Oszlopon született; végzett bölcsészként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után egy-egy évig Pozsegában és Pécsett tanított grammatikát. 1763-tól Nagyszombatban két évig matematikát és négy évig teológiát tanult. 1767-ben szentelték pappá. 1769-ben a királyi-érseki konviktusban volt nevelő. 1770-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1771–2-ben Nagyszombatban újra az érseki konviktusban lett nevelő, 1773-ban bölcseletet tanított. Ezt a munkáját a feloszlatás után is folytatta. 1784-től haláláig a pozsonyi akadémián mezőgazdaságtant tanított, amelynek első szakírói közé tartozott.

Próbaideje után 1620–3-ban Nápolyban tanult bölcseletet, 1625–7-ben Grazban teológiát. A következő évben Eberndorfban végezte a harmadik próbaévet. 1629-ben Bécsben tanított bölcseletet, s ezzel befejezte tanári működését. Utána egy évig hitszónok volt. 1631–4-ben Pécsett a hódoltsági misszióban dolgozott. 1635–7-ben Homonnán házfőnökként működött. 1638-ban Ungváron vezette az építkezést. Utána Sopronban volt elöljáró, majd Homonnán és Pozsonyban lelkipásztori feladatokat látott el. 1644-ben a nagyszombati szemináriumot vezette. 1645-től haláláig, 1649-ig Pozsonyban népmisszionárius volt.

Szakolcán született, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1643-ban Pozsonyban grammatikát tanított. 1644-ben Nagyszombatban, 1645–6-ban Grazban bölcseletet tanult. 1647-ben Kolozsmonostoron, 1648–9-ben Gyulafehérváron, 1650-ben Nagyszombatban tanított. 1651–3-ban Grazban tanult teológiát. 1654-ben Trencsénben, 1655-ben Győrben tanított grammatikát. 1656-ban Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1657-ben Ebendorfban, 1658-ban Gyöngyösön tanított. 1659-ben Pozsonyban katekétaként, 1660-ban Rozsnyón és 1661-ben Nagyszombatban misszionáriusként működött. 1662–5-ben Szakolcán házfőnök volt. 1666–7-ben Pozsonyban, 1668-ban Nagyszombatban és 1669-ben Trencsénben intézte a rendházak gazdasági ügyeit. 1670–4-ben hitszónokként és házi lelkiatyaként működött Besztercebányán. 1675-ben Lőcsén, 1676-ban Besztercebányán, majd újra ezeken a helyeken volt házi lelkiatya. 1679-ben Szakolcára került házfőnöknek, ahol a következő évben meghalt.

Középiskolai tanulmányait szülővárosában, Sopronban, a jezsuitáknál végezte. Onnan lépett be a trencséni újoncházba. A két év próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. Grazban kezdte el a bölcseleti tanulmányokat. Elsőéves hallgató volt, amikor 1773-ban a pápa feloszlatta a Jézus Társaságát. Ekkor a győri egyházmegyébe kérte felvételét. 1777. március 29-én szentelték pappá. Egyházi pályafutásában volt rátóti prépost, kanonok, győri nagyprépost. A császár királyi magyar novi (Bosznia) püspökké nevezte ki, de a pápai elismerést nem kapta meg. Udvari tanácsos és a főiskolai ügyek igazgatója lett. 1822-ben a királyi kancelláriában az egyházi és vallási ügyek előadójává nevezték ki.
Neve szorosan összefonódik a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár Jesuitica-gyűjteményével: fiatalkorától gyűjtötte mindazt, ami a volt jezsuita rendet érintette. Így nagy levéltári anyag jött össze, ami azért is fontos, mert a feloszlatáskor a császári hatóságok Bécsben lefoglalták a tartományfőnökség levéltárát, ahonnan kiszedték a birtokjogot érintő iratokat, a többit pedig eladták egy papírmalomnak, ahol az a zúzdába került. Paintner halála előtt nagy gyűjteményét a Pannonhalmi Főapátságra hagyta azzal a kikötéssel, hogy ha a jezsuita rendet visszaállítják Magyarországon, az egész hagyatékot át kell adni nekik. A győri káptalan azonban hagyatéki pert indított, amelyet megnyert. A pannonhalmi főapát megvásárolta tőle az egész gyűjteményt, amely így ma is Pannonhalmán áll a kutatók rendelkezésére.

A bácskai Palánkán született; Kalocsáról Érden lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1928-ban Kalocsán letette az érettségit. 1929–31-ben Szegeden végezte a bölcseletet. 1932–4-ben Kalocsán volt konviktusi nevelő. A teológiát 1935-ben, Innsbruckban kezdte, de a második évtől Szegeden folytatta. Ott szentelték pappá 1937-ben. 1939-ben Szegeden végezte a harmadik próbaévet. 1940-ben Bp.-en a Manrézában az újoncmester helyettese volt, és lelkigyakorlatokat vezetett. 1941-ben Kalocsán a házgondnok helyetteseként és lelkipásztorként dolgozott. 1942–3-ban Szatmárnémetiben házi lelkiatya volt és lelkipásztorkodott. 1944-ben több hónapos frontszolgálatra hívták be. Onnan Kispestre került, ahol 1949-ben házfőnök lett. 1950-ben, a szerzetesrendek feloszlatása után a váci egyházmegye szolgálatába került, ahonnan 1951 decemberében elbocsátották. Attól kezdve segédmunkás és villanyszerelő volt. 1955 augusztusában börtönbe került, 1956 októberében szabadult. Utána bujkált. 1958 szeptemberében büntetését letöltöttnek nyilvánították. 1959–67-ben adóbeszedő volt Pestszentlőrincen. 1967-ben nyugdíjba ment. 1973. január 2-án Nyugatra távozott. Rövid római tartózkodás után az év őszén Münchenben lett kórházlelkész 1979. január végéig. 1982-ben, Münchenben halt meg. Fiatal pap korában leányok lelkipásztorává képezte ki magát, és több sikeres könyvet adott ki a háború alatt számukra. Utána, főleg Kispesten, a családpasztorációban dolgozott. Számos hátrahagyott kéziratából a kilencvenes években több nyomtatásban is megjelent.

Bécsben született, Rómában lépett be a Társaságba. 1643-ban már a bécsi újoncházban tartózkodott. 1644–6-ig Grazban tanult bölcseletet. 1647-ben Pozsonyban, 1648-ban Győrben tanított grammatikát. 1649–51-ben Grazban kezdte teológiai tanulmányait, a negyedik évet Bécsben végezte. 1651-ben szentelték pappá. 1653-ban Nagyszombatban, 1654-ben Győrben tanított középiskolában. 1655-ben Judenburgban volt harmadik probációban. 1656–8 között Nagyszombatban egy évig katekéta és nyomdaigazgató volt, két évig a nemesi konviktus vezetője. 1659–60-ban Győrben házgondnokként és gazdasági főnökként működött. 1661–2-ben Pozsonyban volt házgondnok. 1663–7-ben Nagyszombatban a magyar központi szemináriumot vezette. 1668–71-ben újra Pozsonyban volt házgondnok. Még az utolsó évben családja súlyos anyagi nehézségei miatt elhagyta a Társaságot. 1673-ban Róma kinevezte csanádi püspöknek. Egyházmegyéje teljesen török uralom alatt volt, ahová be sem léphetett. Az ilyen püspököt az akkori államhatalom vonta be adminisztratív feladatok elvégzésére. 1678-ban egri püspök lett, de két évvel később meghalt. Végrendeletében kifejezte, hogy jezsuita volt.

Esztergomban született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1561–3-ban Nagyszombatban volt újonc, majd Bécsben grammatikát tanult. 1564–6 között Prágában alsó osztályokat tanított, és házi munkákat végzett. 1566-ban segédkezett a tanításban. 1567-ben Nagyszombatban tartózkodott. 1567–70-ben Bécsben bölcseletet tanult. Onnan bocsátották el 1570-ben.

Deménden született, Komáromból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után 1725–7 között Bécsben tanult bölcseletet. 1728-tól egy-egy évig Egerben, Kőszegen, Pécsett, majd újra Kőszegen tanított középiskolában. 1732–3-ban Nagyszombatban, 1734–5-ben Kassán tanult teológiát. 1735-ben szentelték pappá. A következő évben Pécsett lett hitszónok. 1737-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1738-ban Kassán etikát tanított. Utána egy-egy évig Gyöngyösön és Egerben volt hitszónok. 1741–3-ban Kolozsváron tanította a hároméves bölcseleti kurzust. 1744-ben Marosvásárhelyen hitszónokként működött. 1745-től egy-egy évig Egerben és Kassán kontroverziát, Nagyszombatban és Grazban kazuisztikát, Egerben egyházjogot tanított. 1750-ben Kassán kezdett teológiát tanítani, de a következő évben már beteg volt. 1752-től haláláig Budán tartózkodott. Latin nyelvű művei Nagyszombatban és Kolozsváron jelentek meg.

Vittencben született, Leobenben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1628-tól Bécsben három évig bölcseletet, négy évig teológiát tanult. Közben a három utolsó évben héber nyelvtanár és a Pázmáneumban nevelő volt, 1635-ben bölcseletet tanított. 1634-ben szentelték pappá. 1636-tól a nagyszombati egyetem első tanárai közé tartozott. 1636–8-ban előadta a hároméves bölcseleti kurzust. 1639-ben kazuisztikát és kontroverziát tanított. Ebben az évben a tartományfőnök avatta őt teológiai doktorrá, mert az a jog akkor még vita tárgya volt. 1638–9-ben a bölcsészeti kar, 1639–42-ben a teológiai kar első dékánja volt. 1640–3-ban teológiát, 1644-ben szentírástant tanított. 1643–4-ben az egyetem kancellárja is volt. 1645–6-ban Grazban, 1647–8-ban Bécsben tanított teológiát. 1649–52-ben Nagyszombatban a rektori, 1653–4-ben a kancellári hivatalt töltötte be. 1655–7-ben újra rektor, 1658–60 között kancellár volt. 1661-ben Kassán lett rektor, ahol a következő évben meghalt.

Sárközben született, Kolozsvárról végzett bölcsészként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után 1732–3-ban Kolozsváron, 1734-ben Ungváron tanított. 1735–8-ban Nagyszombatban tanult teológiát. 1738-ban szentelték pappá. A következő évben Gyöngyösön tanított, majd Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1741-ben Komáromban hitszónok volt. 1742–5 között Kolozsváron bölcseletet tanított. 1746-ban Marosvásárhelyen házfőnök és plébános volt. 1747–8-ben a fogarasi, 1749–52-ben a balázsfalvai egyesült román püspökök teológusaként szerepelt. 1753–8-ban Székelyudvarhelyen a házfőnöki és plébánosi hivatalt látta el, majd újra a balázsfalvai román püspök teológusa lett; 1760-ban meghalt.

A középiskolát Trencsénben végezte, onnan lépett be a bécsi újoncházba. 1753-ban Szepeskáptalanban volt tanár. 1754–5 között Kassán végezte a bölcseletet, majd ugyanott grammatikát és poétikát, 1760-ban Budán retorikát tanított. A teológiát Bécsben végezte 1761–4-ben. 1763. szeptember 4-én szentelték pappá. 1765-ben Nagyszombatban, a következő évtől a bécsi Theresianumban volt nevelő. A Jézus Társasága feloszlatása után Mária Krisztina hercegnő káplánja, 1776-ban Kalocsán kanonok és 1779-ben nagyprépost lett. 1781. április 2-án segédpüspökké szentelték. 1784-től haláláig ugyanott érseki helynök volt. Megírta Magyarország történetét három kötetben, mely több kiadásban jelent meg és vált ismertté nem utolsósorban klasszikus latin nyelve miatt. Heraldikai műve is jelentős. Mária Terézia mint magyar apostoli királynő címeit és címereit tárgyaló művével próbálta bizonyítani annak jogait néhány tartományra, például Galíciára és Lodomériára, amelyek egy ideig függtek a magyar királyságtól.

Nagyszombatban végezte a noviciátust, majd Pécsett, 1919–20 között befejezte gimnáziumi tanulmányait. 1921–3 között filozófiát tanult előbb Kalocsán, majd Szegeden, 1924-ben Pécsett volt magiszter, 1925–6 között pedig Kalocsán. 1927–30 között Innsbruckban végezte a teológiát, ahol 1929-ben szentelték pappá. 1931-ben a Manrézában volt a novíciusmester sociusa, 1933-ban Nagykapornakon szolgált, illetve Saint-Acheulben végezte a terciát. 1934-ben Kínába küldték, ahol először Tamingban kínaiul tanult, majd 1935–40 között különböző helyeken (Kajcsouban, Pujangban és Taming környékén) volt misszionárius. 1940–9 között Tamingban tanított latint és katekizmust a szemináriumban. 1949-ben kitiltották Kínából. Az Egyesült Állomokba ment, ahol először Trentonban volt lelkész, majd 1951–65 között Philadelphiában, ugyanakkor látogatta a szórványban élő magyarokat. 1966–73 között Baltimore-ban volt lelkész, majd 1974-ben Wernersville-ben mint nyugdíjas telepedett le, később itt hunyt el.

Középiskolásként a pécsi ciszterci gimnázium növendéke volt. Jezsuita próbaidejét, valamint az azt követő retorikai és bölcseleti tanulmányait Bp.-en végezte. Egyévi kalocsai kollégiumi tevékenység után a teológiát Szegeden tanulta, ahol 1943. június 25-én szentelték pappá. A háború utolsó éveiben Bp.-en lelkipásztor, A Szív segédszerkesztője és a központi ifjúsági Mária-kongregáció vezetője volt. A harmadik próbaév elvégzése után újra a bp.-i rendházban lelkipásztor, majd 1948 végétől P. Tüll Alajos tartományfőnök helyettese annak letartóztatásáig. 1949-ben Kaposváron lelkipásztor, 1950-től pécsi vicerektor. 1950-ben Mezőkövesdre internálják. A szerzetesrendek feloszlatása után P. Csávossy Elemér tartományfőnök kinevezi a szétszóródott rendi fiatalok elöljárójává. 1951. május 7-én P. Csávossy letartóztatásával átvette a hazai rendtartomány vezetését. Fő feladata volt a szétszórt jezsuiták új életkörülményeinek megszervezése és az összetartozás tudatának ébrentartása. 1954. június 30-án letartóztatták és a következő év február 22-én tizenhét évi börtönbüntetésre ítélték. 1956. október 28-án szabadult, de 1957. január 7-én újra letartóztatták, 1963. május 15-én egyéni kegyelemmel szabadult. Összesen száznégy és fél hónapot töltött a következő börtönökben: bp.-i Fő utcai vizsgálati fogság, Budapesti Országos Börtön, csolnoki rabbánya, pécsi állambiztonsági vizsgálati fogság, Váci Országos Börtön, Bp. VIII. ker.-i fogda, bp.-i Markó utcai börtön, Márianosztrai Országos Börtön. Kiszabadulása után két hónapot kórházban töltött, hogy leromlott egészségét helyreállítsák. 1963. július végétől a piliscsabai idős szerzetesnővérek szociális otthonába került anyagbeszerzőnek. Később ő látta el a nővérek lelki gondozását is. Idővel kisegítőként be tudott kapcsolódni a lelkipásztorkodásba. Alkalmazottként ment nyugdíjba1985-ben, de házi lelkészként az öregotthonban maradt haláláig. A felszabadulás után megírta Viharon, vészen át címmel az üldözött és szétszórt jezsuiták történetét a kommunista Magyarországon. Kiadta az 1951 és 1956 közötti buzdításait és körleveleit – Rostában –, melyek egy részét minden rendtagnak, más részét csak a fiataloknak írta. Az Üldözött jezsuiták vallomásaiban részletesen beszámolt börtönéveiről. A rendtartomány értesítőjében gyakran írt elhunyt rendtestvéreiről.

1929–31 között a zugligeti Manrézában végezte a noviciátust és a retorikát. 1932–3-ban Szegeden tanult filozófiát. 1934-ben a pécsi Pius Kollégiumban konviktusi felügyelő volt. 1935–8 között Szegeden teológiai tanulmányokat folytatott, a következő évben itt végezte a terciát is. 1940–3 között közgazdaságtant tanult a bp.-i tudományegyetemen. 1944–9 között Nagykapornakon házfőnök volt, mezőgazdasági ismereteket tanult, és az elemi iskolában tanított. A szétszóratás után 1950–70 között könyvkötőként dolgozott.

Zalaegerszegen született, St. Andräban lépett be a Társaságba. A próbaidő után ugyanott retorikát is végzett. A bölcseletet 1887–8-ban Pozsonyban, a harmadik évet Bécs-Kalksburgban magánúton végezte. 1890–1-ben Kalocsán német nyelvet tanított. 1892–4-ben Bp.-en államvizsgára készült. 1895–6-ban Bécs-Lainzban, 1897-ben Nagyszombatban magánúton tanult teológiát. 1899-ben szentelték pappá. 1898–1938-ig a magyar nyelv tanára volt Bécs-Kalksburgban, ahol ezekben az években számos – főleg nemesi családokból származó – magyar fiatal tanult a gimnáziumban. 1939-től Kalocsán élt mint író és házi gyóntató. A rendek feloszlatása után Balatonfüreden halt meg 1951-ben.

1872–4 között Nagyszombatban volt skolasztikus novícius, a következő évben St. Andräban retorikus. 1877–9 között Pozsonyban filozófiát tanult. 1880-ban Szatmárnémetiben konviktusi felügyelő és a Mária-kongregáció prézese volt, 1881-ben Kalocsán nyelvtant tanított. 1882–4 között Innsbruckban teológiát tanult, majd a következő évben Stara Wieśben töltötte a harmadik probációját. 1886–1903 között a boszniai Travnik jezsuita kollégiumában tanított latin, görög és horvát nyelvet, egy időben rektor is volt, a Mária-kongregáció prézese. 1904–5 között Bp.-en spirituális és misszionárius volt. 1905-ben Szatmárnémetibe került házfőnöknek, ahol elhunyt.

1935–6 között a zugligeti Manrézában volt skolasztikus novícius. 1937–9 között Bp.-en filozófiát tanult. 1940-ben a kalocsai gimnáziumban földrajzot és történelmet tanított. 1941–4 között Szegeden teológiát tanult, majd a pécsi Pius Gimnáziumban természetrajzot és földrajzot tanított, a Mária-kongregáció prézese, a cserkészet vezetője volt. 1949-ben Nagykapornakon működött mint plébánoshelyettes és hittantanár. 1950-ben a Manrézában a novíciusmester sociusa, Mária-kongregációk prézese, lelkigyakorlat-kísérő. A szétszóratás után Bp.-en fizikai munkás volt.

Pápán született, 1592-ben Bécsben lépett be a Társaságba. 1593–4-ben Brünnben végezte újoncéveit. 1595–7-ben Olmützben tanult bölcseletet. A következő évben Turócon grammatikát tanított. 1599–1600-ban Grazban végezte a teológiát. 1601-ben Sellyén grammatikát tanított. Ebben az évben szentelték pappá. 1602-ben Brünnben volt harmadik probációban. 1603-ban Sellyén, 1604-ben Kolozsváron hitszónokként működött. 1605–6 között Gyulafehérváron volt házfőnök. 1607-ben Grazba került katekétának és gyóntatónak. 1610-ben elbocsátották a Társaságból.

Kuklón született, húszéves korában, Pozsonyban lépett be a Társaságba. Próbaéveit Trencsénben töltötte 1682–3-ban. 1684-ben Bécsben egy évig humanisztikát végzett, majd bölcseletet tanult Grazban 1685–7-ben. Három év tanári működés után a teológiát Grazban végezte 1691–4-ben. Első papi működése 1695–1701-ben tábori lelkészként telt. Utána Nagyszombatban volt hitszónok; 1703–4-ben a Duna–Dráva közötti népmissziókban vett részt. 1705–7 között Kőszegen rektor, majd egy évig Győrben gyóntató volt. Utána 1709–11-ben Pécsett és 1712–3-ban Szegeden volt házfőnök és lelkipásztor haláláig.

A jezsuiták pécsi Pius Gimnáziumában érettségizett. Nem volt jó tanuló, az iskolai csínyekből is alaposan kivette a részét, de éles esze és hihetetlen akaratereje volt. A zugligeti Manrézában a noviciátust, Szegeden a filozófiát végezte. Ezt követően Kínába jelentkezett a misszióba, ahová 1936. augusztus 27-én érkezett meg. Az első két évben Ancsingban tanult kínaiul, eközben tífuszban súlyosan megbetegedett. 1939–42 között a sanghaji Zikavej teológián tanult, ott szentelték pappá. Kiváló eredményei miatt teológiatanárként akarták alkalmazni, de előbb Pujangba küldték lelkipásztori munkára, ahol Msgr. Lischerong titkára lett. 1946–53 között teológiát tanított a zikaveji főiskolán. Rendkívül népszerű volt a kínai papok körében, püspöknek is szívesen megtették volna. P. Papilla területéről származott a későbbi Paul Shan SJ bíboros. Papillát 1953. augusztus 25-én, tizenhét évi kínai működése után a kommunisták elűzték Kínából: Hongkongba, majd a Fülöp-szigetekre került. 1953–6 között ifjúsági pasztorációt végzett a Fülöp-szigeteki kínai fiatalok között. Az 1956-ban alapított Xavéri Szent Ferenc iskolában negyven évig működött különféle felelős beosztásokban: rektorként, lelki igazgatóként, könyvtárvezetőként. Létrehozta a Kínai Katolikus Ifjúsági Egyesületet (CCY), lelkigyakorlatokat adott, vezette a Mária-kongregációt, és közben gondoskodott az intézet anyagi forrásairól. Az iskolának mintegy kétezer-hétszáz diákjából 75% kínai, 90% katolikus volt. Emellett prédikált a templomban, látogatta diákjait és keresztelte az öregdiákok gyermekeit. Amikor II. János Pál pápa Manilában járt, P. Papilla kérésére onnan megáldotta Magyarországot. Segítette a szegényebb diákokat, rengeteget dolgozott, de mindig jutott ideje a diákjai számára. A manilai jezsuita rendház betegtermében hunyt el. Sírkövére a következő feliratot javasolták: „Itt pihen, aki sohasem pihent.”

Szülővárosában, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1694–6-ban Grazban tanult bölcseletet. Utána Laibachban két, Klagenfurtban egy évig grammatikát tanított. 1701–4 között a teológiát is Grazban végezte. Ott szentelték pappá 1704-ben. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1706-ban a pozsonyi Szt. Salvator templomban, majd két évig a kollégiumban, 1709-ben Leobenben volt hitszónok. 1710–4-ig házfőnökként működött Brassóban, 1715-ben házgondnokként Nagyszombatban. 1718–20-ig rektor volt Bécsújhelyen, 1721-ben házgondnok Steyrben, 1722-ben Grazban könyvtárosként működött. Három év után Linzbe, majd 1726-ban a bécsi újoncházba került gyönge egészséggel. Ott halt meg 1727-ben. Több vallásos tárgyú könyvet írt, egyebek mellett a betegek és haldoklók lelki gondozásáról.
M: Ratio status animae immortalis, ascetice, historice, polemice, ex Divinis Scripturis…combinata. Nagyszombat, 1715.

Saalbergben született, Linzből lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben volt a tanárképzőben. 1695–9-ben először elvégezte a hároméves bölcseleti kurzust, majd két évig a középiskolában tanított. 1700-ban Nagyszombatban, 1701-ben Győrben volt tanár. 1702–5-ig Bécsben végezte a teológiai tanulmányokat. 1705-ben ott szentelték pappá. Utána Judenburgban volt harmadik probációban. 1707-ben Grazban retorikát tanított. 1708-ban Bécsben helyettes házgondnok és 1709-ben Sopronban hitszónok volt. 1710-ben Bécsben, 1711–2-ben Goriziában bölcseletet tanított. 1713-ban a bécsi professzusházban iskolaigazgató, 1714–5-ben Passauban előbb házgondnok volt, majd kazuisztikát tanított. 1716–20-ig Sobieski Jakab herceg lányának, Mária Klementina hercegnőnek a gyóntatója volt. 1721–4-ben Grazban, 1725-ben a bécsi professzusházban a házgondnoki hivatalt látta el. 1726–9-ben Budán rektor és plébános volt. Onnan Temesvárra került, ahol rövidesen meghalt.

A pécsi Pius Gimnáziumban érettségizett. 1943–5 között a zugligeti Manrézában végezte a noviciátust. 1945–8 között Szegeden filozófiát tanult, majd külföldre kényszerült. Betegsége miatt a teológiát megszakításokkal végezte el Leuvenben 1951–7 között. 1957–8-ban St. Andräban végezte harmadik probációját. 1958-tól szinte egész életét Brüsszelben töltötte mint a Lumen Vitae könyvtárosa és a folyóirat könyvrovatának szerkesztője. 1959–65 között az Equipe européenne de pédagogie religieuse titkára volt.

A horvátországi Vinicában született nemesi családban, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1668–70-ig Grazban bölcseletet tanult. 1671–4-ig Zágrábban a középiskolában tanított. 1675–9-ben Grazban teológiát tanult, majd egy évig grammatikát tanított. Ott szentelték pappá 1678-ban. 1680-ban Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. A következő évben Trencsénben volt tanár a középiskolában. 1682–3-ban Nagyszombatban, 1684–6-ban Zágrábban bölcseletet tanított. 1687–91-ben Grazban a kazuisztika és az egyházjog tanáraként működött. 1692–7-ben Nagyszombatban teológiát tanított, és a bölcsészeti kar dékánja volt. 1698-ban Bécsben teológiát adott elő. 1699-től Zágrábban lett rektor, ahol a következő évben meghalt. 1686-ban Zágrábban S. Quirinus Episcopus Scinciensis című iskoladrámáját adták elő.

Szülővárosából, Gyöngyösről lépett be Trencsénben a Társaságba. 1724–6-ban Kassán bölcseletet tanult. 1727–30 között Kolozsváron tanított a középiskolában. 1731–4-ben Nagyszombatban végezte teológiai tanulmányait. 1734-ben szentelték pappá. 1735-ben Kőszegen tanított, majd a következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1737-ben Gyulafehérváron volt hitszónok. 1738-tól korai haláláig, 1740-ig Kolozsváron élt.

Szécsényben született, végzett bölcsészként Budáról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után 1720-ban Kőszegen és 1721–3-ban Pécsett tanított középiskolában. A teológiát 1724–7 között Kassán végezte. Ott szentelték pappá 1726-ban, és ott volt egy évig hitszónok. 1729-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1730–2-ben Kolozsváron bölcseletet tanított, majd Nagybányán volt hitszónok, és plébánosi feladatokat látott el. 1734-ben házgondnok volt Kolozsváron, 1735–7-ben Székelyudvarhelyen a házfőnöki és plébánosi hivatalokat látta el. A következő évben Grazban lett a szeminárium igazgatója. 1750–3-ban Kolozsváron volt rektor, 1754–5 között Besztercebányán a harmadik próbaévesek főnöke. 1756-ban a nagyszombati szeminárium igazgatója lett, itt halt meg nem sokkal később. Latin nyelvű, erdélyi tárgyú művei, többek között a kolozsvári Mária-kegykép tisztelete, Kolozsváron jelentek meg.

A középiskolát Bolzanóban végezte a ferenceseknél. A két év próbaidő után retorikát tanult, majd 1837–9-ben bölcseleti tanulmányokat folytatott az ausztriai Linzben. Utána öt évig nevelő volt az innsbrucki nemesi konviktusban. Ott végezte a teológiát is. 1846-ban szentelték pappá. 1848-ban Linzben bölcseletet tanított. 1849-től hitszónok, 1854-től népmisszionárius, 1855-től rektor volt Innsbruckban. 1859-ben bécsi házfőnök lett. A következő évtől 1866-ig az osztrák rendtartomány főnöke volt. Ezt követően Linzbe került rektornak. 1869 őszétől haláláig az ausztriai St. Andräban élt: három évig a harmadik próbaév vezetője, hat évig újoncmester és 1878–87-ig lelkipásztor volt. Akkor újra a rendi újoncok vezetője lett két évre. Ezt követően haláláig lelkipásztori munkát végzett. Német nyelvterületen a kor keresett lelki írója volt, több mint hatvan írása jelent meg nyomtatásban.

Nahácson született, Turócon vették fel a Társaságba. Próbaidejét Brünnben végezte. 1599-ben Sellyén grammatikát tanított. A következő évben a csehországi Český Krumlovban retorikát végzett. 1601–3-ban Prágában tanult bölcseletet. Onnan Kolozsvárra került, ahol grammatikát tanított. 1606. május 23-án meghalt.

A bajorországi eichstätti egyházmegyében született, Szakolcáról szobrászként lépett be Trencsénben a Társaságba. 1733–5-ben az újoncház portása volt. 1736–7-ben az esztergomi Szent Ignác-templom oltárait tervezte és készítette. 1738–41-ben a bécsi professzusházban a betegápoló helyettese, 1742-ben a kollégium portása volt. A következő évben újra a professzusházban dolgozott ebédlősként. 1744–5-ben Székesfehérváron a gazdasági ügyeket intézte és segített az építkezés vezetésében. 1746-ban Bécsben az újoncház portásának segítője, 1747–8-ban Kolozsváron ebédlős volt. 1749–60-ig Székesfehérváron legjelentősebb művészeti alkotásán, az oltárok és főleg a sekrestye teljes berendezésén dolgozhatott, ami mutatja nagy fafaragói képességét. 1761–2-ben a bécsi professzusházban volt portás. 1763-tól a Társaság feloszlatásáig Kolozsváron dolgozott szakmájában és portásként. Bécsben halt meg 1773-ban.

Győrben született, logikusként Bécsből lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után 1718-ban Kőszegen grammatikát tanított. 1719–21-ben Kassán végezte a bölcseleti tanulmányokat. 1722-ben Gyulafehérváron, 1723–4-ben Kolozsváron tanított grammatikát. Ott halt meg huszonhét éves korában, de ekkor már négy nyomtatvány fűződik a nevéhez.

Erdélyi kálvinista családból származott. Atyja Bihar vm alispánja. Valószínűleg Antonio Possevino jezsuita vette rá az apát, hogy fiát a kolozsvári jezsuita kollégiumba küldje. Ott tért át a katolikus hitre 1584-ben mostohaanyja, Tholdy Borbála, valamint Ferrante Capace, Girolamo Fanfonio és Szántó István jezsuiták hatására. 1588-ban Krakkóban belépett a Társaságba. Próbaéveit ott és Jaroslawban végezte. 1590–2-ben Bécsben bölcseletet, 1593–7-ben Rómában teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1596-ban. A teológia után ott végezte a harmadik próbaévet is. Tanulmányai idején az Angol Kollégiumban is lakott, és a szeminaristák „tutora” volt. 1598–1600 között Grazban bölcseletet tanított. 1601–3-ban a felvidéki misszióban dolgozott Vágsellyén és Kassán. 1604-ben visszatért Grazba, ahol 1607-ig teológiát tanított. A Ratio Studiorum SJ előírása szerint Szent Tamás Summa Theologiae-jének bizonyos kérdéseit magyarázta (Theologia Scholastica); többször eredeti módon, figyelve a hit belső logikájára, a szabadság és kegyelem helyes viszonyára. Bekapcsolódott a a domonkosok és jezsuiták között akkor zajló kegyelemvitába. Egyik tanártársa (a molinista Decker) egyes tételeit kifogásolta, és Rómába küldte cenzúrára. A jezsuita Kúria (lényegében enyhe) cenzúrája késett, mert P. önigazoló iratát grazi elöljárói visszatartották. P. a sérelmek miatt lelki válságba került, amely az évek múltával – osztrák elöljárói keménysége és a szaporodó rágalmak miatt – egyre erősödött. Grazban megtapasztalhatta az ellenreformáció szélsőséges módszereit is. Ott kezdte meg írói tevékenységét. 1607-ben végleg visszatért Magyarországra, és Forgách Ferenc bíboros, esztergomi érsek közeli munkatársa (és gyóntatója) lett. Az 1610-es években sorra jelentette meg hitvédő könyveit. (A Kalauz első kiadása: Pozsony, 1613.) Művei, szentbeszédei és apostoli kapcsolatai révén több főnemesi családot vezetett vissza az egyházba. Pázmány életében jutottak újra többségbe a katolikusok az országgyűlésben. Forgách bíboros halála után (1615) a király és a katolikus főurak Pázmányt javasolták utódául, de egyesek (főleg protestánsok) súlyos vádakat, rágalmakat hoztak fel ellene, amelyeknek bécsi elöljárói is hitelt adtak. A pápa kivizsgáltatta a vádakat, és végül alaptalanoknak ítélte azokat. Pázmány sértve érezte magát, ezért először a karthauzi rendbe akart átlépni, majd világi pap akart lenni. V. Pál pápa három brévében is felmentette jezsuita szerzetesi fogadalmai alól; végül engedélyt adott, hogy beléphessen a szomaszkák rendjébe, ahol azonban csak jelölt maradt, mert a kiszabott fél éven belül – a felgyorsult események: Forgách prímás halála és az utódja kinevezése körüli bonyodalmak miatt – nem tett szomaszka fogadalmat. Közben turóci préposttá, majd 1617. márc. 12-én esztergomi érsekké nevezte ki II. Mátyás. Két hónappal később megérkezett V. Pál pápától a jóváhagyás. Prágában szentelték püspökké (1617). Pázmány, mint érsek is jezsuita maradt. Az érsek, majd 1629-ben bíboros a magyarországi katolikus reform vezetője lett, melyet erőteljesen, de nagy bölcsességgel, és főleg lelki eszközökkel iparkodott megvalósítani. Egy új papság képzésére szemináriumot alapított Bécsben (a mai Pázmáneumot) és Nagyszombatban, ahol 1635-ben egyetemet is létesített, és azt a Jézus Társaságára bízta. Pozsonyban, ahol székhelye volt, jezsuita kollégiumot alapított, valamint a lányok nevelésére meghívta az orsolyita szerzetesnőket és Mary Ward angolkisasszonyait. Mint Magyarország prímása megpróbált egy bizonyos kollegiális vezetést is a püspökökkel; ilyen összejövetelek voltak 1622-ben, 1625-ben és 1628-ban. Mellette egyházmegyei zsinatokat tartott 1629-től évente, és kétszer nemzeti zsinatot.
A politikában a Habsburg-ház híve volt, mert benne látta a katolikus egyház védelmét, valamint a nemzetét a török hatalom ellen, de kiállt Erdély önállósága mellett. Az 1618-as országgyűlésen P. szorgalmazására választották meg II. Ferdinándot. A király nevében Bethlen Gáborral béketárgyalásokat folytatott I. Rákóczi Györgyöt visszatartotta a protestáns-török szövetségtől.
A tollnak és a szónak igaz mestere volt. Írásainak felét magyar nyelven adta ki. Hitvédőként kitűnik érvelésének bizonyító erejében. Fő műve, az Isteni igazságra vezérlő kalauz, amelybe beledolgozta korábbi vitairatait is. Aranyfedezete a Grazban kidolgozott és részben leadott latin Theologia Scholastica volt. Ennek (a bp.-i Egyetemi Könyvtárban levő) kézirata tanúsítja, hogy a bíboros egyeteme „leckekönyvének szánta, mert élete végén a (a folytonosan csiszolt, kiegészített) Kalauzból számos ponton kiegészítette. Három hónappal halála előtt jelentek meg a Vasárnapi és innepi prédikátziók, negyven év hitszónoki működés gyöngyszemei. E beszédek magyar nyelve a legcsiszoltabb. Nem túlzás azt mondani, hogy ő „a magyar próza atyja” (Kosztolányi). Utolsó műveiben szűkebb hazájának, Biharnak a népnyelvét irodalmi magasságra emelte.

Nagyszombatban született, Pozsonyból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1680-ban Grazban, 1681–2-ben Bécsben tanult bölcseletet. 1683–5-ig Nagyszombatban, 1686-ban Trencsénben tanított. 1687–90-ben Grazban hallgatott teológiát, ott szentelték pappá 1690-ben. 1691-ben Szakolcán tanított, 1692-ben Besztercebányán volt hitszónok. 1693-ban Judenburgban végezte a harmadik probációt. A következő évben Nagyszombatban bölcseletet tanított. 1695-től Kassán a hároméves bölcseleti kurzust vezette, utána egy-egy évig házgondnok és a nemesi konviktus igazgatója volt. 1700-ban Nagyszombatban kazuisztikát tanított. 1701-ben Szakolcán házfőnök, majd a következő évtől 1705-ig első rektor volt. 1706-ban Zsolnán működött hitszónokként. 1707-ben Nagyszombatban a házgondnoki, 1708–11-ig a házfőnöki hivatalt látta el. 1712-ben Nagyszombatban a kazuisztika tanára és a bölcsészeti kar dékánja volt. 1713–4-ben Zágrábban rektorként, 1715–7-ben Besztercebányán a harmadik probációsok főnökeként működött. 1718-ban Kassán és 1719–22-ben Trencsénben volt a nemesi konviktus igazgatója. 1723-tól haláláig Besztercebányán újra a harmadik próbaéveseket vezette.

Sárospatakon született, logikusként Kassáról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1722–4-ben Kassán bölcseletet tanult. 1725-ben Kolozsváron, 1726–7-ben Egerben tanított. 1728–30-ban Kassán, 1731-ben Nagyszombatban teológiát tanult. Kassán szentelték pappá 1730-ban. 1732-ben Sárospatakon hitszónok volt. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik probációt. 1734–5-ben Székelyudvarhelyen grammatikát, 1736-ban Kolozsváron retorikát tanított. 1737–8-ban Komáromban, 1739-ben Egerben, 1740-ben Gyöngyösön, majd 1741-től haláláig, 1744-ig Sárospatakon volt hitszónok.

Nagyszombatban született, Trencsénből lépett be ugyanott a Társaságba. 1689–91-ben Kassán tanult bölcseletet. 1692–5-ben Lőcsén, 1696-ban Nagyszombatban tanított. 1697–1700 között Bécsben tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1700-ban. A következő évben Győrben végezte a harmadik próbaévet. 1702–5-ig Nagyszombatban bölcseletet tanított. 1706-tól 1717-ig Kassán dolgozott: 1706–7-ben kazuisztikát tanított, utána három évig házgondnok, majd egy évig hitszónok volt. 1712-től két évig kazuisztikát, egy évig egyházjogot tanított. Mellette 1711–4 között vezette a nemesi konviktust is. 1715–7-ben rektor volt. 1718-tól haláláig, 1725-ig Nagyszombatban két évig a házgondnok, egy évig a házi lelkiatya hivatalát töltötte be. Ezt követően egy évig teológiát tanított, majd két évig újra házi lelkiatya volt. Utolsó évében lelkipásztorként dolgozott.

Nagybányán született, Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1869–71-ben St. Andräban retorikát végzett. 1872–4-ben Pozsonyban bölcseletet tanult, majd két évig Kalocsán tanított. 1877–8-ban Innsbruckban teológiát tanult. 1878-ban szentelték pappá. 1879–80-ban Bécs-Kalksburgban és 1881-ben Kalocsán a konviktus igazgatója volt. 1882-ben végezte St. Andräban a harmadik próbaévet. 1883–8-ban Kapornakon házfőnök és az alapítványi birtok kormányzója volt. Utána népmisszionáriusként működött Kalocsán és Pozsonyban. 1891-től Kalocsán egy évig házgondnok, három évig lelkipásztor volt. Ez lett utána fő munkaterülete: 1896-tól három évig Nagyszombatban, 1901–3-ig Kalocsán, 1904–7-ig Pozsonyban, majd két-két évig Nagyszombatban és Szatmárnémetiben. Utolsó állomáshelye Pozsony volt, ahol nem sokkal később meghalt. Több cikke jelent meg magyar és német nyelven vallásos folyóiratokban.

Höfleinben született, valószínűleg végzett bölcsészként Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaévek után Leobenben tanult a tanárképzőben. 1742–4-ben Grazban, 1745–6-ban Komáromban, 1747-ben Budán és 1748-ban Egerben tanított középiskolában. 1749–52-ig Kassán tanult teológiát. 1751-ben szentelték pappá. 1753-ban Esztergomban hitszónok volt, majd a következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1755-ben újra Esztergomban és 1756–8-ban Székesfehérváron működött hitszónokként, ahol meghalt. Magyar nyelvű imakönyve Kassán jelent meg 1761-ben.

Kivándorolt magyar szülők gyermekeként született az Amerikai Egyesült Államokban. Középiskolai tanulmányait a jezsuiták clevelandi kollégiumában végezte. Itt találkozott magyar jezsuita misszionáriusokkal, akik hatására kérte a felvételét a hazai jezsuita rendtartományba. 1931–4 között a zugligeti Manrézában volt novícius és retorikus. 1935-ben Szegeden, 1936-ban Bp.-en tanult filozófiát. Megfázott, és két hét betegség után elhunyt.

A középiskolát a belgiumi Turnhout jezsuita gimnáziumában végezte el. 1880-ban lépett be a Társaságba, valószínűleg a karintiai St Andräban vagy a tiroli Innsbruckban. A noviciátust Nagyszombatban töltötte. Egy ideig Szatmárban dolgozott, majd 1887-1890 között Pozsonyban filozófiát hallgatott. 1888-1891 között a kalocsai gimnáziumban francia nyelvet oktatott. Ezután újra Szatmárba került, ahol a püspöki konviktus Mária Kongregációjának elöljárója volt egészen Ausztráliába történő kiutazásáig (1899).
„A francia-német fiúból magyar ember lett… Magyar lett nyelvében, de magyar lett gondolkozásában, érzelmeiben is.” Ahogy a korabeli sajtó is kiemelte, Peifer atya véletlenül került Magyarországra, de gyorsan megszerette a magyar nyelvet és kultúrát, és miközben különböző állomáshelyeken szolgált és tanított, számos barátot szerzett, akikkel még Ausztráliából is magyarul levelezett. „P. Peifer János… idegen létére nekünk… magyaroknak a fanatikus hazaszeretet oly ragyogó példáját nyújtja.” – írták a már Ausztráliában élő atyáról távozása után az egyik magyar lapban.
Peifer atya a dél-ausztráliai Adelaide-be érkezett, ahol kezdetben a Norwood városrészben álló Szt Ignác templomban szolgált; a templomtól mintegy kőhajításnyira áll az 1960-as évek vége óta a magyar ház. Peifer János akárcsak Magyarországon, Ausztráliában is több helyen megfordult. Adelaide-ből Sydney-be, onnét Melbourne-be, majd ismét Sydney-be került tanítani. Végül 1924-ben állapodott meg, amikor visszatért Melbourne-be, és Hawthorn városrészbe, a Szeplőtelen Fogantatás-templomhoz tartozó szerzetesházba (Manréza) költözött. Itt élt egészen 1948-ban bekövetkezett haláláig, folyamatos templomi szolgálat mellett. Érdekes egybeesés, hogy a Szeplőtelen Fogantatás-templom lett a Peifer atya halála után három évvel Melbourne-be küldött magyar jezsuita, Varga Zoltán (1916-1988) atya működésének központja is. Mindketten: János és Zoltán atya egy helyen, a kew-i temetőben nyugszanak, de míg Zoltán atya magyar papként, és a victoriai magyar egyházszervezet egyik létrehozójaként maradt meg az emlékezetben, János atyát, aki saját döntése alapján lett magyarrá, osztrákként búcsúztatta a sírjánál Mannix melbourne-i érsek. Az 1948-as évnél szinte minden ausztrál szakirodalmi munka megemlíti, hogy ekkor halt meg Ausztráliában az utolsó osztrák jezsuita szerzetes – aki valójában magyar volt.

A szócikk szerzője: Domaniczky Endre

Eszéken született, Pécsről lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1726–8-ban Bécsben tanult bölcseletet. 1729-ben Zágrábban, 1730-ban Pécsett, 1732-ben újra Zágrábban tanított középiskolában. 1733–6-ig Grazban végezte a teológiai tanulmányokat. 1736-ban szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik probációt. 1738-ban Nagyszombatban, 1739–41-ben Zágrábban tanított bölcseletet. 1742-ben Laibachban, 1743–4-ben Linzben, majd 1745–6-ban Bécsben volt a kazuisztika tanára. 1748-tól tizenkét évig Grazban működött, ez életének legtermékenyebb ideje volt. Először két évig egyházjogot tanított. 1750–5 között a teológia tanára, 1751-től a teológiai kar dékánja, 1756–9-ben az egyetem kancellárja volt. Ekkor kezdte elöljárói pályafutását. Rektor volt 1760–2-ben Zágrábban, 1763–6-ban Pécsett, 1767–9-ben Pozsegában, 1770–2-ben újra Zágrábban, majd 1773-ban Pozsegában. A feloszlatás után péterváradi apát lett. Pozsegában halt meg 1781-ben. Műveit – egy kivételével, amely halála után jelent meg – Grazban adta ki. A szentségtan, különösen az Oltáriszentség érdekelte, de írt a kegyelemtanról és a megtestesülés tanáról is.

Kolozsvári egyetemi hallgatóként lépett be a Társaságba. 1903–5 között Nagyszombatban skolasztikus novícius, 1906-ban St. Andräban retorikus volt. 1907–9 között Pozsonyban filozófiát hallgatott, a következő évben Szatmárnémetiben készült a vizsgáira. 1911–4 között teológiát tanult. 1915-ben Bécsben végezte a terciát. 1916-ban a pesti rendházban volt lelkész, lelkigyakorlat-vezető, a Mária-kongregáció prézese. 1917–20 között Szatmárnémetiben, 1921-ben Kalocsán volt lelkész, lelkigyakorlat-vezető, a Mária-kongregáció prézese, 1922-ben Bp.-en lelkész és misszionárius. 1923–7 között Szatmárnémetiben miniszter, lelkész és lelkigyakorlat-vezető. 1928-ban Kalocsán, 1929-ben Pécsett betegeskedett.

Szabadkán született, Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaidő után egy évig ott és Kalocsán végzett retorikát. 1905-ben Bécs-Kalksburgban betegeskedett. 1906–8-ig Pozsonyban végezte a bölcseletet. 1909-ben a horvátországi Travnikban volt internátusi nevelő. A következő évben a horvátországi misszióban dolgozott. 1911–4-ben Innsbruckban tanult teológiát. 1913-ban szentelték pappá. 1915–7-ben Bp.-en latin és német nyelvet tanult. 1918-ban Nagyszombatban volt harmadik probációban. 1919–26 között Pécsett német és latin nyelvet tanított, öt évig a konviktusban horvátot is. 1927-ben betegállományban volt a bp.-i Manrézában. 1928–9-ben Kalocsán tanított latint és németet. 1930-tól Bp.-en lelkipásztori munkát végzett. 1937-ben elbocsátották a Társaságból.

Makón érettségizett, onnan lépett be a szegedi szemináriumba. Ott szentelték pappá 1935-ben, a nagyböjt folyamán. Egy évig Battonyán volt káplán. 1936-ban lépett be a Jézus Társaságába a bp.-i Manrézában. Egy év próbaidő után az ugyancsak bp.-i bölcseleti főiskolán tanult két évig. 1940-ben Nagykapornakon káplánkodott. 1941–6-ig Szegeden a szemináriumban volt nevelő és tanár. 1947-ben a bp.-i Manrézában végezte a harmadik próbaévet. A következő két évben Szegeden a jezsuita főiskolán szónoklattant adott elő, a szemináriumban emellett még keresztény művészettörténetet is tanított. Nagyon jó hitszónok volt. 1950-ben Kistarcsára internálták; 1953-ban szabadult nagyon leromlott egészséggel. 1960-ig Bp.-en élt betegen. Ezután Nagykátára került kántornak haláláig.

Nagyszombatban vették fel, Bécsben lépett be a Jézus Társaságába. A próbaidő után 1653-ban Nagyszombatban tanított a középiskolában. A következő három évben Bécsben bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig Ungváron és Kassán grammatikát tanított. 1659–62-ben Nagyszombatban volt teológus. Utolsó évében ott szentelték pappá. Lelkipásztori munkásságát Besztercebányán kezdte, két évig hitszónokként működött. 1665-ben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. Gyöngyösön két évig katekista és hitszónok, utána egy évig Kassán a héber nyelv tanára volt; 1682–3-ban ez utóbbit Nagyszombatban is tanította. Különben egész életében hitszónok és lelkipásztor volt Munkácson, Ungváron, Sárospatakon, Kassán, Gyöngyösön, Pozsonyban és Turócon. Életében az egyetlen nyomtatásban is megjelent műve, a Grammatica linguae Ungaricae (Nagyszombat, 1682) Szenci Molnár Alberté után a második teljes magyar nyelvtan volt, amely a mondattant is magába foglalta. Jelentősége abban áll, hogy a Káldi György és Pázmány Péter munkáival szentesített helyesírást dolgozta ki magyar nyelvtanában.

A spanyolországi Mulában született, Alcalában lépett be a Társaságba. Belépése előtt bölcseletet tanult. Rövidesen Rómába küldték, ott fejezte be bölcseleti tanulmányait, és egy év teológiát végzett. Rómában szentelték pappá 1556-ban. 1557–8-ban Prágában bölcseletet tanított. 1558–9-ben a lausitzi Oybinban volt házfőnök. A következő évben a házgondnoki hivatalt látta el Prágában. 1561–2-ben tanulmányi főnökként működött Bécsben. 1562–6-ban a sok nehézséggel küzdő első nagyszombati kollégiumnak volt a rektora. 1566–80-ban és 1583–94-ben Olmützben rektorként működött.

A csehországi Žluticéban született, Kremsből lépett be Bécsben a Társaságba. 1723–5-ig Nagyszombatban tanult bölcseletet. 1726-ban Judenburgban, 1727-ben Sopronban tanított grammatikát. 1728–31 között végezte a teológiát Grazban. Ott szentelték pappá 1730-ban. 1732-ben Selmecbányán volt hitszónok. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1734–6-ban Millstattban, 1737-ben Klagenfurtban, 1738–9-ben Temesváron, 1740-ben Budán, majd 1741-ben Pozsonyban volt hitszónok. 1742-ben Péterváradon házfőnökként és plébánosként dolgozott. A következő évben Pozsonyban lelkipásztorkodott. 1752-ben Budán házgondnok volt. A következő években lelkipásztorként működött: 1753-ban Komáromban, 1754–8-ban Esztergomban, 1759-ben Székesfehérváron, 1760–1-ben Gyulafehérváron. 1762-ben Kassán házgondnok, 1763-ban Besztercebányán házi lelkiatya és 1764-től haláláig Eperjesen házi lelkiatya és hitszónok volt. Nagy híve volt a korban az Agonia-társulatok által terjesztett Kálvária-hegyek építésének. A selmecbányait ő építtette, de része volt az eperjesi befejezésében is.

Komáromban született, Nagyszombatból logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után Kőszegen grammatikát tanított. 1733–5-ben Grazban tanult bölcseletet. Utána 1736-tól egy-egy évig középiskolában tanított Budán, Kőszegen, Sopronban és Pécsett. 1740–3-ban Nagyszombatban teológiát tanult. 1743-ban szentelték pappá. 1745–50-ben Kolozsváron egy évig hitszónok volt, négy évig bölcseletet és egy évig kontroverziát tanított. 1751-ben Felsőbányán házfőnök és plébános, 1752–4-ben Nagyváradon házfőnök volt. 1755-ben a magyarországi misszióban dolgozott. 1756-ban Rozsnyón hitszónok, 1757-ben Egerben és 1758–9-ben Nagyváradon népmisszionárius volt. 1760–1-ben Marosvásárhelyen a házfőnöki és plébánosi, 1762-ben Kolozsváron a gazdasági főnöki hivatalt látta el. 1763-ban Ungváron, 1764–70-ben Szatmárnémetiben volt hitszónok. 1771-től a feloszlatásig Komáromban lelkipásztori munkát végzett.

Szülővárosából, Grazból logikusként lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után, 1731–4 között ott elvégezte a tanárképzőt és a bölcseleti tanulmányokat. 1735–6-ban Bécsújhelyen, 1737-ben Judenburgban tanított középiskolában. A teológiát 1738–41-ben Bécsben tanulta. 1741-ben szentelték pappá. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik probációt. 1743–4-ben Budán, 1745-ben Győrben, 1746-ban Pozsonyban, 1747–8-ban Linzben, 1749–52-ig Sopronban és 1753–62-ig Bécsújhelyen volt hitszónok. 1763–9-ig ugyanott a rektori hivatalt látta el. 1766–9-ig Kremsben házgondnokként és 1770-től a Társaság feloszlatásáig Judenburgban a szeminárium igazgatójaként működött.

A zugligeti Manrézában végezte a noviciátust és a retorikát. 1942–4 között Kassán filozófiát hallgatott, 1946-ban Pécsett volt magiszter. 1947-ben Rómába küldték teológiára, ahol pappá szentelték. 1951-ben repetitor volt a Germanicumban, 1952–3 között bienniumot végzett teológiából és doktorált, majd 1955-ben ismét repetitor. 1956-ban Argentínába küldték, ahol először Florianopolisban volt lelkész, majd 1957–90 között a magyar emigránsok lelkészeként működött. Buenos Airesben iskolát és cserkészotthont épített a magyar gyermekek számára. 1982–90 között az egyetemen tanított. Magyar őstörténettel foglalkozott, amiről előadásokat is tartott, valamint szakirodalmat adott ki. 1990-ben hazatért Magyarországra, 1991–7 között először Szegeden, majd Kalocsán volt lelkész a régi jezsuita templomban. 1997-ben, egy rövid argentíniai látogatás alkalmával hunyt el.

Pozsonyban született, huszonegy éves korában Brünnben lépett be a Társaságba. Bölcseleti tanulmányait 1616–7-ben Grazban végezte. Utána két évig Homonnán nyelvtant tanított a gimnáziumban. 1621-ben Grazban, a következő évben Klagenfurtban kazuisztikát tanult. 1623–5-ben Zágrábban középiskolában tanított. 1627–8-ban Szepesváralján kezdte meg gazdag apostoli életét. A következő évben Nagyszombatban volt katekéta és hitszónok. Ezt követően Léván volt népmisszionárius egy évig, majd onnan visszatért négy évre Nagyszombatba. 1636–7-ben Kassán, majd Ungváron volt hitszónok. 1639–40-ben Győrben magyarázta a hit elemeit. 1641–3-ban Pozsonyban iskolaigazgató volt. 1644–7 között minden hivatal megjelölése nélkül, valószínűleg már betegen élt. Ebendorfban halt meg 1647-ben.

Pozsonyban született, Nagyszombatból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után 1719-ben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1720–2-ben Grazban tanult bölcseletet. 1723–6-ban Nagyszombatban tanított középiskolában. A teológiát 1727–30-ban Bécsben végezte. Ott szentelték pappá 1728-ban. 1731-ben Judenburgban volt harmadik probációban. Utána két évig Pozsonyban magyar hitszónok és könyvtáros volt. 1734-ben Bécsben bölcseletet tanított. 1735-től haláláig, 1746-ig Pozsonyban előbb könyvtáros és iskolaigazgató, majd 1741-től történetíró volt. 1741–2-ben adta ki fő művét, a magyarországi egyházi zsinatok határozatait 1016–1734 között. Ez volt az első tudományos munka, amely a Hevenesi Gábor kezdeményezte nagy forrásgyűjteményből származott. Használata a témakörbe tartozó kutatásoknál ma is elengedhetetlen. Nagyszombati középiskolai tanításának gyümölcse XIII. Bendek pápa családjának, az Orsiniaknak hőseiről szóló latin nyelvű verses előadása 1725-ből.

Varasd környékén született, Leobenben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1624–6-ban Grazban bölcseletet tanult. Utána két évig Zágrábban tanított. 1629–32-ben Grazban végezte a teológiát is. Ott szentelték pappá 1632-ben. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1634-től haláláig Bécsben négy évig bölcseletet, 1638-ban kazuisztikát és kontroverziát tanított, és a bölcsészeti kar dékánja volt. Az utolsó két évben teológiát adott elő.

Pozsonyban született, Nagyszombatból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1660–2-ben Grazban bölcseletet tanult. 1663-tól egy-egy évig Ungváron, Kassán és Szepesváralján tanított. 1666–9-ben Grazban végezte a teológiát is. Utána Győrben volt harmadik probációban. 1671–5-ben Nagyszombatban egy évig lelkipásztori munkát végzett, és négy évig bölcseletet tanított. Utána egy évig Kassán volt hitszónok. 1677-ben Nagyszombatban a gazdasági ügyeket intézte. 1679–81-ben Kassán kontroverziát tanított, és két évig a szeminárium igazgatója volt. 1782-ben Nagyszombatban újra a gazdasági ügyeket intézte. 1683-ban Grazban kontroverziát tanított, majd visszatért Nagyszombatba, ahol első évében a szemináriumot, a másodikban a gazdasági ügyeket vezette. 1686-ban Kőszegen volt házfőnök. 1687–90-ben újra Nagyszombatban találjuk, az országos papnöveldét vezette. 1691–6-ban Kassán előbb három évig kazuisztikát és matematikát tanított, majd újabb három évig a kisdi szeminárium főnöke volt. 1697–1701-ben Egerben a házfőnöki, 1702–3-ban Nagyszombatban a Mária-szemináriumban és 1704-től a lőcseiben az igazgatói hivatalt viselte.

1916–8 között Nagyszombatban volt skolasztikus novícius. A filozófiát rendhagyó módon Kalocsán és Nagykapornakon tanulta, majd 1922–4 között a pécsi Pius Gimnáziumban volt magiszter, hittant és gyorsírást tanított. 1925–7 között Chieriben teológiát tanult. A következő évben a zugligeti Manrézában végezte a terciát. 1930–2 között a bp.-i Tudományegyetemen magyar–latin szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. 1933–41 között Kalocsán magyar és latin nyelvet tanított, a szemináriumban spirituális volt. 1942–6 között Pécsett magyar és latin nyelvet, filozófiát tanított, sprituálisként tevékenykedett a szemináriumban. 1947–9 közöt Kalocsán az iskola igazgatója volt, magyar és latin nyelvet, történelmet tanított, majd az iskola államosítása után lelkigyakorlat-vezető lett, 1950-ben Pécsett a szemináriumban magyar nyelvet és filozófiát tanított. A szétszóratás idején először Mezőkövesdre internálták, majd 1950-ben Sajóládon, 1951–69 között Erken, 1969–83 között Egerben volt lelkész. Közben 1969-ben nyugdíjba ment, de kisegítő szolgálatot vállalt, keresett gyóntató volt. 1977-ben címzetes esperesi kinevezést kapott.

Szülővárosából, Varasdról lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben volt a tanárképzőben. 1693–5-ben Bécsben tanulta a bölcseletet. 1696–8-ban Zágrábban, 1699-ben Varasdon tanított. A teológiát 1700–3-ban Nagyszombatban végezte. Ott szentelték pappá 1703-ban. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1705-ben Varasdon hitszónokként működött, ott halt meg fiatalon.

A Nápolyi Királyságban, Leccében született. Belépése előtt egy évig logikát, másfél évig civil jogot tanult. A Társaságban másfél évig a kazuisztika kurzust végezte. 1586-ban szentelték pappá. Egy évig gyóntatott, majd 1587-ben Erdélyben tartózkodott. 1611-ben, Rómában halt meg.

Németprónán született, a privigyei gimnáziumban tanult. 1918-ban az ötödik osztályból Nagyszombatban belépett a Társaságba. Csehszlovákia megszületésével az új viceprovinciához kellett volna tartoznia, mivel azonban sem csehül, sem szlovákul nem tudott, maradhatott a magyar rendtartományban. 1919-ben a nagyszombati újoncház magyar tagjai Szegedre kerültek. A próbaévek után két évvel, 1922-ben Kalocsán érettségizett. A következő két évben az ottani konviktusban, majd utána egy évig Pécsett volt nevelő. 1926–8-ban Szegeden tanult bölcseletet. 1929–32-ben Innsbruckban elvégezte a teológiát, és megszerezte a doktorátust. 1931-ben szentelték pappá. 1934-ben St. Andräban volt harmadik probációban. 1935-től Szegeden tanított egyházjogot és egyháztörténelmet. Tanárságát egyik tanítványa így írta le: „Anyagában elmélyült, lelkiismeretesen készülő tanár volt, de állandó küszködés jellemezte.” A szerzetesrendek feloszlatása után 1951. november 2-án neki is távoznia kellett Szegedről. Bp.-en segédmunkásként helyezkedett el. 1955 augusztusában letartóztatták, és közel öt hónapi vizsgálati fogság után ítélték el tíz évre államellenes szervezkedés címén. 1956 októberében szabadult Vácról. Az új bírósági tárgyaláson tizennégy hónapot kapott, a büntetést pedig letöltöttnek tekintették. Ezt követően rendtörténettel foglalkozott, és egy magánháznál dolgozott. Első munkája, Az első jezsuiták Magyarországon, Péteri János álnév alatt Rómában jelent meg. Jelentős műve, a Száz év a magyar jezsuiták múltjából, amely az 1850–1950 közötti időszakot tárgyalja három kötetben, 1992-ben került kiadásra. Nagy alapossággal írta meg Csávossy Elemér S. J. életrajzát is, mely 1991-ben jelent meg.

1869–71 között Nagyszombatban volt novícius, a következő évben Innsbruckban bővítette filozófiai ismereteit. 1873–6 között Kalocsán nyelvtant tanított. 1879–80 között Innsbruckban teológiát tanult. 1881–2 között Szatmárnémetiben konviktusi felügyelőként tevékenykedett. 1883-ban Nagyszombatban a novíciusmester sociusa volt. 1884–1907 között Kalocsán francia, latin, magyar és német nyelvet, történelmet, hittant és szépírást tanított, könyvtáros és templomi gyóntató volt. 1908–12 között Nagyszombatban a Posol b. srdca Ježiša című folyóirat szerkesztője, szlovák nyelvű szónok, templomi gyóntató volt. 1913–21 között Kalocsán magyar és latin nyelvet, történelmet, földrajzot, szépírást oktatott, és könyvtárosként dolgozott.

Vágújhelyen született, Trencsénből lépett be ott a Társaságba. A próbaidő után Leobenben végezte a tanárképzőt. 1726–30-ban Nagyszombatban három évig bölcseletet tanult, majd két évig a középiskolában tanított. Ezt a tevékenységet folytatta 1731–2-ben Kolozsváron és 1733-ban Ungváron. 1734–7-ben teológiát tanult Nagyszombatban. 1737-ben szentelték pappá. A következő évben Zsolnán grammatikát tanított, majd Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1740-ben Liptószentmiklóson volt misszionárius. 1741–2-ben Rozsnyóról plébánosi feladatokat látott el a környéken. 1743–4-ben Turócon volt hitszónok. 1745–6-ban vándormisszionárius volt a hegyekben: 1747–9-ig rozsnyói székhellyel, 1752-ben Eperjesről. 1752-ben a lőcsei, majd 1753-tól haláláig, 1756-ig a kassai konviktust vezette.

1920–1-ben Szegeden, 1922-ben Érden volt novícius. 1923–5 között a kalocsai jezsuita gimnáziumban fejezte be középiskolai tanulmányait. 1926–8 között Szegeden filozófiát tanult. 1929–30-ban Pécsett matematikát tanított. 1931–3 között Szegeden teológiát tanult. 1935-ben a szegedi kollégiumban pszichológiát, természetrajzot és filozófiát tanított, 1936-ban ugyanitt a terciát végezte. 1937–9 között Bp.-en pszichológiát, filozófiát és természetrajzot tanított. 1940–3 között Kassán a filozófiatörténet és a pszichológia professzora volt. 1944–7 között Szegeden volt spirituális, a történelem és a filozófia professzora.

Szülővárosából, Kolozsvárról lépett be Trencsénben a Társaságba. Próbaidejének befejeztével egy évig Kőszegen grammatikát tanított. 1756–7-ben Kassán bölcseletet tanult. 1758–9-ben Sopronban tanított. 1760–2-ben Nagyszombatban két évig matematikát tanult, és egy évig a középiskolában tanított. 1763-ban Grazban kezdte meg a teológiai tanulmányokat, amelyeket 1765-ben Nagyszombatban folytatott. 1765-ben szentelték pappá. 1767–8-ban ugyanott a királyi-érseki konviktusban volt nevelő és némettanár. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1770-től újra Nagyszombatban, a konviktusban volt nevelő. A feloszlatás után a királyi konviktus igazgatója lett.

A horvátországi Čiprovaćban született, Pécsről lépett be Bécsben a Társaságba. 1702–4-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. 1705-ben Pozsonyban, 1706–7-ben Lőcsén grammatikát tanított. 1708–10-ben Bécsben teológiát tanult, közben nevelő volt a Pázmáneumban. 1710-ben szentelték pappá. A következő évben Leobenben végezte a harmadik próbaévet. 1712-ben Sopronban retorikát, 1713–5-ben Zágrábban két évig bölcseletet, majd kazuisztikát, 1716–7-ben Budán kazuisztikát tanított. 1718-ban Győrben a házgondnoki hivatalt látta el. A következő évben Nagyszombatban kazuisztikát adott elő. 1720-ban Eszéken házfőnök és plébános volt. 1721–4-ben Loretóban, 1725–8-ban Rómában a Szent Péter-bazilika illír gyóntatójaként működött. Hazatérve, haláláig elöljáró volt: 1729–31-ben Pécsett házfőnök, 1732–4-ben Pozsegán, 1735–7-ben Zágrábban, majd 1738-ban Pécsett rektor, ahol nem sokkal később meghalt.

Szülővárosából, Bécsből Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Leobenben tanult a tanárképzőben. Bölcseleti tanulmányait 1744–7-ben Bécsben végezte, utána három évig ugyanott tanított középiskolában. 1751-ben Klagenfurtban volt a retorika tanára. 1752–5-ben Grazban tanult teológiát. 1754-ben szentelték pappá. 1756-ban Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1757–8-ban Laibachban volt hitszónok. A következő évben a bécsi Theresianumban szónoklattant adott elő. 1760–1-ben Pozsonyban, 1762–73-ban két évig Bécsben a professzusházban ünnepi, majd két évig a kollégiumban vasárnapi, 1766-tól a feloszlatásig a császári udvarban volt hitszónok. 1766-ban szentbeszédet mondott Odilo apát Göttweighez és Zalavárhoz fűződő viszonyáról. 1773-ban, kevéssel a feloszlatás előtt, Bécsben halt meg.

Sienában született, 1600. január 26-án Rómában lépett be a Társaságba. Képzését Rómában kapta, a bölcseleti és teológiai tanulmányokat is ott végezte. 1611-ben szentelték pappá. A Római Kollégiumban 1615–21 között kétszer adta elő a hároméves bölcseleti kurzust. Utána még két évig etikát és egy évig teológiát tanított. 1625 decemberében Vitelleschi rendfőnök a Társaság titkárává nevezte ki. 1631-ben P. Olivával meg kellett vizsgálniuk, hogyan lehetne egyesíteni a nápolyi és a szicíliai rendtartományokat. 1632–5 között a Római Kollégiumot vezette. Ezt követte tartományfőnöki pályafutása: 1635–8-ban a rómait, 1638–42-ben a milánóit, 1643–6-ban a nápolyit irányította, majd rövid ideig a Római Kollégium lelkiatyja, 1647–9-ben pedig velencei tartományfőnök volt. Vincenzo Carafa rendfőnök halála után az utód megválasztására december 13-án kezdődött a nagygyűlés, mely 1649. december 21-én Piccolominit választotta már az első menetben nyolcvanból ötvenkilenc szavazattal.
Az általános rendgyűlés három fontos döntést hozott: szigorította a „zavart okozók” büntetését, akik külső befolyást kerestek új rendtartományok létrehozásához; a négyfogadalmas professzióhoz megszabta az „átlagon felüli” tudást, és legalább tíz évet írt elő a Társaságban a tanulmányi időn kívül.
Piccolomini tizenhét hónapig kormányozta a Társaságot. A 26. dekrétum hangsúlyozta a szabályok betartását. Erről írta levelét 1650. október 28-án a Társasághoz. Másik rendelete a bölcseleti és teológiai tanokat érintette. Ezekről tárgyalt a rendgyűlés. Hatvanöt bölcseleti és huszonnégy teológiai nézetet kifogásolt: többek között a „materia prima” tagadását, az anyag összetételét az atomokból, a föld mozgásáról és az égbolt mozdulatlanságáról szóló tételt. Kijelentette, hogy ezekről nem kíván a tudomány alapján dönteni, hanem a tanítás egysége miatt a Ratio studiorum előírásainak betartását sürgette. Ötnapi súlyos betegség után halt meg.

A dél-tiroli Brixenben született; Grazból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után ugyanott elvégezte a tanárképzőt is. 1685–7-ben Grazban tanult bölcseletet. Utána egy évig Bécsben, két évig Linzben, majd újabb egy évig Judenburgban tanított. 1692–5-ben Grazban végezte a teológiát is. Ott szentelték pappá 1695-ben. A következő évben elkezdte hitszónoki pályafutását: 1696: Sopron, 1697: Leoben, 1698–9: Lőcse, 1700: Szatmár, 1701–2: Kassa, 1703: Krems, 1704–5: Esztergom. 1706-ban a bécsi professzusházban lelkipásztor és börtönlelkész volt. 1707-ben Morvaországban a Bartl-hadtestnél volt tábori lelkész. 1708–10-ben Linzben hitszónokként, 1711-ben Kremsben kongregációs prézesként működött. Utolsó lelkipásztori állomásai votak: 1715: Győr, 1716: Eperjes, 1717–9: Buda. 1720-ban Bécsújhelyen házi lelkiatya lett; innen 1721-ben betegen került Győrbe, ahol rövidesen meghalt.

Szülővárosából, Bécsújhelyről Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Leobenben volt a tanárképzőben. 1696–7-ben Bécsben bölcseletet tanult. 1699–1700-ban Kremsben, 1701-ben Budán, 1702-ben Nagyszombatban tanított. 1703–4-ben egy-egy év teológiát tanult Bécsben és Grazban. Ott szentelték pappá 1704-ben. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1706-ban Grazban, 1707-ben Steyrben tanított középiskolában. 1708-ban a bécsi újoncházban Wagner Ferenc történész titkára volt. 1709–11-ben Leobenben, 1712–6-ban Klagenfurtban tanított középiskolában. 1717–9-ben Leobenben a tanárképzőben a görög nyelv tanára volt. 1720-ban a bécsi újoncházban könyvtárosként, 1721-ben Kremsben házgondnokként dolgozott, ahol hamarosan meghalt.

Oszlopon született, Budáról végzett bölcsészként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után 1752–4-ben Győrben tanított. 1755-ben Nagyszombatban matematikát tanult. A következő két évben Kőszegen volt tanár. 1758–61 között teológiát tanult Nagyszombatban. 1760-ban szentelték pappá. 1762-ben Nagybányán grammatikát tanított. 1763–73 között a bécsi Theresianumban tíz évig magyart, és a végén két évig történelmet is tanított. A feloszlatás után győri kanonok, nagyprépost, majd tinini címzetes püspök lett.

Nagyváradon született, Kassáról logikusként lépett be Bécsben a Társaságba. 1750-ben Szakolcán végezte a tanárképzőt. 1751–3-ig Nagyszombatban bölcseletet tanult. Utána egy évig Eperjesen, majd két évig Kassán tanított. 1757-ben Grazban matematikát tanult. 1758–61-ben a teológiát is Nagyszombatban végezte. 1760-ban szentelték pappá. 1762-ben Egerben volt harmadik probációban, majd két-két évig Budán és Győrben tanított matematikát. 1767–8-ban Kassán és 1769–70-ben Zágrábban bölcseletet tanított. 1771–3 között Kassán kontroverziát, egyházjogot és szentírástant adott elő.

Szülővárosából, Grazból lépett be logikusként Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1754–6-ban Bécsben bölcseletet, 1757-ben Nagyszombatban matematikát tanult. 1758-ban Leobenben grammatikát tanított. 1759–62-ben Bécsben tanult teológiát. 1761-ben szentelték pappá. 1763-ban a bécsi Theresianumban a joghallgatók nevelője volt. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1765-től a feloszlatásig a Theresianumban nevelő és a templomban hitoktató volt. Utána Budán, majd Pesten az egyetemen mint a természetrajz tanára állattant és ásványtant tanított. Fontos műve Pozsega vármegye leírása a Mitterpacher Lajossal tett tanulmányútjuk alapján. A középiskolák számára háromkötetes természetrajzot írt.

Szülővárosából, Nagyszombatból logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után Besztercebányán tanított grammatikát. 1731–3-ban Nagyszombatban tanult bölcseletet. Utána egy-egy évig Pécsett, Komáromban, Trencsénben és Besztercebányán tanított. A teológiai tanulmányokat 1738–41-ben Kassán végezte. 1741-ben szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1743–6-ban Kassán bölcseletet, 1747–8-ban Nagyszombatban kontroverziát, 1749-ben Budán kazuisztikát, 1750–2-ben Kassán kánonjogot, teológiát és szentírástant, 1753–7-ben Győrben teológiát tanított. Ezzel befejezte tanári működését. 1758–61-ig Kassán a szeminárium igazgatója, 1762–3-ban Szakolcán házgondnok volt. 1764-ben Liptószentmiklósról népmissziókat tartott, Szepeshelyen jámbor társulatokat vezetett, és Lőcsén hitszónokként működött. Ezután Liptószentmiklóson lett egy évre házfőnök. 1769-től haláláig könnyebb lelkipásztori munkát végzett Eperjesen.

Vágújhelyen született, Kassáról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után Szakolcán volt a tanárképzőben. 1736–8-ban Bécsben tanult bölcseletet. 1739–40-ben Kassán, 1741–2-ben Nagyszombatban tanított középiskolában. 1743–6-ban a teológiát is Bécsben végezte. 1745-ben szentelték pappá. 1747-ben Grazban egyházjogot tanult. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1749-ben Nagyszombatban, 1750–2-ben Budán matematikát és bölcseletet tanított. 1753-ban Bécsben a Pázmáneumban volt házi lelkiatya. 1754–5-ben Nagyszombatban egyháztörténelmet tanított. 1756-ban Budán a kontroverzia, 1757-ben Kassán a kazuisztika, 1758–60-ban Győrben, 1761–3-ban Nagyszombatban a teológia tanára, 1764–70-ig Kassán az akadémia kancellárja volt. 1771-ben Budára került iskolaigazgatónak. A Társaság feloszlatása után a Heves megyei Sósrévre vonult vissza, ahol 1780-ban halt meg.

Az ausztriai Pfundsban született, St. Andräban lépett be a Társaságba. Ott végezte a próbaéveit, majd újabb két évig retorikát tanult. 1893–4-ben Szatmárnémetiben volt konviktusi felügyelő. 1895–7-ben Pozsonyban tanult bölcseletet. A következő évben Kalocsán tette le az érettségi vizsgát. Utána két évig ott tanított magyart, latint és földrajzot. 1901–4 között Innsbruckban végezte a teológiát. 1903-ban szentelték pappá. A harmadik próbaévet 1905-ben Linzben végezte. Utána három évig Bp.-en történelmet és matematikát tanult, letette az államvizsgát. 1909–18 között Kalocsán természetrajzot és földrajzot tanított, 1912-től a természetrajzi gyűjtemény őre volt. 1919-ben Pécsre került, és haláláig, 1941-ig ugyanazokat a feladatokat látta el, mint Kalocsán. 1936-tól házi lelkiatya is volt. Műveiben Hell Miksa és Sajnovics János tudományos működésével foglalkozott.

Strasbourg-ban született, Klagenfurtból logikusként lépett be Bécsben a Társaságba. 1693–8-ban Grazban előbb három évig bölcseletet tanult, majd újabb három évig a középiskolában tanított. 1699–1702-ben Bécsben végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1702-ben. A következő évben Győrben volt harmadik probációban. Egész életében hitszónok volt. Állomáshelyei: 1704–7: Pozsony (Szent Salvator), 1708–10: Graz, 1711: Pozsony, 1712: Győr, 1713: Graz. 1714–6-ban Selmecbányán volt házfőnök és plébános haláláig.

Koppenhágában született, Linzből lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1735–7-ben Bécsben bölcseletet tanult. 1738-tól egy-egy évig középiskolában tanított Leobenben, Laibachban és Klagenfurtban. 1741–4-ben Grazban végezte a teológiát. 1744-ben szentelték pappá. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1746-ban Gyulafehérváron, 1747–50-ben Nagyszebenben hitszónok volt. 1748-ban ő mondta a halotti beszédet Erdély katonai főparancsnokának, Traun tábornagynak a temetésén. 1751-ben Budán, a Vízivárosban, 1752-ben Kremsben, 1753–65-ben Klagenfurtban, 1766-67-ben Pozsonyban volt hitszónok. 1768–73-ban Klagenfurtban három évig házgondnokként, majd újabb három évig a szeminárium igazgatójaként működött.

Selmecbányán született, Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után 1717–9-ben Bécsben bölcseletet tanult. Utána két-két évig Sopronban és Besztercebányán tanított. 1724–7-ben Nagyszombatban végezte a teológiai tanulmányokat. Ott szentelték pappá 1726-ban. 1728-ban Lipótváron volt hitszónok. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik probációt. 1730-ban Szepeshelyen volt hitszónok. 1731-ben Nagyszombatban matematikát tanított. Utána hitszónokként működött 1732-ben Trencsénben, 1733-ban Sárospatakon és 1734–7-ben Pozsonyban. 1738–9-ben Úrvölgyön házfőnök és plébános volt. 1740-ben Trencsénben az újoncmester segítőjeként dolgozott. 1742–3-ban Selmecbányán a házfőnöki és plébánosi hivatalt látta el. 1744–5-ben Kassán házgondnok, 1746–7-ben Besztercebányán házi lelkiatya, 1748-ban Lőcsén és 1749–51-ben Kassán ismét házgondnok volt. 1752–4-ben Szakolcán, 1755-től haláláig, 1758-ig Lőcsén a rektori hivatalt töltötte be.

A horvátországi Sziszeken született, Bécsben lépett be a Társaságba. Próbaidejét 1566–8 között Prágában töltötte. 1568–9-ben Bécsben alsósokat tanított, de maga is tanult még. 1569–74-ben Olmützben retorikát végzett, és a középiskolában tanított. 1577-től Bécsben teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1579-ben. Utána középiskolában tanított és gyóntató volt. 1583–5-ben Prágában bölcseletet adott elő. 1585–9-ben Erdélyben működött. 1590–8 között kétévenként változtatta helyét Vágsellye és Turóc között. 1599–1600-ban Darócon volt lelkipásztor. 1601–2-ben Kolozsváron a házi lelkiatya feladatát látta el, és lelkipásztori munkát végzett. 1603–5-ben Vágsellyén gyóntató, 1606-ban a csehországi Český Krumlovban iskolaigazgató és 1607-ben Eberndorfban gyóntató volt, ott halt meg.

Az itáliai Monfalconéban született, Leobenben lépett be a Társaságba. 1623–7 között Grazban előbb három évig bölcseletet tanult, majd két évig a középiskolában tanított. Ezt tette 1628-ban Goriziában is. 1629–33-ban Grazban végezte a teológiát is. 1632-ben szentelték pappá. 1634-ben Judenburgban volt harmadik probációban. 1635–8-ban Grazban bölcseletet, kazuisztikát és kontroverziát tanított. 1639–41-ben Nagyszombatban teológiát tanított, 1639-ben a teológiai kar dékánja és utána két évig az egyetem kancellárja volt. 1642–7-ben Bécsben volt a teológia tanára. 1648-ban Grazban rektor lett, majd 1651-től négy évig kancellár. 1655–7 között rektor volt Bécsben, 1658-tól a tartományfőnök helyettese, 1659-től Grazban a teológiai kar dékánja, 1660–1-ben pedig a bécsi professzusház elöljárója volt. 1662–5-ben a tartományfőnöki hivatalt töltötte be. 1666-ban a tartomány tanulmányi felügyelője lett. A következő két évben Grazban a kancellári hivatalt töltötte be. 1669–70-ben a bécsi professzusház főnöke volt. 1673–5-ben Judenburgban a harmadik probációt vezette. 1676–9-ig Klagenfurtban volt rektor. 1680-ban a bécsi professzusházban gyóntatói feladatokat látott el. 1681-től haláláig, 1685-ig a bécsi kollégiumban volt házi lelkiatya.

Nagypalugyán született, Trencsénből Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1746–8-ban Bécsben tanulta a bölcseletet. 1749–50-ben Pécsett, majd egy-egy évig Nagyszombatban és Kassán tanított középiskolában. 1753–6-ban Nagyszombatban végezte a teológiát. 1756-ban szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1758-ban misszionáriusként működött Liptószentmiklóson. 1759–60-ban Nagyszombatban görög nyelvet tanított a tanárképzőben. 1761–4-ben Kassán két évig bölcseletet, két évig szónoklattant és egyháztörténelmet adott elő. 1765-ben Budán kazuisztikát, utána Nagyszombatban három évig szentírástant tanított. 1770-től a feloszlatásig Budán a királyi kúrián a magyarországi jezsuiták jogi ügyeit intézte. 1776-ban besztercebányai prépost-kanonok és gimnáziumi igazgató lett. Számos alapítványt tett szegény tanulók számára. Hetvenéves korában lemondott igazgatói állásáról.

Linzben született, Grazból lépett be a bécsi újoncházba. A próbaévek után 1666-ban Leobenben volt a tanárképzőben. 1667–9-ben Bécsben bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig Klagenfurtban és Bécsben grammatikát tanított. 1673–6-ban Grazban végezte a teológiai tanulmányokat. 1676-ban szentelték pappá. Utána Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1678-ban Szepesváralján misszionárius, 1679-ben Nagyszombatban házgondnok, 1680–1-ben Selmecbányán házfőnökhelyettes, majd egy évig újra Nagyszombatban, két évig Passauban házgondnok volt. 1685-től haláláig, 1690-ig a Salm-ezrednél lelkészként vett részt Buda és Magyarország felszabadításában a török uralom alól.

Pozsonyban született, Győrből lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után 1711–3 között Grazban tanult bölcseletet. 1714–6-ban Sopronban, 1717-ben Eperjesen tanított. 171821-ben Nagyszombatban végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1720-ban. 1722-ben Judenburgban volt harmadik probációban. 1723–4-ben Nagyszombatban előbb retorikát, majd bölcseletet tanított. 1725–8-ban Kassán három évig bölcseletet, egy évig kontroverziát tanított, és a nemesi konviktus igazgatója volt. 1730-ban Nagyszombatban kazuisztikát adott elő. 1731–5-ben Kassán a teológia tanára volt. Ezzel befejezte tanári működését, és megkezdte elöljárói pályafutását. 1736–8-ban Bécsben a tartományfőnök helyettese volt. 1739–44-ben a bécsi újoncházban a rektori és újoncmesteri hivatalt látta el. 1745–7-ig tartományfőnök volt. 1748–50-ben Grazban, 1751-ben a bécsi Pázmáneumban, 1752–4-ben Pozsonyban, 1755–60-ban a bécsi Theresianumban, 1761-ben Passauban, 1762–4-ben Pozsonyban, majd 1765–7-ben Győrben rektor, 1768-tól a Társaság feloszlatásáig Pozsonyban házfőnök volt. Utána is szülővárosában maradt, és ott halt meg nyolcvankilenc éves korában. Az osztrák rendtartomány nagy elöljárói közé tartozik.

1905–8-ban Nagyszombatban volt testvérnovícius, majd házi mindenes és szakács. 1909–10-ben Kalocsán szakács és pincemester, 1911-ben Szatmárnémetiben portás és ruhatáros, 1912-ben a pesti rendházban sekrestyés, ruhatáros és házi kísérő volt. 1913–5-ben Kalocsán portás, házi kísérő és házi mindenes. 1916–9-ben katonai szolgálatát töltötte a fronton. 1920–6 között Kalocsán volt portás és ruhatáros. 1927-ben Mezőkövesden volt portás, bevásárló, szakács, kertész és házi mindenes. 1928-ban a pesti rendházba került mint ruhatáros és házi kísérő. 1929–44 között Pécsett működött mint ruhatáros és házi mindenes. 1946-tól Nagykapornakon volt portás, ruhatáros és házi mindenes. A szétszóratás után haláláig a pannonhalmi szociális otthonban lakott.

Szülővárosában, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaévek után 1742-ben Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1743–6-ban Klagenfurtban tanulta a bölcseletet, és egy évig az alsósokat tanította. 1747-ben Judenburgban volt középiskolai tanár. 1748–9-ben Bécsben matematikát és 1750–3-ig teológiát tanult. 1752-ben szentelték pappá. 1754-ben Judenburgban volt harmadik probációban. 1755–6-ban Klagenfurtban, majd 1757-ben Linzben matematikát tanított. 1758–65 között Grazban öt évig matematikaprofesszor, hat évig a csillagvizsgáló, egy évig a fizikai intézet igazgatója volt. 1766–71-ben a selmecbányai Királyi Bányászati Akadémia tanára lett, és bányaméréstant, mechanikát és gépészetet adott elő; hallgatói számára modelleket készített. 1772–3-ban a traunkircheni rendházba vonult vissza, hogy megírja a mechanikáról szóló könyvét, amely a Társaság feloszlatása miatt nem került kiadásra. 1773 után világi pap lett, és magántanításból tartotta fenn magát. Mint több más bécsi exjezsuita, ő is jó kapcsolatot tartott fenn a szabadkőműves Ignaz Bornnal, és tagja volt a „Zur wahren Eintracht” nevű páholynak. Jelentős hatással volt a magyarországi műszaki oktatás fejlődésére. Munkái a technikatörténet fontos emlékei.

Próbaidejét Bécsben és Kassán végezte. Utána Sopronban két évig, Győrben egy évig tanított középiskolában. A teológiát 1671–4-ben Nagyszombatban végezte. Utána a rózsahegyi nagy misszió keretében Nizsnán volt plébános, és 1676-ban Liptószentmiklóson misszionárius. A következő évben Judenburgban volt harmadik próbaévben. 1678-ban Gyöngyösön grammatikát tanított. 1679–81-ben Lőcsén volt lelkipásztor, 1682–1-ben Kassán, 1683-ban Győrben intézte az anyagi ügyeket. A következő évben Kassán már beteg volt, és Bozókon halt meg 1685-ben.

Sároson született, Kassáról lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Leobenben volt a tanárképzőben. 1680–2-ben Grazban tanult bölcseletet. 1683-ban Pozsonyban tanított. 1684-ben Grazban matematikát tanult, majd 1685–7-ig Sopronban tanított. 1688–91-ben Grazban végezte a teológiát. Ott szentelték pappá 1691-ben. Utána Judenburgban volt harmadik probációban. 1693–4-ben Kassán bölcseletet és matematikát tanított. 1696-ban Ungváron katekéta volt. 1697-től haláláig, 1710-ig Nagyszombatban tanított: 1703-ig matematikát, mellette az első négy évben kazuisztikát, majd a következő háromban egyházjogot. 1704-től haláláig teológiát adott elő. 1704–10-ig a teológiai kar dékánja is volt.

A Társaság második korszakának egyik első novíciusa volt, a galíciai Stara Wieśben végezte a noviciátust 1823–5 között. A képzés után hat évig lelkipásztorként működött a lembergi egyházmegye területén lévő rendházban. Elöljárói gyakorlati képességeit 1840-től az innsbrucki kollégiumban hasznosították: nyolc évig volt miniszter és házgondnok. A forradalom kitörésekor a linzi kollégiumban mint spirituális tevékenykedett, innen a brixeni egyházmegyébe menekült, és a Társaság felfüggesztése idején Brembühlben volt káplán. A jezsuita rend újbóli engedélyezése után, 1851-től a szatmárnémeti konviktus helyettes kormányzója, majd 1854-től Baumgartenbergben, később Szatmárnémetiben, végül 1862-től haláláig Nagyszombatban volt spirituális.

Bécsben született, ott végezte újoncidejét, és retorikát is tanult. 1564-ben Prágában és Nagyszombatban is tartózkodott. 1565–6-ban Bécsben bölcseletet tanult. 1567-ben Nagyszombatban, 1567–70-ben Bécsben, 1571–7-ben Olmützben tanított. 1577-ben Bécsben teológiát tanult. 1579–1603 között Grazban bölcseletet és teológiai tárgyakat tanított.

Fiuméban született, ott járt gimnáziumba, de még az érettségi előtt Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaévek után 1919–20-ban Pécsett fejezte be a gimnáziumot, és érettségizett. 1921-ben Kalocsán kezdte el a bölcseleti tanulmányokat, amelyeket 1923-ban Szegeden fejezett be. 1924–5-ben Pécsett zeneprefektus volt, és földrajzot is tanított. 1925–9-ben Innsbruckban tanult teológiát. Bp.-en szentelték pappá 1928-ban. 1930-ban Bp.-en hitszónok volt. A következő évben Rómában végezte a harmadik probációt. 1932–41-ben Bp.-en lelkipásztor. Sokat foglalkozott a Szívgárdával, de keresett lelkigyakorlatadó is volt. 1942–3-ban Pécsett lelkipásztorként működött. 1944–9-ben Bp.-ről az országban nyolcnapos apologetikus előadás-sorozatokat tartott férfiaknak. 1950-ben a feloszlatásig a Manréza igazgatója volt. Utána 1952-ig Kaposváron végzett lelkipásztori munkát. A szétszóratás idején is, egészen szívinfarktusáig, 1981-ig rendszeresen végzett, ahol engedték, kisegítő lelkipásztori munkát plébániákon és más templomokban. Sokat írt és fordított. A szétszóratás idején tartott beszédei hat kötetet tesznek ki.

Németkéren született tanítócsaládban. Gimnáziumi tanulmányait a pécsi jezsuita Pius Kollégiumban végezte a Loyoleum internátus növendékeként. 1938-ban a bp.-i Manrézában lépett be a Társaságba. A próbaévek után retorikát is végzett. 1941–4-ben Kassán tanult bölcseletet. Utána két évig Kalocsán volt internátusi nevelő. 1946 őszén kezdte el a teológiát Szegeden. 1948 vége felé a rendtagok élete zaklatottá vált, főleg a rendház felének lefoglalása után. Ekkor született a döntés, hogy a tanuló rendtagok külföldön folytassák tanulmányaikat. Polgár a pappá szentelés előtt állt, és kérte, hogy a szökés rizikója előtt szenteljék őt pappá. Ez meg is történt Hamvas Endre püspök magánkápolnájában 1949. február 24-én. Polgár május 11-én Ausztriába szökött. A csoport Innsbruckból még az év nyarán az északolasz Chieribe költözött. Polgár itt fejezte be teológiai tanulmányait. 1952-ben a németországi Münsterben végezte a harmadik próbaévet. Onnan Rómába, a Jézus Társasága Történeti Intézetébe került. Fő és néhány éven belül kizárólagos munkája lett az Archivum Historicum Societatis Iesu folyóiratban megjelenő évi történeti bibliográfia elkészítése. Ötven évig végezte hihetetlen alapossággal ezt a munkát, amely kb. ötvenezer könyvészeti adatot foglal magában. Közben több bibliográfiai művet is kiadott: 1957-ben a rend 1560–1773 közötti magyarországi történetéről. 1965-ben jelent meg a Teilhard-bibliográfia, halálának tizedik évfordulójára. Gyakorlati cél vezette egy jezsuita történeti bibliográfia összeállításában. Főleg induló rendtörténészeknek mutatja be a legszükségesebb forrásokat és munkaeszközöket. Legjelentősebb műve a Bibliographie sur l’histoire de la Compagnie de Jésus 1901–1980 (3 rész 6 kötetben). Később tovább dolgozott e művén, amely már a 2000-es évet is magában foglalja, de csak cédulákon, mivel nem használt számítógépet. 2001. április végére elkészült ezzel a munkával is, hamarosan, május 25-én azonban rákban halt meg.

A belgiumi Laminéban született. 1580 márciusában Kölnben bölcseletből megszerezte a doktorátust. A hónap 12-én belépett a németországi Trierben a Társaságba. Egyszerű fogadalmat tett Bécsben 1581. június 24-én. 1582–4-ben Grazban, 1587-ben Olmützben középiskolában tanított. 1589-ben Prágában teológiát tanult. Ebben az évben szentelték pappá. 1590-től Český Krumlovban a fiatal jezsuitákat tanította, és a görög nyelv tanára volt. 1593–5-ben Olmützben tanított a középiskolában. 1596-tól haláláig, 1602-ig Kolozsváron működött mint házgondnok, templomigazgató és gyóntató.

A belgiumi Tongerenben született. Belépése előtt bölcseletet is tanult, és Kölnben megszerezte a doktorátust. 1576-ban ott lépett be a Társaságba. 1582–4-ben Bécsben tanult teológiát. 1585-ben szentelték pappá. 1586-tól Grazban a konviktus vezetője, 1590-től házgondnok, 1592-ben hitszónok a várban, 1593–4-ben újra házgondnok, 1595-ben udvari gyóntató volt. 1596–99-ben Kolozsváron, utána 1608-ig Grazban Báthory Zsigmond volt felesége, Mária Krisztierna főhercegnő gyóntatója volt. 1609–24-ig a Ferdinandeum igazgatója, 1610–6-ig Miksa főherceg, 1612-től az udvarhölgyek, 1618-tól a grazi udvar gyóntatója volt 1622-ig. Ettől kezdve a tartományfőnök és a rektori tanácsadói, 1627–8-ban a rektori hivatalt látta el. 1629-től házi lelkiatya és gyóntató volt. Az 1637-es évre már csak ez áll: „Idős”.

Érettségi vizsgája után orvosi pályára készült. Egy év elteltével azonban felvételét kérte a nyitrai szemináriumba, és a harmadik év végén belépett a Jézus Társaságába. Az első próbaév után Innsbruckban két évig bölcseletet tanult. 1918 őszétől óraadó tanár volt Kalocsán. A következő évtől végzi két évre szabott teológiai tanulmányait Innsbruckban, ahol 1920. július 26-án pappá szentelték. 1922-ben Bécs-Lainzban végezte a harmadik próbaévet. 1923–4-ben Bp.-en, majd Pécsett latin és történelem szakot végzett. Kalocsán volt gyakorló tanár, 1925-ben Pécsett szerezte meg a tanári diplomát. 1926–32-ig ugyanott tanár volt, és az internátus vezetője. 1933-tól Bp.-en két és Kalocsán egy évig lelkipásztori munkát végzett. 1937-ben Pécsett tanított, a következő két évben lelkipásztori munkát végzett Szegeden. Utána Bp.-en volt hitszónok és író. 1944–7 között Hódmezővásárhelyen működött. 1950-ben a rendházak feloszlatása után megélhetését magántanárként biztosította Bp.-en. 1965 elején súlyosan megbetegedett. Megoperálták, majd Pannonhalmára került a szociális otthonba, ahol rövidesen meghalt.

Az erdélyi Alvincban született, Brünnben lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után 1605–7-ben Prágában bölcseletet tanult. 1608-ban Laibachban ismételte tanulmányait, és szükség esetén helyettesítette a tanárokat. 1609–11-ben Klagenfurtban tanított középiskolában, és könyvtáros volt. 1612–5-ben Grazban végezte teológiai tanulmányait. 1615-ben szentelték pappá. 1616–8-ig Homonnán magyar hitszónok és iskolaigazgató volt. 1619-ben a kassai katolikus kapitány kérte magához, ahol a sziléziai Grodzieczki Menyhért és Kőrösi Márk kanonok is dolgozott. Júliusban Pongrácz és Kőrösi együtt végezték évi lelkigyakorlatukat. A harmincéves háború kitörése után Bethlen Gábor erdélyi fejedelem betört Magyarországra, és csapatai Rákóczi György vezetése alatt elfoglalták Kassát. A kálvinista hajdúk a három papot hosszú kínzatások után szeptember 7-én megölték.

Andrásfalván született, még belépése előtt Kassán megszerezte bölcseletből a doktori fokozatot. Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaévek után 1738–40-ben Pécsett tanított. 1741–2-ben Grazban, 1743–4-ben Bécsben tanult teológiát. 1744-ben szentelték pappá. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1746–52-ben Kolozsváron egy évig retorikát, négy évig bölcseletet, két évig kontroverziát tanított. 1753-ban Nagyszombatban kazuisztikát adott elő. A következő évben házgondnok volt Pécsett. 1755–7-ben Győrben egyházjogot tanított. 1758–65 között Liptószentmiklóson volt házfőnök. 1766-ban Szakolcán iskolaigazgatóként, 1767-ben Nagyszombatban házgondnokként működött. 1767 végén Besztercebányán a harmadik próbaévesek vezetője lett, de december 19-én meghalt.

Aspangban született, Grazból végzett bölcsészként lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után 1692–4-ben a bécsi professzusházban, 1695-ben Pozsonyban tanított középiskolában. 1696–9-ben Grazban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1699-ben. A következő évben Leobenben végezte a harmadik próbaévet. 1701–2-ben Linzben, 1703-ban Bécsben, 1704–7 között Grazban három évig bölcseletet, egy évig kazuisztikát tanított. 1708–11-ben Budán rektor és plébános volt. 1712-ben Sopronban hitszónokként működött. 1713–5-ben Linzben kánonjogot, 1716-ban Grazban szentírástant, 1717-ben Nagyszombatban kánonjogot tanított. 1718–21 között Grazban a Ferdinandeum igazgatója volt. 1722–3-ban Laibachban, utána egy évig Grazban hitszónokként, majd két évig a Ferdinandeum igazgatójaként működött. 1727-ben Judenburgban a harmadik próbaévet, majd újra Grazban három évig a Ferdinandeumot vezette. 1731–2-ben Linzben, 1733–8-ban Grazban, majd 1739-től haláláig, 1743-ig újra Linzben házi lelkiatya volt.

Szülővárosából, Linzből lépett be Bécsben a Társaságba. 1763–6-ban ott végezte a tanárképzőt és a bölcseletet. 1707–9-ben Passauban, 1710-ben Klagenfurtban tanított. 1711–4-ben Grazban teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1714-ben. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1716-ban Bécsújhelyen tanított, majd megkezdte hitszónoki működését: 1717: Klagenfurt, 1718: Laibach, 1719–21: Graz, 1722-ben a bécsi professzusházban, 1723: Pozsony, 1724: Győr, 1725: Sopron, 1726: Passau, 1727–9: Klagenfurt, 1730: Leoben, 1731–4: Graz, 1735: Pozsony. Utána főleg Mária-kongregációkat vezetett: 1736–7-ben Linzben, 1738–9-ben Passauban, 1740-től haláláig, 1742-ig Pozsonyban.

Mantovában született, ott végezte humanista tanulmányait. 1550-ben részt vett római intellektuális körökben, ahol Ercole Gonzaga bíboros titkára és annak unokaöccsei mellett nevelő lett. 1556-ban velük Ferrarában, a következő évben Padovában, majd Nápolyban bölcseletet tanult. 1559-ben Gonzaga bíboros Fossanóban birtokot ajándékozott neki, és ezzel megkezdte önálló életét, majd újra Padovában tanult. A jezsuita Benedetto Palmio prédikációinak és barátai, a szintén jezsuita Gagliardi testvérek (Achille, Leonetto és Lodovico) hatására 1559-ben Rómában kérte felvételét a Jézus Társaságába. Néhány hét próbaidő után megkezdte teológiai tanulmányait. Röviddel utána a rendfőnök piemonti birtokára küldte, hogy ott kollégiumot alapítson. Ott szentelték pappá 1561 áprilisában. A következő évben Lyonban a kálvinisták fogságába esett. Szabadulása után a piemonti Chieriben végzett lelkipásztori munkát. 1563-ban visszatért Lyonba. A következő tíz évben Franciaországban működött. 1573-ban az új rendfőnököt választó nagygyűlésre Rómába ment mint az aquitaniai rendtartomány küldötte. P. Everardo Mercuriano lett az új rendfőnök, Possevino pedig a rend titkára. Négy évig végezte adminisztratív munkáját a központban. Életének következő szakasza a Szentszék szolgálatában telt, diplomáciai feladatokat látott el. Első küldetése 1577-ben Svédországba szólt. Remélte, hogy a királyt, III. Jánost, aki a katolikus lengyel Jagelló Katalint vette feleségül, visszavezetheti az egyházba. 1578-ban a király Rómába küldte tárgyalásokra. Az év decemberében a pápa az északi missziók, Magyarország, Oroszország, Litvánia, Pomeránia és Svédország apostoli vizitátorává nevezte ki. Visszatértében a lengyelországi Braunsbergben és a morvaországi Olmützben szemináriumokat alapított az ottani missziós munkára. Svédországi kísérlete kudarcot vallott. Ekkor került kapcsolatba Báthory István lengyel királlyal, akinek segítségével nagyarányú missziós tevékenységet fejtett ki főleg Lengyelországban és Erdélyben. Kereste a kapcsolatot Moszkvával is, hogy létrehozza az egyesülést a római és az ortodox egyházak között. Ez irányú törekvéséről írta Moscovia című művét. Báthory István halála után Bécs nyomására a pápa visszahívta Possevinót, de nem mehetett Rómába, hanem Padovába, ahol tudományos munkát folytatott. Ekkor írta nagy műveit (Bibliotheca selecta, Apparatus sacer). Lelkipásztori munkájában a lelkigyakorlatok vezetésére helyezte a fő súlyt. Lelki gyermekei közül kitűnik Szalézi Szent Ferenc, aki négyévi padovai tartózkodása alatt Possevinóban nemcsak lelki vezetőt, hanem kiváló nevelőt és tanítót talált.

Biccsén született, Nagyszombatból bölcseleti magiszterként lépett be Trencsénben a Társaságba. 1720–2-ben ugyanott a középiskolában tanított. 1723–6-ban Kassán tanulta a teológiát. Ott szentelték pappá 1725-ben. 1727-ben Eperjesen volt hitszónok. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. A következő években fő munkája a hitszónoklat volt: 1729–30: Zsolna, 1731: Besztercebánya, 1732–4: Turóc, 1735: Selmecbánya. 1736–7-ben Úrvölgyön volt házfőnök és plébános. 1738–47 között Eperjesen vasárnapi szlovák hitszónokként működött. 1748–50-ben Lőcsén a konviktust vezette, és az utolsó évben házgondnok volt. 1751-ben Zsolnán házi lelkiatyaként működött. 1752–3-ban a besztercebányai kollégium birtokán, Ságon volt adminisztrátor. 1754-ben Rozsnyón, 1755-től négy évig házi lelkiatyaként, utána haláláig, 1761-ig házfőnökként és plébánosként működött.

1874–6-ban Nagyszombatban volt testvérnovícius. 1882-ben Kalocsán szakácsként működött. 1883-ban Nagykapornakon volt szakács, kertész és házi mindenes. 1885-től az osztrák–magyar rendtartomány ausztrál missziójába küldték, 1885–9 között Sevenhillben volt szakács, az élelmiszerraktár felügyelője, kertész. 1890-ben Georgetownban, 1891-ben Jamestownban dolgozott szakácsként. 1892–97 között ismét Sevenhillben szakács, kertész, házi mindenes és az élelmiszerraktár felügyelője volt. 1899-től Noorwoodban dolgozott szakácsként. 1901-ben áthelyezték az ír jezsuita provinciába, amely átvette az ausztráliai jezsuita missziókat.

A zugligeti Manrézában végezte a noviciátust. A szétszóratásba kerülve először a pesti Jézus Szíve-templomban volt sekrestyés, majd letartóztatták. 1951. szeptember 14-től hat hónapot töltött munkatáborban. 1952-től két évig volt munkaszolgálatos Miskolcon, Badacsonytomajban, Szentkirályszabadján, Tatabányán, Komlón. Miután kiszabadult, kitanulta a szakács szakmát. 1956-ban elhagyta az országot, és St. Andräban dolgozott szakácsként 1959-ig, ekkor Kanadába, Hamiltonba rendelték a magyar plébániára. 1961-ben elvégezte a testvérek számára elrendelt speciális terciát El Pasóban. 1962–73 között Torontóban volt szakács és sekrestyés, közben megszervezte a ministránsegyletet, valamint igazgatta a magyar iskolát. 1973–8 között Courtlanden volt miniszter és mindenes, majd 1979–90 között ismét Torontóba helyezték, ahol a noviciátust rendezte be, később házgondnok és szakács volt. 1991-ben hazatért Magyarországra, először a provinciális sociusa volt, később a Sodrás utcában miniszter. 2003-tól a pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthon lakója volt.

1931–3 között a Manrézában volt novícius és retorikus, 1934–5-ben Szegeden filozófiát hallgatott. 1936-ban Pécsett földrajzot tanított. 1937–40-ben Szegeden teológiát tanult. 1941–3 között Kalocsán történelmet, földrajzot és gazdaságtant tanított a gimnáziumban, és spirituális volt a szemináriumban. 1944-ben Szegeden végezte a harmadik probációt. 1946-tól újból Kalocsán tanított történelmet, földrajzot és gazdaságtant. 1948-tól rektor volt, és a szemináriumban tanár. A szétszóratás után sokat betegeskedett, a rokonaihoz költözött Szakmárra.

Szülővárosából, Klagenfurtból lépett be Bécsben a Társaságba. 1701-ben ugyanott tanult a tanárképzőben, és két év bölcseletet hallgatott. A harmadik évet 1704-ben Klagenfurtban végezte. Utána 1705-ben Linzben, 1706-ban Passauban, 1707-ben a bécsi professzusházban és 1708–9-ben újra Passauban középiskolában tanított. 1710-től egy évig Grazban, három évig Bécsben tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1713-ban. Utána Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1715–6-ban Grazban tanított középiskolában. 1717-ben Linzben, majd 1718–20-ban Nagyszombatban bölcseletet adott elő. Bécsben halt meg 1720-ban.

Pozsonyban vették fel a Társaságba, Bécsben kezdte meg szerzetesi életét. A próbaévek után 1743-ban Pécsett tanított. Bölcseleti tanulmányait Nagyszombatban végezte 1744–6-ban. Utána egy-egy évig Nagyváradon, Trencsénben, Nagyszombatban és Pozsonyban tanított középiskolában. A teológiát is Nagyszombatban végezte. 1754-ben szentelték pappá. 1755-ben Rozsnyón retorikát, a következő évben a bécsi Theresianumban poétikát adott elő. 1757–8-ban a győri tanárképzőben tanított. Utána tizenegy évig Nagyszombatban az egyházi szónoklattan, Budán a kontroverzia tanára volt. 1761–73-ig minden állomáshelyén első munkaként a történelem szerepelt kisebb feladatokkal összekötve, így Budán, Bécsben, Székesfehérváron, Komáromban és 1768-tól Pozsonyban. A feloszlatás után is ott maradt, és a volt rendházban lakott két jezsuita történésszel, Kaprinay Istvánnal és Wagner Károllyal. Amikor 1777-ben a nagyszombati egyetem Budára költözött, Pray másodkönyvtáros, 1782–90 között pedig igazgató lett. Segítői voltak Schönwisner István és Wagner Károly. Mindhárman tanítottak az egyetemen, Pray diplomatikát oktatott. 1790-ben nagyváradi kanonok lett, haláláig azonban Pesten maradt. A hunok történetének tárgyalásánál Pray felhasználta a kínai forrásokat is. A magyar királyok történetét I. Ferdinándig (1564) írta meg, és kronológiájukban számos javítást eszközölt. A Habsburg-uralkodókkal működésének elején még nem foglalkozott, mert nem kapta meg az engedélyt a források korlátlan használatára. Ehelyett középkori témákhoz nyúlt, és megírta több magyar szent életrajzát. Amikor Árpád-házi Szent Margitét írta, az egyik középkori kódexben egy magyar nyelvű gyászbeszédre akadt. Ezzel felfedezte a magyar nyelv legrégibb emlékét, a Halotti beszéd és könyörgést. A kódex azóta az ő nevét viseli. A rend feloszlatása után behatóan foglalkozott a magyar egyházi vezetőkkel és a Habsburg-uralkodókkal. Magyarország eredetéről nagy vitái voltak a piarista Desericzky Imrével és Cetto Benedekkel. Az elbeszélő forrásokat szigorú vizsgálat alá vonta, főleg okiratok bevonásával. Műveiben az események okait és összefüggéseit kereste. Módszerével számos részletkérdést és problémát oldott meg. Sok történész, nem csak katolikus, tartozott köréhez. Tudományos levelezése igen kiterjedt volt, ami szinte pótolta a hiányzó akadémiát és a történelmi folyóiratot. Az Egyetemi Könyvtárban a Collectio Prayana hatvan kötetet tesz ki, de számos kéziratát őrzi a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár Jesuitica gyűjteménye is.

Szülővárosából, Laibachból lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után 1700–3 között ott végezte a tanárképzőt és a három év bölcseletet. 1704-ben Grazban matematikát tanult. 1705-ben Zágrábban, 1706–7-ben Laibachban és 1708-ban Linzben tanított középiskolában. A teológiát is Bécsben végezte 1709–12 között. Ott szentelték pappá 1712-ben. Utána Judenburgban volt harmadik probációban. 1714–7-ben Zágrábban retorikát, majd bölcseletet tanított. 1718–20-ban Pozsegában lelkipásztor volt. 1721–2-ben Nagyszombatban, 1723-ban Kassán, 1724–5-ben Grazban matematikát tanított. 1726–7-ben Nagyszombatban kontroverziát és matematikát, 1728–33-ban Kassán kazuisztikát és matematikát adott elő. 1734–44 között Kolozsváron házi lelkiatya volt. Vallásos tárgyú műveket adott ki az ifjúság számára is, valamint két latin nyelvkönyvet írt.

A kárpátaljai Gáton született, Pozsonyból lépett be Trencsénben a Társaságba. 1673–5-ben Grazban tanult bölcseletet. Utána 1676-ban Zágrábban, majd 1677-ben Trencsénben tanított grammatikát. 1678–81-ig Grazban tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1681-ben. A következő évben Kőszegen grammatikát tanított, majd Judenburgban elvégezte a harmadik próbaévet. 1684–7-ig Sopronban volt a gazdasági ügyek felelőse. 1688-tól három évig a röviddel előbb felszabadult Pécsett házfőnökként vezette az újjáépítést, és 1697-ig magyar és szláv hitszónokként dolgozott ugyanott. 1698-ban Péterváradon volt házfőnök, majd újra Pécsett hitszónok. 1700–1-ben az itáliai Loretóban volt gyóntató. 1702-ben újra Pécsett dolgozott az ortodoxokkal való egyesülésen, majd Szigetváron lett házfőnök. 1704-től két-két évig Esztergomban és Budán volt hitszónok. 1709–11-ben Esztergomban házfőnökként, 1712-ben Grazban házgondnokként és 1713-ban Komáromban hitszónokként működött. 1714-ben Gyöngyösön lett házfőnök, de egy év múlva Esztergomba került lelkipásztornak, ahol 1719-ben meghalt.

Az ausztriai Radtmannsdorfban született, Grazból felszentelt papként lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után hitszónokként működött 1704-ben a csehországi Žirečben, 1705–6-ban Laibachban, majd 1707–8-ban Triesztben, ahol bölcseletet is tanított. A bölcselet tanára volt 1709–10-ben Goriziában, 1711–2-ben Zágrábban és 1713–5-ben Grazban. Ezután teológiai tárgyakat tanított: 1716–7-ben Goriziában kazuisztikát, 1718–9-ben Passauban egyházjogot, 1720-ban Bécsben ismét kazuisztikát. 1741-ben Nagyszombatban kezdte meg a szorosan vett teológia tanítását, melyet 1722-ben Bécsben folytatott. Egy év múlva visszatért Nagyszombatba, 1726-ig. Ekkor a teológiai kar dékánja volt egész ott tartózkodása alatt. Ezekből az évekből származnak a Szent Ignác ünnepén mondott latin beszédei, amelyek nyomtatásban is megjelentek. 1727-ben Grazban a Ferdinandeum igazgatója lett. 1728–9-ben Goriziában egyházjogot tanított. 1730–1-ben Leobenben, 1732-től haláláig Laibachban volt házi lelkiatya.

Huszonegy éves korában, 1602-ben lépett be Brünnben a Társaságba. Próbaideje után egy évig Neuhausenban tanított középiskolában. 1605–7-ben Grazban végezte bölcseleti tanulmányait. Utána Zágrábban tanított középiskolában. Teológiai tanulmányait szintén Grazban végezte, ahol 1612-ben pappá szentelték. 1613–5-ben Alsólendván lelkipásztor volt. 1616–8-ban Homonnán a kollégiumban tanított és lelkipásztori feladatokat látott el. 1619-ben Kassán működött. A következő évekről nincsnek biztos adataink. 1627–9-ben Rákóczi Pálnál lelkipásztorként működött. 1630-ban Nagyszombatban házgondnok és hitszónok volt. 1631–5-ben a nagy nádori misszióban vett részt. 1636-ban újra Nagyszombatban volt lelkipásztor. A következő év végén Turócon halt meg.

Szülővárosából, Kassáról lépett be logikusként Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után, 1720-ban Eperjesen tanított grammatikát. 1721–3-ban Kassán tanult bölcseletet. 1724–5-ben Pozsonyban, 1726-ban Komáromban tanított. 1727–8-ban Nagyszombatban kezdte, majd 1729–30-ban Kassán folytatta teológiai tanulmányait. Itt szentelték pappá 1729-ben. 1731-ben Selmecbányán hitoktató és lelkipásztor volt. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1733–6-ban Kassán bölcseletet tanított. 1737-től haláláig, 1740-ig Budán, a Vízivárosban volt házfőnök, és plébániai feladatokat látott el a környéken. Művei Kassán jelentek meg.

Trencsénben lépett be a Társaságba. A kétéves próbaidő után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1728-ban Esztergomban tanított. A bölcselet első két évét Nagyszombatban, a harmadikat 1731-ben Grazban végezte. Utána egy évig Győrben, két évig Kassán tanított a középiskolában. 1735–8-ban Bécsben teológiát, a következő évben Grazban egyházjogot tanult. 1737-ben Bécsben pappá szentelték. Rendi képzését a harmadik próbaévvel Besztercebányán fejezte be. 1741–4-ben Nagyszombatban előadta a teljes bölcseleti kurzust. Utána Grazban két évig kontroverzteológiát tanított. 1747-ben Nagyszombatba került, ahol egy évig szentírástant tanított, utána került a dogmatikai tanszékre 1755-ig. 1747-ben a bölcsészeti, 1749–55-ben a teológiai kar dékánja, 1756–9-ben az egyetem kancellárja volt. Ezzel befejezte tanári működését. A következő két évben a bécsi magyar szeminárium, a Pázmáneum igazgatója volt. Utána újra kancellár lett Nagyszombatban. 1765–6-ban a kassai nyomda vezetője volt. 1767-ben Budán, 1768-tól Nagyszombatban és 1771-től Kassán volt rektor. A Társaság feloszlatása után Trencsénbe vonult vissza. Egyes adatok szerint belépett a piarista rendbe. Erre a rend forrásaiban nincs adat, az azonban biztos, hogy ott halt meg, és a piarista templomban temették el nagy pompával a rendház diáriuma szerint. Még jezsuita korában több művet kiadott: kiemelkedőek a magyar szentek kétkötetes életrajza, valamint alapos dogmatikai tankönyvei a szentségekről, a bűnbánat szentségéről, a Szentháromságról. Igazi szakterülete azonban a patrisztika volt. A szentatyák nyomdatechnikailag is elsőrangú kiadását az első két keresztény századdal kezdte és többek között Iréneusz, Ciprián, Cirill, Jusztinusz és Nagy Szent Leó műveivel folytatta.

1543-ban született Magyarországon, és Bécsben 1560-ban lépett be a Társaságba. Újoncidejének második évét 1562-ben Nagyszombatban töltötte. Utána Bécsben tanult középiskolában, amikor elküldték a Társaságból.

1838-ban világi papként lépett be a Társaságba. 1840-ben az ausztriai Linzben bölcselettel foglalkozott. A következő évtől ugyanott két évig matematikát tanított. 1849-ben Észak-Amerikába hajózott, ahol két évet töltött New Orleansban és Alabamában. Európába visszatérve egy-egy évig népmisszionárius volt a németországi Münsterben és Innsbruckban. 1853-tól a cseh Litoměřicében egy évig tanított, majd lelkipásztor lett. 1858–60-ban Pozsonyban, a következő évben a bécsi Kalksburgban volt népmisszionárius. Utána egy évet Franciaországban töltött. 1863–7 között Linzben, Innsbruckban és Pozsonyban volt hitszónok, majd két évig a galíciai rendtartományban élt. Visszatérve Bécsben házgondnok lett, ahol hamarosan meghalt.

A lengyelországi Kaliszban született, Brünnben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1596–7-ben Turócon grammatikát tanított. 1598–9-ben Grazban tanult bölcseletet. 1601–2-ben Sellyén tanított, ezt követően nem dolgozott többé Magyarországon. A sziléziai Neissében halt meg 1637-ben.

Passauban született, végzett bölcsészként Linzből lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után 1676–7-ben Kremsben és 1678-ban a bécsi professzusházban tanított. 1679–80-ban Nagyszombatban, 1681–2-ben Bécsben tanult teológiát. Ott szentelték pappá 1682-ben. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1684–7-ben Varasdon hitszónok, 1688-ban Sopronban lelkipásztor, valamint börtön- és kórházlelkész volt. Következő állomáshelyein fő munkaterülete a hitszónoklat volt: 1689–92: Kőszeg, 1693–5: Sopron, 1696: Varasd, 1697–1701: Győr, 1702–3: Žireč, ahol meghalt.

Szülővárosából, Egerből lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. 1737-ben Székesfehérváron grammatikát tanított. 1738–40-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. 1741-ben Gyöngyösön, 1742–3-ban Egerben tanított középiskolában. 1744–7-ben végezte szintén Nagyszombatban a teológiát. 1747-ben szentelték pappá. Utána Nagyváradon hitszónok volt. 1749-ben Besztercebányán volt harmadik probációban. 1750-ben Bécsben a Theresianumban a bölcsészek és joghallgatók felügyelője volt. 1751-ben Székesfehérváron népmisszionáriusként dolgozott. 1752-ben Kolozsváron bölcseletet tanított. A következő évben Budán magyar ünnepi hitszónok volt. 1754–5-ben Kassán bölcseletet, 1756–7-ben Győrben, 1758-ban Budán kontroverziát tanított. 1759–62-ig Rómában a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatója volt. 1763–5-ben Nagyszombatban szentírástant tanított. A következő két évben Besztercebányán a harmadik próbaévet végzők igazgatója volt. 1768–70-ben Budán a rektori és plébánosi hivatalt látta el. 1771-ben Pozsonyban könyvcenzor volt. 1772–3-ban Nagybányán volt házfőnök. A Társaság feloszlatása után Győrben élt haláláig, 1796-ig.

1926–9 között Érden volt testvérnovícius. 1929–34 között Kalocsán házi mindenes a kisszemináriumban. 1935–7 között a szegedi kollégiumban betegápoló és bevásárló. 1938–42 között a pesti rendházban templomgondnok, házi kísérő, borbély és ruhatáros. 1943–7 között Kalocsán templomgondnok, portás, ruhatáros és házi mindenes. A szétszóratás után különféle helyeken dolgozott. A mizserfai szociális otthonban érte a halál.

Lócson született, Kőszegről lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaidő után Budán tanított grammatikát. 1755–6-ban Nagyszombatban tanult bölcseletet. Utána 1757-ben Kőszegen, 1758–60-ban Győrben, 1761-ben Budán tanított középiskolában. 1762–5-ben Nagyszombatban teológiát tanult. 1764-ben szentelték pappá. 1766-ban Nagyszombatban konviktusi nevelő volt. A következő évben Egerben végezte a harmadik próbaévet. 1768–9-ben Kassán, 1770–3-ban Nagyszombatban középiskolában tanított. A feloszlatás után az esztergomi főegyházmegye papja lett. Nagyszombatban és Budán esztétikát tanított.

Az ausztriai Rudolfban született, Grazból lépett be Bécsben a Társaságba. 1701-ben ugyanott elvégezte a tanárképzőt. 1702–4-ben Grazban bölcseletet tanult. 1705-ben Zágrábban, 1706-ban Laibachban, 1707-ben Steyrben, 1708-ban Kremsben tanított. 1709–12-ben Bécsben teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1712-ben. A következő évben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1714-ben Kassán retorikát tanított. 1715-ben Nagyszombatban, 1716–7-ben Budán, 1718-ban Laibachban, 1719-ben Klagenfurtban bölcseletet adott elő. 1720-ban Goriziában, 1721–3-ban Laibachban kazuisztikát tanított. 1724-ben Klagenfurtban házgondnok és kazuisztikatanár, 1725-ben Kremsben, 1726-ban Budán házgondnok volt. 1727-ben Pozsonyban a házi lelkiatya feladatát látta el, a kollégiumban pedig kazuisztikát tanított.

Szülővárosából, Nagyszombatból logikusként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után 1739-ben Komáromban grammatikát tanított. 1740–2-ben Bécsben bölcseletet tanult. 1743-ban a grammatika tanára volt Győrben. 1744–5-ben Bécsben matematikát tanult. 1746-ban Nagyszombatban, 1747-ben Győrben tanított középiskolában. Nagyszombatban halt meg 1748-ban elsőéves teológus korában.

A horvátországi Károlyvárosban született, Laibachból lépett be Bécsben a Társaságba. 1729-ben Bécsben elvégezte a tanárképzőt, majd 1730–2-ben a bölcseletet. 1733–5-ben Passauban tanított. 1736–9-ben Grazban tanult teológiát. 1739-ben szentelték pappá. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1741-ben Szakolcán görög nyelvet tanított a tanárképzőben. 1742-ben Nagyszombatban, 1743–4-ben Grazban héber nyelvet tanított. 1745–7-ben Nagyszombatban bölcseletet adott elő. 1748–50-ben Grazban kontroverziát, hébert és kazuisztikát tanított. 1752–8-ban laibachi székhellyel vándormisszionárius volt. 1759–60-ig már csak kisegítő lelkipásztori munkát végzett. 1761-ben beteg volt. 1762-től haláláig, 1771-ig újra hitszónoki munkát végzett. Latin nyelvű munkái Nagyszombatban jelentek meg, amikor ott a bölcselet tanára volt.

1570 körül született Nagyváradon, 1587-ben Krakkóban kezdte meg szerzetesi életét. 1590–1-ben Pulkovban volt retorikus. Onnan bölcseleti tanulmányokra Olmützbe került. 1595-ben Turócon tanította a humaniorát. Grazban kezdte meg teológiai tanulmányait, de két év múlva Turócra került betegen, ahol 1598. január 23-án meghalt.

Németújváron született, Sopronból lépett be Trencsénben a Társaságba. 1673–5-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. Utána egy-egy évig Szakolcán és Zágrábban grammatikát tanított. A teológiát Grazban tanulta 1678–81 között, ott szentelték pappá 1681-ben. Utána Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1683–4-ben tábori lelkész, 1685-ben lelkipásztor volt Győrben. A következő évben a tábori lelkészek főnökének helyetteseként működött. 1687–91-ig az akkor felszabadított Budán, 1692-ben Győrben, 1693–4-ben újra Budán, 1695–6-ban Pécsett volt hitszónok. A következő évben Szigetváron lett házfőnök, majd 1698–1700-ban újra Pécsett, 1701-től haláláig Budán lelkipásztori munkát végzett.

Rózsavölgyön született, Nagyszombatból végzett bölcsészként lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után 1712–3-ban Kassán, 1715-ben Nagyszombatban középiskolában tanított. 1716–9-ben ott végezte a teológiát is, 1718-ban szentelték pappá. 1720-ban Kőszegen tanított. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1722–4-ben Eperjesen, 1725-ben Selmecbányán hitszónokként működött, ahol azonban rövidesen meghalt.
R