„Mint a házasság előtti igen kimondása” – így készül a jezsuita András Csaba és Hiba György a papságra

Ketten érkeztek a magyar jezsuiták közül képzésük és életük meghatározó fordulópontjához. András Csaba SJ Rómában, teológiai tanulmányainak végére érve, Hiba György SJ Budapesten várja, hogy lecsengjen a vírushelyzet, és kitűzzék diakónus-, illetve papszentelésük időpontját. Végh Dániel interjúja.

ANDRÁS CSABA SJ 1989-ben született Erdélyben, érettségi után Sepsiszentgyörgyön lett szeminarista. Jakabos Barnabás SJ lelkigyakorlatainak hatására, utolsó éves kispapként lépett be a rendbe 2013-ban. A noviciátus után Miskolcon szolgált, majd 2017-től Rómában folytat teológiai tanulmányokat a Collegio Internazionale Del Gesù lakójaként.

– Hogyan éltétek meg a karantén első hónapját?

Hiba György: Az első időszakban az online világra való átállást szoktam. Eleinte nagyon fárasztó volt lelki beszélgetéseket skype-on folytatni, tartottam is tőle, de meglepően mély beszélgetések születtek, ugyan-úgy tudtam figyelni a képernyőn előttem lévő emberre. A másik örömteli tapasztalat az online kurzusommal kapcsolatban ért – a Jezsuita Roma Szakkollégiumban minden félévben tartok egy bevezetőt a keresztény, illetve egyéb vallásokról. Termékeny volt, ahogy a kis Youtube-videók világát is behoztam, és nagyon jó beszélgetések születtek itt is.

András Csaba: A temérdek idő, ami rendelkezésemre állt, segített a megállásban, olvasásban, a mélyebb, tudatosabb kapcsolatban Istennel, önmagammal és rendtársaimmal. Lelkigyakorlatoztam, beadandókat írtam, az egyetemisták életét éltem. Odafigyeltem a napirendre, minden nap célokat, feladatokat tűztem ki magam elé. Szerencsés vagyok, mert a félelem helyett csak a fásultsággal kellett megküzdenem. Jellemző emlék a humor és az irónia; amikor az első napokban jót nevettünk azon, ahogy a közösségi terekben kerülgettük egymást, megtartva a méteres távolságot; máskor meg önfeledten ölelkeztünk – ez az olasz kultúra alappillére, így nehéz megállni.

– Csaba, eredetileg lapzártánk idején kellett volna diakónussá szenteljenek, de a járvány miatt később, és akkor is zárt ajtók mögött zajlik majd a szertartás. Milyennek képzelted el eredetileg vírusmentesen, és ahhoz képest milyen lesz az ünnep?

A. Cs.: Az eredeti áprilisi időpont június 27-ére került át. Valószínűleg zárt ajtók mögött zajlik a szentelés, ami azzal jár, hogy családom, rendtársaim és római barátaim nem vehetnek részt rajta. Hálás vagyok viszont, hogy tizenhetünket szentelnek egyszerre, néhányukkal igazán mély barátság szövődött.

A készület hasonlít a házasság előtti igen kimondásához. Vágyakozás, álmodozás, félelem, izgalom, új kezdet, ezek a szavak jutnak eszembe.

– Gyuri, mivel már tavaly diakónussá szenteltek, neked egy évvel ezelőtt már volt kitűzött papszentelési időpontod. Miért kértél halasztást?

HIBA GYÖRGY SJ 1975-ben született, 2009-ben lett jezsuita. Eredetileg némettanár, és családos életre készült. Filozófiai és teológiai tanulmányait Padovában, illetve Rómában végezte. Ifjúságpasztorációval és lelki kíséréssel foglalkozik az Inigo-csoport tagjaként, 2019 nyarától a Sodrás utcai Xavéri Szent Ferenc rendház tagja, a Jezsuita Roma Szakkollégium lelkésze.

H. Gy.: Még nem éreztem készen magam, és szerettem volna a diakónusi létben mélyülni. Ez szép időszak számomra. A kapuban állok. Figyelek. Ugyanakkor szolgálok az oltár körül, prédikálok, a bogármiséken zenélek, és egyre inkább belelépek a misézés rejtelmeibe is. Látom, idő kell nekem ahhoz, hogy otthonosan mozogjak a liturgiában.

Az esküvőre készülők hosszan tervezgetik a nagy napot, mindent megszerveznek, mindenkit meghívnak, gyakorolják a szertartást. Lelki jegyesként ti is így készültök pappá szentelésetekre, elsőmisétekre?

H. Gy.: A fejemben már régóta van egy lista azok nevével, akiket szeretnék meghívni majd a szentelésre. Döntő többségükben olyan barátok, akik végigkísérték az utamat, illetve annak egy fontos szakaszát, és most velem együtt várakoznak. Csak annyit szeretnék, hogy ők is jelen legyenek, és együtt örüljünk ennek az ajándéknak.

A. Cs.: Jelen helyzetben én már annak is örülök, ha egyáltalán felszentelnek. Egyszerű, derűs, meghitt ünnepre vágyom.

Tudjátok már, mi lesz a papi jelmondatotok?

A. Cs.: „Elég neked az én kegyelmem” (2Kor 12,9). A szemináriumi évektől kezdve kísér ez a mondat.

H. Gy.: Két évvel ezelőtt egy hónapot tölthettem Izraelben másodéves római skolasztikus társaimmal. Ott érintett meg először János levelében ez a mondat: „Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen” (Jn 10,10). Azóta bennem van. Számomra ez fejezi ki Jézus létének lényegét.

– Mi a véleményetek a papság intézménye körüli vitákról? Ha volna ilyen lehetőség, alapítanátok családot?

H. Gy.: Jelenleg a katolikus egyház gyakorlata a cölibátus. Aki a papság útját választja, annak most erre kell készülnie. Számomra inkább az a kérdés, hogyan lehet papként megélni az intimitás iránti vágyunkat.

A. Cs.: Lényeges a pap- és szerzetesnövendékek formációjának minősége, hogy olyan ember képződjön, aki nősen, nőtlenül is boldogan tudja élni hivatását. Ez a fajta szabadság teret ad a megkülönböztetésnek, hogy a növendék valóban azt válassza, amire Jézus hívja.

Hiba György, Nevelős Gábor, Jancsó Árpád és András Csaba magyar táncbemutatót tart a római jezsuita kollégiumban

– És titeket mire hív? Biztosan van képzeletbeli listátok, melyik műnél, milyen munkába fognátok a legszívesebben most, a szentelés után, illetve hosszú távon…

H. Gy.: Jelenleg a Jezsuita Roma Szakkollégium lelkésze vagyok. Szívesen vinném tovább ezt a munkát, megszerettem a kollégákat és a diákokat.

Fontos terület számomra a lelkigyakorlatok, illetve a lelki kísérés is. Annak idején ez hozott a Társaságba.

A. Cs.: Mivel a jezsuita eljárásmódban bevett szokás, hogy a provinciális máshova küld, mint ahova a szerzetes vágyakozna, inkább csak annyit mondanék: vágyom arra, hogy kapcsolatba kerüljek az emberek szükségleteivel, és segítsem őket a bennük rejlő „élet-magok” megtalálásában.

– Bár jezsuita képzésetekben hasonló állapotban vagytok, életkorotok és életszakaszotok különböző. Hogyan jellemeznétek a mögöttetek lévő utat egyetlen képpel?

A. Cs.: Kútásás. Felülről én, alulról a Lélek, és a kettő találkozása adja életem teljességét.

H. Gy.: Én pedig valahogy úgy élem meg eddigi életemet a Társaságban, mint egy alpinista, akin heveder van, melynek végét jó barátok tartják. Biztonságot ad.

A képzés egy részét, két évet együtt töltöttetek Rómában. Van közös emléketek vagy egy jellemző történetetek a másikról?

A. Cs.: Gyuriban nagyon kedvelem a zsigeri, őszinte odaadottságot, amivel a szolgálatában jelen van. A kezdeti nehézségek ellenére jó viszony alakult ki közöttünk, ami abban erősít meg, hogy érdemes a kapcsolatokba energiát és jóhiszeműséget belefektetni.

H. Gy.: Jellemző képem Csabáról: éppen valami desszertet készít a közösség számára. Gondoskodása, odafigyelése a másikra nagyon előttem van. A másik emlék pedig egyszerűen az, hogy őszintén tudunk beszélgetni, bármiről. Mindazonáltal eleinte voltak feszültségek. Időbe telt, amíg megszoktam, hogyan működünk együtt. Nagyon hálás vagyok ezért az időért.

–Mondjatok egy külföldi és egy hazai jezsuita példaképet!

A. Cs.: Szent Ignác egyik első társa, Fáber Szent Péter abban segít, hogy különleges érzékenységemet integrálni tudjam, és a szolgálatra irányítsam. A tavaly elhunyt Gedeon Mihály testvér egyszerűségével ragadott meg, és hogy bénulása után is a reményt és a szeretetet sugározta.

H. Gy.: Nagyon megszerettem Mariano Ballester atyát, római kollégiumunk egyik lelkivezetőjét, akitől sok emberséget, szeretetet kaptam és tanultam. Itthon Mustó Péter szolgál példaképemül. Nagyon sokat jelent őszinte, megküzdött, nyitott hozzáállása az élethez és a másik emberhez.

– Mindketten kopaszra nyiratkoztok és szakállat viseltek – csak nem Ignác atyánk arcképe adta az ihletet?

H. Gy.: Á, ha tehetném, hosszú hajat hordanék, de minimum középhosszút…

A. Cs.: Adottságainkból mindketten próbáljuk a maximumot kihozni. Ennyi az egész!

Az interjú eredetileg a magyar jezsuiták negyedéves lapja, a MIND nyári számában jelent meg. A teljes lapszám ezen a linken digitális formában elérhető.

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2020. június 21.