MVH! MVH! Jelentkezz! Jelentkezz!

Hosszú idő után jelentkezik a magyar jezsuita rendtartomány egyik „perifériája”: Marosvásárhely. Horváth Ferenc SJ összefoglalója a nyár óta történt eseményekről. 

Szeptemberben érkeztem ide, hosszabb küldetésre, a helyi egyetemek és egyetemisták felé való nyitással. Az első hónap főleg fizikai megérkezéssel, és a közösségünk összeállásával telt. Eleinte itthon jöttünk össze, s egyszer Székelyvéckén töltöttünk egy közös estét. Mind az apostoli munkák, mind a saját életünk és közösségünk egyeztetése sok találkozást és átbeszélést igényelt. Hálás vagyok a közösségem tagjainak, Jakabos Barnabásnak és Tamás Barnának, hogy türelemmel veszik időnkénti értetlenségeimet.

A nyár óta eltelt idő alatt is sokat szépült a Jezsuita Udvar. Térkövekkel, macskakövekkel új parkoló (1. kép) és közlekedő tér alakult ki, valamint a templomunkba biciklivel érkező híveknek is készül egy biciklitároló a parkoló mellett. A kollégisták és jezsuiták részére is épül egy új biciklitároló (2. kép). A tavaly indult domborzati egyengetés és füvesítés igényes és egyszerű belső udvarrá alakult (3. kép).

Barnabás szeptember végén elindította a KÉK csoportvezetőket egy közös hétvégével, aminek néhány programjába mi is be tudtunk szállni Barnával (mint az étkezések, és Szentmise).

Október tizennegyedikén ünnepeltük a Veni Sancte-t a Szent Antal Egyetemi lelkészségi templomban. Két nappal korábban kezdődött az ún. „összerázó” hétvége a kollégistákkal, az elsősök, újak beavatásával, s a kollégiumi év programjainak megnyitásával, Székelyvéckén (4. 5. 6. kép). Barna és én voltunk a diákokkal, Barnabás pedig amikor csak tudott, jött és részt vett a programokon.

Ezzel elindultak a szokásos éves programok is, mint a megújuló hittanóra, hétfő esténként, néhol vendégek fogadásával, és nagyobb körű beszélgetésekkel, néhol kisebb körű reflexiókkal, témák átbeszélésével. Eddigi vendégeink voltak Vízi Elemér provinciális, Fekete Pál szobrász, vadász, polgármester (Székelyvécke), Dr. Puskás Attila érgyógyász. Mind a kollégiumnak, mind a hittanórának a fő témája az idén a döntéshozatal, hogyan lehet jó döntést hozni. E köré csoportosítva érdeklődésünket, keresünk embereket, akikkel együtt fedezzük fel a jó döntéshozatal mikéntjét.

Különböző változatos ún. önképző körök zajlanak kedden esténként a kollégiumban, amikből egyet magam kísérek, C.I.A. címen, vagyis a W. Barry SJ és R. Doherty SJ írta Contemplatives in Action c. könyvet vesszük át fejezetről fejezetre. Barna is jelen van az alkalmakon, és nagy segítsége az angolul nehezebben haladóknak, hogy sok magyarul is meglévő anyagot előkészít, illetve helyenként fordít is.

Tamás Barna SJ és Horváth Ferenc SJ

Az év újdonságaihoz tartozik, hogy a közösségünk elvállalta a szomszédos marosszentgyörgyi kármelita szerzetesnőknek a vasárnapi miséjét. Szeptember óta rendszeresen járunk felváltva a kármelitákkal ünnepelni a vasárnapot.

November elején meglátogatott minket Vízi Elemér provinciális. Vizitációja során sokat tudtunk beszélgetni, megtettük az éves beszámolónkat, s együtt különböző témákra tekintettünk. Egy alkalommal egy kirándulás is belefért az időnkbe, a közeli Székelybőbe (7. kép). Mindannyiunknak lelki felüdülés volt a látogatás, és az erdélyi küldetésünkben megerősödve folytatjuk apostoli munkáinkat.

Meglepetésünkre Szász András is meg tudott állni nálunk, miközben szüleit látogatta, nagyon örültünk, hogy tudtunk vele is találkozni, s hogy itt lehetett nálunk egy-két napot. Gyakran fogadunk vendégeket, legyenek lelkigyakorlatozók, rendtársak, rokonok vagy barátok.

Időközben sikerült átvenni a közösségi ökonómusi feladatokat s a lelkészség facebook oldalának szerkesztését, amit még mindig tanulok.

Barnabás november 10-én Székelyudvarhelyen részt vett a Tamási Áron gimnázium alapításának 425 éves évfordulójának ünnepén. Az iskolát jezsuiták építették fel, a részleteket lásd a linken.

Végül pedig november folyamán sikerült kapcsolatba lépnem a Sapientia egyetemmel Koronkán (7. kép), ahol a dékán körbevezetett, s bemutatott a HÖK elnöknek is. Rákövetkező héten eljutottam az egyetem szervezte, lassan hagyománnyá érő „III. zakuszka kóstolóra”, ahol több, mint húszféle házilag készült zakuszkát lehetett tesztelni (8. kép). Az esemény eredete, hogy az egyik diák nagymamája három évvel ezelőtt írta levelében az unokájának: „ha jól tanul, akkor igazán megérdemli, hogy finom zakuszkát egyen”. Ebből az született, hogy elkezdték a jó tanulók kínálgatni egymást, s valakinek kipattant a fejéből, hogy miért ne szervezzék ezt meg jobban? Így a III. alkalommal már verseket szavaló diákokat és élő zenei prodikciót is lehetett élvezni kóstolás közben. Egy professzor ugyanezen alkalommal behívott az előadására, ami a zarándoklatok PR-járól szólt, s a hallgatók előadásai után megkért, hogy meséljek a zarándoklatos és szerzetesi tapasztalataimról. Az orvosi egyetemmel még folyamatban van az ismerkedés

November végén, még Advent előtt elvonultunk a közösséggel két napra Zeteváraljára (Hargia megye), hogy tudjunk egy kis minőségi időt együtt tölteni.

Deo Gratias!

 

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2018. december 04.