“Mint a tűzben kipróbált arany” – Elek László SJ diakónusszentelése

Május 12-én a Mária utcai Jézus Szíve templomban dr. Erdő Péter bíboros, prímás szentelte szerpappá Elek László jezsuita skolasztikust.

A szertartás kezdetén Vízi Elemér SJ tartományfőnök köszöntötte Erdő Pétert, és örömét fejezte ki, amiért bíboros úr újra eljött, hogy együtt ünnepeljen a jezsuitákkal; majd az egybegyűltekhez fordulva közös imára hívott mindenkit Elek Lászlóért. A szentleckében az Apostolok Cselekedeteiből a diakónusok kiválasztásának elbeszélését hallhattuk, majd Jézus búcsúbeszédét olvasta fel Szent János könyvéből Drahos Dávid, aki a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium lelkipásztori csoportjában Elek Lászlóval együtt szolgál.

Az evangéliumot követően Vízi Elemér SJ mutatta be röviden a jelöltet (rövid életrajzát lentebb közöljük). A jezsuita provinciális a tűzben kipróbált aranyhoz hasonlította Lászlót, és elmondta, hosszúra nyúlt készületi idejének végét sokan várták, és eljövetelét örömmel üdvözölték, majd tanúságot tett, hogy méltónak találja a szerpapi szolgálatra, és kérte a bíboros atyát, szentelje szerpappá.

Bíboros atya szentbeszédében úgy fogalmazott: “A diakónus életének középpontja maga Krisztus. Christos Diakonos. Krisztus értünk a szolga alakját öltötte. Az utolsó vacsora titokzatos történetében a János evangélium elbeszéli, hogy Jézus példát adott tanítványainak a lábmosás gesztusával. Ha ő, az Úr és a Mester, akit joggal neveztek így a tanítványok, hiszen végtelen fölségű, végtelen bölcsességű és végtelen hatalmú Isten, ha tehát ő szolgaként járt közöttünk, akkor nekünk is így kell fordulnunk embertársaink felé. De nem puszta humanitárius segítséget kínálunk, hanem a legtöbbet, a legfontosabbat, magát Krisztust kell közvetítenünk. Ezt akkor tehetjük hitelesen, ha valóban ő a legfontosabb számunkra. Ezért az egyházi rend szentségében az ember kockázatot vállal. Mert ettől kezdve a munkája, az élethivatása és a személyes hite szorosan összefonódik, ettől fogva a mindennapi élethez is különösen szüksége van arra a kegyelemre, amit a felszenteléskor kapunk. A szentségek pedig az egész Egyházban közösek. Ha a püspökök testülete az apostoli testület utódaként az egész Egyházért viselt felelősségben osztozik, ha az áldozópapok közössége a helyi egyház presbitériumát alkotja, a diakónusok is szorosan kapcsolódnak a püspökhöz és ahhoz a részegyházhoz, amelyben szolgálatukat teljesítik. Így osztoznak az egész Egyházért viselt felelősségben. Adja Isten, hogy Elek László testvérünk a szentség kegyelmében megerősödve áldás legyen mindannyiunk számára!”

Erdő Péter homíliáját követően (mely erre a linkre kattintva teljes terjedelmében elolvasható a Magyar Kurír online hasábjain) a szentelés szertartásával folytatódott a szentmise, melynek kezdetén többszörös „Akarom!” felkiáltással fejezte ki szándékát a jelölt, hogy magát teljes egészében Krisztusnak kívánja szentelni, majd engedelmességet ígért elöljáróinak. Az ünnepre egybegyűltek végül a Mindenszentek litániájával fohászkodtak Lászlóért.

A szentmise végén Vízi Elemér SJ provinciális köszönettel és hálával fordult Erdő Péterhez, hogy László miskolci miniszteri feladatait immár a diakónusként láthatja el. Egyúttal köszönetet mondott László szüleinek a támogatást, hogy fiúk az útját hűséggel járhatta-járhatja, és mindenkinek, aki segítette hivatásának kibontakozását, megőrzését. A tartományfőnök atya az egybegyűltek további imáit kérte Lászlóért, és elmondta, hogy a pappá szentelésére augusztus 25-én, szombaton kerül majd sor Miskolcon az Isteni Ige templomban.

Végül Elek László SJ háláját fejezte ki a szentelése napján, és minden korábban kapott jóért bíboros úrnak, majd megköszönte mindenkinek, hogy mellette állt, s kérte a továbbiakra is a Jóisten, és barátai segítségét, hogy helyt állhasson szolgálatában. Az ünnepi alkalmat a Párbeszéd Háza Pázmány konferenciatermében szeretetvendégség zárta.

Elek László 1985-ben született. Hivatása a budapesti piaristáknál és a Regnum Marianum közösségben született meg, teológiai tanulmányait kispapként Esztergomban, majd Rómában végezte. 2009-ben lépett be a jezsuita rendbe. A novíciátust követően 2011-től 2014-ig a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégiumban szolgált, majd 2014-től Bostonban folytatott speciális tanulmányokat. 2017-től újra Miskolcon az iskolalelkészség munkájában vesz rész. Hobbija a fotózás és a programozás: a szentiras.hu, a zsolozsma.hu és számos lelkiségi alkalmazás társfejlesztője. Jelmondatát a Filippi levélből választotta: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! Jóságotok legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel van!”

Fotók: Szentgyörgyváry Ambrus

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2018. május 14.