Nemeshegyi Péter SJ: Kis történet az eucharisztia évének megnyitása alkalmából

Régi emléket szeretnék elmondani. Fiú koromban lelkesen cserkészkedtem a híres Hármas számú Regnum Marianum cserkészcsapatban. Ezzel a csapattal kezdődött Magyarországon a katolikus cserkészet ragyogó története. Sík Sándor, Prohászka Ottokár, Majláth Gusztáv  és sok más lelkes ember állott e mozgalom élén. A cserkészetből átvették mindazt, ami értékes, de lobogó keresztény tartalommal töltötték fel. A Damjanich utca 50. szám alatti épület udvarán több mint 400 cserkészfiú nyüzsgött az ott lakó „regnumi atyák” vezetésével.

Én a Luzsénszky Alfonz atya által vezetett Sas csapatnak voltam tagja, és annyira megtetszett az ottani élet, hogy érettségi után is ott maradtam segíteni az atyának a nyolc évvel fiatalabb „kis Sasok” csapatának vezetésében. Alfonz atya nagyon kedvelte a hosszú nyári táborokat. Úgy gondolta, hogy ez a legjobb alkalom, hogy a fiúkat gyakorlati keresztény életre nevelje. A táborhelyre érkezésünkkor első dolgunk volt egy szabadtéri oltár felállítása. Másnap reggel már ott folyt a szentmise. Az erdő fái voltak a templomoszlopok, madarak éneke kísérte miseénekeinket.

A második vagy harmadik „kis Sas” táborban történt a számomra emlékezetes következő esemény. A fiúk tizenkét-tizenhárom éves kis kamaszok voltak. Szívesen, lelkesen vettek részt a reggeli szentmisén, és mindegyikük szépen a szentáldozáshoz járult. De volt köztük egy gyerek, a Gyurka. Ő is ott volt a szentmisén, hiszen ez hozzátartozott a napirendhez, de a tábor harmadik-negyedik napjától kezdve abbahagyta a szentáldozást. Azt is észrevettem, hogy napközben veszekszik, verekszik a többi gyerekkel, elégedetlenkedik, rossz légkört teremt. Éreztem, hogy valami baj van ezzel a gyerekkel, és kerestem az alkalmat, hogy a lelkére beszéljek. El is jött a jó alkalom.

Alfonz atya egy kis Mária-szobrot állíttatott fel egy nagy fa ágára, és megszervezte, hogy egy éjszaka a fiúk, estétől reggelig, felváltva 20-20 percre oda jöjjenek imádkozni. Kis gyertya égett a szobor előtt, és jöttek is szépen sorban a fiúk. Én pedig odaültem a leghátsó padkára, és vártam, hogy mikor jön a Gyurka.

Jött is, éjfél után valamivel, és leült a Mária szobor elé. Odasettenkedtem melléje, és megszólítottam: – Gyurka, most csendben szeretnél-e imádkozni, vagy beszélgethetnénk-e egy kicsikét? A Gyurka nem mondott se igent, se nemet, így hát elkezdtem csendesen beszélni. Beszél-getés nem lett belőle, mert a Gyurka csak hallgatott. Már nem emlékszem pontosan, hogy miket is mondtam neki akkor, de olyasvalami lehetett, hogy Jézus mennyire szeret téged, odaadta életét értünk, mennyire örül annak, ha te magadhoz veszed őt a szentáldozásban.

Eltelt a 20 perc, Gyurka ment felébreszteni a következő gyereket, én pedig ott maradtam a szobor előtt reggelig, és imádkoztam a Gyurkáért.

Reggel az egész tábor felébredt, készülődött mindenki a szentmisére. Én pedig a tábori konyhánál kavartam a tejet a nagy üstben a tűz fölött, hogy mise után mindjárt kész legyen a meleg reggeli. Egyszer csak ott terem előttem a Gyurka. Mérgesen, elégedetlenkedő arckifejezéssel néz rám, és rámförmed: – Peti bá! Én éhes vagyok!

Hát ez mellbe vágott. Kárba ment hát az egész éjszakai beszélgetés és virrasztás? Ez a gyerek már megint csak elégedetlenkedik, hogy minek az a szentmise, miért nincs mindjárt reggeli! Szomorúan néztem Gyurkára. Erre ő hirtelen, huncutul elmosolyodott, és megszólalt: – Éhes vagyok az Úr Jézusra!

Gondolhatjátok, mekkora volt az örömöm. És Jézus öröme! Attól fogva Gyurka megint jött szépen áldozni, és megszűnt rosszalkodása. Ismét vidám, lelkes cserkészfiú lett belőle.

Az eucharisztia évének elején, gondoltam, elmondom ezt a történetet, hiszen Jézusnak e nagy-nagy ajándékával szembeni viszonyunkban a legfontosabb dologra mutat rá. Akkor van minden rendben, ha vágyakozunk, „éhezünk” Urunkra, Jézus Krisztusra, aki meghalt értünk, feltámadt értünk, és velünk van, bennünk él minden nap a világ végéig. Ezt kapjuk meg, tapasztaljuk meg az eucharisztiában. Istennek legyen hála!

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2018. november 07.