A bajorországi Hohenfelsből származott, és az ausztriai Linzben vették fel a Társaságba. Próbaéveit Bécsben töltötte. Utána Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1724–6-ban Grazban tanult bölcseletet. 1727–30-ban Bécsben, 1731-ben Passauban volt középiskolai tanár. 1732–5-ben Grazban végezte a teológiát. 1735-ben szentelték pappá. A következő évben Komáromban lett hitszónok. A harmadik próbaévre az ausztriai Judenburgba került. 1738–43-as években Pozsonyban, Linzben, Bécsben és Steyrben volt hitszónok. 1744-ben házgondnok lett Pozsonyban. A következő években újra hitszónok volt Linzben és Grazban. 1753–6-ban Besztercebányán rektor és plébános, majd Steyrben rektor volt. 1760-tól haláláig Grazban házi lelkiatya és a kateketikai könyvtár igazgatója, valamint imalapok és vallásos füzetek kiadója volt.

Kereskedőcsaládból származott; a szombathelyi egyházmegye címére szentelték fel. Az I. világháború alatt katonalelkészként szolgált. A háború idején érlelődött meg szerzetesi hivatása. Szegeden végezte a noviciátust P. Müller Lajos keze alatt. Majd éveken keresztül Mezőkövesden és Nagykapornakon lelkészkedett. 1930–3 között New Yorkban az emigráns magyarok lelkipásztora volt. Ezután a kalocsai rendházban lelkész, a Mária-kongregációk és a Jézus Szíve Társulat vezetője. 1936-ban Szegeden végezte harmadik probációját. 1936-tól az újonnan megnyílt hódmezővásárhelyi jezsuita plébánia vezetője. Innen került Észak-Erdély visszacsatolása után (1940) a szatmárnémeti rendházba, ahol közel négy évtizeden keresztül végzett igen eredményes lelkipásztori munkát.

Az isaszegi sekrestyés fiaként, lelki olvasmányai hatására választotta a Jézus Társaságot. 1935-ben felvették először aspiránsnak, majd a következő évtől kezdte meg a noviciátust P. Hemm János vezetése alatt. A noviciátus után a Manrézában maradt mint kertész, szabó és ruhatáros. 1940–4 között a kalocsai rendházban volt szabó, ebédlős, portás. A háború után néhány évig a kispesti rendháznál volt házi mindenes, kertész, ebédlős, majd a feloszlatásig Mezőkövesden házi mindenes, szabó és kertész. A diszperzió idején először Tabon működött mint sekrestyés, majd Isaszegen szintén sekrestyés és harangozó. Betegségéből való felépülése után a pannonhalmi otthonban lábadozott, majd a verőcemarosi szociális otthon alkalmazottja volt. A rend visszaállítása után a kispesti templom sekrestyéseként dolgozott. Élete utolsó éveit a Radvány utcai rendházban, illetve a pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthonban töltötte, ahol elhunyt.
Ir: Pálos 170; MJTN 58; Nemesszeghy E.: F. Ecseri Mihály 1913. 01. 11. – 2003. 12. 16. ProvH 84. (2004. január–február) 30–1.

1565–6-ban Nagyszombatban tanított grammatikát, szemináriumi felügyelő és hitszónok volt. 1566-ban Rózsavölgyön is működött. 1566–9-ig bölcseletet tanult Bécsben. 1570-től haláláig hitszónok volt Olmützben.

1894–6 között Nagyszombatban volt testvérnovícius és betegápoló. 1897-ben Kalocsán, 1898-ban Pozsonyban volt betegápoló. 1899–1909 között Kalocsán volt betegápoló, borbély és házi kísérő. 1910–22 között Szatmárnémetiben betegápoló, az élelmiszerraktár és a szolgák felügyelője.

Bambergban született és 1561-ben, Bécsben lépett be a Társaságba. Valószínűleg az év vége felé Nagyszombatba érkezett, ahol letette első fogadalmait. 1562 szeptemberében a pestis áldozata lett.

Judenburgból Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaévek után Leobenben volt a tanárképzőben. 1744–6-ban Grazban végezte a bölcseleti tanulmányokat. 1747-ben Millstattban, a következő évben Grazban, majd 1749–50-ben Passauban tanított. A teológiai tanulmányokra 1751–4-ben Nagyszombatba került. Judenburgban volt harmadik probációban. A Társaságban egészen a feloszlatásig görög nyelvet tanított 1756–9-ben Bécsben, 1760–2-ben Grazban és 1763-tól Nagyszombatban, ahol 1772–3-ban a bölcsészeti kar dékánja is volt. Görög nyelvkönyveket adott ki. A feloszlatás után Nagyszombatban a nemesifjak konviktusának igazgatója volt. Vácon halt meg.

Porosz származású volt. A lengyelországi Braunsbergben lépett a Társaságba 1577-ben. 1584 elején már Kolozsváron tanult retorikát és a szeminárium vezetőjének segített. Az 1586-os pestisjárvány áldozata lett.

Bécsben végezte a rendi próbaidőt és a tanárképzőt. 1647–9-ben Grazban hallgatta a bölcseletet. 1651-ben Nagykárolyban, 1652–3-ban Kassán és a következő évben Ungváron tanított. 1655–8 között Grazban végezte a teológiát. 1658-ban szentelték pappá, majd Judenburgban volt harmadik probációban. Tanári pályafutását Nagyszombatban kezdte: 1660–3 között bölcseletet tanított. Onnan két évre Kassára került a kazuisztika tanárának. 1666–79 között Nagyszombatban működött. Tanított kazuisztikát, kontroverziát és egyházjogot, és a nemesi kollégium igazgatója is volt. 1676–7-ben az esztergomi érsek rendelkezésére állt. 1680-ban Pozsonyban a gazdasági ügyeket intézte, majd három évig újra az esztergomi érsek szolgálatában állt. 1684–5-ben a nagyszombati központi szeminárium igazgatója volt. Onnan három évre Sopronba került házi lelkiatyának. Egy évre visszatért Nagyszombatba, ahol kazuisztikát tanított és a szeminárium igazgatója volt. 1690-től haláláig Győrben a házi lelkiatya hivatalát látta el.

Az esztergomi főegyházmegye címére szentelték pappá, a következő évben lépett be a Társaságba. Nagyszombatban végezte a noviciátust, majd 1905–8 között a kalocsai jezsuita gimnáziumban volt szakaszfelügyelő. 1909–10-ben a pozsonyi filozófiai főiskola hallgatója volt, majd 1911–2-ben a bp.-i Tudományegyetemen filozófia- és történelemtanári diplomát szerzett. A következő tanévben Kalocsán tanított; 1915-ban Bp.-en volt lelkész, lelkigyakorlat-vezető, Mária-kongregációk prézese. 1916-ban a harmadik probációját végezte St. Andräban. 1917–9 között a pécsi Pius Kollégiumban tanított, 1919-től Pozsonyban volt miniszter és a Mária-kongregációk prézese, magyar nyelvű szónok. 1921–5 között a pesti jezsuita templomban előbb délutáni szónok és falusi missziós, majd lelkész és a Mária-kongregációk prézese volt. 1926–30 között Szegeden volt lelkész, Mária-kongregációk prézese. 1930–47-ig Bp.-en működött mint miniszter, majd socius, a Mária-kongregációk prézese, lelkigyakorlat-vezető. 1948–50 között Nagykapornakon volt spirituális. A feloszlatáskor Kunszentmártonba internálták. 1951-től haláláig a pannonhalmi szociális otthon lakója volt.

Regensburgban született, Bécsben lépett be a Társaságba. A bölcseleti tanulmányokat 1656–8-ban, a teológiát 1663–7-ben Grazban végezte. Rögtön utána Judenburgba került a harmadik probációba. Első állomáshelye Győr volt 1669–71-ben, fő munkaterülete a lelkpásztorkodás. Utána Bécsben 1672–8 között a tartomány gazdasági ügyeit intézte. 1679–81-ben Győrben a kollégium rektora volt. A következő évben Bécsben dialektikát tanított. 1683-ban a svédországi misszió tagja volt. Egy év múlva vissszatért Bécsbe, ahol négy év alatt különböző lelkipásztori feladatokat végzett, majd 1686–8-ban a tartományfőnök titkára volt. Utána rektorként működött 1689-től Laibachban, 1692-től Klagenfurtban és 1695-től Passauban. 1699-ben vezette a harmadik próbaévet Judenburgban; innen egy év múlva Leobenbe került, ahol rövidesen meghalt.

A középiskolát szülővárosában végezte, onnan lépett be a bécsi újoncházba. Két év múlva szülővárosában tanított. 1681–3-ban Grazban végezte a bölcseletet. Utána egy-egy évig Laibachban, Goriziában, majd újra Laibachban tanított. A teológiára Grazban került 1687–90-ben. Ott szentelték pappá az utolsó évben. Utána két évig hitszónokként működött Pletriában és szülővárosában. 1693-ban Judenburgban volt harmadik probációban. Utána megkezdte főiskolai pályafutását: 1694-ben Grazban etikát és történelmet tanított, utána Nagyszombatban a hároméves bölcseleti kurzust adta elő. Linzben egy évig, majd Grazban két évig kazuisztikát tanított. Így jutott el a teológia tanításáig 1702–3-ban Nagyszombatban. 1704-ben Laibachban iskolaigazgató lett. Utána két évig Grazban tanított teológiát, majd négy évig rektor volt Laibachban. 1711–2-ben szentírástant adott elő Grazban és a bölcsészeti kar dékánja volt. 1713-tól haláláig szülővárosában dolgozott mint iskolaigazgató, a kánonjog professzora és könyvtáros. Két könyve Nagyszombatban jelent meg.

Gyöngyösön született, huszonhat éves korában, Bécsben lépett be a Társaságba. Tanulmányait Grazban és Nagyszombatban végezte. Ott szentelték pappá 1662-ben. 1663–4-ben Gyöngyösön tanított, utána végezte 1665-ben Judenburgban a harmadik próbaévet. Utána egy évig még tanított Ungváron. 1667–9-ben Szatmáron volt hitszónok és népmisszionárius. Lelkipásztori munkakörben dolgozott Munkácson és Nagyszombatban. 1675-ben Komáromból a két dunai sziget, Ekel és Oranics híveit gondozta. Utolsó állomáshelyén, Győrben 1676-tól haláláig lelkipásztori feladatokat látott el.

1932. május 3-án, huszonhét éves korában lépett be a Társaságba Jambrekovich családi névvel. 1934-ben Szegeden egy évig bölcseletet tanult. Utána 1935-ben Pécsett tanított magyar és latin nyelvet. Ebben az évben vette fel az „Endrődy” nevet. 1936-ban Szegeden kezdte el teológiai tanulmányait. Akkor jelent meg Kaszap István életrajza Életet Krisztusért címmel, melyet 1944-ig még tizenöt kiadás követett, és lefordították cseh, francia, horvát, lengyel, német, olasz, orosz és spanyol nyelvre is. A teológiát Leuvenben folytatta. 1937-ben szentelték pappá. 1940-ben a Magyar Kultúra szerkesztőségében dolgozott, és „időszerű apostolkodás”-t végzett. 1941–3 között Szegeden teológiát tanított. 1944-ben van szó az évi katalógusban először Kaszap István boldoggá avatásának előmunkálatairól. A háború után elhagyta Mo.-t. 1947-től Argentínában, Buenos Airesben tanított teológiát. 1949-től Kaszap István boldoggá avatásán dolgozott, és készült arra, hogy Kanadába költözik. 1952-ben Torontóból végzett a magyarok között lelkipásztori munkát. 1953-ban az Egyesült Államokba, West Baden Springsbe került, ahol először két évig teológiát tanított, majd a könyvtárban segített, és írással foglalkozott. 1960–62-ben Miamiban élt mint író és lelkipásztor. Ott hagyta el a Társaságot. 1975. július 10-én a kaliforniai San Joséban halt meg.

Az ausztriai Steyrből lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben volt a tanárképzőben. 1752–4-ben bölcseletet tanult Bécsben. 1755–8-ban Linzben tanított a középiskolában. 1759-ben Bécsbe került teológiára, s 1761-ben szentelték pappá. 1763-ban a bécsi Theresianumban hitszónok volt. A következő évben a harmadik probációt végezte Judenburgban. 1765–7-ben Linzben, utána két-két évig Kremsben, Pozsonyban és újra Linzben volt hitszónok. A feloszlatás után is ott működött tovább haláláig. Két hitvédelmi műve a szentmiséről és a papság szentségéről Pozsonyban jelent meg.

A Manrézában végezte a noviciátust. 1950-ben a szerzetesrendek feloszlatása után előző szakmájában helyezkedett el mint építésztechnikus, Bp.-en. 1956-ban elhagyta az országot, Írországba rendelték a teológia elvégzésére. 1961-ben Clevelandben végezte a terciát. 1962–3-ban Torontóban, 1964–6 között pedig Courtlandben volt káplán. 1966–71 között Alaszkában volt misszionárius, majd 1972–3 folyamán Torontóban káplán. 1973–81-ig Hamiltonban volt plébános, utána pedig 1985-ig Courtlandben. 1986–7-ben Elizabeth nővérnek segített Pakisztánban házat alapítani, de a hatósági ellenállás miatt nem járt sikerrel. 1988–92 között Chicagóban a Szent István magyar templom plébánosa. Majd hazatért Mo.-ra, felépítette a Sodrás utcai rendházakat, utána 1995-től Pilisvörösváron a Szent Erzsébet Otthonban lett gondnok és lelkész. 2008-ban visszament Kanadába, ahol Hamiltonban, a Szent Erzsébet Otthonban lelkész.

Világi papként lépett be a jezsuiták romániai rendtartományába. 1941-ben Bp.-re került a Manrézába lelkigyakorlatok tartására. A háború után visszament Erdélybe, és Szatmárnémetiben működött. 1948-ban Szamosújvárra internálták, 1954-ben vagy 1955-ben szabadult. Utána Kolozsváron volt kisegítő lelkész.

1906–8-ig Nagyszombatban volt testvérnovícius, majd 1909-ben Szatmárnémetiben szakács és házi kísérő. 1910–2 folyamán Kalocsán volt betegápoló, ruhatáros, sekrestyés és házi kísérő; 1913–24-ig Szatmárnémetiben élt mint gazdasági vezető, portás, házi kísérő, házi mindenes és pincemester.

1929–34 között a zugligeti Manrézában elvégezte a noviciátust, utána befejezte középiskolai tanulmányait. 1935–7-ig Szegeden végezte filozófiai tanulmányait. 1938-ban a kalocsai jezsuita konviktusban volt szakaszfelügyelő. 1939–42 között Szegeden végezte a teológiát, ahol közben pappá szentelték. 1943–4 folyamán Szatmárnémetiben volt lelkész. 1947-ben a zugligeti Manrézában töltötte a harmadik probációt. 1947-ben Kalocsán volt lelkész, templomi gyóntató; 1948–50 között Hódmezővásárhelyen volt plébánoshelyettes és iskolai hittantanár. A diszperzióban az esztergom–bp.-i főegyházmegye különböző plébániáin volt kántor. 1987–9 között Verőcemaroson a szociális otthonban volt spirituális és a nővérek gyóntatója.

1890–5 között St. Andräban testvérnovícius, majd ruhatáros és pincemester volt. 1896–1937 között Nagykapornakon élt mint gazdasági vezető, kertész, pincemester és a napi meditáció ellenőre. 1937-ben Kalocsán volt gazdasági vezető. 1938–44 között Nagykapornakon betegeskedett.

Kassán végezte a középiskolát és Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Szakolcán volt a tanárképzőben. 1752–3-ban Grazban tanult bölcseletet. 1754–7-ben Egerben, a következőben Kassán tanított. 1759-től Nagyszombatban egy évig matematikát, négy évig teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1762-ben. 1765-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1766–70 között a nagyszombati szemináriumban volt nevelő. 1771-től a feloszlatásig Kassán tanított bölcseletet. Utána világi papként működött tovább, és Szepeskáptalanban kanonokként halt meg.

A nagyszombati kétéves noviciátus után, 1871-ben Kalocsán tanított, majd 1872–4 között Pozsonyban filozófiai hallgató volt a főiskolán. 1875–6-ban újból Kalocsán oktatott, majd 1877–8-ban Innsbruckban teológiát tanult. A következő két évben újból Kalocsán tanított. 1881-ben St. Andräban végezte a terciát. Utána haláláig ismét Kalocsán tanított, fáradhatatlan tevékenységet fejtett ki mint főgimnáziumi felügyelő, irodavezető, tanácskozmányi jegyző. Élete utolsó éveiben a főgimnázium igazgatója volt.

Az ausztriai Krems jezsuita iskolájából lépett be a bécsi újoncházba. A próbaidő után Leobenben tanult a tanárképzőben. A bölcseletet 1705–7 között Grazban végezte. Utána három évig Bécsben és egy évig Passauban tanított a középiskolában. 1712–5-ben Grazban volt a teológián, majd Judenburgban a harmadik probációban. 1717-től Grazban először a humaniorát, majd a bölcseletet tanította. 1720–6 között Budán egy évig bölcseletet tanított, öt évig ünnepi hitszónok volt, majd a Vízivárosban lett házfőnök és plébános. 1730-tól Budán rektorként és plébánosként működött. 1733-ban Bécsújhelyen lett rektor, majd 1736-tól haláláig a csehországi Žirečben házfőnök.

Besztercebányáról lépett be a Jézus Társaságba. Próbaidejét Trencsénben végezte. Utána Szakolcán volt a tanárképzőben. A bölcseleti tanulmányokra Bécsbe került 1731-ben. 1734–5-ben Szakolcán, 1736-ban Eperjesen tanított. 1737–40-ben Kassán volt teológus. A harmadik próbaévet Besztercebányán végezte. 1742–3-ban Liptószentmiklóson volt népmisszionárius. Onnan Kassára került. 1744-ben matematikát tanított. A következő három évben előadta a teljes bölcseleti kurzust. 1748–9-ben kontroverziát tanított, 1750-ben pedig Budán kazuisztikát adott elő. A következő évtől haláláig a lelkipásztorkodásban vett részt. Lőcsén, Kassán, Szakolcán és Zsolnán hitszónok, 1758-ban Egerben és a következő évben az országban népmisszionárius volt. 1760–9-ig Szakolcán, 1770-ben Pozsonyban, majd Selmec- és Besztercebányán a feloszlatásig katekétaként működött. Több könyvet jelentetett meg 1747–8-ban Kassán.

Tizenkilenc éves korában Trencsénben lépett be a Társaságba. A bölcseletet 1660–2-ben Kassán, a teológiát 1666-ban Nagyszombatban, majd 1667–9-ben Kassán végezte. 1670–1-ben Ungváron tanított. 1673-ban Sopronban a ház gazdasági ügyeit intézte. A következő évben Besztercebányán hitszónok, majd Nagyszombatban hitoktató volt. 1675–6-ban Rozsnyón volt házfőnök. A következő két évben Ungváron intézte a ház ügyeit. 1678-ban Sárospatakon volt lelkipásztor, majd visszatért Ungvárra előző hivatalába. 1680-ban újoncmester volt. 1681-ben visszatért házgondnoki feladatához. 1685–6-ban Ecseden lelkipásztor, 1687–91-ig Sárospatakon házfőnök volt. A következő évben Rozsnyón, 1693–6-ig Sopronban, 1697–8-ban Egerben volt lelkipásztor. Úgy látszik, hogy ettől az időtől kezdve fizikai ereje fogyni kezdett. 1699-ben Gyöngyösön, 1700–1-ben Kassán, 1702-ben Ungváron és 1703-tól haláláig Sárospatakon volt házi lelkiatya.
F