Avancini Nicola

1612. dec. 15. Brez. Nyelv: német. SJ 1627. okt. 17. Leoben. Psz. 1640. ápr. 7. Bécs. F. 1646. nov. 1. 4 fog. prof. Bécs. 1675–80: tartományfőnök. †1686. dec. 6. Róma.

Tiroli nemesi családból származott. Középiskolai tanulmányait Grazban végezte, Leobenben volt újonc 1628–9-ben, Grazban a tanárképző és a bölcselet hallgatója 1630–3-ban. Egy-egy évig Triesztben, Zágrábban és Laibachban tanított. 1637–40-ben Bécsben teológiát tanult, ahol 1640-ben pappá szentelték. A harmadik próbaévet Leobenben végezte 1641-ben. Munkásságának első szakasza, a tanítás, 1642–64 között folyt le, és jellemző az egyetemi tanárok pályafutására: Bécsben egymás után tanított retorikát, filozófiát, kazuisztikát és teológiát 1658-ig, utána tanulmányi felügyelő és kisebb feladatok intézője volt. Valószínűleg ezekben az utolsó években dolgozott művein. Következik munkásságának második szakasza, az elöljárói: rektor lett 1665-ben Passauban, 1667-ben Bécsben, két év szünet után 1672-ben Grazban, 1676-ban tartományfőnök, 1681-ben a bécsi professzusház elöljárója, s végül 1682-től haláláig Rómában német asszisztens.
Főleg iskoladrámáival vált híressé, ezek között is azokkal, melyek a Habsburg uralkodócsaládot dicsőítették, az úgynevezett Ludi Caesareivel. Ezek közül megemlítendők a Pax Imperii (A Birodalom békéje, 1650) a vesztfáliai békekötés ünneplésére; Curae Caesarum (A császárok gondoskodása, 1654) IV. Ferdinánd magyar királlyá választásakor, és a leghíresebb, a Pietas victrix (A győztes jámborság, 1659), melyben a Habsburg uralkodók török elleni háborúit állítja párhuzamba Nagy Konstantin császár Maxentius elleni győzelmével. Költői műve, a Poesis lyrica szintén jelentős; ebben a harmincéves háború borzalmainak hatása is érezhető. Nagy sikere volt teológiai elmélkedéseinek is: Vita et doctrina Jesu Christi, melyet majdnem minden európai nyelvre lefordítottak.
B

M: Conclusiones theologicae de Verbo Incarnato. Bécs, 1651; Theses theologicae de Iustitia et Iure. Bécs, 1651; Hecatombe odarum. Bécs, 1655; Assertiones Poesis theologicae. Bécs, 1653; Poesis dramatica. I–IV. Bécs–Prága, 1655–79; Orationes. 3 k. Bécs, 1656–60; Poesis lyrica. Bécs, 1659; Leopoldi Guielmi virtutes. Antwerpen, 1665; Vita et doctrina Jesu Christi. Bécs, 1665; A Krisztus Jesus élete és tudománya. Nagyszombat, 1680, 1759; Compendium vitae et miraculorum S. Francisci Borgiae. Bécs, 1671; Deus solus. Bécs, 1672. Ir: CPA II. 540; DHCJ I. 302; Guilhermy II. 453–4; Petrik 1712–1860/I; RMK II. 1449; So I. 668–80; Takács 7; N. Scheid: P. Nicolaus Avancini S. I., ein österreichischer Dichter des 17. Jahrhunderts, als Dramatiker. Jahresbericht der Stella Matutina zu Feldkirch (1913) 1–52; W. Neuhauser: Zur Lyrik des Tiroler Jesuitendichters Nikolaus Avancini. Innsbrucker Beiträge zur Kulturwissenschaft 7–8. (1962) 425–56; Thurner E. Nicolaus Avancinus. Die Vollendung des Jesuitentheaters in Wien. Stifte und Klöster 2. (1962) 250–69; Rózsa Gy.: A Nádasdy-Mausoleum és Nikolaus Avancini. ItK 74. (1970) 466–78; J.-M. Valentin: Programme von Avancinis Stücken. Literaturwissenschaftliches Jahrbuch der Görresgesellschaft 12. (1971) 1–42; R. A. Griffin: High Baroque culture and the theatre in Vienna. New York, 1972; U. Gandini: Il teatro barocco di Nicola de Avancini, gesuita trentino alla corte degli Asburgo. Studi trentini di scienze storiche 51. (1972) 421–41; 52. (1973) 30–69.született: 1612-12-15, Brezbelépés: 1627-10-17, Leobenfogadalom: 1646-11-1, Bécs, 4 fog. prof.papszentelés: 1640-04-7, Bécsmeghalt: 1686-12-6, Rómabeszélt nyelvek: német