Az én húsvétom…

Az én húsvétjaim általában elég dolgosan telnek. Szerzetes pap vagyok, ám fő feladatomat tekintve egyúttal olyan ember is, akit szellemi munkára szabadítottak fel. Ráadásul a teljesítményemet számszerűsíthető adatok, publikációk alapján mérik. Ezért aztán – szégyen ide, szégyen oda – időnként ellenállhatatlan kényszert érzek arra, hogy visszahúzódjak az emberek elől, és hosszabb összefüggő időt szenteljek a kutatásra és az írásra. A csendes ünnepi napok erre lehetőséget is adnak; ilyenkor ugyanis a diákok legalább békén hagynak egy kicsit… 🙂 Így történt hát, hogy – mivel nincs közvetlen lelkipásztori megbízatásom – a „húsvéti szünet” idejére (ami nálunk két teljes hét!) bevetettem magam a könyvtárba, és megpróbáltam kihasználni az ajándékba kapott időt, amit zavartalan szellemi munkára („könyvtárazásra”) fordíthatok. Legutóbb is valójában csak a liturgiák és az éjszakai alvás idejére jöttem ki az olvasóterem félhomályából. (Bizony, még az étkezésekre sem mindig, mert a jezsuita házirend nagyon megengedő ezen a téren – nagyjából mindent a kapott „küldetésnek”, a missziónak rendel alá. Én pedig nagyon tudok dolgozni…)

A teljes blogbejegyzés elolvasható a jezsuita.blog.hu weboldalon.

Megosztom ezt a cikket: