1941-ben kezdte meg noviciátusát a zugligeti Manrézában, de fél év múlva megbetegedett. Csak 1944-ben tudta Kassán elkezdeni a filozófiát, de a háború miatt visszatért a Manrézába, majd Hódmezővásárhelyen és Szegeden folytatta tanulmányait, azonban újból megbetegedett: Bp.-en, Pécsett, Gyöngyösön kezelték, 1949-ben tért vissza tanulmányaihoz Szegedre. A szétszóratás után a csanádi egyházmegyei szemináriumba vették fel, ahol 1952-ben fejezte be tanulmányat, közben pappá szentelték. 1952–6 között Deszken, újból a betegségével birkózva volt káplán. 1956–8 között Kaszaperen kisegített. 1958-tól deszki plébános volt. 1974-től a szegedi Szent József-templomban kisegített, majd nyugdíjazták és Pannonhalmára küldték, ahol 1979–83-ig lakott. 1983-ban újból Szegedre költözött, a püspöki hivatal gazdasági ügyeiben segített, a főiskolán logikát tanított és az egyházmegyei szeretetotthonban misézett.
Ir: MJTN 82; Gyulai S.: Nehéz évtizedek emlékei. ÜJV 305–21; P. Gyulai Sándor SJ (1923. márc. 15. – 1998. okt. 17.) ProvH 58–59. (1998) 20–3; Miklósházy 31.született: 1923-03-15, Sárospatakbelépés: 1941-08-14, Bpfogadalom: 1980-04-22papszentelés: 1951-10-21, Szegedmeghalt: 1998-10-17, SzegedGyulai Sándor
1923. márc. 15. Sárospatak. SJ 1941. aug. 14. Bp. Psz. 1951. okt. 21. Szeged. F. 1980. ápr. 22. †1998. okt. 17. Szeged.