Válságból esély: mire tanít a jezsuiták számának megfeleződése Nagy Bálint SJ szerint?

Ferenc pápa: A jezsuiták számának megfeleződése leckét ad alázatból címmel közölt kivonatot még tavaly decemberben a katolikus.ma arról a beszélgetésről, amelyet az egyházfő a görögországi jezsuitákkal folytatott. Az alábbiakban az Athénban elhangzottakat ismertetjük Bárdi Zoltán fordításában, majd Nagy Bálint SJ írását közöljük. A magyar rendtartomány hivatásgondozóját arra kértük, fejtse ki véleményét arról, szerinte mire tanít és indít a statisztika.

Ferenc pápa beszédet mond a jezsuitákhoz az athéni apostoli nunciatúrán, Görögországban, 2021. december 4-én. Fotó: Vatican Media

„Az egyik dolog, ami figyelmet érdemel, a Társaság létszámának csökkenése. Amikor beléptem a noviciátusba, 33 ezren voltunk jezsuiták. Mennyi van ma? Többé-kevésbé a fele” – mondta a pápa december 4-én Athénban a jezsuitákkal tartott magántalálkozón. Megjegyzései néhány nappal később megjelentek a jezsuita La Civiltà Cattolica című folyóiratban. „Mit akar ezzel az Úr mondani? Alázkodjatok meg, alázzátok meg önmagatokat!” – mondta az első jezsuita pápa. „Hozzá kell szoknunk a megalázkodáshoz.”

A washingtoni Center for Applied Research on the Apostolate (CARA) 2018-ban közzétett adatai azt mutatják, hogy a jezsuiták száma 1965 óta több mint felével csökkent. Az 56 évvel ezelőtti csúcsponton 36 ezer jezsuita volt világszerte. A CARA szerint 2017-re ez a szám 15 842-re esett vissza. A Jézus Társasága azonban továbbra is a világ legnagyobb férfi vallási rendje maradt. A jezsuiták 61%-a Dél-Ázsiában, Latin-Amerikában, Afrikában és az ázsiai-csendes-óceáni térségben él, s csak 39%-uk Európában és Észak-Amerikában.

*

Nagy Bálint SJ (középen) a 2020-21-es jezsuita hivatástisztázó Montserrat-év résztvevőivel.

Mindig örömmel találkozom Ferenc pápa gondolataival, mert mély hitet találok bennük; ő Istenre hagyatkozva és Istenre irányulva igyekszik szemlélni azt a valóságot, amit tapasztal – mondja Nagy Bálint SJ. – Ebbe az odafordulásba hívja meg az Egyházat újra meg újra, és hív meg bennünket, jezsuitákat is, hogy szemléljük Isten tevékenységét és bízzuk rá magunkat. Nagyon jezsuitás ez: hinni, hogy a velünk lévő történésekben Isten tevékeny, mi pedig kereshetjük és felismerhetjük Őt abban, ami éppen van. Olyan vigasztaló az, hogy lehetsz fiatal, lehetsz idős, lehetünk sokan vagy kevesen, az élő Isten itt van velünk, és a közelében megtaláljuk életünk irányát és hivatását.

Európában rendünk létszáma csökken, s a Szentatya észrevételét saját provinciánk statisztikája is tükrözi. Amikor én 25 évvel ezelőtt beléptem a Jézus Társaságába, kb. 130-an voltunk, ma 51-en vagyunk. Ez valóban alázatra hív meg minket; már nem vagyunk annyian, nem tudunk annyit és úgy tenni, mint ha kétszer annyian volnánk. De közben Isten él és aktívan tevékeny közöttünk, még itt, Európában is.

Hivatásgondozóként azt élem át, hogyha én magam és a közösségem egyre inkább Isten jelenlétére, tevékenységére és az Ő nagyobb szolgálatára irányul, akkor a fiatalok továbbra is jönnek, megtalálják életük értelmét és irányát Jézus társaként. Idén a magyar jezsuitáknál négyen tanulnak a noviciátusban, további négy fiatal hivatástisztázó éven van közöttünk, további 16 fiatal férfi pedig érdeklődik a jezsuita és papi élet iránt.

Miért lehet ez így? Biztosan nem azért, mintha a létszám nagy, az európai kultúra pedig erősen vallásos volna, hanem mert Isten maga vonzó. És mert fiatalként is, idősként is jó Jézus társának lenni, megtisztelő Isten tevékenységének eszköze és szolgájaként tevékenykedni. Ahogy Ferenc pápa bátorít mindnyájunkat: növekedjünk alázatban, hogy Isten tevékenységét felismerjük, és egyre inkább élő társai lehessünk Egyházában.

Frissítve: 2022. január 16.