Teplicen született, Kassáról végzett bölcsészként lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után 1757–8-ban Rozsnyón, 1759-ben Lőcsén, 1760-ban Székesfehérváron tanított. 1761–7-ben Nagyszombatban előbb négy évig teológiát tanult, majd három évig a királyi-érseki konviktusban volt nevelő és magyar nyelvtanár. 1763-ban szentelték pappá. 1768-ban Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1769-től a feloszlatásig Nagyszombatban a poézis tanára volt. Utána ott tanított tovább, 1783-ban igazgató lett.

Gyöngyösön született, logikusként Nagyszombatból lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaévek után Nagyszombatban 1742-től három évig bölcseletet tanult, és három évig a középiskolában tanított. 1748-ban Eszergomban volt tanár. 1749-ben Nagyszombatban kezdte el teológiai tanulmányait. Még ebben az évben pappá szentelték, és Dél-Amerikába, a perui misszióba került. Nincs adatunk, hogy milyen körülmények között tért vissza. 1770-től haláláig Komáromban iskolaigazgató és könyvtáros volt.

Mielőtt belépett a Társaságba, konzervatóriumban tanult fuvola szakon. A noviciátust St. Andräban végezte 1859–61-ben. 1862–71 között Kalocsán, 1872–5-ben Innsbruckban, 1876–8-ban St. Andräban, 1879–80-ban Szatmárnémetiben, 1891–3 között ismét Kalocsán működött mint betegápoló. 1894–1905 között a pesti rendházban volt betegápoló, ebédlős és templomgondnok. 1906-ban Kalocsán templomgondnok és ebédlős volt. 1907–8-ban Kalksburgban, 1909-ben St. Andräban dolgozott betegápolóként. 1910-től haláláig Nagyszombatban volt betegápoló, ebédlős és házi kísérő. Csak 1925-ben írták át a csehszlovák provinciába.
Ir: MJTN 251–2; Pámer L.: †F. Zakovszky Konstantin 1839–1926. ProvH 9. (1926. március) 5–7.

Szülővárosából, Győrből lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után Pozsonyban tanított. 1672–4-ben Nagyszombatban bölcseletet tanult. 1675-től egy-egy évig Pozsonyban, Besztercebányán és Nagyszombatban középiskolában tanított. 1678–81-ben Nagyszombatban teológiát tanult. Ott szentelték pappá 1681-ben. 1682-ben Pozsonyban retorikát tanított. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1684–5-ben a bécsi kollégiumban tanított. 1686–8-ban Nagyszombatban a bölcselet, 1689–90-ben Grazban a kontroverzia és 1691-ben újra Nagyszombatban a kazuisztika tanára és a bölcsészeti kar dékánja volt. 1692–5-ben Sopronban a rektori hivatalt töltötte be. 1696–8 között két évig a magyar szeminárium igazgatója és két évig a szentírástan tanára volt. 1699–1700-ban Grazban tanított szentírástant. 1701–2-ben Bécsben a Pázmáneumot vezette. 1703–6 között Nagyszombatban, 1707–8-ban Győrben volt rektor.

A horvátországi Kladanjban született, papként lépett be Brünnben a Társaságba. A próbaévek után 1594–7-ben Turócon házfőnök volt, és a gazdasági ügyeket is intézte. 1598–9-ben magánúton tanult teológiát. 1600-ban Vágsellyén házgondnok volt. 1601–4 között Turócon a házfőnöki, majd újra Vágsellyén a házgondnoki hivatalt látta el. 1606-ban Bécsben a magyarországi ügyek intézője volt. 1607-ben első zágrábi rektorként halt meg.

Elsőéves teológusként Olmützből lépett be Trencsénben a Társaságba. A próbaidő után 1715-ben Lőcsén, 1716-ban Eperjesen, 1717-ben Kassán és 1719-ben Trencsénben tanított középiskolában. 1720-ban Grazban kezdte és 1721–3-ban Kassán folytatta teológiai tanulmányait. Ott szentelték pappá 1722-ben. 1724-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1725-től Kassán két évig ünnepi szlovák hitszónok volt, és három évig bölcseletet tanított. 1730-ban Úrvölgyön a házfőnöki és plébánosi, 1731–2-ben Besztercebányán a gazdasági ügyek hivatalát töltötte be. 1733–5-ben újra Úrvölgyön volt házfőnök. 1736-ban Kassán a házgondnoki, 1737–8-ban Eperjesen a házfőnöki és pébánosi hivatalt látta el. 1739–42-ben Lőcsén, 1743–5-ben Szakolcán volt rektor. 1746–8-ban Nagyszombatban, 1749–50-ben Besztercebányán és 1751–2-ben Lőcsén intézte a házak gazdasági ügyeit. 1752-ben Kassán halt meg. Sok munkája mellett könyveket is írt. Wagner Ferenc egyetemes frazeológiáját a szláv nyelvvel egészítette ki.

Nagykemencén született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1654–5-ben Ungváron tanított grammatikát. 1656–8-ban Nagyszombatban bölcseletet tanult. 1659-ben Győrben, 1660-ban Kassán tanított középiskolában. 1661-ben Nagyszombatban kezdte és 1664-ben Bécsben fejezte be teológiai tanulmányait. Ott szentelték pappá 1664-ben. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1666-ban Bécsben a Pázmáneum igazgatója volt, és héber nyelvet tanított. 1667-től Nagyszombatban két évig bölcseletet, három évig kazuisztikát és egy-egy évig héber nyelvet és kánonjogot tanított. 1674-ben Linzben is a kánonjog és 1675-ben Nagyszombatban a szentírástan tanára volt, amikor meghalt.

1948-tól a zugligeti Manrézában volt novícius. 1950-ben Jászberénybe internálták. A szétszóratás idején filozófiát és teológiát tanult Szegeden, titokban szentelték pappá. 1957-től haláláig Verőcemaroson lelkész, közben 1990–1-ben Szegeden házfőnök.

Eperjesen született, Nagyszombatban lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1910–1-ben Pozsonyban, 1912-ben Innsbruckban bölcseletet tanult. 1913-ban Kalocsán matematikát tanított. 1914–7-ben az angliai Hastingsben tanult teológiát. 1916-ban szentelték pappá. 1918-ban Nagyszombatban végezte a harmadik próbaévet. 1919-ben Bp.-en természetrajz–földrajz szakon államvizsgára készült. 1920-ban a belgiumi Tournai-ban volt konviktusi felügyelő. Két év múlva hazatérve letette az államvizsgát. 1923–30 között a pécsi kollégiumban tanított szakterületén, de bölcseletet is. 1931–2-ben Bp.-en közgazdaságtant tanult, amit további két évig a nagykapornaki birtokon gyakorlattal is kiegészített. 1937–8-ban Isztambulban magyar munkások lelkipásztora volt. 1939–40-ben lelkigyakorlatokat vezetett, és írással is foglalkozott a bp.-i Manrézában. 1941–3-ban a szegedi szemináriumban, 1944-ben a kassai főiskolán tanított bölcseletet. A háború utáni első években Prágában elérte, hogy Kassáról kiadták a volt bölcsészeti főiskola könyvtárát Magyarországnak. A háború után Bp.-en a tartományi központban kisegítő volt. 1950-ben újra Szegedre került, ahonnan 1950-ben őt is elhurcolták. A feloszlatás után egy évig Bp.-en lakott nővérénél, majd 1951 végén bekerült a pannonhalmi szociális otthonba.

A horvátországi Lupoglavban született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1557–8-ban Prágában tanított. 1559–61-ben Bécsben retorikát tanított és házgondnok volt. 1561–4 között Nagyszombatban retorikát, 1565-től Bécsben görög nyelvet, 1566-tól bölcseletet tanított. 1569-ben teológiát tanult,és görög nyelvet adott elő. 1570-től a litvániai Wilnában bölcseletet tanított. 1572-ben ott halt meg.

Az itáliai Goriziában született, Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1650–1-ben Grazban bölcseletet tanult. 1652–3-ban Goriziában tanított. 1654-ben Grazban kezdte, majd 1655–7-ben Bécsben folytatta teológiai tanulmányait. 1657-ben szentelték pappá. A következő évben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1659-ben Triesztben, 1660-ban Eberndorfban lelkipásztorkodott. 1661–2-ben Nagyszombatban matematikát és bölcseletet tanított. 1663–7 között Bécsben három évig a bölcselet és két évig a matematika tanára volt. 1668–73-ban a szász választófejedelem udvarában a császári követ kíséretéhez tartozott. 1674–5-ben a bécsi professzusházban lelkipásztori munkát végzett. 1676-ban a fiumei szemináriumot vezette. 1677-től Goriziában házgondnok, majd házi lelkiatya volt haláláig.

Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után ugyanott három évig bölcseletet tanult, és három évig a középiskolában tanított. 1666–70-ben Grazban teológiát tanult, ahol 1668-ban pappá szentelték, és egy évig retorikát is tanított. 1671-ben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1673-tól Pozsonyban egy évig német hitszónok, majd 1676-tól haláláig az új Szent Salvator-templomban helyettes házfőnök volt.

Kolozsváron született, Bécsben lépett be a Társaságba. 1648-ban Győrben grammatikát tanított. 1649–51-ben Grazban bölcseletet tanult. 1652-ben Kassán és 1653–5-ben Nagyszombatban tanított grammatikát. 1656–9-ben Grazban végezte teológiai tanulmányait. 1659-ben szentelték pappá. A következő évben Judenburgban volt harmadik probációban. 1661–3-ban Nagyszombatban bölcseletet tanított, amikor fiatalon meghalt.

1933–4 között testvérnovícius volt a zugligeti Manrézában, majd ugyanott 1941-ig kertész, 1942–7 között Kalocsán előbb a kollégiumban, majd a villán kertész. 1948–50-ben a szegedi kollégiumban volt ökonómus. A szétszóratásban fizikai munkát végzett, szabad idejében a provinciális sofőrje volt. 1991-től haláláig a bp.-i rendház portásaként dolgozott.

Grazból végzett bölcsészként lépett be Bécsben a Társaságba. A próbaévek után Leobenben elvégezte a tanárképzőt. 1722-ben Steyrben tanított. 1723–6-ban teológus volt Bécsben, ott szentelték pappá 1725-ben. 1727-ben Judenburgban végezte a harmadik próbaévet. 1728–9-ben a bécsi professzusházban grammatikát tanított. 1730-ban Klagenfurtban, 1731-től Laibachban bölcseletet, majd 1734-től kazuisztikát adott elő. 1737-ben Bécsben az újoncmester helyettese volt, majd a kontroverzia, a kazuisztika és a szentírástan tanára. 1741–4-ben Grazban két-két évig a konviktust vezette és a házgondnoki hivatalt látta el. 1745–6-ban Traunkirchenben házfőnökként, 1747–50-ben Judenburgban rektorként és a harmadik probáció vezetőjeként, 1751–2-ben Leobenben, 1753–4-ben a bécsi kollégiumban rektorként működött. 1755–7 között tartományfőnök volt, majd haláláig ismét a bécsi kollégiumot vezette.

Felsőpatyon született, Sopronból Trencsénben lépett be a Társaságba. A próbaidő után 1714–6-ban bölcseletet tanult Nagyszombatban. 1717-től egy-egy évig Kőszegen, Komáromban, Egerben és Kassán tanított. 1721–4-ben Nagyszombatban végezte teológiai tanulmányait. Ott szentelték pappá 1723-ban. 1725-ben Besztercebányán volt harmadik probációban, utána hitszónokként működött 1726–9-ben Marosvásárhelyen és 1731–3 között Kolozsváron egy évig; két évig a szemináriumot vezette ugyanott. 1734–5-ben Gyulafehérváron a szegény tanulók otthonának felelőse volt, tanított és magyar lelkipásztori munkát végzett. 1736-ban Temesváron volt magyar és szláv lelkipásztor. 1737-ben a házgondnoki hivatalt látta el Kolozsváron. 1738-ban Székelyudvarhelyen és 1739-től haláláig Gyulafehérváron volt magyar hitszónok és magyar–német lelkipásztor.

Passauban született, Bécsben lépett be a Társaságba, ahol próbaidejét töltötte. 1557-ben Prágában grammatikát tanított. 1558–64-ig Rómában tanult bölcseletet és teológiát. Ott szentelték pappá, és ugyanott lett a bölcselet doktora. 1564–7-ig Nagyszombatban tanított, és hitszónok is volt a kollégium feloszlatásáig. 1568–9-ben Olmützben tanított és a katedrális hitszónoka volt. 1570–2-ben Prágában is ugyanilyen munkakörben dolgozott. 1583–4-ben Grazban a kazuisztika és a kontroverzia tanára volt. 1587-től haláláig tíz éven keresztül hitszónokként, lelkipásztorként és házi lelkiatyaként működött.

Már gyermekkorában nagy hatással volt rá Loyolai Szent Ignác tanítása, ezért amikor lehetősége nyílt, jelentkezett a Társaságba. A Társaság második korszakának első novíciusai közé tartozott, a noviciátust a galíciai Stara Wieśben végezte. Tanulmányai befejeztével, a harmadik probáció után Grazba került, ahol három évig a kollégiumban tanított, majd 1838-tól a forradalom kitöréséig a linzi Freinbergen működő jezsuita kollégiumban matematikát és természettant oktatott, és megalapította a fizikai szertárt. 1852-ben az újra megnyílt linzi kollégiumban spirituális lett. Mivel 1853-ban Magyarországon is újra megindult a Jézus Társasága működése, 1856-ban hazatért. Előbb spirituális, majd házfőnök volt Nagyszombatban. 1866–9 között a pozsonyi kollégium rektora volt. 1870-től Szatmárnémetiben működött, 1871–8 között házfőnökként.

1853–62 között Nagyszombatban először testvérnovícius, majd portás és könyvkötő volt. 1863-ban Linzben betegápolóként és könyvkötőként dolgozott. 1864–6 között Szatmárnémetiben betegápoló, könyvkötő és házi kísérő volt, 1867-ben Pozsonyban betegápoló és házi mindenes. 1868–78 között Kalocsán portás, könyvkötő és házi kísérő. 1879 és 1903 között Nagyszombatban portás, házi mindenes és könyvkötő.

Nagyszebenben született, Passauból Bécsben lépett be a Társaságba. A próbaidő után Szakolcán elvégezte a tanárképzőt. 1753–4-ben Grazban tanult bölcseletet. 1755-ben Bécsben szentírási görög és héber nyelvet tanult a jezsuita tanárképző kurzuson. 1756–8-ban Passauban, majd egy-egy évig Leobenben és Pécsett tanított. 1761–4-ben teológiát tanult Bécsben. 1763-ban szentelték pappá. 1765-ben Besztercebányán végezte a harmadik próbaévet. 1766-tól haláláig görög nyelvet tanított a szakolcai tanárképzőben.

Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, majd a pécsi Pius Gimnáziumban tanult, ahol 1937-ben érettségizett. A Társaságba való belépése után a noviciátust a zugligeti Manrézában végezte. 1939. augusztus 15-én tette le az első fogadalmát. Ezután egyéves juniorátust végzett a Manrézában, majd Kassán 1940–3 között filozófiát tanult. Kétéves magisztériumra elöljárói Bp.-re, Szegedre és Szatmárnémetibe küldték. Szegeden kezdte meg teológiai tanulmányait (1945–7). Maastrichtban fejezte be (1947–9), ahol pappá szentelték. A harmadik probációt a belgiumi Wépionban végezte. 1950-től az Egyesült Államokban dolgozott, prédikált, gyóntatott, ifjúsági egyesületeket vezetett, rekollekciós napokat tartott. 1951-ben beiratkozott a montreali egyetemre, ahol két és fél év alatt mesterdiplomát szerzett közgazdaságtanból. Ezután A Szív újságot szerkesztette. 1955-ben elöljárói engedéllyel visszatért tanulmányaihoz, Washingtonban, a Georgetown egyetemen doktorátust szerzett közgazdaságtanból. 1962-től haláláig ezen az egyetemen volt professzor. Az utolsó években rákbetegségben szenvedett, 1990-ben megoperálták.

Pécsett született, Érden lépett be a Társaságba. A próbaévek után 1924–5-ben Kalocsán volt nevelő az internátusban. 1926-8-ban Szegeden végezte a bölcseletet. Utána teológiai tanulmányait Innsbruckban kezdte, de két év múlva Szegeden folytatta. 1931-ben szentelték pappá. 1933–4-ben a Manrézában a retorikusok vezetője és tanára volt. 1934-ben a kínai misszióba ment. Zikavejben, majd Tamingban nyelvet tanult. 1937-ben Anhvejben volt harmadik probációban. Utána a tamingi misszióban egy évig Pujangban, majd Csangjüanban dolgozott. 1948-tól Pekingben íróként működött. 1950-ben el kellett hagynia Kínát, és Makaóra került. Még Kínában megírta nyolc kötetben Aszketika és misztika című művét, amely az első ilyen tárgyú könyv volt kínai nyelven, és nagy lépést jelentett a keresztény vallás mélyebb megismerésében. Tervbe vette és szervezte egy nagy kínai–poliglott szótár készítését is. Makaón, később Tajvanon főleg írással foglalkozott. Makaón kiadta egy kötetben fő művének összefoglalását, Tajvanban öt kötet elmélkedést, háromkötetnyi gyakorlati aszkézist és több más könyvet. Hetvenéves korában Lucaóban halt meg.

Cegléden született, világi papként lépett be Nagyszombatban a Társaságba. A két próbaév után Pozsonyban egy évig a bölcseletet ismételte. 1911–2-ben Szatmárnémetiben volt a konviktus felügyelője, majd egy évig Kalocsán tanított. 1915–6-ban Innsbruckban még teológiát tanult. A következő évben Bécs-Lainzban végezte a harmadik próbaévet. 1918-tól tíz évig Kalocsán dolgozott főleg adminisztratív munkakörökben. Átvette a Hírnök szerkesztését, amit annak megszűnéséig, 1944-ig megtartott. 1927-ben került Bp.-re, és megkezdte életművét, a Jézus Szíve tisztelet terjesztését. Ekkor lett az Imaapostolság országos titkára, amelyet 1936-ban a Jézus Szíve Szövetség vezetése váltott fel. 1926–44 között szerkesztette A Szív hetilapot és 1927–44-ig a Mária Kertet is. 1944-től a szerzetesrendek feloszlatásáig Hódmezővásárhelyen volt házfőnök és plébános. Azután a pannonhalmi szerzetesi szociális otthon első lakói közé tartozott. Az intézmény élén az államtól kinevezett gondnok állt, de az úgynevezett belső ügyek, például a miserend intézésére az otthon tagjai által választott egyházi vezető volt hivatva. Kezdetben ő volt, aki nagyon sokat tett azért, hogy az otthon lakói a rendi, vérmérsékleti, műveltségi különbségek ellenére viszonylag békességben éljenek a három-négy fős szobákban. Pannonhalmán halt meg nyolcvankét éves korában.