Mit kaptam a Szent Ignác-i lelkiségtől? Katolikus személyiségek vallomásai

Napjainkban is több millió embernek szolgál iránytűként a Szent Ignác-i lelkiség, legyen szó jezsuitáról, más szerzetesrend tagjáról, világi papról vagy hívőről. Körkérdésünkben arról érdeklődtünk, ki mit kapott a rendalapítótól.

Papanek Márta lelkivezető
Annak örömét, hogy mindannyian Jézus társaságában, jelenlétében élünk. És ehhez nincs szükségünk sok tudásra. Elegendő a szerető figyelmesség, a jelenlét vágya. Elegendő ennek a Jelenlétnek a befogadása és belső megtapasztalása, ízlelése. Így lakik jól a lélek. Mit kaptam még? Ennek befogadásához és ízleléséhez a legjobb szakácskönyvet: Szent Ignác Lelkigyakorlatok című könyvét, valamint a Manréza Lelkigyakorlatos Házat. Tágas külső és belső teret, otthonosságot. A lelkigyakorlatok kíséréséhez nagylelkű társakat.

Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke
Falusi, mélyen vallásos családban nőttem fel; otthon is, templomban is rendszeresen imádkoztunk, de az elmélkedés módját először középiskolában ismertem meg. Amikor pedig a papnevelő intézetbe kerültem, a spirituális atya többek között a Szent Ignác-i elmélkedést is bemutatta, amely nagyon megtetszett, s azóta is rendszeresen
követem. A Szentírás ilyen módon való olvasása elmélyítette a Könyvek Könyve iránti szeretetemet is, de imádságos életemre is meghatározó erővel bír. Rómában még intenzívebben élhettem meg ezt a lelkiséget a Német-Magyar Kollégiumban, amely Szent Ignác óta jezsuita atyák vezetése alatt áll. E lelkiség számomra leginkább imponáló jellegzetessége az az intellektuális beállítottság, amely nem téved túlzó racionalizmusba, éppen azért, mert a vallásosság őszinte érzelmi dimenziói is áthatják.

Sebestyén Katalin református lelkipásztor, mentálhigiénés szakember
Válságos élethelyzetemet szerettem volna rendezni. Elmentem Dobogókőre egy rövid Szent Ignác-i lelkigyakorlatra. Közel volt az otthonomhoz, és három nap csönd még úgy is belefért, hogy akkoriban nem voltam túl jóban Istennel. Az előkészítő beszélgetés során az idős atya átölelt, és azt mondta: „Itt vagy? Akkor te szereted Jézust!” Én inkább a „haragban vagyok” kifejezést használtam volna, de ott a lelkigyakorlaton újra megszerettem az Urat. A csönd megtelt számomra élettel, az életem pedig Isten csöndjével.

Martos Levente Balázs, a Központi Papnevelő Intézet rektora
Nagyon sokat kaptam a jezsuitáktól, és reményeim szerint Szent Ignác lelkiségéből is. Kispap éveimben kerültem velük kapcsolatba, előbb Budapesten, aztán Rómában. Teológus tanáraim és nevelőim között sok jezsuita volt, de talán még mélyebben hatottak rám azok, akik hallgattak és meghallgattak, és ezzel sokféle döntésben segítettek tisztábban látni. Elsősorban azt, hogy Isten, Jézus a bizonytalanságban is mellettem van. Hogy amit Ignác magis szava kifejez, előbb szeretet, és azután tökéletesség.

Vertán György üzletember, a Jézus Társasága Alapítvány elnöke
Segített, segít visszatalálni Jézushoz. Kiss Ulrich atya menedzsertanfolyamát, mely 15 évi cégvezetés után ki tudott mozdítani akkori fáradt, kiégett állapotomból, új értelmet, célt adva a munkámnak. Mit kaptam még? A Manrézát, ahol Isten segítségével, szeretettel, figyelemmel kísérnek a lelkivezetők, ahol megtapasztalhatjuk Isten jelenlétét, szeretetét. Nemeshegyi Péter atya könyveit és prédikációit. A fantasztikus vasárnapi gyerekmiséket. Horváth Árpi és Nagy Bálint atyák barátságát.

Laczkó Zsuzsa, a Jézus Szíve Társasága szerzetese
Az első lelkigyakorlatban benső rendeződést, életem mozaikjainak helyükre kerülését, szívbeli rátalálást életem Középpontjára. Azóta folyamatos meghívást arra, hogy ezt a személyes kapcsolatot őrizzem, figyelmemet az Úron tartsam, és ha szem elől tévesztem, újra és újra visszatérjek Hozzá. Egyre táguló horizontot, az Ő keresését és meg-megpillantását minden valóságban, a járványt okozó vírustól kezdve az emberi sorsok mélységein át a kozmosz misztériumáig. És finom sürgetést arra, hogy mindazt, amit ajándékba kaptam Tőle, hálával osszam meg másokkal.

Süveges Gergő újságíró
Gimnazista voltam amikor először eljutottam Püspökszentlászlóra, Vácz Jenő atya akkor még épülő Életrendezés Házába, a jezsuiták által vezetett lelkigyakorlatra. Aztán éveken át, sok nyáron keresztül újra és újra. Új világok nyíltak meg előttem. A kamaszkor formálódásában lehetőséget kaptam arra, hogy túllépjek a gyermeki vallásosságon, és elkezdjem megkeresni a saját utamat Istenhez. Egészen másképp olvastuk a Bibliát. Egészen másképp imádkoztunk. Egészen másképp találkoztunk. Egészen másképp léteztünk. Nem tanultam Istenről, hanem tapasztaltam Őt. Ezek az impulzusok lettek a mai istenkapcsolatom alappillérei. Bővültek, gazdagodtak, de ott, Püspökszentlászlón gyökereznek.

Barnai Brigitta, a Congregatio Jesu szerzetese
Számomra ez a lelkiség olyan út, amely Istentől ered, benne teljesedik ki és hozzá vezet vissza. A döntésemmel, hogy szerzetesnővérként ezen az úton szolgálom az embereket, társakat kaptam és egy közösséget, amely Loyolai Szent Ignác útmutatásai szerint él: „Istent keresni és megtalálni mindenben”; személyesen és másokkal együtt is. A lelkigyakorlatok a jelenben való létre és folyamatos megújulásra ösztönöznek. A világban végzett küldetéseim során megtapasztaltam, hogy a jezsuita rendet ismerve az egész világ az otthonom lehet.

Görföl Tibor teológus, a Vigília főszerkesztője
Con grandeánimo y liberalidad – nagy lélekkel, azaz nagylelkűen és szabadon érdemes megkezdeni a lelkigyakorlatokat, mondja Szent Ignác, és ez az öt szó jut eszembe leggyakrabban az egész könyvből. Hálás vagyok a nagy jezsuita gondolkodók szellemi tágasságáért éppúgy, mint a lelkekért fáradozó rendtagok nagylelkűségéért. Ma, a szellemi-lelki beszűkülés és az önkéntes rabigák korában fokozott mértékben is. Nem hiszem, hogy a jezsuiták nélkül elkerülhető lenne a keresztények szellemi összetöpörödése és prófétai szabadságának elvesztése.

Frissítve: 2021. június 04.