Misszió XXI. századi módra: ignáci lelkiségű fiatalok települtek ki egy Fejér megyei községbe

Ahogy tavaly tették, a Szent Ignác-i lelkiséget képviselő Inigo-csoport idén is felkerekedett, hogy fiatal önkéntesekkel húsvéti missziót tartson. Ezúttal párhuzamosan két településen töltötték együtt a helyi hívekkel Szent Háromnapot: Fehérvárcsurgón és a felvidéki Fülekpüspökiben. Az alábbiakban az első helyszínről készült beszámolót és fényképeket közöljük. Ezen a helyszínen a Koronkai Zoltán SJ, Balla Erika SJC és Heim Kata RSCJ vezette csapat teljesített szolgálatot.

Megajándékozni másokat a jelenlétünkkel, és közben magunk is megajándékozottá válni. A Fehérvárcsurgón szolgálatot teljesítő „misszionáriusok” – de kell ide egyáltalán az idézőjel? – ezt az örökérvényű tapasztalatot élhették át, miközben Húsvétkor egy addig számukra ismeretlen közösségben töltötték a Szent Háromnapot. A harmincöt fiatal négy terület közül választhatott: ministrálás és liturgia; énekkar, háttér, szeretetszolgálat; keresztút. Ki-ki a maga feladatában tapasztalhatta meg a közösségi élményt, Isten közelségét, a Jézus csapatába tartozás felemelő tudatát, és azt, hogy miként válhat a másokért végzett szolgálat valóságos lelkigyakorlattá.

Az Inigo-csoport és a hozzájuk önkéntesként szegődő társak nagypéntekre keresztutat szerveztek, néhányan időseknél segítettek, mások kisgyerekekre vigyáztak, míg a család készült az ünnepre, s volt, aki a templomot takarította és díszítette fel a helyiekkel. Mint mesélik, ez a csendes szolgálat lehetővé tette, hogy a helyi közösség lelki életének támogatása közben, a szolgálat örömében készüljenek Krisztus feltámadására, a lélek megújulására.

A 11 fős énekes csapat többnyire gregorián dallamokból és zsoltárokból álló zenei anyagot állított össze, de néhány többszólamú görögkatolikus éneket is megtanultak. A „hátteresek” az aprómunka lelkiségében teljesedtek ki. Ahogy Avilai Szent Teréz szerint „a fazekak között is ott jár Isten”, ők a bevásárlásban, a konyha belakásában fedezhették fel Jézus jelenlétét, Nagycsütörtökön arról gondoskodva, hogy az utolsó vacsora liturgikus megünneplése után legyen étel első közös vacsorájukon is. A nagypénteki menü egyszerűségét és nyugalmát (aznap kenyeret ettek és teát ittak) este már sonkaillatban töltötték, és 70 darab tojás megfőzésével és megpucolásával készültek elő másnapra. Nagyszombati közös tevékenységük is főként az esti nagy ünnepre, a helyiekkel közös agapé előkészítésére irányult.

„A Szent Háromnap liturgiája végtelenül mély, gyönyörű és bonyolult. Ministránsként főleg bonyolult; jellemzően nem is hiba nélküli… De mégis: a közös igyekezetben, az egymásra figyelésben, a közös Ráfigyelésben mély és gyönyörű is lesz, ezt mindig megtapasztaljuk. Külön ajándék számunkra a missziók alkalmaival, hogy a pap köztünk van egész nap, vele vagyunk a liturgián és az esti Magis-körben, s általa még közelibbek számunkra ezek a különleges liturgiák” – vallja az egyik résztvevő. És amiről a szavak már nem tudnak mesélni, arról tanúskodjanak a három nap alatt készült fényképek:

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2019. szeptember 17.