Murmuratio

A Jezsuita rend általános rendfőnöki választás eljárásának egy sajátos elemét Murmuratio-nak (latinul: suttogás) nevezik.

Loyolai Szent Ignác a Rendalkotmányban nyomatékosan hangoztatta, hogy a rendfőnöki választás egy imával és megkülönböztetéssel áthatott légkörben történjen meg, ahol a díszhelyen a Szentlélek ül. Itt nincs helye a testvérek közti “pártoskodásnak”, még a lehetséges jelöltek közt sem. Tény, hogy a világon bármelyik jezsuitát meg lehet választani rendfőnöknek, bár általában akit megválasztanak, az már túl van egy választáson, hiszen saját rendtartománya korábban már megválasztotta, vagyis tagja a Rendgyűlésnek.

Kétségtelen, hogy Szent Ignác nagyobb jelentőséget tulajdonított a lelki eszközöknek a választás során,  és nem feledkezett meg az emberi elme fontosságáról sem. A képviselőknek tájékozódniuk kell azokról a személyekről, akiket alkalmasnak tartanak a Jézus Társasága vezetésére. Erre tekintettel, Szent Ignác egy különös módszert javasol, mely szerint a választók több napon keresztül egymás közt eszmecserét folytatnak arról, hogy kit tartanak megfelelőnek a rendfőnöki pozícióra. De egyszerre csakis egy emberrel szabad beszélgetni, és nem szabad csoportokba gyülekezni. A beszélgetések között, ha úgy gondolja, bárki elvonulhat a kápolnába mindazzal, amit megjegyzett.

A murmuratio hagyományosan 4 napig tart, tehát az új általános rendfőnököt október 14-én fogják megválasztani. A murmuratio alapvetően bizalmas, és a Curia helyiségében zajlik le. E napok alatt senki sem kérdezheti meg a őket, hogyan állnak, vagy mire jutottak a beszélgetések alapján, amelyek, a Szentlélek segítségével eljuttaják őket arra, hogy erre vagy arra a jezsuitára szavazzanak.

A Zambia-Malawi provincia tagja, Chilinda Charles atya a legutóbbi rendgyűlésben is részt vett, amelyben Adolfo Nicolas Atyát választották, és most így számol be róla:

“A jelen volt jezsuiták közül csak néhányat ismertem Afrikából és az Egyesült Államokból. Amint elkezdtem beszélgetni a képviselőkkel, feltűnő volt számomra a nagy nyitottság, elérhetőség. Hallottam más jezsuitákról is, akikkel addig soha nem is találkoztam. Rövid időn belül képes voltam egy meglehetősen világos képet alkotni ezekről az emberekről. Az audiovizuális kommunikáció szakértőjeként úgy fogalmaznék, hogy egy tőlem idegen meglátással kezdtem, de lassacskán hozzászoktam, és otthon lettem benne. Több mint húsz rendtársammal beszéltem, és közben hosszú időket töltöttem csendes imádságban. Sosem volt olyan érzésem, mintha valakinek az irányába lennék terelve, hanem inkább egy szabadságteli légkör volt érezhető.”

Frissítve: 2016. október 20.