1630-ban Leobenben lépett be a Társaságba. 1633–5 között Grazban végezte a bölcseletet. Utána egy-egy évig Fiuméban, Varasdon, Zágrábban és újra Varasdon grammatikát tanított. 1640–3 között Nagyszombatban tanulta a teológiát. 1643-ban szentelték pappá. Utána egy évig Varasdon grammatikát tanított, majd Judenburgban elvégezte a harmadik próbaévet. 1646–7-ben Varasdon retorikatanár volt. 1648-ban logikát tanított Nagyszombatban. A következő évben betegen Zágrábban tartózkodott. 1650–2 között Varasdon volt házfőnök és iskolaigazgató. 1653–77 között Zágrábban tartózkodott. Volt vasárnapi hitszónok és a szeminárium igazgatója. 1654–7-ben a rektori tisztséget töltötte be. Továbbra is ott maradt, és irányította a szemináriumot, de a lelkipásztorkodásban is részt vett. 1663–6 között újra rektor volt. Sokat dolgozott azon, hogy a kollégium megkapja az egyetemi rangot, ami 1669-ben megtörtént. 1678-ban Varasdon volt a szeminárium irányítója, amikor Zágrábban meghalt.
Habdelić nagy szerepet játszott abban, hogy a horvát nyelvben a 17. században folyt vita kapcsán a három dialektus egyesítésekor a „kaj” jusson diadalra. Ebben Ádám eredeti bűnéről írt könyve volt a legnagyobb hatással.

Szülővárosában, Bécsben lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. Utána Grazban 1664–6 között bölcseletet tanult, 1667–8-ban pedig a középiskolában tanított, és a színielőadások felelőse volt. A következő évben Klagenfurtban a humaniorákat tanította. 1670–3-ban Grazban végezte a teológiát, ahol pappá szentelték. Utána ugyanott egy évig retorikát tanított. 1675-ben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. A következő évben Besztercebányán házgondnok, 1677–81 között házfőnök volt. 1682-ben a bécsi professzusház gondnoka lett. 1683–4-ben a traunkicheni rendházat vezette, majd 1685–8-ig Sopronban volt rektor. 1689–94-ben a tartományfőnök helyetteseként működött. 1695-től mint házfőnök, 1701-től haláláig Besztercebányán mint első rektor dolgozott.

Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után elvégezte a tanárképzőt. 1708–10 között Grazban bölcseletet tanult. 1711–13-ban Bécsben és a következő évben Leobenben tanított a középiskolában. A teológiai tanulmányok végzésére 1715–8 között Nagyszombatba került, ott szentelték pappá 1718-ban. A következő évben Judenburgban volt a harmadik probációban. 1720–21-ben Bécsben a héber nyelvet tanította. 1722-ben Budán logikát, a következő évben fizikát és metafizikát adott elő. 1724–5-ben Bécsben hébert tanított, utána 1730-ig vasárnapi és ünnepi szónok volt. 1731-ben a bécsi kollégiumban a házgondnoki, az újoncházban a rektori és újoncmesteri feladatot látta el. A következő három évben Kremsben rektor, és halálának évében Linzben gyóntató volt.

Veszprémben született, végzett bölcsészként Budáról lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő után Egerben egy, Nagyszombatban két és Pozsonyban egy évig tanított középiskolában. Teológiai tanulmányait Nagyszombatban és Kassán végezte 1761–64-ben. 1763-ban szentelték pappá. 1765-ben Gyöngyösön tanított, majd Egerben elvégezte a harmadik próbaévet. 1767-ben Sárospatakon, a következő évben Gyöngyösön volt hitszónok és lelkipásztor. 1769-től a Társaság feloszlatásáig Kolozsváron két évig bölcseletet tanított, de kezdettől fogva magyar ünnepi szónok és börtönlelkész is volt. és 1779-ben Veszprémben lett plébános. Ismert hitszónok volt.

Húszéves korában lépett be a brünni újoncházba. 1600-ban Olmützben grammatikát tanított. Grazban 1601-ben fizikát, 1602-ben metafizikát hallgatott. Utána egy évig Vágsellyén tanított grammatikát, ahol akkor Pázmány Péter volt az iskolaigazgató. 1604-től kezdve újra együtt voltak Grazban. Pázmány teológiatanár, Hajnal pedig hallgató volt. 1607-ben szentelték pappá. A következő évben a poétika tanára volt ugyanott. 1609-ben Klagenfurtban végezte a harmadik próbaévet. 1610-ben poétikát, a következő évben retorikát tanított Olmützben. 1612-ben Zágrábban gyóntató, házi lelkivezető és iskolaigazgató volt. 1613–5-ben az alsólendvai misszió főnöke volt. 1617-től az újjáalapított nagyszombati kollégium házgondnoka és lelkipásztora lett. 1618-ban Forgách Zsigmond felső-mo.-i főkapitánynál, majd nádornál tartózkodott. 1620-ban Bécsben, a következő évben Zágrábban volt minden hivatali megjegyzés nélkül. 1622–43 között Eszterházy Miklós nádor udvarában élt. Ő térítette katolikus hitre a nádor feleségét, Nyáry Krisztinát. Húszéves barátsága a nádorral kihatott a katolikus egyház újjáéledésére és megerősödésére. Nagy befolyása volt a következő nemzedék katolikus nevelésére is. Ismert műve a több kiadást megért emblémás imádságos könyve: A Jézus szívét szerető szíveknek ájtatosságára. A képek metszője a híres németalföldi mester, Antoine Wierix volt. Tartalmában azonban a mo.-i lelki irodalom hagyományaira támaszkodott. Egy másik, álnéven (Egy keresztény orvosdoktor) kiadott műve komoly teológiai alapokon nyugszik.

Selmecbányán született, Budáról logikusként lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő után Szakolcán tanított a legalsó osztályban. 1732–4 között Bécsben végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána egy-egy évig Trencsénben szintaxist, Pozsonyban poétikát és Pécsett retorikát tanított. A teológiai tanulmányokra 1738–41 között Grazba került. Ott szentelték pappá 1741-ben. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1743-ban kezdte el Nagyszombatban tanári pályafutását. Három évig bölcseletet adott elő, és utána egy évig a szeminárium lelkivezetője volt. 1747-től két-két évig Kassán és Nagyszombatban a kontroverzia tanára és a szeminaristák Mária-kongregációjának vezetője volt. 1751-ben egyházjogot tanított. A következő évben Budán a főiskola igazgatója és könyvtáros lett. 1753-ban Kassán a szentírástan tanára és a bölcsészeti kar dékánja volt. Onnan két évre újra Budára került előbbi hivatalaiba. 1756-tól, már gyenge egészséggel, két évig a pappá szentelendők vizsgáztatója, egy évig a historia domus írója és 1759–69 között a lelkipásztori problémák megbeszélésének vezetője volt. 1770-ben már csak házi gyóntató. 1771-től a Társaság feloszlatásáig ugyanezt a feladatot látta el Besztercebányán.

Nagymartonban született és Sopronból lépett be a trencséni újoncházba, ahol egy évig maradt, a második évet Bécsben töltötte. Utána Leobenben végezte a tanárképzőt, majd Sopronban grammatikát tanított. 1748–50-ben Bécsben végezte a bölcseletet. Utána két évig Pozsonyban grammatikát, Kolozsváron egy évig poétikát tanított. A teológiai tanulmányokat Kassán kezdte 1754-ben és Nagyszombatban folytatta. 1756-ban szentelték pappá. 1758-ban Kőszegen grammatikát tanított, majd Egerben elvégezte a harmadik próbaévet. 1760–1-ben a szakolcai tanárképzőben, 1762-ben Nagyszombatban a görög nyelvet tanította. Latin nyelvű költeményben énekelte meg Erdély tizenhárom fejedelmét.

Pozsonyban született, tizenkilenc éves korában Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaévek után egy évig középiskolában tanított, majd bölcseletet is; ezt 1645-ben Passauban folytatta. 1646-ban Sopronban, 1647–8-ban Győrben tanított középiskolában. Teológiai taulmányait Grazban végezte 1649–52-ben. Ott szentelték pappá. 1653–4-ben Gyöngyösön retorikát tanított. 1655-ben volt harmadik probációban Judenburgban. 1656-ban Nagyszombatban, 1657-ben Pozsonyban népmisszionáriusként működött. 1659–61-ben Nagyszombatban házgondnok volt, de részt vett a lelkipásztori munkában is. 1662–4-ben Bécsben a Pázmáneum igazgatója volt. 1665–7-ben Trencsénben rektorként működött. A következő évben Nyitrán volt népmisszionárius, 1670–1-ben Győrben hitszónok és a gazdasági ügyek felelőse. 1673-ban Nagyszombatban házgondnoki hivatalt viselt. 1674–5-ben házfőnök volt Szakolcán. 1675-ben Pozsonyban a gazdasági ügyeket intézte, majd a következő két évben Nagyszombatban a nagyszemináriumot vezette. 1679–82-ben Győrben intézte a gazdasági ügyeket. 1683–5-ben Pozsonyban a diákotthont vezette. A következő két évben a bozóki misszió főnöke volt. 1688-ban Nagyszombatban a szemináriumot vezette, de az év szeptember 4-én Bozókon meghalt.

Harsányban született, Egerből lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő elteltével Győrben tanult a tanárképzőben. 1767–8-ban Nagyszombatban végezte bölcseleti tanulmányait. Utána Komáromban, Esztergomban egy, Pécsett két évig tanított középiskolában. 1773-ban Kassán kezdte a teológiát, amikor a Társaságot feloszlatták. Ekkor belépett a premontrei rendbe. Amikor II. József őket is feloszlatta, Kecskeméten lett plébános. A premontrei rend visszaállítása után 1802-ben csornai prépost lett, ott halt meg 1803-ban.

Világi papként, 1897-ben lépett be Nagyszombatban a Társaságba. A kétéves próbaidő után Pozsonyban két évig bölcseletet és Innsbruckban teológiát tanult. 1904-ben Nagyszombatban végezte a harmadik próbaévet. A következő évben Kalocsán volt nevelő. Utána három évig Bp.-en tanult történelmet és földrajzot, letette az államvizsgát. 1909–15 között Kalocsán, 1916-tól haláláig Pécsett tanított főleg történelmet és földrajzot. Kalocsán nagy szakértelemmel gondozta a földrajzi és éremgyűjteményeket, Pécsett pedig a földrajzi szertárat.

Selmecbányán született és Pozsonyból lépett be a bécsi újoncházba. A kétéves próbaidő után 1718-ban Leobenben tanult a tanárképzőben. Utána Bécsben végezte a hároméves bölcseleti kurzust. 1722–5 között egy-egy évig tanított Lőcsén, Pozsonyban, Győrben és Ungváron középiskolában. A teológiát négy évig Kassán tanulta. Ott szentelték pappá 1728-ban. 1730-ban Sárospatakon hitszónok volt. Onnan ment Indiába a malabári misszióba, ahol 1765-ben halt meg.

A Baranya megyei Sellyén született, a pécsi Pius Kollégiumból lépett be a bp.-i újoncházba. A két év próbaidő és a retorika után Kassán kezdte el 1943-ban bölcseleti tanulmányait, de a harmadik évet Pécsett végezte, mert Kassa a háború után újra Csehszlovákiához került. Háromévi kalocsai működés után Bp.-en az egyetemen biológiát tanult, de politikai okokból rövidesen eltávolították. 1949-ben a tanuló rendtagok Nyugatra való szökésénél szerepe volt a vonat alatti út megszervezésében. Ő maga is ezen az úton jutott ki Ausztriába. Néhány hetet Innsbruckban töltött, s utána a svájci jezsuiták ausztriai kollégiumába, Feldkirchbe került nevelőnek. 1951-ben Innsbruckba rendelték. Ott az állami egyetemen biológiát tanult. 1953 elején doktorált bölcseletből az Institutum Philosophicum Oenipontanumon, s az év végén az állami egyetemen biológiából. 1954-ben Brazíliába helyezték. Először São Leopoldóban befejezte teológiai tanulmányait, 1955-ben pappá szentelték. 1956-ban Pinheiralban elvégezte a harmadik próbaévet. Visszatérve São Leopoldóban el kellett indítania a természetrajzi fakultást. A szervezési munka és a tanítás mellett komoly kutatómunkát is végzett, tudós körökben ismert és elismert személyiség volt. A laposférgekkel foglalkozott, a világ minden részéből meghívták előadni. Másik fontos mukája a regenerációkutatás volt. A szakirodalom 1994-ig csak két regenerációs típust ismert. A harmadikat ő fedezte fel és mutatta be Japánban a hiroshaki nemzetközi kongresszuson, ahol őt ezért aranyéremmel tüntették ki. Az egyetemről 2000-ben vonult nyugalomba.

Kétéves próbaidejét és a retorika évét a bp.-i Manrézában töltötte. Utána 1934–6 folyamán két évig Szegeden és a harmadikban Bp.-en bölcseletet tanult. 1937–8-ban a kínai misszióban, Ankingben nyelviskolában volt. 1939–42-ben Zikaweiben végezte a teológiai tanulmányokat. 1941-ben szentelték pappá. 1943-ban Tamingban tartózkodott. A következő évben Ahweiben volt harmadik probációban. 1949-től Sanghajban az Aurora egyetemen intenzív diákpasztorációt folytatott, lelkigyakorlatokat adott és tanulmányi csoportokat is vezetett. 1952. szeptember 10-én letartóztatták és elítélték. Közel két évig volt börtönben, hónapokon keresztül magánzárkában. 1954. május 16-án kitolocolták Kínából. Előbb Kanadába került. 1955–6-ban a courtlandi magyar plébánián volt lelkipásztor és népmisszionárius. 1957-ben az Egyesült Államokban, Rochesterben egy évig hittant és német nyelvet tanított. Utána azonban megkezdte igazi munkáját: misszionárius lett és lelkigyakorlatokat vezetett. Ezeket a munkákat végezte Rochesterben 1960-ig, folytatta New Yorkból a Fordham egyetemről, 1966–9-ben Morristown, 1970–3-ban Aurieswill székhellyel. Utána már mint keresett lelkigyakorlatvezető csak ezt a munkát folytatta 1974–6-ban Jersey Cityben, 1977-től Morristownban és 1990-től Bronxban. 1994-ben New Yorkban halt meg.

Szakolcáról lépett be Trencsénben a Társaságba. A kétéves próbaidő után ott még egy évig grammatikát tanított. 1694–6-ban Grazban bölcseletet tanult. 1697–8-ban Egerben, a következő évben Zsolnán tanított. 1700–4-ben Nagyszombatban végezte a teológiát, ahol az utolsó évben pappá szentelték. A következő évben Győrben volt harmadik probációban. 1706-ban Nagyszombatban retorikát, a következő két évben Győrben poetikát tanított. 1709-től Nagyszombatban poétikatanár, két évig szemináriumban igazgató és három évig a ház gazdasági főnöke, de hitszónoki és lelkipásztori mukát is végzett. 1715–8 között Egerben volt házfőnök. A következő két évben Győrben intézte az anyagi ügyeket. 1721–22-ben Nagyszombatban a szemináriumot vezette. A következő két évben újra Győrben volt gazdasági főnök. 1725–6-ban Kőszegen a ház lelki ügyeit és az iskolát vezette. 1727-ben Trencsénbe került, két-két évig mint házgondnok és a konviktus felelőse. 1731-ben Lőcsén lett házgondnok, ahol hamarosan meghalt.

Nagyszombatból lépett be a bécsi újoncházba. A próbaidő után 1726-ban Leobenban tanult a tanárképzőben. Onnan Nagyszombatba került a bölcseleti tanulmányokra 1727–9 között. 1730-ban Egerben, a következő évben Pécsett tanított. 1733–4-ben Nagyszombatban, a következő kettőben Bécsben végezte a teológiát. 1735-ben szentelték pappá. 1738-ban Besztercebányán volt harmadik probációban. 1739-ben Nagyszombatban kezdte meg tanári pályafutását. Négy év alatt előadta a teljes bölcseleti anyagot. Utána egy-egy évig kontroverziát és kazuisztikát tanított. 1745–6-ban Győrben, 1747–9-ben Nagyszombatban a teológia tanára, az utolsó évben a teológiai kar dékánja is volt. 1747-ben a teológia doktora lett. 1750–2 között Kassán a kancellári és a nyomdaigazgatói hivatalt látta el. 1753-ban rektor lett 1756-ig. A következő három évben Pécsett rektor és két évig a gazdasági ügyek vezetője is volt. 1760-ban Nagyszombatban az egyetem kancellárjaként és könyvtárosként, a következő évben szemináriumi rektorként működött. 1762–3-ban Győrben iskolaigazgató és könyvtáros, 1764–5-ben Trencsénben házgondnok, 1766–8-ban Szakolcán rektor és könyvtáros volt. 1769-től a Társaság feloszlatásáig Kassán nyomdaigazgató volt, ahol röviddel utána meghalt.

Pozsonyból Bécsben lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után Szakolcán végezte a tanárképzőt. A bölcseletet Nagyszombatban tanulta 1742–4-ben. Utána két évig Győrben tanított, majd beteg lett. 1748-ban Kőszegen, 1749-ben Esztergomban középiskolában oktatott. 1750–3-ban végezte a teológiát Nagyszombatban. Annak végeztével pappá szentelték. Utána Székesfehérváron volt tanár a középiskolában. A harmadik próbaévet Judenburgban töltötte. 1756–7-ben a bécsi Theresianumban volt nevelő. Onnan egy évre Pozsonyba került retorikatanárnak. 1759–62-ben Győrben a tanárképző latintanára volt. 1763-tól a Társaság feloszlatásáig a bécsi Theresianumban volt helyettes házgondnok, iskolaigazgató, görög- és magyartanár. A feloszlatás után Bécsben élt. Kéziratban hagyott hátra egy irányelvet a humaniorák tanulására és tanítására, valamint tizenöt latin iskoladrámát, és különböző görög és héber jegyzeteket.

Sirokán született, Egerből lépett be a Jézus Társaság trencséni újoncházába. A kétéves próbaidő után Nagyszombatban elvégezte a hároméves bölcseleti kurzust. 1726-ban Székelyudvarhelyen, 1727–9-ben Kolozsváron tanított és a bölcselethallgatók felügyelője volt. 1730–3-ban Kassán végezte a teológiát, ott szentelték pappá. Első munkahelye Eperjes volt: ünnepi hitszónok és szlovák katekéta. Utána 1735-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. Ezzel befejeződött képzési ideje, és megkezdte vándoréletét, ami főleg lelkipásztorkodást jelentett, de elöljárói többször megbízták adminisztrációs feladatokkal is. Nagybányán tanított és magyar–szlovák lelkipásztor volt, Komáromban jámbor társulatot vezetett, Sárospatakon vasárnapi magyar hitszónok, valamint kórház- és börtönlelkész volt, mindenütt csak egy évig. 1739–40-ben Nagyszombatban magyar hitszónokként és lelkipásztorként működött. Utána Kolozsváron a magyarokat és a szlovákokat gondozta, Marosvásárhelyen ünnepi hitszónok és népmisszionárius volt egy-egy évig, majd Brassóban két évig magyar–szlovák lelkipásztor, és Rozsnyón egy évig a pap nélkül álló környékbeli plébániák gondozója. 1746-ban a nagy kassai főiskola és rendház gazdasági ügyeit intézte. Utána két évig Komáromban házi lelkiatya és magyar–szlovák lelkipásztor volt. 1749–51-ben Gyöngyösön volt házfőnök, de ellátta az iskola vezetését is. 1752-ben Pozsonyban hitszónokként és katekétaként működött. A következő években főleg adminisztratív feladatokat látott el: egy-egy évig Pécsett és Kolozsváron házgondnok volt. 1755-ben három évre Szatmárnémetibe került mint házfőnök, plébános és lelkipásztor. Utána Kolozsváron volt két évig házgondnok. 1760-ban Székelyudvarhelyen lett házfőnök és plábános. Ekkorra már úgy látszik, megöregedett, mert három évig Marosvásárhelyen a házi lelkiatyai hivatal mellett semmi más feladata nem volt. 1764-ben Sárospatakra került mint vasárnapi magyar hitszónok és magyar–szlovák lelkipásztor. Ott halt meg a következő évben.

Sirokán született és Kassáról, ahol elvégezte a bölcseleti tanulmányokat, lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után két-két évig Eperjesen és Egerben, majd egy évig Ungváron tanított középiskolában. 1738–41 között Nagyszombatban teológiát tanult. Utána Besztercebányán volt a harmadik probációban. 1743–5-ben Esztergomban, utána Székesfehérváron hitszónokként és katekétaként működött. 1747–68 között a dél-amerikai Chilében volt misszionárius. Amikor onnan a portugál hatóságok kiűzték a jezsuitákat, hazatért és Esztergomban három évig iskolaigazgató volt. Onnan Pécsre került házgondnoknak, majd Székesfehérvárra, ahonnan a pap nélküli plébániákat látta el, de már 1774-ben meghalt.

Szülővárosából, Bp.-ről lépett be a nagyszombati újoncházba. A próbaidő után Pozsonyban egy, majd Innsbruckban két évig bölcseletet tanult. 1914–6-ban Szatmárnémetiben volt internátusi nevelő. 1917–8-ban Innsbruckban, utána egy-egy évig Bp.-en és Kalocsán magánúton teológiát tanult. 1919. június 1-jén szentelték pappá. 1921-ben Bécs-Lainzban végezte a harmadik próbaévet. Utána három évig Bp.-en földrajzot és természetrajzot tanult, és letette az államvizsgát. 1925-től az iskolák államosításáig (1948) Kalocsán tanított, az 1935-ös évet kivéve, amikor Szegeden volt házi lelkivezető. 1949–50-ben Kalocsán az érseki magániskolában természetrajzot tanított. 1951-ben a pannonhalmi szerzetesi szociális otthon létrehozása után az első lakók közé tartozott.

A noviciátust Szegeden és Érden végezte, majd utána 1925-ben a kalocsai jezsuita gimnáziumban befejezte középiskolai tanulmányait. 1926–8 között Szegeden filozófiát tanult, utána a magiszteri éveket Kalocsán töltötte. 1932–5 között Innsbruckban teológiát tanult, ahol tanulmányai közben pappá szentelték. A harmadik probációt Szegeden végezte 1936-ban. 1937–46 között a zugligeti Manrézában működött mint a novíciusok tanára. 1947–8 folyamán a kalocsai jezsuta gimnáziumban latin és görög nyelvtanár. A szétszóratás után az egri egyházmegyében több helyen szolgált, előbb mint plébánoshelyettes, majd mint plébános. Ramocsaházáról vonult nyugdíjba. Kisegítő lelkészként állandó kisegítést vállalt Máriabesnyőn és a kispesti jezsuita templomban, végül a bp.-i Táltos utcai Szent Kereszt-kápolnában volt kisegítő. Közben tudományos munkát végzett: töbnyelvű szótárt szerkesztett, a Szentírásból készített fordításokat, az egyházatyák iratait rendezte magyar nyelven. Nyolcvanadik születésnapján főpásztora érseki tanácsosi címmel tüntette ki.

Szülővárosából, Győrből lépett be a bp.-i Manrézában a Társaságba. A próbaidő után ott végezte a retorikát is. A bölcseleti tanulmányokra 1942–4-ben Kassára került. Utána a háború utáni nehéz időkben Pécsett volt internátusi nevelő. A teológiai tanulmányokra 1947–50-ben Rómába került. Ott szentelték pappá 1949-ben. 1951–2-ben a felsőnémet rendtartomány kollégiumában, St. Blasienben volt nevelő. A harmadik próbaévet a vallon-belga Wépionban végezte. Bölcseleti tanulmányokat folytatott a leuveni egyetemen 1954–5-ben, melyeket a doktorátussal fejezett be. 1956-ban a német nyelvű rendtartományok közös bölcseleti főiskoláján, Pullachban kezdett tanítani, ahol 1957-ben rektorhelyettes, 1958-ban pedig rektor lett. Ezt a hivatalt 1965-ig töltötte be. Utána 1966–7-ben a római Német–Magyar Kollégiumban volt lelkivezető. Két év múlva visszakerült Münchenbe, ahol a német asszisztencia tartományfőnöki konferenciájának titkára lett. 1970–88-ig a müncheni érsekség lelkigyakorlatos házának, Fürstenriednek volt az igazgatója, melyet teljesen felújított és egy új, nyolcvanszobás szárnnyal és kápolnával bővített. Már 1968-ban a Mo.-on kívül Európában élő jezsuiták elöljárója lett. 1977-ben a magyar rendtartomány II. szekciójának, a külföldön élő jezsuitáknak főnöke lett 1986-ig. Nagy körültekintéssel és okossággal látta el vezetői feladatát. Már 1967-ben Münchenben megszervezte P. Héjja Gyula tartományfőnök megbízásából az első magyar jezsuita találkozót. Akkora sikere lett, hogy ettől kezdve minden harmadik évben volt találkozó P. Hegyi lelkigyakorlatos házában, Fürstenriedben. Ezek a találkozások nagyban hozzájárultak az egység és az összetartozás tudatának ébrentartásához. Onnan indult el például a mo.-i egyház, főleg a papképzés szempontjából fontos Teológiai Kiskönyvtár létrejötte. Tartományfőnöksége alatt nyílt meg 1978-ban a torontói magyar újoncház. Szerepe volt a leányfalusi lelkigyakorlatos ház létrehozásában is. 1988-ban kérte felmentését a lelkigyakorlatos ház vezetése alól, és a müncheni jezsuiták Zuccali utcai rendházába költözött. Onnan számos lelkigyakorlatot vezetett nemcsak Fürstenriedben, hanem másutt is. A felszabadulás után 1990-ben Mo.-ra hívták, és a tartományfőnök rábízta a rendi újoncok nevelését Hódmezővásárhelyen. Nehéz hónapok voltak ezek a számára. Néhány évvel később így foglalta össze vallomásában ezeket a tapasztalatokat: „Csalódottan érkeztem vissza Münchenbe négy hónap után. Segíteni akartam, de nem sikerült. Be kellett látnom, hogy én otthon már idegen vagyok.” Amikor a felsőnémet rendtartomány feladta a Zuccali utcai rendházat, az angolkisasszonyok központi házában lett lelki igazgató.

Szülővárosából, Kassáról lépett be Trencsénben a Társaságba. A kétéves próbaidő után Szakolcán volt a tanárképzőben. 1742–4 között Nagyszombatban végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána egy-egy évig Pécsett, Fiuméban, Egerben és Budán tanított. A teológiát Bécsben végezte 1749–52-ben. Onnan egy évre Székesfehérvárra került hitszónoknak. Utána a harmadik probációt Besztercebányán végezte. 1755–6-ban a győri tanárképzőben működött. A következő két évben Kassán tanított bölcseletet. Onnan 1759-ben Nagyszombatba került, ahol két évig bölcseletet és kontroverziát, egy-egy évig egyházjogot, szentírástant, teológiát tanított, és utána három évig az érseki szemináriumot vezette. 1769–70-ben Budán a főiskola igazgatója volt. A következő évtől a Társaság feloszlatásáig Pécsett a rektori hivatalt látta el. Egerben halt meg 1780-ban.

A diszperzió alatt lépett be a Társaságba, közben munkaszolgálatos katona volt két éven át, majd 1956-ban elhagyta az országot. 1957–9 között filozófiát tanult Rómában, utána Torontóba küldték teológiára, ahol pappá szentelték. A teológia után rögtön Clevelandbe ment terciára. 1965–7 között Oxfordban szerzett diplomát biológiából. 1967-től kezdve New Yorkban a Fordham egyetemen kezdett biológiát oktatni. 1969-ben kinevezték a provincia sociusának. Majd további kutatómunkát végzett Knoxville-ben. 1973–2003 között biológiaprofesszor, majd még nyugdíjazása után is tartott előadásokat. Közben szinte állandó kisegítő volt a magyarok közti lelkipásztorkodásban, Passaicban és Yonkersben tevékenykedett. Gyenge egészsége miatt 2008-ban bevonult a Murray-Weigel Hallba.

A bölcseleti tanulmányok elvégzése után lépett be Leobenben a Társaságba. 1630-ban Passauban, 1831–2-ben Linzben tanított. A teológiát Bécsben végezte 1633–6-ban, utána Leobenben volt harmadik probációban. 1638-tól haláláig Sopronban élt mint hitszónok, házi lelkiatya és iskolaigazgató. A mo.-i jezsuita színjátszás korai művelői közé tartozik, aki megalapította a nagy soproni hagyományt. Fiatalon, harminckét évesen került Sopronba, és nyolcévi működése után már meghalt. Négy latin darabnál szerzősége biztos, de a többinél is, melyeknél a források csak az előadás tényét jelzik, legalább közreműködése feltehető.

Pozsonyból lépett be a bécsi újoncházba. A próbaidő után Székelyudvarhelyen tanított egy évig. 1761–2-ben Kassán bölcseletet tanult. Utána két évig Budán, egy évig Kassán és Sopronban tanított. 1767–8-ban Bécsben, 1769–70-ben Nagyszombatban tanult teológiát. Ugyanott német nyelvtanár volt, amikor a Társaságot feloszlatták. Akkor esztergomi főegyházmegyés pap lett. 1783 decemberében az ungvári szeminárium igazgatója volt, ott halt meg. Szent Ivóról, a jogászok védőszentjéről mondott ünnepi szentbeszéde nyomtatásban is megjelent.

Hódmezővásárhelyről lépett be Bp.-en a Társaságba. A próbaévek és a retorika után 1946–8-ban Szegeden bölcseletet tanult. 1949–52 között Rómában a Pápai Gergely Egyetemen végezte a teológiát. Ott is szentelték pappá 1951-ben. A harmadik próbaévre a franciaországi Paray-Le-Monialba került. Annak befejezése után Rómában két év alatt megszerezte a teológiai doktorátust. Utána kilenc évig Rómában a rendi központban a Mária-kongregációk titkárságán dolgozott. 1965-ben a magyar rendtartomány második, külföldi részlegének főnöke lett, de három év múlva egészségi okokból le kellett váltani. A külföldi magyar jezsuiták és az egész katolikus magyarság számára nagy jelentőségű lett az európai találkozó: ennek megszervezésével ő bízta meg P. Hegyit; háromévenként tartották Münchenben, több fontos kezdeményezés született itt. P. Héjja továbbra is New Yorkban maradt, és a Fordham egyetemen tanított teológiát nyugdíjba vonulásáig 1992-ben. 1995-ben hazatért Mo.-ra és haláláig szülővárosában, Hódmezővásárhelyen dolgozott, főleg lelkigyakorlatok vezetésével. Szegeden halt meg, ott temették el a jezsuiták sírboltjában.

Nagyszombatban született, tizenhét éves korában Leobenben kezdte meg szerzetesi életét. A próbaidő után 1630–2-ben Grazban bölcseletet, 1636–9-ben Bécsben teológiát tanult. A leobeni harmadik próbaév után Homonnán kezdte el papi működését: retorikát tanított és hitszónok volt. 1648-ban Turócon, a következő évben Győrben volt lelkipásztor. 1650–1-ben a veszprémi misszió főnöke volt. Utána Pozsonyban mint hitszónok és házi lelkiatya működött. 1653–4-ben a bécsi papnevelő intézetnek, a Pázmáneumnak volt igazgatója. A következő években Ungváron, Nagyszombatban, Turócon és Bécsben végzett lelkipásztori munkát. 1663-ban Trencsénben volt betegállományban. Utolsó éveiben lelkipásztori tevékenységet végzett haláláig Szepeshelyen.

Apja Selmecbányán a bányászatban használt gépek felügyelője volt, valószínűleg tőle örökölte matematikai és technikai képességeit. Besztercebányáról lépett be Trencsénben a Társaságba. 1741–3-ban Bécsben bölcseletet és a következő két évben matematikát tanult Fröhlich professzor vezetése alatt, de már akkor segédkezett Joseph Franznak, aki az egyetem csillagvizsgálójának volt az igazgatója. Ezekben az években készített egy újabb kiadást Giovanni Crivelli Arithmetica című könyvéből. 1746–7-ben Lőcsén tanított középiskolában. 1748–51-ben Bécsben végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1751-ben. A harmadik próbaévet Besztercebányán töltötte. 1753–5-ben Kolozsváron matematikát tanított, vezette a kollégium épületének felújítását, és berendezett egy csillagvizsgálót. Tervezte egy matematikai kézikönyv elkészítését is, de csak az első fejezettel, az algebrával lett kész. Ezt 1755-ben adta ki. Ebben az évben ő lett a bécsi egyetem új csillagvizsgáló intézetének igazgatója. Már bécsi tanulmányai alatt készített nap- és vízórát. 1757-től teljesen a csillagászatnak szentelhette életét. Megfigyeléseit az Ephemerides Astronomicae című évkönyvekben közölte 1757-től kezdve, harminchét kötete jelent meg. Kapcsolatban állt korának minden jelentősebb csillagászával. Mo.-on több csillagvizsgálót rendezett be, így Egerben, Budán és Nagyszombatban. 1767-ben VII. Keresztély dán király meghívta, hogy Skandinávia északi részén figyelje meg 1769. június 3-án a Vénusz átvonulását a Nap előtt. Ennek abban a korban nagy jelentősége volt, mert ezt a jelenséget tartották a legbiztosabb bázisnak a Nap–Föld-távolság megállapítására. Az expedíció helyéül Vardø szigetét választották. Hell társa a szintén jezsuita Sajnovics János volt. 1768 októberétől nyolc hónapon át tartózkodtak ott. Hell tanulmányozta az északi fény jelenségét, a földmágnesességet, és meteorológiai megfigyeléseket tett. Magát a Vénusz átvonulását is minden nehézség nélkül meg tudták figyelni a kedvező időjárás miatt. 1769 novemberében Koppenhágában beszámolt az Akadémiának megfigyeléseiről. Hell jelentését csak a következő év februárjában publikálta. Készített az útról egy háromkötetes művet is, mely azonban kiadatlan maradt. Részleteket közölt csak belőle Ephemeridesében. Később egyes csillagászok, főleg Karl Ludwig von Littrow 1834-ben, kétségbe vonta Hell szavahihetőségét. Simon Newcomb 1883-ban újból átvizsgálta Hell feljegyzéseit, és bizonyította, hogy Littrow feltételezései nem helytállók. A vardøi tartózkodásnak a finnugor nyelvtudományra is hatása volt. Sajnovics tanulmányozta a lapp nyelvet, és bizonyította a nyelvrokonságot. Erről szóló műve, a Demonstratio idioma Ungarorum et Lapporum idem esse Koppenhágában 1770-ben, Nagyszombatban 1772-ben jelent meg.

Stomfán született és Győrből vonult be a trencséni újoncházba. A próbaidő után 1720–2 között Grazban bölcseletet tanult. 1723–4-ben Pozsonyban, 1725-ben Eperjesen, majd újra Pozsonyban tanított. 1727–30-ban Bécsben végezte a teológiai tanulmányokat. Utána Judenburgban volt harmadik probációban. 1732–33-ban Grazban poétikát és retorikát tanított. 1734-ben latintanár volt a szakolcai képzőben. Utána Nagyszombatban előadta a hároméves bölcseleti kurzust. 1738–9-ben Trencsénben az újoncmester helyettese és a ház lelkiatyja volt. Az utóbbi feladatot látta el Szakolcán 1740-ben. A következő évben Egerben kazuisztikát tanított, és újra házi lelkiatya lett. 1742-től Budán kazuisztikát tanított 1744-ben bekövetkezett haláláig.

1909-ben a gimnázium hatodik osztálya után Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaévek elteltével Kalocsán az érettségi vizsgával fejezte be a középiskolát. 1913–5-ben az angliai Jersey-ben, a száműzött francia rendtartomány főiskoláján végezte a bölcseleti tanulmányokat. A teológia első két évét 1916–7-ben szintén Angliában, Hastingsban, a francia Lyon rendtartományának keretében tanulta. 1917-ben szentelték pappá. Hazatérve először latin–magyar tanár lett Kalocsán. 1919–20-ban Innsbruckban folytatta a teológiai tanulmányokat. A következő két évben Kalocsán hittant és francia nyelvet tanított. 1923-ban az észak-amerikai Poughkeepsie-ben végezte a harmadik próbaévet. Utána négy évig New Yorkban és környékén gondozta a kivándorolt magyarokat. Hazatérve 1933 szeptemberétől kilenc évig a rendi újoncok mestere és a Manréza lelkigyakorlatos ház igazgatója volt. Újoncmesteri feladatát nagy emberismerettel, körültekintéssel és biztos irányítással látta el; kb. százhetven fiatalt vezetett be a szerzetesi életbe. 1942-től haláláig Pécsett volt rektor, de ő vezette az internátust is.

Világi papként 1860-ban Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaidő után két évig Pozsonyban bölcselettel foglalkozott, és akadémiai hitszónok volt. 1865–72-ben a gimnáziumi igazgatói hivatalt látta el, és főleg német nyelvet és bölcseletet tanított. 1873-ban Prágában végezte a harmadik próbaévet. Utána Kalocsára került, ahol 1875–81 között rektor volt. 1884–93-ig Nagyszombatban a rendház elöljárójaként vezette az újoncok képzését. Utána két-két évig Kalocsán és Pozsonyban volt házi lelkiatya. Kétévi bp.-i házfőnökség után újra Pozsonyba került, ahol háromévi működés után meghalt. Korában ismert egyházi zeneszerző volt.
M: Missa brevis. Augsburg, 1882; Concentus sacri breves. Bécs, 1885; Tíz ének Jézus szent Szíve tiszteletére. Kalocsa, 1894; A három kassai vértanú élete és szenvedése. Bp., 1898; Egyházi énekek orgonakísérettel. Lipcse, 1898; Cantica sacra pro tempore adventus et nativitatis. Lipcse, é. n.; Hebdomadae sacrae cantus liturgici Gregoriani. Bp., 1902; Zivot, smrt’ a oslávenie troch kosickych múceníkov, Marka Kőrössyho, Stefana Pongrácza a Melchiora Grodeczkého. Trnava, 1904; Egyházi énekek orgonakisérettel. 2. kiad. Bp., 1908.

Grazból lépett be Bécsben a Társaságba. 1717–9-ben bölcseletet tanult Nagyszombatban. Utána egy-egy évig középiskolában tanított Linzben, Passauban, Grazban és Leobenben. A teológiai tanulmányokat Grazban végezte 1724–7 között. Ott szentelték pappá 1727-ben. A harmadik próbaévre Judenburgba került. 1729-ben kezdte meg Traunkirchenben hitszónoki működését. Két évet töltött ott, utána Leobenben lett ünnepi szónok. 1732-ben Grazba került, ahol öt évig volt reggeli hitszónok és a Krisztus haláltusája jámbor társulat vezetője. Ettől kezdve vándoréletet folytatott, és alig volt egy helyen két évnél többet. 1731–52 között az évi katalógusok szerint fő feladata volt: „vasárnapi és nagyböjti hitszónok”. Mindenütt német anyanyelvén működött a következő városokban időrendi sorban: Leoben, Krems, Leoben, Sopron (1742–3) a Szent Mihály-templomban. Két szentbeszéde nyomtatásban is megjelent. Azután Steyr, Krems, Győr (1748–9), Linz. 1753-tól egy évig volt Kőszegen és Zágrábban házgondnok, két évig Grazban könyvtáros, az alsó iskola igazgatója és börtönlelkész. 1757-től haláláig Leobenben a házi lelkiatya hivatalát látta el.

Szegény munkáscsaládból származott, ezért nem tanulhatott tovább. Technikusi iskolát végzett, de közben autodidakta módon képezte magát. Huszonhárom éves koráig vasmunkásként dolgozott. Majd miután a domonkosok átirányították a jezsuitákhoz, segítőtestvér-novícius lett. A noviciátus elvégzése után sokoldalúsága révén különböző munkákat végzett, volt gépész, sofőr, betegápoló. 1932-ben jelentkezett a tamingi misszióba, ahol nagy hasznát vették találékonyságának. A tamingi misszió kényszerű elhagyása után néhány évig vándormisszionáriusként működött. Végül a Fülöp-szigetekre került a Szent József-szemináriumba. 1958-ban Vietnamba ment, ahol a dalati jezsuita szeminárium építését irányította, majd 1970-ig különböző beosztásokban itt szolgált. A háború miatt kényszerült újból menekülni, elöljárói Tajvanra küldték, de csak két hónapig maradhatott állandó vízum nélkül. Ekkor Manilába ment a hivatalos ügyeket intézni, ahol közlekedési baleset áldozata lett.

A Baranya megyei Gerdéről származott. Kaniziusz Szent Péter vette fel Bécsben a Jézus Társaságába, és küldte rögtön Rómába a próbaidő elvégzésére. P. Jerome Nadal kérdőíveinek feleletében írta, hogy javairól nem mondott le, mert a törökök mindenüket elvették, de lehet, hogy szülei még élnek. Példája lehet a korabeli jezsuita hivatásoknak Közép-Európa egyes területeiről. Tanulmányait Rómában kezdte. 1564-ben a bajorországi Dillingenbe küldték tanítani. Meg kellett tanulnia németül, mert – mint a Jézus Társaság titkára írta – csak úgy lehet majd rektor. A róla szóló jelentések kiemelik, hogy jó bölcsész és teológus. 1564-ben Dillingenben szentelték pappá, és avatták a teológia doktorává. 1566-ban Nadal kérte Rómában, hogy nevezzék ki dillingeni rektornak. Az 1561-ben alapított nagyszombati kollégium azonban nagy nehézségekkel küzdött. Ezért Nadal mint rendi komisszárius, Hernáthot Nagyszombatba küldte rektornak. Rövid időn belül sikerült jobb viszonyokat teremtenie a helyi klérus és lakosság, valamint a jezsuiták között. 1567 tavaszán azonban a kollégium a város nagy részével együtt tűzvész martaléka lett. Röviddel utána Hernáth is meghalt. Így a rendfőnök, Francisco de Borja számára nem maradt más hátra, mint a kollégium feladása.

A hollandiai Alkmaarban született, 1559-ben Rómában lépett be a Társaságba. 1560–1-ben Bécsben retorikát tanult. A nagyszombati kollégium alapításától kezdve (1561) három évig ott tanított, onnan a felsőnémet rendtartományba került. 1577-ben szentelték pappá Bressanone-Brixenben és 1601-ben Münchenben halt meg.

Bp.-en reál- és felsőkereskedelmi iskolát végzett. Majd Svájcban órásnak tanult, de az I. világháború kitörése miatt haza kellett térnie. A Társaságba való belépése után elvégezte a nagyszombati noviciátust, majd Kalocsán tanulta a filozófiát. Innen a kommunisták elűzték, előbb Bécsben, majd Innsbruckban folytatta tanulmányait. Mivel engedélyt kapott, hogy a tamingi kínai misszióba menjen, a teológiát a belgiumi Enghienben végezte, ahol a francia nyelvet gyakorolta. 1926-ban Innsbruckban szentelték pappá. 1928-ban Kínába ment, előbb Tiencsienben tanult kínaiul, majd 1929-től Tamingban már imaiskolát vezetett, és szentírástant tanított a jezsuita középiskolában. 1933-ban Kajcsouba került, a következő évben pedig már Csingfong esperese, a kerület főnöke lett. A háborús események miatt el kellett hagynia állomáshelyét, Sanghajban hunyt el.

Pécsett született és Nagyszombatból lépett be a bécsi újoncházba. A próbaévek után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. Rögtön utána Bécsben két évig bölcseletet tanult. 1754-től három évig Pozsonyban és egy évig Nagyszombatban a középiskolában tanított. 1758–9-ben Bécsben P. Scherffernél matematikát tanult. 1760-ban Grazba került a teológia elvégzésére. 1762-ben szentelték pappá. 1764-ben a bécsi Theresianumban lett nevelő. A következő évben Judenburgban volt a harmadik probációban. 1766–7-ben újra a Theresianumban működött mint nevelő és a magyar nyelv tanára. 1768–9-ben Nagyszombatban bölcseletet és a következő évben egyház- és világtörténelmet tanított. 1771-től a Társaság feloszlatásáig Rómában a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatója volt. Onnan hazatért, és az esztergomi egyházmegye papja lett. Pozsonyban censor és az elemi iskolák igazgatója, 1777-től Pécsett kanonok és plébános, 1788-tól Nyitrán nagyprépost, majd 1790-ben választott püspök lett. Ott halt meg 1802. június 6-án.

Szakolcán született, Budáról lépett be a bécsi újoncházba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1725–7-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. Utána Sopronban három évig grammatikát tanított. 1731-től folytatta tanulmányait előbb Bécsben, ahol egy évig matematikát, majd két évig teológiát tanult. A másik két évet Nagyszombatban végezte. 1735-ben szentelték pappá. Rendi képzését Besztercebányán fejezte be a harmadik próbaévvel. 1737–8-ban Nagyszombatban matematikát tanított, és helyettes házgondnok is volt. A következő évben Bécsben dialektikát adott elő és a Pázmáneum növendékeinek lelkiatyja volt. 1740-től újra Nagyszombatban működött három évig matematikatanárként. Onnan Budára került, és dialektikát, fizikát, metafizikát és matematikát tanított. A következő négy évből csak azt tudjuk az évi katalógusokból, hogy 1747-ben a váci püspök gyóntatója és tanácsadója volt, valószínűleg a másik három évben is. 1750–2-ben Károly főhercegnél szolgált mint tábori lelkész. 1753–8-ban Kassán működött négy évig mint matematikatanár és a tábori lelkész segítője, két évig pedig mint a nemesi konviktus igazgatója. 1759-ben Pécsett házi lelkiatya és a következő évben házgondnok volt. 1761-től a Társaság feloszlatásáig Kőszegen dolgozott. Három évig házgondnok volt, tíz évig könyvtáros és mellette hat évig házi lelkiatya, és egész ott tartózkodása alatt magyar–német lelkipásztor. A Társaság megszűnése után is Kőszegen maradt, ahol két évvel később halt meg.

1937–40 között a zugligeti Manrézában skolasztikus novícius, majd retorikus volt. 1940–3 között Kassán filozófiát tanult, 1944-ben Kalocsán volt magiszter. 1944–8 között Szegeden teológiát tanult. A következő éveket újból a Manrézában töltötte, először a terciát végezte, majd lelkész és lelkigyakorlat-vezető lett. A szétszóratás után 1950-ben a pécsi egyházmegyébe került, először Medinán kihelyezett lelkész, majd az állami eltávolítás után, 1952-től Szekszárdon, 1955-től Iváncsán harangozó és pénzbeszedő. 1957 januárjától 1958 júniusáig, azaz az állami engedély visszavonásáig, Szekszárdon volt káplán. 1958-tól Ráckeresztúrra került mint sekrestyés és pénzbeszedő. 1960-ban a csákvári tüdőszanatóriumban gyógyult, majd 1961-től a pannonhalmi szociális otthonban élt a betegek és öregek lelkigondozójaként. Közben rövid ideig a Szolgálat folyóirat klagenfurti szerkesztőségében dolgozott. 1983-tól a leányfalusi Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házban tartott rendszeresen lelkigyakorlatokat. 1986-tól Makkosmárián volt lelkész, 1992-től Leányfalun a lelkigyakorlatos ház igazgatója volt. 1997-től a pesti Jézus Szíve-templomban lelkész.

Miskén született, Sopronból lépett be a leobeni újoncházba. A próbaidő után Győrben tanított grammatikát. 1675–7-ben Bécsben bölcseletet tanult, majd négy évig Győrben tanított a középiskolában. A teológiai tanulmányokat 1682–5-ben Grazban végezte, a harmadik próbaévre Judenburgba került. 1687–90-ben Bécsben bölcseletet tanított. Utána egy évig Grazban volt a kontroverzia tanára. Majd visszakerült Bécsbe; 1792-ben kazuisztikát és kontroverziát tanított, és a bölcsészeti kar dékánja volt. 1692–1703-ban a Szent Anna újoncházban a rektori és újoncmesteri hivatalt töltötte be. Utána négy évre a kollégium rektora lett. 1707–10 között a bécsi Pázmáneum rektora volt. 1711–4-ben az osztrák rendtartományt vezette. 1715-ben a bécsi professzusház főnöke volt, amikor meghalt. Igen tehetséges volt az adminisztrációban, az ifjúság gondozása és a kulturális tevékenység megszervezése terén. Tízéves újoncmesteri ideje alatt a házat és a templomot Bécs egyik lelki központjává fejlesztette. Keresett gyóntatója volt az ifjúságnak és az idősebb híveknek egyaránt. A rendszeres gyóntatást nem adta fel tartományfőnöki működése alatt sem. A források szerint évente 20 ezer gyónást hallgatott. A bécsi rendházakat és templomokat, ahol elöljáró volt, teljesen megújította. Az egyetemi templom kifestésére a jezsuita Andrea Pozzót nyerte meg, aki aztán haláláig ezen a munkán dolgozott. Főleg Kollonich Lipót bíboroson keresztül befolyással volt az erdélyi ortodoxok és a katolikus egyház egyesülésére. A magyar történettudomány is sokat köszönhet neki. Egy felhívást tett közzé a régi iratok felkutatására valószínűleg nyomtatásban. A gyűjtéshez gyakorlati útmutatót is adott, mely bizonyítja történeti érzékét és munkamódszerét. Kollonich Lipót bíborostól, aki a kamara elnöke volt, megkapta az engedélyt a kutatásra és a másolásra annak levéltárában. Cseles Márton jezsuitát Rómába küldte, aki mint a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatója másolta az okiratokat a vatikáni levéltárban. A gyűjtemény több mint száz kötetet tesz ki. Nagyon hatásos és keresett lelki író is volt. Az ifjúságnak szóló műveiben hajlik a túlzásokra. Azt a benyomást kelti, hogy a megszentesülés útja a „menekülés a világtól” és a „menekülés a családtól”. Legkeresettebb művei voltak sok kiadással és fordítással Ars bonae mortis (a jó halálról), Flores Indici (a missziókról), és Scintillae Ignatianae (szövegek Loyolai Szent Ignác írásaiból az év minden napjára).

Komáromból lépett be a bécsi újoncházba. A próbaidő után 1722-ben Eperjesen grammatikát tanított. 1723–5-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult, majd ugyanott három évig középiskolában tanított. A teológiát is Nagyszombatban végezte. Ott szentelték pappá 1731-ben. 1733-ban Grazban kánonjogot tanult. Rendi képzését a harmadik próbaévvel fejezte be 1734-ben. 1735-ben a vándor népmisszionáriusok (missionari vagi) csoportjában dolgozott. 1736-ban Nagyszombatban, 1737-től Kassán előbb előadta a hároméves bölcseleti kurzust, majd két évig kontroverziát és egy évig kánonjogot tanított, de a tanítás mellett részt vett a lelkipásztori munkában is. Dolgozott a börtön-, menhely- és kórházpasztorációban, ami az akkori időket tekintve kifejezetten szociális munkát jelentett. 1743–6 között nagyszombati lelkipásztori munkáját folytatta főleg a szlovák lakosság körében. A következő három évben Ungváron volt rektor és a gazdasági ügyek intézője. 1750-től haláláig Kassán a konviktust vezette.

Szatmáron született, Kassáról lépett be a trencséni újoncházba. 1692-ben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. A hároméves bölcseleti tanulmányokat Bécsben hallgatta. Utána két-két évig Nagyszombatban és Kassán tanított középiskolában. A teológia első két évét 1700–1-ben Nagyszombatban, a másik kettőt Bécsben végezte. Ott szentelték pappá 1703-ban. A következő évben Győrben volt harmadik probációban. 1705-ben Nagyszombatban etikát tanított, amikor meghalt. Fiatalon már három könyvet publikált. A harmadik Mo. híres városairól szól.

Szülővárosából, Székesfehérvárról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Győrben volt a tanárképzőben. A kétéves bölcseleti kurzust 1762–3-ban Nagyszombatban végezte. Utána egy évig grammatikát tanított Sopronban. 1765-ben Nagyszombatban szentírási héber és görög nyelvet tanult. Utána egy-egy évig Győrben és Sopronban tanított középiskolában. 1768–71 között végezte Grazban a teológiai tanulmányokat. 1770-ben szentelték pappá. 1772-ben Egerben volt harmadik probációban. A Társaság feloszlatásának évében, 1773-ban a győri tanárképzőben görög nyelvet tanított. A feloszlatás után Budán lett iskolaigazgató. Absalom című drámájának kéziratát (valószínűleg Sopron, 1767) a Pannonhalmi Főkönyvtárban őrzik.

A szlovéniai Laibachban született és Klagenfurtból lépett be a bécsi újoncházba. 1710–3-között Grazban egy évig a tanárképzőben tanult, majd két évig folytatta bölcseleti tanulmányait. Utána három évig Laibachban és egy évig Klagenfurtban tanított középiskolában. 1718–21-ig a teológiai tanulmányokat is Grazban végezte. Ott szentelték pappá 1720-ban. 1722-ben Judenburgban volt harmadik probációban. 1713-ban Grazban etikát tanított. Tanárságát Bécsben folytatta 1724–6-ban, majd Grazban 1730-ig. Ezt követően Bécsbe került, s ott működött több mint húsz évig mint egyetemi tanár és elöljáró. 1731-től egy évig kontroverziát és kazuisztikát, majd nyolc évig dogmatikát tanított. 1741-ben tanulmányi főnök és könyvtáros lett. 1742–4-ben rektorrá és egy évre újra tanulmányi főnökké nevezték ki. 1746–7-ben a bécsi professzusház elöljárója és a tábori lelkészek főnöke lett. 1748–50-ben az egész rendtartományt kormányozta. 1751–4-ben újra a professzusház és a tábori lelkészek felelőse volt. 1755–7-ben Passauban és 1758-tól haláláig Grazban rektorként működött. Az osztrák rendtartomány nagy elöljárói közé tartozott.

A Bács megyei Csonoplyán született. Világi papként lépett a Társaságba 1882-ben az osztrák St. Andräban. 1885-től Kalocsán teológiai tanulmányokat folytatott, könyvtáros volt és a Jézus Szíve Hírnök szerkesztőségében dolgozott. 1889-ben Bp.-en lelkipásztorként működött. 1890–1905-ig Szatmárnémetiben volt házfőnök, mellette a konviktus igazgatója és lelkipásztor. 1905–10-ig Nagyszombatban volt rektor és újoncmester. 1911–3-ban Kalocsán házi lelkiatya, 1914-től haláláig Szatmárnémetiben volt házgondnok és gazdasági vezető.

Nyírbátorban született, 1923-ban Érden kezdte szerzetesi életét. A két év próbaidő után 1926–8 között Szegeden végezte a bölcseleti tanulmányokat. Gyenge egészsége miatt évekig ápolásra szorult, főleg Szegeden. Második próbálkozással Innsbruckban tanult teológiát 1933–6 között. Ott szentelték pappá 1935-ben. 1937-ben újra beteg volt. 1938-ban az Eucharisztikus Világkongresszus előkészítésében segédkezett. 1939-ben a bp.-i Manrézában volt harmadik probációban. 1940–3-ig Kassán a bölcsészeti főiskolán volt házi lelkiatya, majd e minőségében működött Szatmárnémetiben és Pécsett. 1947–9-ben a tartományfőnök helyettese volt, amikor el kellett hagynia az országot. Először Innsbruckban volt a kiszökött tanuló rendtagokkal. 1951-től a külföldi tartományfőnök helyettese és a gazdasági ügyek intézője lett először az ausztriai Feldkirchben, majd 1953-ban a kanadai Hamiltonban. Ott újra beteg lett, majd 1955-től a felső-kanadai rendtartományban, Guelph-ben volt lelkipásztor. 1968–75 között a München közelében fekvő Gräfelfingben volt a Szent Gizella Otthon lelkésze. 1976-ban visszatért Kanadába, és haláláig Hamiltonban a magyar jezsuiták házában volt lelkipásztor.

1679-ben Nagyszombatban megszerezte bölcseletből a magiszteri fokozatot, és a következő évben belépett a trencséni újoncházba. A próbaévek után Győrben elvégezte a tanárképzőt. 1684–6-ban Prágában tanulta a teológiát, és csak a negyedik évre került vissza Grazba. Ott szentelték pappá 1687-ben. Utána egy-egy évig Trencsénben és Szakolcán grammatikát tanított. A harmadik próbaévet 1690-ben Judenburgban végezte. Apostoli életét Szepesváralján kezdte 1691-ben mint hitszónok, katekéta és tanító. 1696–7-ben Selmecbányán (Szlukovics néven) hitszónok, misszionárius és német lelkipásztor. 1698–1700-ban Besztercebányán (Lukovich néven is) házi lelkiatya, hitszónok és szlovák lelkipásztor. 1701-ben Kassán (Klukowitz néven) vasárnapi hitszónok és szlovák lelkipásztor. 1702-ben Eperjesen hasonló munkörökben dolgozott. 1703–12 között Szepesváraljához tartozott. 1708-ig házfőnök volt, de attól az időtől fogva, bár oda tartozott, két évig Lengyelországban, egy-egy évig Zsolnán és Lőcsén tartózkodott. 1712-ben újra házfőnök volt Szepesváralján. 1713-ban Lőcsén, 1714–6-ban Zsolnán házi lelkiatya és hitszónok volt. 1718-ban Trencsénben hitszónokként, 1719-ben Szakolcán házgondnokként működött. Két évig még Turócon, majd Nagyszombatban volt lelkipásztor, ahol meghalt.

Zsolnán született, tizenkilenc éves korában Leobenben lépett be a Társaságba. Tanulmányait nem lehet világosan követni a katalógusokban. A teológián a kétéves casus kurzust végezte, és valószínűleg 1624-ben szentelték pappá. 1625-ben Oberndorfban volt harmadik probációban, s annak végeztével az újonnan alapított bécsi magyar szeminárium, a Pázmáneum második rektora lett (1626–41, 1646–52). Ő rakta le a papnevelés alapjait ebben az új intézetben. 1653-ban Nagyszombatban, 1654–5-ben Pozsonyban, 1656-tól haláláig Győrben, az utolsó két évben már betegen, házi lelkiatya volt.

Grazban tanult logikát, mielőtt 1740-ben belépett a trencséni újoncházba. A kétéves próbaidő után az osztrák Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1744–7 között Bécsben bölcseletet, hébert és szentírási görögöt tanult. Utána két évig Grazban grammatikát és Laibachban humaniorát tanított. 1751–3 között Grazban végezte a teológiát. 1753-ban szentelték pappá. 1754–69-ig Dél-Amerikában, főleg a perui Quitóban volt misszionárius. A kiűzetés után visszatért az osztrák–magyar rendtartományba. 1770–1-ben Judenburgban volt hitszónok, 1772-ben Traunkirchenben népmisszionárius és 1773-ban Temesváron plébánosi teendőket látott el. A rend feloszlatása után Versecen és 1793-tól az osztrák Ebreichsdorfban volt plébános. Költészettel is foglalkozott. Verseinek nagyobb részét jó latin nyelven, Musa Werschetzensis és Musa Ebreichsdorfensis néven adta ki.

Pozsonyban született, de metafizikusként Budáról lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Pozsonyban három és Győrben egy évig tanított középiskolában. 1752–5 között Bécsben végezte a teológiát. Utána Besztercebányán volt harmadik probációban. 1757-ben Nagyszombatban a konviktust vezette. A következő évben a bécsi Theresianumban volt nevelő. 1759–61-ben Budán matematikát és bölcseletet tanított. 1762–4-ben Győrben hitszónok, 1765–8-ban Trencsénben a rendi újoncok mestere volt. Utána négy évig Kassán hitszónokként és házi lelkiatyaként működött. 1773-ban Székesfehérváron érte a Társaság feloszlatása. Utána az esztergomi főegyházmegye papja lett, és Pozsonyban működött.

Nagyszombatban született, Leobenben lépett be a Társaságba. 1625–7-ben Grazban bölcseletet, majd ugyanott 1631–4-ben teológiát tanult. Közben Győrben két, Nagyszombatban egy évig grammatikát tanított. Grazban szentelték pappá 1636. április 15-én. Mozgékony természete lehetett, mert egy-két évnél tovább alig lakott és dolgozott egy helyen. Ennek ellenére négy helyen, Szatmáron (1639), Sopronban (1648), Besztercebányán (1649) házfőnök és 1650-ben Nagyszombatban a konviktus igazgatója volt. 1651–3-ban Ungváron rektorként működött; élete végén egy évig Bécsben a Pázmáneumot vezette.

Szülővárosában, Bécsben lépett be a Társaságba 1555-ben. 1557-ben Prágából Rómába került a bölcseleti tanulmányok végzésére. Három év után visszatért Bécsbe, ahol 1560-ban teológiát hallgatott, mellette a házgondnok, a következő évben a rektor helyettese volt. 1561-ben ott szentelték pappá. 1562–3-ban Nagyszombatban hitszónokként működött. Onnan Prágába került, ahol házgondnokként, hitszónokként és konviktusi vezetőként dolgozott. 1569-ben elhagyta a Társaságot.

Próbaéveit szülővárosában, Bécsben végezte. Onnan Leobenbe került a tanárképzőbe. Bölcseleti tanulmányait 1726–8-ban Grazban végezte. Utána Bécsújhelyen egy és Passauban két évig grammatikát tanított. 1732–5-ben a teológiát is Grazban végezte. Utána egy évig Budán hitszónok volt, és a környéken plébánosi feladatokat látott el. A harmadik próbaévet Judenburgban végezte. Utána egész életében fő tevékenysége a hitszónoklás volt különböző városokban, és főleg a rendtartomány mo.-i felében: 1738–40 Győr, 1742–3 Buda, 1748 Sopron, 1749–50 Buda, 1751 Kassa, 1752–6 Selmecbánya. A következő évben Grazban halt meg.

1920-ban Szegeden lépett be a Társaságba kisnovíciusként. A második próbaévet már Érden töltötte. Utána két év alatt Kalocsán befejezte gimnáziumi tanulmányait. 1925–7-ben Szegeden bölcseletet tanult, majd két évig Pécsett és egy évig Kalocsán volt internátusi nevelő. 1931–4-ig Innsbruckban végezte a teológiai tanulmányokat. 1933-ban ott szentelték pappá. 1935-ben Pécsett hittant és matematikát tanított, majd Szegeden volt harmadik probációban. 1937–9-ben a szegedi egyházmegyeközi szemináriumban bölcseletet és latin nyelvet tanított. 1940–2-be Kassán volt házgondnok és gazdasági vezető. 1944-től Kalocsán a házgondnok helyettese volt, 1947-től a csillagvizsgálóban dolgozott. A szétszóratás idején hangyaszorgalommal rendezte és másolta az Országos Levéltárban a magyar rendtartományt érintő iratokat. Nagy gyűjteménye ma a jezsuiták bp.-i levéltárában található. Élete vége felé bevonult a pannonhalmi szerzetesi szociális otthonba, ott halt meg 1988-ban.

Dél-tiroli volt, és a felsőnémet rendtartomány újoncházában, Landsberg am Lechben lépett be a Társaságba. Dillingenben tanított bölcseletet. 1721-ben átlépett a karthauziakhoz. Két év múlva visszatért, de nem a felsőnémet, hanem az osztrák rendtartományba. 1723–4-ben Nagyszombatban a szentírás tanára és házi lelkiatya volt. A következő évben Lipótváron lett házfőnök. 1726–30 között Nagyszombatban kánonjogot tanított. Utána 1738-ig szinte évente változtatta munkahelyét. Legtöbbször kánonjogot tanított, vagy házi lelkiatya volt. 1739-től Budán egyházjogot adott elő haláláig.

1746-ban Budán plébános és hittantanár, 1747-ben Győrben lelkész és a Mária-kongregáció prézese, 1747–8 között Klagenfurtban matematikaprofesszor, 1749-ben Leobenben gyóntató, a következő évben Linzben hitszónok volt, majd Bécsben gyógykezelték. 1752–3 között Pasasuban hitszónok és gyóntató, 1754-ben Grazban miniszter, a betegszoba felügyelője és gyóntató, végül 1755–6-ban a Mária-kongregáció prézese és lelkész volt.

Az ausztriai Villachban született, Klagenfurtból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Grazban végezte a tanárképzőt. 1713–5 között Bécsben bölcseletet tanult. 1716-tól Kremsben egy, Klagenfurtban két és Steyrben egy évig középiskolában tanított. 1720–3-ban Bécsben végezte a teológiai tanulmányokat. Ott szentelték pappá 1722-ben. 1724-ben Judenburgban fejezte be a harmadik próbaévben rendi képzését. 1725–6-ban a bécsi újoncházban segédkönyvtáros volt. A következő két évben a bécsi egyetemen először dialektikát tanított, majd a Szent Lőrinc-templom hitszónoka lett. 1729–32-ben Klagenfurtban bölcseletet tanított. Ezzel befejezte tanári működését. 1733–5-ben Linzben, 1736–9-ben Sopronban hitszónokként működött. 1740–9 között Győrben először hét évig hitszónok, utána három évig házgondnok és a tanárképző görögtanára volt. 1750-ben Klagenfurtba került, ahol szinte egyedülálló esetként 1766-ig a házgondnoki hivatalt látta el. Egy évvel később bekövetkezett haláláig az orsolyita apácáknak adott lelki oktatást.

A Társaságba való belépése előtt tanítóképzőt végzett, és különböző iskolákban tanított. A noviciátust a zugligeti Manrézában töltötte, 1942-től a kassai főiskolán tanult filozófiát, majd Szegeden teológiát, ahol pappá is szentelték. Mint fiatal papot Németországba küldték káplánnak, majd elöljárói Torontóba helyezték, ahol előbb káplán, majd plébános lett a Szent Erzsébet-plébánián. 1958-ban kinevezték a kanadai magyar missziós állomások, a stációk elöljárójának. 1964-ben a vancouveri Magyarok Nagyasszonya-templomba került plébánosként. 1971. augusztus 15-én szélütés érte, ekkor visszakerült Torontóba, ahol felgyógyulása után kórházakban lelkészkedett.

Újoncéveit és a két év retorikát az ausztriai St. Andräban végezte. 1884-ben Pozsonyba került két évre bölcseleti tanulmányokra, majd 1886-ban Innsbruckba a teológiára. 1888-ban szentelték pappá. 1890–1-ben Bp.-en készült az államvizsgára. 1892–3-ban Kalocsán grammatikát tanított. Utána Bécs-Lainzban végezte a harmadik próbaévet. 1895–1918 között Kalocsán tanított magyar és latin nyelvet. 1902–5 és 1915–8 között rektor volt. 1919-ben Pécsre került, ahol haláláig a latin és a magyar nyelv tanára volt.

Varasdon született, Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. A kétéves próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. Utána 1680–2-ben Grazban bölcseletet tanult, majd négy évig Kolozsváron tanított a középiskolában. 1687–90-ben újra Grazban végezte a teológiai tanulmányokat is. Következett a harmadik próbaév Judenburgban. 1692-ben Pécsett és Szigetváron volt magyar és horvát misszionárius. 1693–6-ban Zágrábban először a hároméves bölcseleti kurzust adta elő, majd kazuisztikát tanított. Utána Eszéken négy évig házfőnök és hitszónok volt. Onnan 1701-ben Zágrábban lett rektor. 1704-ben Pozsegába került házfőnöknek. 1707-ben Kolozsváron lett házfőnök és 1712-től első rektor a visszaállítás után. 1714–6 között Trencsénben volt rektor és újoncmester. A rektori hivatalt viselte továbbá 1717–8-ban Nagyszombatban és 1719–21-ben Grazban. 1713-ban Pozsonyban lett rektor, 1726-ban a harmadik probációt végzők instruktora Judenburgban. Onnan egy év múlva Nagyszombatba került, ahol rövidesen meghalt.

Szülővárosából, Győrből lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után azonnal, 1690–2-ben Nagyszombatban végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána Kőszegen, Sopronban, Gyöngyösön és Egerben tanított. 1697–8-ban Bécsben teológiát tanult, ahol pappá szentelték. 1699–1700-ban Győrben előbb magyar katekéta és börtönlelkész volt, majd ott végezte a harmadik próbaévet is. 1701-től fő foglalkozása a hitszónoklat lett. A legtöbb helyen csak egy-két évig maradt. Időrendben állomáshelyei a következők voltak, zárójelben az itt töltött évek száma. Szatmár (2), Sárospatak (3), Ungvár (1), Kőszeg (1), Kassa (1), Sopron (2), Ungvár (1). 1715-től egy-egy évig Kolozsváron a szeminárium igazgatója, Egerben házi lelkiatya és hitszónok, Komáromban hitszónok, Győrben lelkipásztor és Sárospatakon hitszónok volt. 1720-ban Győrben lelkipásztorként, a következő évben házgondnokként működött. 1722–3-ban Nagyszombatban, a következő évben Ungváron csak Mária-kongregációt vezetett. Ezekben az években írhatta nyomtatásban is megjelent két könyvét. 1725-ben Nagybányán házi lelkiatya, 1626–8-ban Rozsnyón gyóntató volt. 1730-ban Kolozsváron a házgondnoki hivatalt látta el. Ezután, úgy látszik, a fáradtság jelei mutatkoztak. Fő feladata a házi lelkiatyáé volt kis lelkipásztorkodással összekötve: 1731–3 Ungvár, 1734 Eperjes és 1735–40 Esztergom, ahol meghalt.

A szlovéniai Ljutomerból származott, 1614-ben Brünnben lépett be a Társaságba. 1617–9 között Grazban bölcseletet tanult. 1620–2-ben Zágrábban grammatikát tanított és könyvtáros volt. Utána Bécsben a kétéves kazuisztikai kurzust végezte. 1624-ben szentelték pappá. 1625–7-ben Zágrábban hitszónok és katekéta volt. A következő évben Eberndorfban végezte a harmadik próbaévet. 1629–33-ban Zágrábban házgondnok egy évig, majd hitszónok, házi lelkiatya és a szeminárium igazgatója volt. 1634–48-ban a hódoltsági török misszióban működött, először kilenc évig Pécsett, majd hat évig Koppányban. 1649–50-ben Győrben házi lelkiatya, majd 1653-ig rektor volt. 1654-től haláláig Zágrábban lelkipásztori munkát végzett.

Kolozsvárról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Nagybányán tanított grammatikát. 1754–5-ben Kassán bölcseletet tanult, majd négy évig Kolozsváron tanárkodott. 1760–3-ban a teológiát is Kassán végezte. Egy évig még tanár volt Székelyudvarhelyen, utána Egerben végezte a harmadik próbaévet. 1766-tól Gyulafehárváron két évig, Székelyudvarhelyen és Ungváron egy évig tanított középiskolában. 1770–2-ben Marosvásárnhelyen hitszónok, 1773-ban Kolozsváron népmisszionárius volt. Mivel ott halt meg 1785-ben, feltehetően a városban élt, habár Temesváry J. Erdélyben maradt exjezsuitákról írt munkájában neve nem szerepel.

Középiskolai taulmányai után a nagyszombati egyetemen bölcseletet tanult, s utána 1751-ben belépett a Jézus Társaságába. A kétéves újoncidőt Trencsénben végezte. Következett hét év tanítás a pécsi, ungvári, nagyszombati és szakolcai kollégiumokban, s csak utána került ismét Nagyszombatba a teológia elvégzésére. A négy év után rögtön a harmadik próbaév következett Besztercebányán. 1766–7-ben a nagyszombati nemesi konviktusban volt nevelő. A bölcselet tanítását Budán kezdte 1768-ban, és folytatta 1770-től Nagyszombatban a Társaság feloszlatásáig. Elsőrangú tanár volt. Bölcseleti tankönyvei, az Institutiones logicae és az Institutiones metaphysicae, melyek először 1767-ben jelentek meg, Mo.-on tíz kiadást értek el, de külföldön is sikert arattak. Megjelentek Augsburgban, Torinóban, Velencében és Madridban, itt 1857-ben négy kötetben spanyolul is. Nagyszombatban Horváth már csak fizikát tanított, az évi katalógusok szerint nemcsak általánosat, hanem kísérletit is. A Társaság feloszlatása után az egyetemen maradt mint a fizika és a mechanika tanára. 1782-ben ő is részt vett az Institutum Geometricum, a civil mérnökképző intézet alapításában. A fizikában nagy hatással volt rá Isaac Newton és a jezsuita Rogerius Josephus Boscovich. Kiváló pedagógiai tehetségét tükrözik matematikai, fizikai és mechanikai tankönyvei, melyeknek említett külföldi kiadásai is ezt bizonyítják. Fizikából középiskolai tankönyvet is írt. 1792-ben az egyetemről nyugdíjba vonult, és Eperjesen lett apát. Kevéssel halála előtt foglalkozott Immanuel Kant művével, a Kritik der reinen Vernunfttal (A tiszta ész kritikája). A Göttingeni Tudományos Akadémia levelező tagja volt.

Bp.-en végezte a noviciátust és a retorikát. 1943–4-ben Kassán tanulta a filozófiát, majd 1945–8 között Kalocsán volt magiszter. Elöljárói utasítására tanulmányait Maastrichtben folytatta, 1949–52 között itt végezte a teológiát. 1953–5-ig Leuvenben szociológát hallgatott az egyetemen, utána a kongói Kisantuban tanított ökonómiát és szociológiát. 1958-ban Wépionban végezte el a terciát, utána részt vett a leuveni Mindszenty-ház megalapításában, amelynek első igazgatója lett. 1961-ben Norvégiába ment a menekült magyarok közé misszióba; Oslóban telepdett le, de egész Norvégiában végezte a lelkipásztori munkát a magyar emigránsok között. 1981-ben egész Skandinávia magyar főlelkésze lett. 1991–2000 között a koppenhágai jezsuita rezidencián élt, miközben a magyarokkal foglalkozott. Utána hazaköltözött Mo.-ra, és gyenge egészségi állapota miatt bevonult Pilisvörösvárra az idősek otthonába.

Komáromban született, Esztergomból lépett be a bécsi újoncházba. A kétéves próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. Utána egy évig Pécsett tanított. 1749–51-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult, majd ugyanott két évig, Kassán és Esztergomban egy évig középiskolában tanított. A teológiai tanulmányokat 1756–9 között Nagyszombatban végezte. 1758-ban szentelték pappá. 1761-től Nagyszombatban három évig bölcseletet és közben egy évig matematikát tanított. 1765-ben a csillagvizsgáló igazgatójának munkatársa volt. Utána egy évig kontroverziát adott elő. 1767–8-ban Győrben szentírástant és egyháztörténelmet, 1769-től a Társaság feloszlatásáig Kassán teológiát tanított. 1773-ban a bölcsészeti kar dékánja volt. 1780-ban Nagyváradon akadémiai igazgatóként működött. Nem tévesztendő össze a következő Horváth Mihállyal, ami gyakran megtörtént.

Középiskolai tanulmányait Kőszegen végezte, és onnan lépett be a bécsi újoncházba. A próbaidő leteltével a szakolcai tanárképzőben tanult. 1753-tól Nagyszombatban elvégezte a kétéves bölcseleti és az egyéves matematikai kurzust. 1756-tól egy-egy évig Esztergomban és Budán, majd két évig Győrben középiskolában tanított. A négy év teológiai tanulmányokat Nagyszombatban végezte. 1762-ben szentelték pappá. 1763-ban Kőszegen tanított egy évig, majd Besztercebányára került harmadik probációba. 1766-ban Nagyszombatban internátusi nevelő, 1767-ben Selmecbányán retorikatanár volt. Onnan Kassára került, ahonnan 1768 őszén elhagyta a Társaságot. A bécsi egyházmegye vette fel papjai közé. Regelsbrunnban volt plébános. 1774-ben Nagyszombatban lett a hitszónoklat tanára. Amikor a bécsi érsek, Franz Stephan Rautenstrauch a teológiai tanulmányokat – Mária Terézia és II. József – szellemében újjászervezte, bevezette a pasztorális teológiát is. Ennek lett ő első tanára, és megírta Theologia pastoralis című művét három kötetben: I. homiletika-hithirdetés; II. a szentségek kiszolgáltatása; III. a papi élet. Kiegészítésül ugyancsak három kötetben kiadott egy Chrestomathia Pastoralist is. 1780–1-ben a teológiai kar dékánja volt. 1785-től a teológiai karral Pozsonyba került. 1790-ben grabai címzetes prépost lett. A felvilágosodás hívei dicsérték műveit, a teológiai kar és később a pozsonyi generális szeminárium tanárai bírálták. Nem tévesztendő össze, mint gyakran megtörtént, Horváth Mihály I-gyel.

1929–32 között a zugligeti Manrézában először testvérnovícius, majd asztalos volt. 1933–7 között Kalocsán, 1938–40 között Szegeden dolgozott asztalosként. 1941-ben Kalocsán volt ruhatáros és házi mindenes. 1942-től Pécsett, 1946-tól Szatmárnémetiben asztalos; 1948-tól újból Pécsett asztalos és ruhatáros volt. 1950-ben Mezőkövesdre internálták, majd haláláig Kecskeméten volt kántor.

A kalocsai jezsuita gimnáziumból lépett be a Jézus Társaságába. Rendi kiképzésének első része Bp.-en zajlott: a noviciátus és a retorika a Manrézában, a bölcselet a Mária utcában. Következett egy év magisztérium Pécsett és négy év teológia Szegeden. A harmadik próbaévet a háború után végezte a Manrézában. Utána a Jézus Szíve-templomnál volt lelkipásztor és népmisszionárius. 1950-ben a szerzetesek elhurcolásakor menekülni akart, de másnap elfogták és Kistarcsára internálták 1953. szeptember 17-ig. Utána 1957-ig lakatosként dolgozott Bp.-en, majd a Haller téri Páli Szent Vince-templomnál lett sekrestyés. 1970-től az Örökimádás-templomban lelkipásztorkodott. A hetvenes években mindkét lábát amputálni kellett. Így is tovább dolgozott. Szentbeszédeit és gyóntatószékét sok hívő kereste fel.

Szülővárosából, Varasdról lépett be a leobeni újoncházba. A próbaidő után Zágrábban egy évig grammatikát tanított. A bölcseleti tanulmányokat 1656–8-ban Grazban végezte. Utána két évig Sopronban volt a grammatika tanára. A teológia első három évét Nagyszombatban, a negyediket Bécsben tanulta 1661–4 között. A következő évben Zágrábban házgondnok volt, majd a harmadik probációval fejezte be rendi képzését 1666-ban. 1667-ben a hódoltsági török misszióba, Andocsba került. Tizenöt éven keresztül dolgozott ebben a nagyon nehéz munkában. Mintegy nyolcvan falu tartozott hozzá. Andocsot igen látogatott búcsúhellyé fejlesztette, mely a lakosság vallási életének központja lett. Működése méy benyomást tett a más felekezeten levőkre is. Saját bevallása szerint több mint 10 ezer embert vezetett vissza a katolikus egyházba. 1681-ben Andocsban halt meg.

Komáromban született, de Esztergomból lépett be a trencséni újoncházba. A kétéves próbaidő után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. Egy évig Fiuméban tanított. 1747–9-ben Grazban végezte a bölcseleti tanulmányokat. Utána egy-egy évig Kőszegen, Sopronban és Budán volt tanár. A teológia első két évében, 1753–4-ben Kassán, majd 1755–6-ban Nagyszombatban tanult. Utána Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. Papi életében a Társaságban hitszónokként működött 1758–60-ban Pécsett, 1761–5-ben Győrben és 1766–73-ban Nagyszombatban.

A gimnáziumot a kőszegi bencéseknél végezte. Szerzetesi életét 1921-ben kezdte az érdi újoncházban. A következő évben belépettek közül nyolcadmagával ment a kínai misszióba. A bölcseletet még Szegeden végezte 1924–6-ban. Utána utazott Kínába, a fiatalok közül elsőként. 1927-ben Tiencsinben volt a nyelviskolán. A következő évben Sien-Hszienben fejezte be a bölcseleti tanulmányokat, és biológiát tanított. 1930–3 között Zikavejben végezte a teológiát. Sanghajban szentelték pappá 1932-ben. 1932–4-ben Sien-Hszienben tanított. A következő évben Vuhuban végezte a harmadik próbaévet. A tamingi misszió különböző területein dolgozott a japán és később a kommunista megszállás alatt is. 1955-ben Tajcsong segített a kínai–magyar szótár elkészítésén. Kínából való kiűzetése után a tajvani Pucében tanulta 1956–7 között a nyelvet. 1958-tól a pucei missziós kerületben dolgozott több magyar rendtársával haláláig.

Bánhidán (ma Tatabánya) született vasutascsaládban. A középiskolát a tatai piarista gimnáziumban végezte 1938–46 között. Szent Ignác ünnepén lépett be Bp.-en a Társaságba. 1948-ban Szegeden megkezdte a bölcseleti tanulmányokat. Amikor a főiskola felét lefoglalta a kommunista állam, és 1949 elején megszületett a döntés, hogy a tanuló jezsuitáknak külföldre kell szökniük, ő lett P. Fábry Antal titkára a szökéseket illetően. Ennek oka az volt, hogy édesapja révén szabadjegye volt a vasútnál. Állandóan úton volt Szeged és Bp., valamint a határvidék között. Március közepén, amikor a déli órákban jött a hír, hogy a vonat alatt szökni akarókat a rendőrség felfedezte, s a nyugati határon is elfogtak egy jezsuitát, ő a legközelebbi vonattal Szegedre utazott és P. Őry Miklóssal hosszú vitában meggyőzték a rektor P. Fábryt, hogy azonnal hagyja el az országot. Egy éjjeli vonattal Bp.-re utaztak, és a másnapi szökni akarók egyikének helyén P. Fábry még aznap este elhagyta az országot. Szegeden a rendőrség a délelőtt folyamán már kereste őt. A további szökéseket is Horváthnak kellett vezetnie, mert ő volt az egyedüli, aki a helyzetet teljesen ismerte. A szegediek közül az utolsók egyikeként hagyta el az országot. A sok – gyakran éjszakai – utazás, a fizikai megterhelés, valamint a nagy felelősség az alig huszonkét éves fiatal jezsuita erejét szinte teljesen felőrölte. Egészsége felmondta a szolgálatot, kitört rajta a tuberkulózis. Bardonecchiában, az Alpokban volt szanatóriumban, s otthon Chieriben is hónapokig feküdt. Ami azonban helyzetét még nehezebbé tette, a látásával is bajok voltak. Nem volt szabad olvasnia, pedig ő kifejezetten vizuális típus volt. Egyik társunk rendszeresen előadta neki a délelőtti órák anyagát. E sorok írójával mindennap megtárgyaltak Szent Tamás Summájából egy-egy kérdést, és este egy francia Szentírás-magyarázatból vették az anyagot a másnapi elmélkedésre. 1952-ben meg kellett szakítania a bölcseleti tanulmányokat, és azokat csak 1954-ben fejezte be. 1955–8-ban a spanyolországi Granadában végezte a teológiát, ahol 1957-ben pappá szentelték. Murciában volt 1959-ben harmadik probációban. 1960-ban a délnémet rendtartomány nyugalmas kis rendházában, Aschaffenburgban volt pihenésképpen fizikai erejének visszaszerzésére. 1961–2-ben Rómában végezte a kétéves doktorátusi kurzust teológiából. Tanulmányainak végeztével a kanadai angol rendtartomány teológiai főiskoláján, Willowdale-ben kezdett teológiát tanítani. A főiskola 1970-ben Torontóba költözött, Horváth pedig 1992-ig ott tanította a teológia szinte minden ágát. Hazaköltözve 1994–6-ban a miskolci „Fényi Gyula” jezsuita gimnázium első igazgatója volt. Neve összekapcsolódott két nagy tudományos mű megszervezésével és elindításával. Tízévi előmunkálat után 1978-ban megjelent az „Ultimate Reality and Meaning” (U.R.A.M. – A végső valóság és értelem) című folyóirat, melynek célja egy „befejezhetetlen” enciklopédia előkészítése az ember útjáról Istenhez. Erre szolgált az a kétévenként Torontóban megrendezett nemzetközi konferencia, melyre 1996-ban Dobogókőn került sor. 1984. november 29-én merült fel a „Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (METEM)” terve is. Ennek folyóirata, a Magyar Egyháztörténeti Vázlatok – Regnum 1989-ben indult.

Pozsonyból lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő után 1695-től Kassán előbb grammatikát tanított egy évig, majd elvégezte a hároméves bölcseleti kurzust. 1705-ben Győrben volt harmadik probációban. 1706–7-ben Rozsnyón szlovák hitszónokként működött. A következő évben Budán lelkipásztor volt, majd Komáromban és Győrben középiskolai tanár. Utána hitszónokként működött 1711–3-ban Rozsnyón, 1714–5-ben Szepeskáptalanon, 1716–20-ban Kassán, 1721–2-ben újra Szepeskáptalanon, 1723-ban Turócon. 1724–5-ben Szakolcán a házgondnoki hivatalt látta el. Utána két évig Pozsonyban a Szent Márton rendházban, majd 1728-ban Besztercebányán volt hitszónok. 1729–30-ban Szakolcán lelkipásztori munka közben halt meg.

A középiskolát a nagyszombati kollégiumban végezte. Ott tért át 1651-ben a katolikus hitre. Hat év múlva lépett be a rendbe. A trencséni noviciátus után 1660-ban egy évig grammatikát tanított Szepeskáptalanban. A bölcseleti tanulmányokat Kassán végezte. Utána három évig újra középiskolai tanár volt Kassán és Szepeskáptalanban. 1667–70 között végezte a teológiát Bécsben. Úgy látszik, hogy jó gyakorlati érzéke volt, mert az utolsó évben a házgondnok helyetteseként szerepel. A harmadik próbaévet az ausztriai Judenburgban végezte. 1672–3-ban Kassán szlovák hitszónok, iskolaigazgató és a templomban gyóntató volt. A következő két évben fizikát és metafizikát tanított Kassán, majd ugyanott házgondnok és néhány belső hivatal vezetője volt. 1677–8 között Lőcsén volt házfőnök. Mint már Kassán, ott is aktívan részt vett a lelkipásztori munkákban. 1680-ban nevezték ki kassai rektornak. Három év múlva Bécsbe került a kontroverzia tanárának. 1683-ban, a város második török ostroma idején a Pázmáneum régense volt. A házban sok sebesült katonát és civilt ápoltak, akiknek gondozásában részt vett, és augusztus 22-én a ragály áldozatául esett.

A lengyel földön született Hübner 1599–1600-ban Vágsellyén tanított a gimnáziumban.

1860-ban Nagyszombatban kezdte szerzetesi életét. Két-két évet töltött a próbaidőben és retorikai tanulmányokban. Utána Kalocsán öt évig retorikát tanított. 1870–1-ben Pozsonyban, majd a következő két évben Innsbruckban teológiát tanult. 1873-ban szentelték pappá. Két év kalocsai tanárság után 1876-ban Prágában végezte a harmadik próbaévet. 1877-től Kalocsán görög és latin nyelvet tanított. 1882–3-ban Szatmárnémetiben volt házfőnök. A következő évtől 1898-ig Kalocsán főleg görög nyelvet adott elő. A következő évtől Nagyszombatban három évig tanított, utána magyar hitszónok lett 1909-ig. 1910-ben Pozsonyban volt lelkipásztor. 1911-től Nagyszombatban működött, 1914-től mint író.

1868-ban az ausztriai St. Andräban kezdte meg a noviciátust. A próbaidő után ugyanott egy évig retorikát tanult. 1871–4 között Kalocsán tanított a középiskolában. 1875–7-ben Pozsonyban bölcseletet, a következő négy évben Innsbruckban teológiát tanult. 1880-ban szentelték pappá. 1882–3-ban Kalocsán latin, görög és német nyelvet tanított. 1884-ben a belgiumi Drongenben végezte a harmadik próbaévet. A következő évtől haláláig matematikát, mértant és grammatikát tanított Kalocsán.

Világi papként lépett be 1877-ben az ausztriai St. Andräban a Jézus Társaságába. A kétéves próbaidő után Kalocsán a csillagvizsgáló igazgatója mellett dolgozott. 1881-től Rómában készült a tanításra. 1884-től két évig a kalocsai csillagvizsgáló tagja volt. 1886-tól Pozsonyban két, az ausztriai Linzben egy évig matematikát tanított. A következő két évben Kalocsán készült a teológia tanítására. 1891-től a boszniai Travnikban, 1894-től Szarajevóban tanította 1910-ben bekövetkezett haláláig a teológia majdnem minden ágát.

Az ausztriai Feldkirchben lépett a Társaságba, majd még novícius korában hazajött Szegedre. Tanulmányainak nagy részét gyenge egészsége miatt magánúton végezte. Bp.-en szentelték pappá 1928. július 26-án. 1930–50-ig a szegedi egyházmegyeközi szeminárium lelkivezetője volt. Attól kezdve állandóan betegeskedett. 1955-ben letartóztatták és a bp.-i gyűjtőfogház kórházába szállították, kihallgatásokra azonban nem került sor. P. Hunya országos hírű papnevelő volt. Sokat tett a magyar papság lelki és szellemi képzésének emelésére. 1941-ben megalapította a Papi Lelkiség című folyóiratot, melynek munkálataiban a világi és szerzetes papság legjobbjai működtek közre. 1948-ig jelent meg.

Bölcseleti tanulmányai közben Nagyszombatból lépett be a trencséni újoncházba. A próbaidő után még három évig bölcseletet tanult Bécsben. Utána egy-egy évig Trencsénben, Nagyszombatban, Pozsonyban és újra Trencsénben tanított. A teológiai tudományok végzésére Nagyszombatba került 1721–3 között. 1722-ben szentelték pappá. Harmadik próbaévét Besztercebányán töltötte. Első állomáshelyén, 1725-ben Székelyudvarhelyen hitszónok és népmisszionárius volt. A következő évben retorikát tanított Kolozsváron. Onnan 1727-ben Nagyszombatba került házgondnokhelyettesnek. Utána két-két évig Rozsnyón és Temesváron volt hitszónok és az utóbbi helyen vándormisszionárius is. 1732-től rektor volt Ungváron. Onnan 1736-ban Kőszegre került gazdasági főnöknek, majd rektorhelyettesnek. 1738-ban Kolozsváron volt lelkipásztor és szemináriumi igazgató. 1739–40-ben Nagyszebenben házi lelkiatya volt, majd Lőcsén két évig a konviktust igazgatta. 1743-ban Trencsénbe került és 1761-ig a konviktust vezette, utána haláláig, 1770-ig házi gyóntató volt.

1667-ben, tizennyolc éves korában Pozsonyból lépett be a Társaságba. Kétéves próbaidejét Trencsénben töltötte. Utána egy évig Besztercebányán tanított középiskolában. Bölcseletet Grazban, teológiát Nagyszombatban tanult. Győrben szentelték pappá 1680-ban. Ebben az évben hitszónok volt Selmecbányán. A harmadik próbaévet 1681-ben Judenburgban végezte. 1682–3-ban Szakolcán házfőnök, utána Pozsonyban hitszónok volt és hitoktató. 1686-ban misszionárius volt Bozókon. A következő évben is kifejezetten lelkipásztori feladatokat látott el Selmecbányán, Besztercebányán, Trencsénben és Turócon 1691-től haláláig.

Nagyszombatból 1698-ban logikusként lépett be a bécsi újoncházba. A kétéves próbaidő után a kollégiumban egy évig grammatikát tanított. 1702–4 között Grazban tanult bölcseletet, majd Győrben tanított grammatikát. 1708–10 között végezte Nagyszombatban a teológiai tanulmányokat. Ott szentelték pappá 1710-ben. 1712-ben Leobenben volt harmadik probációban, azután egy évig Kőszegen hitszónokként működött. 1714-ben Nagyszombatban etikát tanított, majd újra Kőszegen volt egy évig hitszónok. 1716–8-ban Kassán bölcseletet és 1719–21-ben Nagyszombatban kontroverziát adott elő. 1722-től Kassán teológiát tanított, 1724-től a teológiai kar dékánja is volt. 1727-ben a főiskola kancellárja és könyvtáros, 1729-ben hitszónok lett. 1730–3-ban Nagyszombatban látta el a kancellári hivatalt. 1734-ig újra Kassán volt kacellár, majd haláláig a nyomda igazgatója.

1734-ben Bécsben lépett be a Társaságba. 1737–9-ben Grazban végezte a bölcseleti tanulmányokat. 1740–1-ben Passauban, a következő évben Kremsben tanított grammatikát. A teológia első évét Nagyszombatban, a többi hármat Grazban végezte. 1745-ben szentelték pappá. 1747-ben Judenburgban volt harmadik probációban. 1748-tól hitszónokként működött legtöbbször csak egy évig Sopronban, Klagenfurtban, Leobenben, Grazban, Budán és Egerben. Onnan hagyta el a Társaságot 1754-ben. 1753-ban Budán adta ki az ismert németalföldi jezsuita költő és lelkiségi író, Herman Hugo (†1629) elégiáit német nyelven.
I