„Mint falban a tipli”: így tanítja az irodalmat a miskolci jezsuita gimnázium tanára

A napokban ugyanitt Varga Péter, a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium magyar nyelv és irodalom tanára fűzött megjegyzéseket a Nemzeti Alaptanterv körüli vitához. Hozzászólása kiemelkedő érdeklődést váltott ki, és a számos tetszésnyilvánítás mellett több kritikai észrevétel is érkezett. Most emeljük a tétet, és – a magyar jezsuiták MIND című lapjában tavaly megjelent írásával – abba nyújtunk bepillantást, ugyanő hogyan is tanítja az irodalmat. Mindenkinek köszönjük a figyelmet és a törődést, holnap a történelemmel folytatjuk.

Hogyan igazít el az irodalom a mai életben?

Ha nem döntöttem volna 16 éve úgy, hogy jezsus diákoknak fogok irodalmat tanítani, ma bizonyára szakács lennék. Ismerném a brassói aprópecsenye receptjét, de tennék bele egy csipet borsikát, s az étlapomon szerepelne az is, hogy az ételeket kinek ajánlanám. Ilyenek, mint Cukkinis lecsó (fiatal pároknak) vagy Vaddisznópörkölt (merengő apukáknak), Szilvakrémleves tejszínhabbal (kialvatlan anyukáknak). Sőt az étlapok mellett ott állnának az ételeim receptjei, amiket bárki megnézhet, lefotózhat és akár otthon megfőzhet.

Ha a diákok arról kérdeznének, mi értelme irodalmat tanulni, akkor szívesen válaszolnám, hogy semmi. Azt mondanám, az olyan, mint receptekről beszélgetni. De ettől nem lakunk jól. Irodalmat „csinálni” jó! Na, annak van értelme, az olyan, mint a főzés. Oké, ott a recept, de igazából én döntök. Ha akarok, teszek még bele valamit, csavarok rajta. Nézem, ahogyan változik, folyamatosan kóstolok. És a végén? Izgalmasan tálalok. Figyelem, ahogy valaki megkóstolja. Ízlik neki! Ez az! És egyszer csak azt mondja, finom!

A főzés bármi lehet, a lényeg a produktum. Az a legnagyobb kihívás, hogy milyen „terméket” lehet készíteni mondjuk egy József Attila-versből. Legyen belőle plakát? Reklámszöveg egy vidéki klinika portáján elhelyezett prospektusban? Rapszöveg, slam poetry, rövid szpícs, telefonbeszélgetés, interjú, egy sci-fi bevezetője? Miért nem kérdezem meg a diákokat? Tanár úr, a Talán eltűnök hirtelen… című versből legyen egy tárgyalás védőbeszéde. És abban a pillanatban elkezdünk a versről beszélgetni. Nem tanulunk, mégis tanulunk. Szétszedjük, megtaláljuk a hozzávalókat, és főzni kezdünk. Megtaláljuk azt a valamit, amitől egyedi, amitől a sajátunk lesz.

És mi értelme van? Az, hogy jóllakunk! Nem a testünk. A szellemünk. Az irodalom szellemi táplálékkiegészítő. Ha a diákok arról kérdeznek, mi értelme irodalmat tanulni, akkor szívesen válaszolom, hogy ezen keresztül gondolkodó emberré válunk. Olyanná, aki megérti egy szerződés szövegét, és nem írja alá, ha számára előnytelen. Megérti a használati utasítást, így évekkel tovább tud használni egy terméket. Vagy 41 évesen megáll egy Lackfi János-sornál: „Úgy megszorultam, mint falban a tipli”. Ehhez kívánok jó étvágyat!

Varga Péter

a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium magyar nyelv és irodalom tanára

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2020. február 14.