Nagyböjt: Jézussal együtt húzni a jármot

2019. március 10. 17:09


Hamvazócsütörtökre! Ilyen néven nincs böjti nap, de értjük a szót: Hamvazószerda utáni csütörtök. Ha súlyos a nap előtte, húshagyó Kedd, legyen az utána való is az! Nos, súlyosak Jézus hamvazócsütörtöki szavai:
„Aki énutánam akar jönni, tagadja meg saját magát, vegye föl mindennap a saját keresztjét, és úgy kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam, megmenti azt” (Lk 9,23).

Személyes vonatkozások egész sora, amit kiemelve így tudok összeolvasni: Őutána menni a saját keresztemmel, őmiatta!

Itt nagyon könnyen el lehet tévedni! Háromszor is!

Az első kérdés, hogy valóban Jézus után megyek-e? Vagy magamat követem? Vagy a világot, Vagy valaki mást?

A második kérdés, hogy vajon saját keresztemet vettem-e fel? Vagy mellényúltam? Az, hogy a sajátom-e, onnét tudom meg, hogy odakínálom a Mesteremnek: Uram, ez tényleg az enyém? Valóban akarod? Ez a kereszt valóban a te akaratod? Ha igen, akkor imádságomban megnyugszik a lelkem, és megtörténik az, amiről Szalézi Szent Ferenc oly szépen ír: „Az Úr maga keni föl szeretete krizmájával az én keresztemet, az én vállamra helyezi”, s mert az az Újszövetség dzügosz-a, kettősjárma, hát bebújik mellém, és együtt húzzuk. Ekkor metamorfózis, csodás átalakulás történik, mert egyenesen azt mondja: „Tollite jugum meum super vos! Vegyétek magatokra az én igámat!”  (Mt 11,29). Az én igém tehát az övé lesz. Ettől lesz édes és ettől lesz könnyű, ahogy a mátéi szöveg folytatja: Az én keresztem, Jézus keresztjeként elhordható! Egyébként meglehet, elviselhetetlen!



A harmadik kérdés már a motivációt érinti. Azt kéri az Úr – aki
propter nos, értünk, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből és emberré, hogy megváltson bennünket –, hogy a keresztünket őmiatta, őérette hordjuk. Még ha nehéz is! Még ha időnként másként is gondoljuk! Mint a halak nélkül kihalászott Péter a bárkája mellett. Noha nem ért egyet Jézussal, de mondja: A te szavadra Uram, kivetem a hálót. Máriát nem kell biztatni, magától mondja, a Lélek ösztönzésére: Legyen nekem a Te Igéd szerint!

Vértesaljai László SJ