Múltról és jövőről – több mint vélemény: vallomás!

(Szent Tamás Summa-jának jegyében…)

Az Egyház jövőjét én éppúgy szeretem, mint a múltját, hiszen nem lehet az Egyház jövőjét a múltja nélkül építeni, mert a múlt mindig szervesen továbbnőni akar. Ám nem csak azt szeretném építeni, ami már megépült, hanem a Szentlélek szárnyaira bízom magam, aki az örök mennyei Logosz és a názáreti földi Jézus együttes ismeretét adja, ahogy a Jelenések könyvében szól: „Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég” (Jel 21,6).

A Kísértő ma a Nagy Polarizáló képében jár körbe, és ki akar lökni előre vagy hátra, jobbra vagy balra, csak éppen azt nem akarja hagyni, hogy jézusi „jól megrázott, tömör mértékkel”, olyan Egész-séges szőttest készítsek, amit az Egyházunk – igaz mindig fáradsággal és törékenységével együtt – de mindvégig teremtett, megőrzött és továbbvitt.

Ez a gondolat benne rejlik egy igazán katolikus – azaz egész szerint való – egyszerű szóban: ÉS. Nemcsak ez, nemcsak az, hanem még annyi más is, még az is, amit ma talán nem is ismerünk…

Róma, 2019. január 28-án, Aquinói Szent Tamás emléknapján – Vértesaljai László SJ

A korakereszténység hitének egy „kőnyomata” Itáliában a VI. századból: Az α-ω és az ω-α jelek együttes használata erre utal, az egyén és közösség életében egyaránt: életem születésemtől a halálig és életem az újjászületésemtől a beteljesedésig. Egyszerűen szólva: Jézus Krisztus az Idők Ura. Kezében van minden: tegnap és ma és holnap, lent és fent, előre és hátra, alul és felül… Minden!

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2019. január 29.