Nem értve káosz, megértve hatalom: az MbJ szimpóziuma a Big Datáról

Big Data. Mi ez egyáltalán? Miért hoztuk, hozzuk létre? Frissítjük, bővítjük, állandóan változó, örvénylő tartalomként tartjuk életben – de miért etetjük? Jó ez nekünk, vagy legalább hasznos? Miénk még a kontroll? Vagy az egész egyszer csak a fejünkre dől és maga alá temet? A téma időszerűségét felismerve a Management by Jesus – a Kiss Ulrich jezsuita alapította vállalkozói közösség – szimpóziumot tartott BIG DATA – Are they big enough? – A határtalan határai címmel a Párbeszéd Házában október 29-én. A Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia újságíró-tanfolyamának hallgatója, Halmschlager Andrea beszámolója, Pásztor Péter fotóival.

Honnan számít nagynak egy adathalmaz? Mikortól beszélhetünk Big Datáról? És mi teszi lehetővé a megzabolázását? A Big Data egyszerűen megfogalmazva egy hatalmas, tárolt és folyamatosan gyűjtött, így dinamikusan változó, digitális adathalmaz. Az óriási, gyorsan változó adattömeg feldolgozásához digitális eszközökre (számítógépekre) van szükség. Az adat reprezentációja pedig lényegében egy szám. Például egy véges hosszúságú 0-1 számsorozat. Valami ilyesmi:

Forrás: publicdomainpictures.net

E nagy adathalmazok gyűjtéséhez, strukturálásához, összehasonlításához különleges algoritmusok, szoftverek, eszközök szükségesek. Az ezek alkotta komplex technológiai környezeteket nevezzük Big Data technológiáknak. Mesterséges intelligencia, gépi tanulás, felhőrendszerek, adatbányászat, tartalom- és reklámtargetálás, adatokat gyűjtő és egymással kommunikáló okoseszközök hálózata (IoT) – csak néhány fogalom, ami nem létezhetne a Big Data technológiák nélkül.

Alakítói leszünk-e az új kornak?

Az első információs (vagy IT-) forradalmat a beszéd megjelenése hozta el az őskorban, a másodikat az írás elterjedése több mint ötezer évvel ezelőtt. Ennek következtében óriási könyvtárakban feldolgozhatatlan mennyiségű információ gyűlt fel és porosodott. A harmadik információs forradalmat, ezzel együtt a Big Data technológiák létrejöttét a digitális számítógép megalkotása tette lehetővé, amelynek elméleti alapjait Neumann János magyar matematikus tudományos eredményei adták. Az informatika vívmányainak köszönhetően az emberiség képes lett a felhalmozódott, kezelhetetlenül nagy adathalmazokat digitalizálni, sőt digitálisan gyűjteni és feldolgozni. Erről is beszélt bevezető előadásában Bojár Gábor fizikus, informatikus, a Graphisoft cég alapítója és korábbi tulajdonosa.

Bojár Gábor

Emellett megvilágította, mi kell ahhoz, hogy egy ország sikeres lehessen az új korban, és Magyarországnak milyen esélyei vannak – pontosabban lehetnének – arra, hogy a változásnak alakítója, és ne csak követője legyen. Mert egy merőben új korszak határán vagyunk. A legfontosabb eszköz, amire szükségünk van ebben a korban, s amitől tudományos és technológiai értelemben az áttörések várhatók, a matematika. Az a tudomány, aminek és amely tanításának hazánkban komoly hagyományai vannak és legendás képviselői voltak. A folytatást illetően azonban ma – az oktatás évtizedek óta tartó hanyatlása miatt – rosszul állunk. De talán még nem késő, s vannak, akikre építve a folyamat megfordítható lenne, ha lehetőséget és szabadságot kapnának.

A matematikatanulás mellett szól az is, hogy kis anyagi ráfordítással lehet eredményeket elérni. Kell egy jó tanár, papír, ceruza, esetleg idővel számítógép. A nyereség nem csupán a kreatív és analitikus gondolkodás együttes fejlődése vagy a kritikai gondolkodás, a problémamegoldó, absztrakciós és modellalkotási képesség csiszolódása, de széleskörű alkalmazhatósága miatt forintban is megtérülő hasznot hoz. Ráadásul a gyökeresen új technológiák megtalálásához is új elméleti alapokra, matematikára van szükség.

Árnyoldalak és veszélyek

Bojár Gábor kitért arra is, hogy az IT-forradalomnak is van veszélye. De a közvélekedéssel ellentétben szerinte az nem a mesterséges intelligencia, a robotika munkaerőpiacra gyakorolt hatása, sokkal inkább a géntechnológia, azaz amikor elkezdjük megérteni, majd megváltoztatni az élő sejt sajátos kódját.

Dr. Pünkösty András

Pünkösty András jogász előadásának középpontjában a digitális etika állt. Az adatalapú társadalomban a legfőbb jogi kérdések az adatvédelemmel, a versenyjoggal, az online hirdetési piac szabályozásával kapcsolatosak. Mit kezdjünk a nagy techcégekkel? Az adatkereskedelem mögött valóban megvan-e az érintettek tényleges beleegyezése, a kellő átláthatóság? Mit tudunk arról, hogy egyes cégek milyen adatokat gyűjtenek rólunk, s milyen céllal? Meddig mehet el egy közösségi oldal tulajdonosa, működtetője – ha csak a tartalmak szűrésével is – a felhasználók érzelmi állapotának befolyásolásában, nézeteinek manipulálásában?

Hasonló kérdéseket feszegetett Farkas Zsuzsanna médiakutató, de más megközelítésből. Az előadó bemutatta a három legismertebb közösségi oldal, a Facebook, az Instagram és a TikTok működési sajátosságait. Annak érzékeltetésére, hogy ma már mit tudnak a Big Data technológiák, micsoda hatalmat jelent az elég sok adat birtoklása és a jó elemző algoritmusok hatékony alkalmazása, az előadó a Microsoft Research és a Cambridge University kutatásának eredményét ismertette. Abból pedig kiderült, hogy mindössze 60 facebookos kedvelés mintázata alapján meglehetősen pontos képet tudtak felvázolni az illető intelligenciájáról, politikai nézeteiről, életkoráról, neméről, vallásáról, szexuális orientációjáról és érzelmi stabilitásáról.

Dóczi Barnabás informatikus, aki a Big Data és a HR kapcsolatának egyes vonatkozásait világította meg, előadását egy játékkal indította. A hallgatóság tagjainak el kellett dönteniük, szeretnének-e olyan cégnél dolgozni, amelyet a munkatársak nagy része 18 hónapon belül otthagy, illetve szívesen rábíznák-e pénzünket erre a vállalatra. Előbbi kérdésre senki sem adott pozitív választ, a második esetében már akadt pár vállalkozó.

Dóczi Barnabás

Persze azt is feszegethetnénk, vajon elég jók voltak-e a kérdések, azaz lehetséges volt-e jó döntést hozni ennyi információ birtokában. Aztán kiderült, hogy a szóban forgó cég a világ egyik vezető befektetési alapja, melynek HR-es csapata harmadrészt adatelemzőkből áll. Az emberi erőforrással történő gazdálkodás működési alapelvei pedig rendkívül sajátosak. A munkatársak különböző szempontok szerint pontozzák egymást és adnak-kapnak ily módon erős és azonnali visszajelzést. Ezt viszont jó részük nem sokáig tudja elviselni. Kérdés, ez jót vagy rosszat jelent-e: vajon az egészségesebb önértékelésű kollégák maradnak, vagy épp ők távoznak minél hamarabb? Hol húzódik a határ egyenesség és kíméletlenség, őszinteség, nyitottság és kipellengérezés közt? Hol van a tolerancia, megbocsátás és tapintat helye?

Ami kockázatos, az nem feltétlenül rossz

Bence Balázs befektetési szakértő a Big Data és a tőke kapcsolatát vizsgálta számos példán keresztül. Kiemelte a Palantir Technologies céget, amelynek alapítói szerinte az adatkezelés, -feldolgozás és -megértés mágusai voltak, ami lehetővé tette látványos felemelkedésüket. Rengeteg céggel és állami szervvel működtek együtt az amerikai kormánytól kezdve a CIA-n és a légierőn át az eltűnt gyerekek keresésével foglalkozó központig. Segítettek Oszama Bin Laden felkutatásában éppúgy, mint az USA vakcinaelosztási tervének megalkotásában. Az előadó rámutatott, hogy amint a tőke és a technológia, illetve a tőke és az innováció eddig is elválaszthatatlan volt, a továbbiakban is kéz a kézben halad majd.

Kiss Ulrich SJ és Farkas Zsuzsanna

A nap zárásaként szervezett kerekasztal-beszélgetésen Kiss Ulrich SJ felvetette: nem világos, hogy a nagy adathalmazokból az algoritmusok miként szűrik ki a hibás adatokat. Nem lehet, hogy épp a leglényegesebbek kerülnek a kukába, és az eredmény használhatatlan lesz? A válasz több eleme is előkerült a beszélgetésben és korábbi előadások során. Nem mindegy, mit és hogyan kérdezhetünk meg egy bizonyos adathalmaz alapján, az atipikus, „hibás” adatoktól pedig sokszor tényleg eltekinthetünk. Persze az eredmény sem feltétlenül hibátlan, de elég nagy adathalmazt véve, elég jó kérdés és elég jó algoritmus esetén a válasz is elég jó lesz. Az „elég” szavak mögött pedig precíz matematika áll. Emellett mi, emberek – miközben a nyugati világban szeretünk szinte mindenben roppant egyedi és különleges lényként gondolni magunkra – meglehetősen tipikusan tudunk viselkedni, gondolkodni, dönteni. Voltaképpen a sikeres reklámozást is ez teszi lehetővé, és a rólunk gyűjtött személyes adatok halmaza jó alap ehhez.

A Big Data veszélyeket is hordoz – mint minden hatékony eszköz, amit feltalált és használ az emberiség. De ami kockázatos, még nem feltétlenül rossz. Megtehetjük, hogy nem tanuljuk meg használni, hogy sátáninak bélyegezzük, hogy nem ismerjük meg. De akkor magunk szolgáltatjuk ki magunkat önként azoknak, akik önző hatalmi célokra vetnék be ezt a technológiát.

Miért érdekli a Big Data a jezsuitákat?

A jezsuitáknak mindig is megvolt a nyitottságuk az újra, a maira, és igyekeztek mindenben felismerni a spirituális vetületet – emelte ki a szimpóziumot megnyitó beszédében Vízi Elemér SJ provinciális.

Vízi Elemér SJ

Szerinte ezért is természetes, hogy egy ilyen, látszólag pusztán világi témájú tanácskozásnak is helyet adnak, miközben azt is keresik, hogyan tudják az új technológiákat a maguk munkájában, a hálózatépítésben, a hatékonyabb kormányzásban felhasználni, s hogy miként tölthetik be minden helyzetben legjobban a hivatásukat: az emberek szolgálatát és az evangélium hirdetését. Ahogy jelszavuk is mondja, Ad Maiorem Dei Gloriam, azaz Isten nagyobb dicsőségére.

Frissítve: 2021. november 03.