbi időben erre a feladatára nem tudott elegendő időt szánni. Most erre sokkal több energiát tud fordítani. Ezenkívül itt van még a lelkivezetői képzés, melyet a továbbiakban is ő fog irányítani.

– Nem könnyű, mégis beszélni kell róla: a gazdasági válság, az infláció elszabadulása, az energiahordozók drágulása mennyiben érezteti a hatását Dobogókőn? Hogyan lehet ilyen körülmények között fenntartani a házat, és a kényszerű áremelések következtében lesznek-e, akik nem tudják kifizetni a lelkigyakorlatok részvételi díját?

– Nehéz megmondani, hogy a gazdasági helyzet mennyire befolyásolja majd a résztvevőket. Azt tudni kell, hogy az ilyen jellegű tevékenység mindig ráfizetés. A lelkigyakorlatok szervezése nem profitorientált vállalkozás, de nem is ez a célunk. A hiányt innen-onnan próbáljuk befoltozni, többek között jószándékú emberek támogatásából. Ezzel együtt sajnos valamilyen mértékben nekünk is árat kell majd emelnünk. Arra viszont próbálunk figyelni, hogy az olyan jelentkezők esetében, akiknek a lelkigyakorlat költségei meghaladják az anyagi lehetőségeiket, találjunk mindannyiunk számára elfogadható megoldást.

– Mivel fűtötök a Manrézában, mennyire fog érinteni titeket a gáz- és az áramár többszörösére ugrása?

– Ilyen szempontból alapvetően nem állunk rosszul. Dobogókőn nincs gáz; faaprítékot és fát használunk, ez biztosítja a meleg vizet és a fűtést. Már most vannak napelemek, amelyek télen és nyáron energiát termelnek, ezt a rendszert tovább tervezzük bővíteni. Energetikai szempontból persze nem vagyunk önellátóak, de sok más intézménnyel ellentétben kevésbé vagyunk kiszolgáltatottak. Ezenkívül a Csávossy-program keretében az elmúlt években az épületen számos olyan felújítás és korszerűsítés történt – például nyílászárók cseréje, szigetelés –, amelyek előnyeit most érezzük majd igazán.

Frissítve: 2022. november 09.